Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-21 / 51. szám
1913 december 21. Én azért meg értem önt, holnap ha megint kijön a korzóra és látja, -megint talál rajta valami gáncsolni valót — igen Nagyságos asz- szonyom, önök ebből élnek — és százszor gáncsol és ezerszer dicsér, de már azt nem tudom sehogyan megemészteni, miért gördítenek hivatalos urak is prózai követ ezeknek a sztegény tülekedő embereknek az útjába ? Minek ránci- gálják őket folyton, minek akarják elfullasztani azt a jámbor tendenciát, hogy Szekszárdon őssöká kőszinház legyen és emelje a város külcsinját ? Minek? Nem szép ha van egy kis táráaság, amelyik műélvezetet igyekszik nyújtani nehéz pénzszagu munka után ? Nem jó egy kis kultúra? Kelljen nekünk 10 koronás messzire kocogni kis vasutunkon, hogy néha szórakozzunk? Vagy elég egy jól stimmolt dalárda és egy dupla fényes mozi ? Ez is'szép! de nem sokkal hasznosabb és nem nagyobb kultúra vető-e egy színház, egy gyönyörűen, plasztikusan kidomborított jelenet, mint egy husztorku víg nóta vagy egy vakító és agylüktető dráma a néma lepedőn? Úgy látszik nem, a városi tanácsnak nem szinpatikus a műkedvelő társulat, üti őket, gáncsolja, tagadja a nexust, amelyben pedig elvitat- hatatlanul állanak. Utóvégre minek is Szekszárdon színház és más ilyen. Pénz kell, gyár kell, tanácsnokok kellenekjés még nyolcvan tisztviselő, nem kultúra. Igaza van az is kell, kellene még sok más itt. Kellene utca, amelyik nem restell! viselni az utca nevet, kellene egy tisztességes vágóhíd, kellene kloáka, vízvezeték,^ világítás, kellene sok minden — de Uraim ! ami már meg van, ne engedjék tönkre menni, ne hagyják meghalni, ami egyszer keserves vajúdás .után napvilágot látott. Ez vétek, ez barbárság ! Forgatom pedig itt szőnyegen a szekszárdi állandó, műkedvelő társulatot és panaszlom ezeket abból az alkalomból, hogy a városi tanács nem látja megengedhetőnek ezen alapszabályos, hatósági ellenőrzés alatt működő egyesületnek, hogy az unalmában ásitozó nagyvendéglői nagyteremben dijr és illetékmentesen játszhasson. Pedig az egyesület célja a színházi alap növelésével városunknak közszinházat építhetni. Sz. S. "VILÁG” mozgókép-színház, Szekszárd. A budapesti Uránia magyar tudományos színház fiókintézete Szombat és vasárnap, december 20 és 21-én Céltalan áldozat Színmű 2 felvonásban. Pathé-Ujsá$. Pupák kalandja. A legaktuálisabb események. Humoros jelenet. Maxi, a zongoraművész. Humoros jelenet. Népviseletek Svájc 22 kantonjában. Rendkívül érdekes néprajzi felvétel. Előadások naponta: 6 és fél 9 órakor. A színház fűtve van! KÖZGAZDASÁG. Az „olcsó“ pénz. •Az Osztrák Magyar Bank főtanácsa egész váratlanul, leszállította a kamatlábat V2 százalékkal. A 6 százalékos bankkámatláb tehát, amely több mint egy esztendeig volt érvényben, 5 és V2 százalékra mérsékeltetett. Most már ezzel a kamatlábbal lehet számolnia mindazoknak, akiknek a jegybanknál váltóhitelük van. Ennyit: sem többet, sem kevesebbet jelent a kamatláb-leszállítás. Semmi oka sincs az országnak, hogy a hivatalos bankkamatláb leszállításán ujjongjon. Nagyon is téves volna az a felfogás, hogy most már elmúltak a rossz idők és a közgazdaság felszabadult a hitelválság nyűge alól, vagy hogy a ráta leszállítása egyáltalán végét vetné akárcsak a hitelválságnak is. Az olcsóbb bankkamatláb nem jelent egyebet, mint azt, hogy azok a kiváltságos cégek és egyének, akiknek a sors megadta azt a szerencsét, hogy váltóik egyenesen, avagy valamely pénzintézet reszkomptjaként a jegybanknál elfogad.atnak, most már nem'6 százalék leszámítolási kamatot fognak fizetni, hanem csak 5 és Va százalékot. Pedig ez a kör aránylag csak egy kis ^töredéke a hitelre szoruló közgazdaságnak, amit TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY legjobban