Tolnamegyei Közlöny, 1914 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-24 / 21. szám
XL1I. éulolyam. _____ 21. szám. Szekszárd, 1914. május Z4. Fü ggetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utca 6. sz., hová a lap szellemi részét illelŐ minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Májasi eső. Május negyedikére virradóra beereszkedett a fagy és a meleg-kicsalta szőlőtermő rügyeket, itt-ott virágba szökkenni akaró fürtöket feketére égette hideg leheleté. Az első Hiób-hirek 80—90 százalékos károkról jelentettek. Szerencsére nem egészén ilyen sötét a helyzet. A mit a fagy elvitt, azért kár ; de amit meghagyott és föltéve, hogy azt a jó Isten megérlelni engedi, az is elég Isten-áldás lesz. Nagyobb baj, hogy májusban még két fagycsomópont van jelezve s ennél — mert a jóslás nem bizonyosság is egyúttal — nagyobb bajnak látszott a május elseji csapadék- hiány. Istenem! mennyire igaza van Károlyi György gróf kocsisának, akit úri gazdája a bőtermő magyar róna Kánaánjáról, a csongrádi Mágócsról fölvitt Bécsbe, és a kinek miközben a Szent István templomot, a Graben márványpalotáit mutogatta s kiakarta volna a kocsisból szorítani az elragadtatás néhány szayát, a kocsis erre a szóra: — Mennyi kincs, Miska! Ez már teszi! Ugy-e ? Miska kocsis pediglen megrántotta vállán a cifra szűrt és egyet pökött a bécsi flaszterra. — Micsoda mindez egy hazai májusi csendes napos esőhöz képest! A föld, a ringó kalász fanatikusának bölcsessége ez a kijelentés és micsoda nagy igazság rejlik alatta. Mit jelent Magyarországnak egy májusi eső? Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ A százak hatalmas millióit: jólétet, boldogulást, fellendülését iparnak, kereskedelemnek, kultúrát, mindent ! És elmaradása ? Koldussorst, nyomorüságot. Existen- ciák bukását ? Azért van mindég bizonytalan sorsa az agfár államoknak! Az 1863-iki aszályt 40 évi szenvedtük. Talán vannak még most t is, kik e gyászos Ínséges esztendőnek in- ség-kölcsönét fizetik. Mikor áprilistői 92 napig nem volt eső az Alföldön. Megrepedezett a föld. Nem termet semmit és a barmokat 2—4 forintért adták-vették. A Felvidéken volt csak egy kevés krumpli és pohánka és az Alföld fehér-kalácsos népe, hogy irigyelte a népjólét e Nábób- jait! Akkor pedig nem volt milliárdos költségvetés. Ma még sötétebb perspektívával I fenyegetne egy gazdasági aszály ! De talán még se lenne a rémület oly nagy. Fejlett közlekedési viszonyok mellett ma iparunk is van, olyan a milyen. De mit is idézünk föl rémeket! Hiszen a milliókat érő májusi esőben részünk van s mikor e sorokat irtuk, szitál az eső és a szomjas föld mohón issza be. Árii mégis föl kell vetni, hogy miután az időjárást regulázni tudásunk kicsi és akaratunk törpe, szabad-e va banque-t játszani a sorssal ? Megállhat-e egy modern állam indusztria nélkül ? Támaszkodva a nyerstermelésre, mely felhők járása, északi szelek fordulásán múlik? Szabad-e gazdálkodásunknak a légköri lecsapolásokra bari- rozódni? Vagy talán mégis hatalmas vízrendszerünk felhasználásával az öntözésekre kellene térni. Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, l/s évre’6 K, '/4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 korona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond sor ronként 40 fillér. A közérdekű öntöző-csatornák törvénye tiz esztendeje érvényben van. Egy törvény papíron. A törvény az államra hárítja a főcsatorna megépítését, az érdekeltség viselné az elosztó kisebb csatornák költségeit. Hol az érdekeltség ? Hol épült öntöző mű? Szabad-e nekünk efélékről csak ábrándoznunk is ? ' Mikor mi még kézilocsolóból se öntözünk: legényke, muskátli, szarkaláb és más nyári virágok csak ültetődnek, de hogy azt öntözni kell, ki gondolna rá? Rá van bizva az Úristenre^" A földmivelésügyi miniszter sajogva: emlegette tárcájának mostani képviselőházi tárgyalásakor, hogy az áldott magyar föld még kedvező időjárás esetén is mily keveset terem. Mert a kisbirtokos ma is még a régi nyomásos, kalászos termelést űzi; a földet zsarolja, se vetés forgója nem helyes, se lelke nem viszi rá, hogy földjéből kivont tápláló anyagot pótolja. Azért termésátlagunk 11 '4 mázsa hektáronként, Németországé p^dig 17 mázsa. De hol van a német rossz homok a zsíros magyar földhöz? De hol a zsíros magyar föld? Régen volt. Ki van élve. Egy nagy tudós, Cserháti Sándor tanár