Tolnamegyei Közlöny, 1914 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-05 / 14. szám
XLI1. Molyain ■________________14. a(im. Szekszórtl. 1914. április 5. mumm um Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utca 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Szegfű Gyula. Hadd szóljon egyszer a mi lapunkban is róla az ének, úgyis azután mélységes íeledékenység borul reá nevére és beeses személyére. Mindenki tudja manapság Magyar- országon, hogy a cikkely élén álló név tulajdonosa volt az, ki elég bátor és vakmerő volt II. Rákóczy Ferencet, a magyar nemzet mindenkori és leendő eszményképét, égy általa megirt, állítólagos történeti könyvben oly beállításban mutatni be a közönségnek, mely egy sehonnai, értéktelen, szennyes bűnökkel terhelt ember képét tárja elénk. Ez az ur egy Bécsbe származott magyar, ki érdemetlenül a cs. kir. udvari levéltárnál van alkalmazásban s ki az ottani levéltár célzatos irányú okmányait véve kutforrásul, követte el megbo- csáthatlan byinét. A B. H.-ban olvasom erre vonatkozólag a következő jellemző és igaz szavakat: A nagyság nem kémek, követek, tá^ nyérnyalők, kalandorok, diplomaták és szolgák nyílt és titkos jelentéseiből táplálkozik, hanem abból az igazságérzetből, mely a nemzetek, korszakok lelkében vibrál és önmaga alkotja meg Ítéletét. Rákóczi fényben született és szegénységben halt meg — egy eszméért. Ez nagyság, melyet nem dönt meg semmiféle irattárban lappangó okmány. Ez maga az okmányok-okmánya. Ennek az okmánynak a betűi és sorai hegyek, erdők, folyók, várak, városok és falvak, melyek váltság ára egy hüségeskü lett volna. Egy szó. Egy meghajtott íej. De ezt a szót Rákóczi sohasem mondta ki és TÁRCA. A Golgota-uton. Irta : Szám József pn. Reménytelen, sötét az égbolt... (A Nap sugára nem ragyog.) A halál lelke végig-cikázott, Megérintett minden kis virágok Elhaltak lassan a dalok. .. A Krisztus jön ., . Mély fájdalomtól vibrál az ajka, És — jaj! — a mi bűnünk terhe rajta. Az arca halvány, fájó, szomorú ... Homlokán szúró töviskoszoru . . . ... Szerető lelkek jertek utána: (Bus-tüzü szemmel magához int). Múltat feledve, mea-culpázva Térdeljünk le eléje mind .. . És csókoljuk meg a keresztet! így könnyebb lesz neki — tudom — 5 mosolygó arccal fog haladni A nehéz Golgota-uton. Csók Böske stafirungja. Mikor reggel belépett az istállóba, még a pipa is kiesett a szájából. Csörömpölve hullt a sima téglára, ezer darabba törvén szót. A szeme ijedtében a homloka közepére szaladt fel s eltá- tótt-száját a csodálkozás felkiáltása hagyta el. Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ fejét Rákóczi sohasem hajtotta meg. Mert ezzel lemondott volna jogairól, mert e kettő egybeforrott az ő lelkében, az ő szemében. íme ez Rákóczi Ferenc igaz jellemzése és megállapítása annak, hogy Szegfű minő forrásokból merítette munkája állításait. Megdöbbentő a dologban, hogy ezt a hazug, gyalázkodó könyvet a Magyar Tudományos Akadémia adta ki, melyet a nagy magyar Széchenyi István alapított s a magyar nemzet keserves filléreiből összehordva létesült s tartatik fent ma is. Az Akadémia könyvkiadó bizottságának, a könyv kiadásáért csak egy mentsége lehet s ez az, hogy a bizottság egyetlen tagja sem olvasta el a könyvet bemutatása után, mert ha elolvasta s ismerve tartalmát még is kiadta, ez olyan nemzet elleni bünj melyet a bécsi magyar ifjúság, igen helyesen nevez hazaárulásnak. A kiadás körülményét mindenesetre sürgősen tisztázni kell s azt kétszínű határozattal: a kecske is jól lakjék, meg a káposzta is megmaradjon, elütni nem lehet, mert annyi bizonyos, hogy egy percig sém maradhat tagja az Akadémiának, ki bármily oknál fogva, a magyar nemzet ellen ily főben járó bűnt elkövetett. Le kell mondatni s ha nem teszi önként, a nemzet felháborodásával el kell távolítani onnét, mint olyat, aki nem csak akadémikusnak nem való, hanem még a magyar nevet is le kell venni vállairól, hogy ijesztő például szolgáljon azoknak, kik a magyar nemzetet legbelsőbb érzelmeiben is hajlandók megsérteni a tudomány nevében s eljárásukkal az emelkedést akarják maguknak bizMajd megkönnyebbülve felsóhajtott s lekapva fejéről a színtelen, zsíros kalapot, alázatosan keresztet vetett magára. Liszka, az ő dédelgetett kedvence, minden reménysége «s legfőbb büszkesége, nem tekint- geteft, mint szokta, okos nagy szemeivel hálásan rá, szemei haragot lövelltek. Megrázta bozontos, kicsi szarvakkal koronázott fejét, mintha rossza- lását fejezné ki, hogy Pétör, aki oly hűségesen ápolgatta, gondozgatta, ennyire elfeledkezett róla. Már régen ott fekszik az újszülött