illusztrál, hogy a jegybank váltótárcája a legutóbbi kimutatás szerint 833 millió volt, holott az egész országban a.pénzintézetek váltótárcája megközelíti a 4 milliárdot. Legalább. Legalább 3 milliárdnyi váltó után tehát az adósok nem az olcsó bankkamatlábat fizetik, hanem azt a rettenetesen megdrágult kamatot, amely országszerte a 8, 10, sőt 12 százalékot jóval meghaladja é* amellyel szemben a törvényileg megengedett 8 százalékos kamatláb csak apapiroson van meg. Már pedig bennünket éppen ezek a széles rétegei a gazdasági életnek, a kereskedelem és ipar nagyszámú közkatonasága érdekel, akik ennek az országnak dolgozó, produkáló hagy hadseregét teszik. Ezek túlnyomó nagy részének vagy egyáltalán nincs hitele, vagy pedig csak lehetetlen feltételek mellett jut kölcsön-“ pénzhez. Mit ér a nemzet e széles rétegének az, ha ha a közgazdasági élet felsőbb tízezre ^“százalékkal olcsóbban kap hitelt az eddiginél ? Vájjon segit-e hitelválság folyamán meggyengült nagyszámú kereskedőn és iparoson az, hogy a fővárosi milliós malomvállalatok, vagy a milliomos gabonakereskedők mától kezdve Vi százalékkal kevesebb kamatot fognak a jegybanknak fizetni? A nyílt piac — ahogy műnyelven nevezik — a jegybankon kívüli nagyarányú váltóeszkomptot szintén csak a legeísőrendü hitélkeresőnek bocsátja rendelkezésére. Frázis tehát az, hogy a félszázalékos ráta-leszállitás most már az egész országban javulást fog előidézni. A bankkamatláb - leszállítása egyelőre csak a legnagyobb pénzintézeteknek fog hasznára válni, amennyiben passzív kamatlábuk V2 százalékkal való mérséklése még huzamosabb időn keresztül kamatnyereségüket fogja szaporítani. Ellenben a kereskedelem és ipar széles rétegei a ráta leszállításának egyelőre nem örvendezhetnek, mert akinek eddig nem volt hitele, az a félszázalékos rátamérséklés után sem fog kapni, akinek pedig eddig 10—12 és még több százalékot kellett fizetnie, arra nézve igazán nem jelent megváltást az, vájjon a 12, vagy 11 és V2 százalékos kölcsönpénz teszi e tönkre. A hitelválság folyamán kiderült ugyanis annak a közkeletű áligazságnak a hazugsága, hogy csak az a pénz drága, amelyik nincs. A gyakorlati életnek és az üzleti forgalomnak alapos megfigyelése kétségtelenné tette, hogy a kereskedelem nagymérvű pusztulásának főoka a túlságosan drága pénz volt, amelynek exorbi- láns kamatterhét a legtöbb üzletág nem bírta el. Ezen a bajon ped g a félszázalékos ráta- leszállitás igazán nem segit. Az ország agyongyötört, gondok között vergődő kereskedőinek és iparosainak tehát semmi okuk sincs arra, hogy kivilágítsák az ablakaikat a félszázalékos kamatláb-mérséklés örömére. Az ő bajuk tovább tart, az ő küzdelmük nem ért véget! Jó lesz ezt hangosan odakiáltani azoknak a nagyhatalmasságoknak, akik a pénzügyi olimpus magaslatain trónolva, nem látják a sok százezer kereskedő és iparos baját és most már azt hirdetik, hogy vége a nyomornak és szenvedésnek. A jegybank igenis megtette a kötelességét: most már rajtuk a sor, hogy a jó példaadást kövessék. — Szeszfőzői tanfolyam szeszgyárvezetők részére. A kassai m. kir. gazdasági akadémián tizenkét hétre teijedő szeszfőzői tanfolyam ren- deztetik. A tanfolyam 1914. évi január hó 15 én veszi kezdetét és április hó 10-éig tart. A tanfolyam célja mezőgazdasági szeszgyárak részére gyárvezetőket gyakorlatilag és elméletileg kiké pezni. A tanfolyamra felvétetnek azok, akik 18-ik életévüket már betöltötték/ hatósági bizonyítvány - nyal igazolni tudják, hogy1 legkevesebb egy szeszfőzői idényben szeszgyárban mint gyakornok alkalmazva voltak, és felvételi vizsgával igazolják, hogy a szesBgyártás gyakorlatában kellő jártas sággal birnak. Ugyancsak felvételi vizsga alapján kell beigazolniok azt, hogy a magyar nyelvben jártasok, írni, olvasni és számolni tudnak. Részt