évek előtt megjövendölte ezt, de a kisgazdák ébredésén helytelenül törekszünk I A temesvári gazdagyülésen is divatos, és hajánál fogva előrángatott, politikával mezs- gyés dolgokról lesz szó : de nem arról, hogy tízezer gazdát föllelkesítsenek : menjetek haza és hirdessétek, hogy a mostani módon gazdálkodni nem lehet tönkreme- nés nélkül. Leviszik a magyarokat az Al- dunára, pedig Mezőhegyesre, Zsombolyára és más mintauradalmakba kellene* vinni Jóslat. Én hiszek a világba, Én hiszek a jövőbe, A szeretet hatalmát, A jóság diadalmái Hiszem és hirdetem előre! Lesz még idő, mikor majd Az ember szív belátja: Hogy gyűlölködni vétek; Hogy szeretet az élet, Hogy ez az ö igaz világa! Oh, majd ha ez az eszmény Ül egyszer diadalmat, Pedig meg lesz, tudom jól, Az én haló poromból Virágok és rózsák fakadnak! Szabolcska Mihály. Egy leányról. — Sárközi történet. — Irta: Ábró Lajos. — A «Tolnamegyei Közlöny* eredeti tárcája. — A nagy vendéglőben húzta a cigány. Parasztbál volt. Széles, jókedve volt mindenkinek; a legények egyet-egyet kurjantottak, míg a leányok kitüzesedett arccal, tiszta szívből dalolták, amit a cigány húzott. Három négy legény, kinek már nem jutott leány, összeölelkezve, a terem közepén aprózta csak úgy magyarosan, keményen, nyersen, természetesen. Az öregebbek az ivószobából pipafüst és borozgatás mellett nózdegelték a mulatozókat. ők már nem vesznek tevékeny részt a táncban, az ő rózsás világuk már lejárt, átengedik helyüket a fiataloknak. Minden szem a nap hősnőjét : Baranyai Erzsikét nézte, ki a rektor ur által rendezett szinielőadás főszereplője volt. — Szömrevaló leány is, annyit mondhatok — hajtogatta Szűcs Istók bátyámuram. — Milyen jól illött neki a játszás is ! — Má akarva se találhattak vóna nála különbet a színpadra — jegyző meg a ferde- nyakú Gamós János — csak az a baj, hogy egy kicsit szögény. — De tisztösséges — szólalt Kalán Mihály uram. — Hát igaz, hogy senki rossz hirét nem tudja! — A műt nyáron — veti közbe az ifjab- bik Magyar András — egy pesti ur, aki itt pingáta a mönyecskéket, lányokat, mondják, hogy nagyon utánna vót; 100 pengőt is ígért neki, még se hajlott a szavára. — Hát böcsületes fehérnép is! — volt a közös válasz. Az ivószoba nyitott ajtaja elé sürü füstfel- leg kerekedett, melyen át a mulatóknak csak halvány körvonalait lehetett látni. De vége már a táncnak. Vizes inges legények törtetnek át a füst- fellegeken s az ivószoba festetlen asztalai köré nótás kedvvel telepednek. Hörpintenek egyet-ket tőt, mert tánc után szikkadt a torok; közbe- közbe dalolnak, kurjantanak egyet. Ezalatt a táncteremben szépen körbe állnak a leányok, ki-ki a harmadik szomszédjának kezét fogva, megindulnak, „csillegéznek“, nótáznak. Előszedik azokat a szép sárközi dalokat, melyeket nem ismer más vidéki ember; ők maguk sem tudják, honnan veszik, de mindegyik tudja | vele születik tán minden leánnyal, vagy talán valamelyik szép, decsi leány megálmodja szőlőőrzéskor — kint a hegyen — hajnali álmában s mikor fölébred, ez a reggeli imádsága, amit aztán a pajkos hegyi szellői elkap tőle:’ elszáll vele s belelopja minden lánynak leikébe, igy száll aztán szájról-szájra. Most éppen Baranyai örzsin van a nóta-, kezdés. Tudja azt mindenki, hogy ő találja el a legszebbet s legjobban is tudja elkezdeni. Karcsú, lenge termete, mintha még szebbé válna, a nagy pillanat előtt, járása ringóbb lesz, tartása kevé- lyebb, arcának rózsái tüzesebben virulnak, mert hát nem könnyű ám ennyi nép előtt-nótát kezdeni.. Rávetődik minden tüzes szempár, mindenki odahallgat; szépet, újat vár mindenki. A dal első sorát a nótakezdő maga mondja, a többit az egész leányság. Elkezdte: Sok leánynak fölkötik a koszorút, De nem tudják örömet-e, vagy a but? Sok leánynak rászolgál a szöröncse Soknak pedig szomorú az élete. — Bizon, úgyis van — szólt az öreg Rác az ivóban, nagyot bólintott deres fejével -— senki se tudhassa, szöröncse éri é a lányt, ha férhöz mögy, vagy mély bánat! Nem tóm, szögény örzsi boldog lösz e a kevély Bárdos Józsival ? — Hát azt hiszi kied, hogy köll a Bárdos Jóskának valaha az a leány ? — szólott át a szomszéd asztaltól Dorkó Pali. — Hogy hiszem-e ? — mordul vissza az öreg — egész falu tudja, hogy hozzá jár,, meg Szerkesztőség Bezerédj István-utca 6. sz., hová a lap szellemi részét illelŐ minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők.
