Tolnamegyei Közlöny, 1914 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-17 / 20. szám
6 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1914 május 17. emelnünk a Dalárda agilis elnökét: dr. Szent- királyi Mihály polgármestert, Hiller Gyula karnagyot és Diczenty Lajos pénztárost és főrendezőt, valamint Franek Jánost, a színpadi tájkép tervezőjét, Polgár Ignácot, a színpadi díszletek festőjét. Az estélyen felülfizettek Siklós Lajos 1, Borovszky Lajos 3, Hock István 1, Kaszás Sándor 1, Eisler Rezső 2, Krammer József 1, dr. Kramolin Gyula 2, Schleicher József 2, Gödé Lajos 2 és Mehrwerth Sándor 1 koronát. Jegyeiket megváltották : Szondy István és Tarlós János 2—2 koronával, mely adományért lapunk utján fejezi ki köszönetét a dalárda elnöksége. Magyar, német és diktandó prőbalapok 100 darabonkint I koronáért kaphatók a MOLNAR-féle rt. könyv- és papirkereskedésében Szekszárdon. CSARNOK. Szerdától—szerdáig. (Pesti levél.) Kóborlások. Te nem szoktál, nyájas Olvasóm, tavaszi délutánon nekivágni minden különösebb cél nélkül a hosszú utcáknak és bolyongani magányo san órák hosszat ? Lásd én sokszor és gyakorta megteszem ezt; valami kóborló vágy kiűz a szobámból vagy kávéházamból és céltalan barangolásra késztet. Járkálok, megyek, mig lábaim felmondják a szolgálatot és szemeim betelnek a mindig káprázatos, mindig újat nyújtó utcák képeitől. Mert hogy mennyi és mily sokféle szemlélni -való van, az el sem képzelhető. Minden pillanat újabb nézni valót ad, eddig nem látottat, eddig nem szemléltet. Ma is, kérlek szépen, a gyönyörű napsugár kihivott az utcára, hogy nézném meg, milyen Bzép a tavasz, milyen árnyas-lombosak a fák, milyen üde az egész város képe és milyen rengeteg emberáradat tódul, hullámzik a körutakon. A férfiak már kivették szekrényeikből tavaszi eleganciájuk ruhadarabjait és fehér szalmakalapjuk, sétapálcájuk, jóltáplálj termetük belenevet a világba. A nők pedig lenge, szellős blou- seukban, rikító színekben, mint fantasztikus mese- álomvirágok, imbolygva suhannak el mellettem és kacér arcuk vonásain pajkosan játszik a napsugár. A tereken katonazene játsza a divatos operette keringőket és hemzsagő népek árja tolong ; minden zajos és kiabáló, mint a vastag oboa hangja s az egész város vidám, gondtalan vagy tán csak én látom ilyennek ? Nem tudóm. Csak i.zt erzem, hogy valami fenséges érzés lüktet a városon át: a tavasznak erős, heves lüktetése, mely kihajtja az embereket az utcára, hogy örüljenek és éljenek. Örülni és élni, igen e kettő a legfőbb dolog ezen a rövidre szabott pályán, melynek kezdete biztos ponton áll, de a vége, az bizonytalan. Mert hát, nyájas Olvasóm, te nem gondolkodtál még azon, bogy ma este békésen nyugszol le, reggel pedig tán fel sem ébredsz ? Nézd én nagyon sokat gondolok erre. Most is, hogy itt ez ujjongó, tavasztól mámoros tömegben kóborlók, ilyen szavakat suttog hü kisérőm a Halál, ki magányos sétáimon annyiszor elkísér: „senki kedves élete nincsen biztonságban, s ki hamarabb, ki később, de enyém lesz', az a szép nő ott épp úgy, mint amott az a hajlott hátú aggastyán, pedig mindkettőnek tán még * eszeágában sincs a vég. A sima aszfalton ép úgy elérem őket, kik óHezve járkálnak örömök után, mint a háborgó, végtelen tengaren a hajósokat vagy vakmerő, szédítő hegycsúcsokon a turistákat, kik halál gondolat nélkül végzik veszélyes utjokat.