vehetnek továbbá a tanfolyamon a m. kir. gazdasági akadémiák végzett hallgatói. A tanfolyamra legfeljebb 25 jelentkező vehető fel. Előnyben részesülnek azok, akik gépkezelői szakvizsgát is tettek < A tanfolyam hallgatói a szeszgyárban előforduló összes munkákat végezni kötelesek, kötelesek továbbá a szeszgyártás elméletéből és a szeszadó törvényekről tartott előadásokat szorgalmasan látogatni, a szeszgyártás ellenőrzéséhez szükséges vizsgálati módszerek elsajátítása végett a laboratóriumi munkálatokban részt venni. A tanfolyam befejezésével a résztvevők gyakorlati és elméleti vizsgát tesznek a melynek eredményéről bizonyítványt nyernek. Tandíj 54 korona. A jelentkezők élelmezésükről saját maguk tartoznak gondoskodni. Előjegyzéseket elfogad a kassai m. kir. gazdasági akadémia igazgatósága, Kassín, ahol egyúttal bővebb felvilágosítást is lehet nyerni. Előfizetőinkhez. Tisztelettel kérjük nagyrabecsült előfizetőinket, hogy az év végével lejáró előfizetések megújítása iránt még e hó végéig intézkedni szíveskedjenek, hogy a lap tó- • vább küldésében zavar elő ne álljon. , . Különösebben is felhívjuk hátralékos hirdetőinket és még ez évi dijukkal is hátralékban lévő olvasóinkat, hogy a címükre megküldött felszólító levélben kimutatott tartozást ez évvégi leszámolásunkra való tekintettel most már iovábbi késedelem nélkül beküldeni szíveskedjenek. Hazafias üdvözlettel a „Tolnamegyei Közlöny“ kiadóhivatala. Kisorsolt esküdtek. Az 1914. évben megtartandó esktídtszéki tárgyalásokra a következő esküdtek sorsoltattak ki: Szekszárdról : Almássy Lajos, André István, Bajó István, Benkő Mihály, Beszedits Ödön, Bondy Lipót, Boross Zoltán, Bulyáki János, Császár Imre, Debulay Antal, Dittrich József, Diczenty László, Ernödy Benő, Erdős Zsigmond, Falusy József, Fent László, Frei János Takler, Főglein János Prantner, Földés László, Fusz Ferenc, Gáli Gyula, id. Glantz Miksa. Haya Béla, Haya Nándor, Haudinger Gyula, Horváth Vince, Hornok József, Jarusek Géza, Kaiser Lajos, Kovács Dávid, Kunczer János, Leopold Kornél dr., Leopold Mihályi Matzon Kálmán, Mirth Gyula, Mikula Dezső, Molnár Mór, iiju Müíler Ignác, Nagy János Prantner, dr. Orffy Gyula, Polgár József, Pirnitzer Manó, dr. Pártos Gyula, Reicbl Sándor, Róth Ferenc, dr. Spányi Leó, Schmideg Mór, Stokinger János, Székely Pál Székely, Sziver Ignác, Telkes Izidor, Tóth Gyula magánzó, Török Pál Szántó, Tihanyi Dór mokos, Varga Ferenc tanár és Wallacher Lajos. Tolnáról : Ábrahám Gyula, Blocb Ármin, Ezer Ádám, Felber Alajos, Kákonyi Sándor, Knefély Ödön, Kunffy Károly. Perler Keresztély és dr. Szily Géza. Bátaszékről : Bajomi Vilmos, Gauzer János, dr. Geiringer Bertalan, Hokmann József, Kleiszner György, KIósz Antal, Lábody István, Liebhauzer István, Mayer János, Mayer Gyula, Omacbt János, Partos Vilmos, Pongráez Lajos, Ritter Bálint, Rull Nándor, Steindl Miklós, Szá- niel Gyula, Schuller József és Thassy László. Bonyhádról: Csik József, Demiany Ervin, Fleischmann Marcel, Hanstein János, Kransz Gyula, Kreska János, Molnár Lajos, dr. Müller János, dr. Rákos Miksa, Réder János, Réder Henrik, Spiesz Gyula, Streicher Benő, Váradi Ádám és dr. Vámosi Ernő. Hügyészről: Baumgartner Vince, Fáy Henrik, Rieder Ödön. Gyönkről: Gyimóthy Jenő, dr. Keck László, Óváry Ferenc, Rotbauzer Illés, dr. Tüske Béla, Bauer Antal Kötesd, gróf Benyovszky Rezső Felsőtengelic, ifj. Bernrieder József Hidvég, Biróy Gyula Pálfa, Bogár István Alsónyék, Bucher József Tolna, dr. Csapó Dániel Tengelic, Csiba Lajos Kölesei, Daróczy Zoltán Biritó, dr. Frühwirth Jenő Tamási, dr. Goldfahn Mihály Dombóvár, Grün- \vald Jakab Fadd, dr. Gőzsy Tibor Hencsé, ifj. Győry Pál Sárszentlőrinc, Horváth János Rác- egres, Horváth Béla Űzd, Hanzely János Bölcske, Ifjú János Decs, Jakab Ferenc Simontornya,