kedves kis boci éhesen, tehetetlenül. A hajnal is pirkad már, Pétör meg feléjük se néz. Ijedtségéből magához térve, végigsimitotta a szép jószág ives hátát, ez meg megengeszte- lődve döfködte meg szarvával gazdája ócska, kopott dolmányát. Munkához látott. A Ids újszülött lábát erős körmeivel megszabadította a gombától. Gondosan, nagy szakértelemmel lefejtegette szépen mindenik körme alól. El ne essen a síkos almon. I£ét ujja közt a tehénke tőggyóből cseppentett páf cseppet a bal tenyerébe. Végigsimitotta vele a tőgyét. Meg ne apadjon a Liszka teje. Nagyapja tanította rá, igy szokás az. Megállt. Gondolkozott. Hirtelen lekapta kalapját, telemerte langyos, állott vizzel. Jól lemosta az emlőt, hogy könnyebben bevegye a kis állat, no meg, hogy a megfeszült tőgyet meg ne sértse éles, apró fogaival. Bal kézzel magához ölelte a boci fejét, jobb kezének mutatóujját csendesen a szájába bocsátotta, hadd tanuljon még szopni, ügy kell azt rátanitani, nem tudná különben. Mikor már színi kezdte az ujját, gyengédén az anyja alá tette. Ujja mellé szépen Secsusztatta a tápláló emlőket s a boci fejét' két kézre fogván, felemelve tartotta. Nem bírna még a szegényke saját lábán állni. Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, Va évre 6 K, */4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 korona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond soronként 40 fillér. tositani. Ne higyje senki, bármennyire hangoztatják is némelyek, hogy annak az országosan megindult mozgalomnak, mely a Rákóczit becsmérlő könyv megjelenése okából kifejlődött, pártpolitikai célok a rugói. Esze ágában sincs senkinek pártpolitikára gondolni akkor, midőn a magyar nemzet közös eszményének megvédése kell, hogy napirenden legyen mindaddig, mig a gonosz merénylet megtorolva nincs. — Nem függetlenségi vagy kormánypárti politikáról van most szó, hanem arról, hogy egy szabadságharcot folytató nagy nemzeti magyar alak éppen olyan mocsoktalanul legyen történelmünkben továbbra is megörökítve, mint azt a nemzeti közvélemény a múltban kialkotta s a mit most nagyra- törő stréberek arról a piedestálról, hova a nemzeti akarat helyezte, egyszerűen a sárba lerántani próbálkoznak. Hát ez nem fog sikerülni s következménye csak az lesz, hogy azok, kik a merényletnek közvetlen vagy közvetett tényezői, egyszerűen erkölcsi halált szenvednek a nemzet itélőszékének egyhangú megállapodása alapján ; maga a merénylő pedig nem időlegesen, hanem egész életére nézve tárgya lesz az olthatlan magyar gyűlöletnek és — közmegvetésnek. Boda Vilmos, Csalódás és remény. Alig pár éve, hogy megalakult a Szekszárdi Kisgazdák Egyesülete. Szép reményeket fűzve hozzá, örömmel üdvözöltük a kisgazdák ezen tömörülését, amire különben, is közérdekű szükség lévén, mert mint ilyen, gazdasági egyesület, az államtól bizonyos’ előnyökre és segélyekre számitFél térdre ereszkedett. Úgy nézte a harmat kis jószágot. Az anyja is ekkora volt éppen. Alig valamicskével nagyobb. Kicait erősebb. A szőre már itt ott fehéredett. Öt forintért vette. Öt pengő forintért. Uj veretű, szépen kongó öt forintért. Egész heti keresete volt. S mennyit vesződött vele! Még kanállal is etetgette. Igen bizony 1 Jó krumplimoslékkal tartotta. Olyan drága világban ! Vad salátát, disznókáposztát szedett neki. Tulajdon kezével szedte. Maga legeltette, becézgette. Néha a tilosba is beleharapott. Fizetett is egyszer érte húsz krajcárt a csősznek. Nem sajnálja tőle. Az Isten is megverné, ha sajnálná. Szép állat vált belőle. Kedves, szép boci alatta. Megérne száz pengőt is. Legalább kilencvenet. A kicsi szájából kicsúszott az emlő. Apró szemeivel bambán bámult rá. Jóllakott először életében. Gyengéden, félve emelte fel. — Anyja elé tette, hadd nyalogassa meg kuszáit, bordó szőrét. Nagy csomó lóhert tett a sráglába a tehénmama elé. Megérdemli, okos, szép állat. Lába alatt szétroppant a pipa maradványa. Lehajolt érte, felszedte. Próbálta összerakni. Kár érte. Még az ipától kapta. Legénykorában. A Bódog Pista csinálta. Mestermunka volt. Kupakja fényes réz, oldalán szerelmes pár enyelgett. Szára fonyott fenyőből. Sallangját még szegény felesége cifrázta rá. Lánykorában. Jó asszony volt. Isten nyugtassa meg. Mindig eszébe jutott a jósága, ha a pipát elővette. Még a füst is jobbizü volt belőle. Bodoran szállt felfelé a zárt kupak alul. Ügyetlen volt. Megérdemli, ha megkorholja az ipa. Letelepedett az itatóvödörre. A Liszka szeretettel simogatta érdes nyelvével kicsi fiát. Ránézett. Valami jutott az eszébe. Szemébe egy könycsepp tolakodott. Hirtelen eltörülte az ujja hegyével.