“ Ilyen és efféle szavakat súg nékem a Halál, amint szemlélődve járok-kelek e tavaszi délután, sab- Ionos szavak ezek, mint régi imádságos könyvek egyszerű elmélkedései, de ridegen és hatásosan nyúlnak be a telkembe. Utóvégre az ember soha nem lehet elkészülve váratlan és meglepő fordulatokra, amikkel pedig élete úgy tele van tűzdelve, mint májusi rét tarka virágokkal. Ami ma még lehetetlennek látszik, az holnap már rideg valóságban tárul elihénk és szigorúan mondja, hogy semmi lehetetlenség nincs az életben. Járkálok tovább. Az utcák és utak vontatva maradoznak mögöttem, s a ligeten túl, hol szabad mező vár, leülök pihenni egy alacsony padra. A nap hanyatlóban van és sugarai enyhén biborozzák a lomhán vonuló bárányfelhőket, amint úsznak, úsznak a végtelen tengernek látszó mennybolton. Lanyha sáellő játszadozik a dús lombozatu fák ágaival és csend terpeszkedik körülöttem olyan bus, megható, melankolikusan. Nem tudom, Nyájas olvasóm, szavakkal ecsetelni azt a lelkiállapotot, amit érez az ember ilyenkor, mikor zsongó tömegből, némán halálos csendbe került és oly hangulatai támadnak, melyeket szavakkal ki nem lehet fejezni, amit csak sejteni, érezni tudunk. Valami elérhetetlen vágy a legnemesebb lényegek után-, a legszebb eszmények után, amelyek valósulása földi , képekben nem nyilvánulhat, valami csodás sejtelem, aminek rabjai leszünk földöntúli, hangtalan, tiszta vágyban. Leszáll a nap, szélesen bukik alá a ködbevesző budai hegyek mögé. A gázlámpák messzi fénye pislogó mécsesként tűnik szemembe és esti hűvösség árad szerteszét1. Fenn az égen is ki- gyulnak a fényes égi lámpák, reszkető fényük bukdácsol a mérhetetlen légürben, mig ide ér. A liget széles utjáp barangolok visszafelé. Terebélyes fái között mbst elvétve láthatni egy- egy embert, csak néha suhan át rajta egy egy autó, másként halálos csendben nyugszik minden, mint fehér koporsóban ifjú lány, kit két gyertya halvány fénye mellett hagyott a gyászoló nép. S a csendben én is nesztelenül lépek, hogy fel ne riasszam e titokzatosságot, mely halvány mása egy örökkévaló, szent nyugalomnak ... a Halálnak ... Budapest. * (k e.) KÖZGAZDASÁG. Több búzát kell termeszteni. Aligha van ma nagyobb óhaja a magyar gazdának mint az, hogy búza termését fokozza, mert a mai magas gabona árak rendkívül jövedelmezővé teszik a búza termését. Nagyobb területek bevetésével azonban alig fokozhatja a gazda búzatermését, mert üres területek nincsenek, tehát nagyobb termésátlagot kell elérnie. Ezen nagyobb termésátlagot pedig első sorban is a talaj jobb megművelése által lehet elérni s itt igazán szegre kell akasztani azt a régi elméletet, hogy a szántásnak göröngyösnek kell lennie, mert a göröngy megvédi a vetést a szél és hideg ellen. — Mennél göröngyösebb a talaj, annál rosszabbul táplálkozik benne a növényzet, mert gyökere annál kevesebb talajt s annál több hézagot érint, tehát annál könnyebben kifagy, mert az üregekben levő'ízárt levegő könnyen átveszi a külső fagyasztó hideget és igy kárára van a növényzetnek. Szántani, boronálni addig kell búza alá a talajt, mig az teljesen elaprózódik, míg tehát belső szerkezete hézagmentes lesz. A másik kelléke búzatermésünk fokozásának a helyes és okszerű trágyázás; e tekintetben is nagyon sok hibát követnek el a magyar gazdák. Bő termést csak akkor ‘várhatunk, ha elegendő kész tápláló anyag áll a növényzet rendel kezésére; ha a talaj neuj szenved hiányt könnyen oldódó tápláló anyagokban. Ezt pedig a búzánál annyival is nehezebben lehet elérni, mert búza alá istálló trágyát tudvalevőleg nem szabad alkalmazni, mert a frissen trágyázott földben a búza könnyen megdől, de meg könnyen meg is gyomosodik. A búzára rendszerint legjobb, ha az elő- veteménye alá adjuk az istállótrágyát. Közvetlenül a búza elvetése előtt foszfortrágyát, könnyen oldható szuperfoszfátot adjunk, mert ez tartalmazza azon tápláló anyagot a foszfort, a melyre a búzának legnagyobb szüksége van. — Ezer és ezer tapasztalat bizonyítja, hogy egy mmázsa