Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-26 / 4. szám
Xll. ÉufBlymn. _____________4. száj____________ SzeRszárd, 1913. január 26. Fü ggetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezeréd] Istvia-trtca 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnárféle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzkoldemények intézendők. A történelmi Középosztály. Mió'ta a kormány benyújtotta az ország nagy részében elégedetlenséget keltő választói- törvényjavaslatát, mind gyakrabban találkozunk a napi sajtóban fejtegetésekkel, melyek a magyar történelmi középosztály múltjával s várható jövőjével foglalkoznak. Piát ez a magyar történelmi közép- osztály volt, mely évszázadokon keresztül a magyar alkotmányt megvédte idegen el- kobzási kísérletek ellen ; nem egy Ízben vérét ontotta, hogy ezt. sértetlenül átszolgáltathassa a késő utódoknak.. Nem találkozhatik tehát elfogulatlan magyar erhber, ki a magyar középosztály dicsőségteljes múltja fölött egyszerűen napirendre térhetne s divatos jelszavak hangoztatásával nagyszabású érdemeit kisebbíteni jogosan megkísérelhetné. Azonban ez a dicső múlt, idővel, csakugyan az elmúlt idők szépséges hagyományává változott át. A magyar közép- osztály igén tekintélyes része, különösen a kisebb földbirtokosság, részint/saját hibája, részint a megváltozott gazdasági állapotok folytán, elszegényedett és anyagilag tönkrement. A megélhetés kényszere azután arra utalta, hogy különösen a hivatalos életpályán keresse boldogulását, ami nem volt baj, mert hiszen [képzettsége és kulturális állapota egyenesen arra predesztinálták. A baj csak akkor keletkezett; midőn az osztrák hatalom, a vesztett hadjáratok kényszere alatt Magyarországgal való kiegyezésre és alkotmányának visszaállítására lett utalva. Az azóta lefolyt időszakot a bécsi hatalom arra használta fel, hogy a magyar középosztály zömének a támogatását a maga részére biztosítsa s ez rendjelek, címek adományozása, anyagi javadalmazás és jövedelmes'állások biztosítása révén jó részében sikerült is, úgy,, hogy napjainkban a dédelgetett középosztály a bécsi hatalom legbiztosabb támasza. — Ennek az osztálynak jelszava, hogy a bécsi hatalommal való összeütközést mindenáron kerülni kell, még ha annak ára az ország alkotmányos jogainak feláldozása is. Ennek a feltétlen behódolásnak azután az lett a következménye, hogy a folyton összpontosításra törekvő bécsi hatalom a szentesített kiegyezésben, foglalt jogokat megnyirbálta s azt lényeges részeiben végre nem hajtotta. S így kallódott el a 67-iki kiegyezésben biztosított magyar hadsereg, mely az egész hadseregnek kiegészítő része; így lett illuzóriussá ázon törvényben biztosított jog, hogy Magyar- ország, ha Ausztriával megegyezni nem tud, az önálló gazdasági berendezkedésre áttérhet; igy vált lehetetlenné az önálló pénzügyi átalakulásnak és önálló jegybanknak felállítása. is. S az a leginkább a középosztályból alakult nemzeti munkapárt még, csak kísérletet sem tesz, hogy a 67-iki förvényFelelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HÖRVÁTH IGNÁCZ ben, — melyre derüre-borufa esküszik, — biztosított jogokat a nfemzet részére fenntartsa és érvényesítse ; ellenkezőleg egy bécsi kézintés elégi- arra, hogy kiegyezés-/ ről, törvényről, nemzeti jogokról megfeledkezzék. A kormány által benyújtott választó- jogi javaslat azt célozza, hogy ez az állápot, ez 'c. helyzet a jövőre is biztosíttassák. Hull -tehát a rendjel, osztogatják a címeket, úgy, hogy rha már, ha valami jól öltözött ember beállít egy budapesti szállodába, a pincérek, nehogy valami címzési hibát kövesselek el, mindjárt kegyelmes urnák szólítják. Annyi immár Magyarországon a valóságos belső, titkos tanácsos. Ha tehát hazánk törvényes önállóságát, államiságát mi is sértetlenül át akarjuk szolgáltatni utódainknak, a hatalom- í mai szemben az ellentállásra képtelennek bizonyult s a kizárólagos uralmat gyakorló j középosztályt — alá| »kell támasztani, uj elemekkel felfrissíteni; j Erre most van itt az idő. és alkalom, i midőn uj választói megalkotásáról van I szó. Senkisem akarja a történelmi kőzép- j osztályt a közélet teréről teljesen leszorítani ; senkisem óhajtja a magyar faj túlsúlyát és uralmát kérdésessé tenni csak I a választók oly tömegét kívánja az alkot- I mány sáncaiba bevenni, mely éppen soka- i ságánál fogva rendjelekkel, címekkel, osztogatott állásokkal meg nem nyerhető. Erre pedig a kormány által benvuj- I tott választói törvényjavaslat sok kiköté- i seivel egyáltalán n"em alkalmas. o*/ t Boda Vilmos A „parasztpárt“ Szekszárdim. Mint egy-két fővárosi lapból olvastuk, nálunk is uralmába kerítette a várost Dózsa György, illetve a boldogult Achiin András népe. Mint a helyi viszonyoknak többé-kevesbbé magunk is ismerői, utána nyomoztattunk a dolognak, de kiküldött Sherlock Holmesunk egy heti nyomozás után is azzal jött vissza, hogy egy fia paraszpártot sem talált sehol, ellenben annál több parasztot. De nem olyan paraszt-párti parasztot, hanem olyat, amilyen minden városban akad sok s majdnem minden társadalmi rétegben. Mert hogy a parasztnak és az urnák olyanféle megkülönböztetése, mely társadalmi osztályhatárt von c két fogalom között, semmiesetre sem hasznos és istenes dolog, ellenben mint a társas érintkezésben való egymás tisztelet és becsülés szempontjá ól történt differenciáló jelző, annál inkább helyt áll az úr és paraszt szók használata, tekintet nélkül arra, hogy az azokkal jelzett egyén pantallonban, vagy csizmanadrágban, kabátban sőt bőrkabátban vagy kis- és nagyküdmönben jár. Mint mindenütt, természetesen a mi föld- miveléssel foglalkozó polgáraink között is vannak ,,parasztok“ és .,urak‘‘ is, aminthogy a frakk és klakk sem takar mindig urat. S é-pen a városi és megyei képviselőválasz tások s a legutóbbi, példának felhozott róm. kath. olvasókör-ügy igazolja, hogy a polgárság szine- java nem azonos azzal az egy-két hangosabb kolompossal, zajt csapó, de maradandó, tartóé működésre képtelen csoporttal, melynek hamarább betelt a szive túlzott önérzettel, mint a feje tudással. Hiszen az u. n. kisgazda-egyesületet is épen ez a csoport vitte oda, hogy mamára végét Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, Va évre 6 K, Ví évre 3 K. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K, 100—200 szóig 9 K, 200—300 szóig 10 K, minden további 100 szó 2 K több. — Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. járja. Épen azért tartjuk sajnálatosnak,, hogy ezen mm vezetésre, de önálló járásra is épen a túlságosan teieszivott tüdő miatt képtelen csoportnak a róm. kath. körben, való pillanatnyi térfoglalásával szemben az u. n. intelligencia hátra arcot csinált, amit — sajnos — tényleg egy arra hivatott világi vezető hiányának kell betudni, aki szervezkedés és jó indulat utján az úgyis kérész-életű intranzigensek érvényesülését ellensúlyozni tudta volna. Igaz, hogy a. kivárása a buborék elpattaná- sának talán még praktikusabb s nem mindenkinek van oiyan erős kitartása, önzetlen tiirehne,■ mint amilyennel az .e téren specialistának bizonyult Szabó Géza, volt ügyvezető, köri elnök a helyzetnek szinte: szaggeráló erővel ura birt maradni. * Mi ezt nem azért tartjuk kötelességünknek konstatálni, mivel egy jó emlékkel eltávozott, jelen nem levőről van szó, (]^ mert mi ittléte alatt működésének épen azt a részét ismertük el a köz érdekében, amellyel vallási türelemmel társadalmi békét tudott gyarapítani. Viszont nem mondjuk azt,, hogy a legutóbbi polgári ösztályforradalomi buborék tisztán az ő távolléte miatt röpült a levegőbe, mert a nép- lélek pszichológiája méltatja, hogy időnkint épen a legkisebb homlokuaknak nő meg az önérzetük, akik a tudással, nemessel és széppel való kis érintkezés folytán megszédülnek, kik az egész világot, mint Isten akarják koruiányozni s mikor arrátkerül a sor, egy tehénkét sem tudnak megőrizni Szóval majd megérik mihamar a szekszárdi kis Achimok ügye is, és e miatt se nagyon szo- morkodni, se nagyon panaszkodni nincsen ok, annál is inkább, mert a mi polgárnápünk természetes józanságában az okos szót beveszi) a saját- szőrű apostolnak azonban csakhamar odaböki: „kend akar tanítani 1 Iparosok. Irta: Forrai István Az országos inasközvetitő intézet kérelmet intézett a magyar tanítósághoz, hogy hasson oda, miszerint a szülők küldjék gyermekeiket az ipari pályára; Megdöbbentem. Hát hogyan ? Annyira kevés volna már az iparos, hogy ilyen ütőn kell fogni őket. Azt tudtam, hogy iparosban hazánkban nincs nagy bőség,’ de hogy ekkora legyén a hiány, azt nem hittem volna!!.! Kerestem az okát s azt hiszem, megtaláltam. A mi szülőink nem szivesen adják fiaikat iparosoknak, mert nálunk az ipari pálya lenézett pálya. Kálunk még óriási különbséget tesznek az ,,iparos“ és ,,ur“ között. Mindenki úrrá nevelteti a gyermekét, ha az még oly sok anyagi áldozatába kerül is s ha még oly tehetségtelen is a gyermek. Azt hisszük, hogy csak az ur tagja a müveit társadalomnak, az iparosok közül meg senki. Azt hisszük, hogy csak az úri pálya biztosítja a jövőt, az ipari meg nem. Álljunk csak meg egy kicsit. A mi társadalmunk a munkamegosztás elvén él. A cipész készíti a cipőnkét; a szabó készíti a ruhánkat; a kalapos a kalapunkat; a kőműves építi a házunkat; a földmives túrja a földet, hogy kenyeret kapjunk; az orvos vigyáz az egészségünkre ; a tanító tanitja-'n^veli gyermekeinket ; az ügyvéd viszi ügyes bajos dolgainkat; a bíróság ügyel személy és vagyonbiztonságunkra stb., stb. Szóval egymás nélkül semmit, egymással mindent elérünk | Mi lenne, ha mindent magunknak kellene elkészítenünk, vagy mi leime, ha közülünk egy isdiiányozna ? Mint az órászerkezet, szétbomlana az egész társadalmi rendünk. Bizonyos tehát, hogy az iparos éppen olyan hasznos tagja a társadalmunknak, mint bárki más. Természetes tehát, hogy az iparosra is szükség van. Eltekintve azonban attól, hogy ők nekünk milyen hasznot hoznak, legtöbbször a társadalom