szuperfoszfát, a melynek ára 8—9 korona, átlagosan ugyancsak egy mmázsa termóstöbbletet eredményez, melynek mai ára 24—25 kor. körül ingadozik, vagyis alkalmazása háromszoros haszonnal jár, de nem ritka az az eset sem, hogy 4—5 métermázsa többletet eredményez s igy sokszoros hasznot ad. Hosszadalmas volna elsorolni azon kísérleteket, melyeket csupán a magyaróvári növénytermelési kísérleti állomás végzett s melyekből boldogult Cserháti Sándor, az állomás vezetője azon szabályt vonta lé, hogy minden mmázsa szuperfoszfát legalább ugyanannyi termés többletet eredményez már az első évben, második évi utóhatása pedig ezen többletet még jelentékenyen fokozza. Egyrészt az állandósult magas búza árak, másrészt az a körülmény, hogy Magyarország' állatállománya alig fél annyi trágyát termel, mirit a mennyire nagy termések elérése céljából szükségünk volna, nagyon is indokolttá s nagyon is elodázhatatlanná teszik a szuperfoszfát kiterjedt használatát, a melyből búza és rozs alá 200 klgmot kell kiszórni kataszt. holdanként a vetőszántás előtt. — A börze évi jelentése. Nemrégiben hagyta el a sajtót a börze 1913. évről szóló jelentése,' amelyből mint különösen érdekes adatokat kell kiemelnünk azokat, amelyet Magyarország termésátlagait Ausztria termésátlagaival hasonlítják össze s amelyek azon elszomorító következtetésre juttatnak, hogy Ausztria országos termésátlaga sokkalta gyorsabb léptekkel halad, mint Magyar- országé. Mig ugyanis Magyarország búza termésátlaga az 1896—1900 öt év átlagában kát1, holdanként 6 5, 1909—1913 öt év átlagában 7'23' q volt, addig Ausztriában az 1896—1900 öt év átlagában 6’33, 1909—1913 öt év átlagában 7*81 q volt, vagyis mig Magyarországon a búzatermés átlag a 17 év alatt csak 10 9, addig Ausztriáé 27 4 százalékkal emelkedett s mig Magyarországon a rozs termés 19 6, Ausztriában 37'9 százalék, az árpa termés itt 19 6, ott 64 3 százalék, a zabtermés itt 51, ott 40 5 százalékkal emelkedett. A négy főkalászos együttes emelkedése tehát Ausztriában 43, Magyarországon 22 százalék volt. S mig Magyarország 4 főkalászosából az első öt évi ciklusban 13V2 millió métermázsával termett több, mint Ausztriában, addig az utóbbi 5 évi ciklusban már csak 3'9 millió métermázsával. Magyarország mezőgazdaságának ilyen szembeötlő elmaradását egyedül az a körülmény okozza, hogy a magyar gazdaközönség jelentékeny része még ma sincs meggyőződve arról, hogy a növények nagy termést csak az olyan talajban adhatnak, amelyben sok a tápláló anyag, holott Ausztria, de még inkább Németország gazdaközönsége arról már réges-régen meg van győződve s talajának termőképességét nemcsak istálló trágyával, de nagy mennyiségű műtrágya használatával is fokozza. ’’VILÁG” mozgókép-színház, Szekszárd. A budapesti Uránia magyar tudományos színház fiókintézete Hétfőn—kedden Május 18. és 19 én művészesték Fellépnek : Lévai Farkas Pálf a debreceni színház volt komikusa. Kovács Andor, az országhirü kabarémüvész. Vajda Frigyes, a budapesti Népopera baritonistája. Vasvári Izsó, a Steinhardt mulató volt humoristája. Továbbá: ‘ • Balogh Irénke, előadó művésznő. Kása Mancika, kabaré diseuse. Kürti Böske, énekesnő. Színre kerülnek Heyermanns vifághirü müve: A GYÚJTOGATÓ, melynek 10 szerepét Fregoliszerü átváltozással L. Farkas Pál alakítja. Lard Spleen. Éjjeli jelenet, Játszák: Kovács Andor, Farkas Pál. Az igazság. Skets. Játszák: Kovács, Farkas és Vasváry. A moziban. Tréfa, játszák: Kovács, Balogh Irén, Vasváry és Kosa Manci. A szabadjegy. Tréfa. Játszák: Kovács és Farkas. Anikó Denikó. Tréfa. Játszák: Kovács és Farkas. Ezenkívül : Kovács Andor saját szerzeményű humoros és aktuális szabadelöadásai. Kezdete pont fél 9 órakor.
