Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-23 / 12. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1913 március 23. városi tisztviselők között, amit a belügyminiszter ur e célra utalványozott. De mindezekhez nekünk semmi közünk, mi majd csak a törvény által előirt módon' mükö- dünkj anélkül, hogy erről a cikkíró nr kitanitana. Ha sikerül, jó, ha nem sikerül, nem a mi hibánk lesz, az „okvetlen muszáj“ fegyveréhez nem nyúlunk, ez nekünk nem célunk és nem is szükséges, hogy erről a cikkíró ur iskoláztasson bennünket. .Azon felfogása pedig, hogy a gazdapárt okoskodása ezen mozgalom és hogy azt lázitó anyagnak használja tel, csak rágalom. Mert a rt. városok polgáraihoz intézett felhívást mindenki pártkülönbség nélkül szimpatikusán fogadta. Ollózta volna ki a „Magyarország“ 1913. évi március 9-én megjelent számából azon cikket, mely a Hajdúszoboszlón megtartott országos értekezletről számol be, meggyőződött volna, hogy kik vettek ott részt, ügyvédek, papok, orvosok, kis- és nagybirtokosok; olvasta volna el ezek beszédeit, vagy mint én, jelent volna ott meg személyesen, hallotta volna, pedig hát talán azok is vannak olyan kulturemberek, mint a cikkíró ur. Ámbár annyit megjegyezhetek, hogy a nagyközséggé való átalakulási mozgalom itt nálunk nem mai keletű, ez járt az agyakban a rt. várossá alakulásunk után nemsokára, mihelyest meggyőződtünk arról, hogy becsapódtunk, mert hol dogult Dr. Hirling Ádám volt polgármester, akkori főjegyzőnk azzal vezette félre azokat, kik akkor az átalakulásnál közreműködtek, hogy az adminisztráció csak 8000 koronával jön többe, az állam pedig át fogja engedni a város javára a fogyasztást, s az 1906. évi költségvétésbe igy is irányozták elő, és itne mi lett ? Az állam a fogyasztást nemhogy átengedte volna, hanem tetemesen felemelte, 8000 korona adminisztracionalis többletből lett 104 ezer, az uj törvény pedig ezt körülbelül megduplázza. Tehát ez inditja azokat a mozgalomba. Ezek áz okok mint a parázs, a hamu alatt, ott pislogtak az emberek agyában, átalakulásunk óta, nem volt oly összejövetel, oly társaság, akár úri, akár közönséges, hogy ne foglalkoztak volna azzal a gondolattal, hogy mikép lehetne a községi rendszert visszaállítani. Nem csoda tehát, midőn e mozgalom levegője minket is megcsapott, rögtön kigyulladt a bennünk pislogó parázs, és ettől hevítve lelkesedünk érte, de lelkesedik mindenki, még azok is, akik talán családi, vagy személyes barátság és egyéb érdekeknél fogva nem akarnak kiállni a porondra. Hiába akarja a cikkiró ur betukmálni a közvélemény gyomrába az ő gyim gyom eledelét, azt még a legéhesebb ember sem veszi be. Arról is hiába érvel, hogy mi ezt a tanács, vagy tisztviselőkkel szemben személyes ellenségeskedésből tesszük, mertez ne m áll, különösen velem szemben, erre nem szolgáltak reá, vétkeznék, ha ezt állítanám. Vannak ugyan, kik panaszkodnak, de ezt átalakulás nélkül is el lehetne intézni, -csakhogy ami sok, az sok. Hát csak ennyit és a cikkiró ur — ugrálhat tovább. Szuliman György. lehető legyen ez — gyerünk a kormányhoz. Pénzt kértek. A kormány felelt: Pénz ? ! Miből ? Nincs ! Reszkető hangon mondottak, egy évi 4000 koronából nem lehet kifejleszteni a telepet. Ha nem lehet, nem lehet — mond a kormány — (Hát igaz is! Elvégre az állam pénze választásokra kell és nem holmi buta ipari és szép eredménnyel dolgozó kísérleti váltatokra!) Es a vezetők elmentek lelóggó fejjel. De feldobbant a szivük hamarjában. Jött két osztrák professzor, egy a bécsi egyetemről, égy Prágából. Tanulmányozták a telepet. Elbámultak rajta. Jó német módra azért jegyzetet csináltak. Aztán otthon csináltak egy-egy telepet. Persze az osztrák kormánynak nem kellett a pénz pártpolitikára. Ott megtudták becsülni a nemzetgazdasági jelentő- séggel biró intézményeket. (Pedig a Tisza által készült általános választói jogy alapján kerül össze a parlament.) És megtörtént, hogy az első évi 100 oldalas Berichtben égig magasztalván a magyarok kolozsvári intézményét, ahonnan eltanultak mindent s megcsinálták, mert a magyar kormánynak ilyenkor ugylátszik nemcsak pénze, <le érzéke sincs ! Most aztán itt is, Svájcban is a kolozsvári dugasz alá folytott eredmény mást követésre méltó osztrák kísérlet van a köztudatban és a közforgalomba. így ismerik a mi közgazdasági tevékenységünket. S mindezuttal következtethetünk arra is, hogy mikor jön majd el az az idő, amikor végre mi is dacolhatunk minden nagyobb megrázkódtatás nélkül a mostanihoz hasonló gazdasági válsággal . . . A vidéki rendőrségek államsegélye. A belügyminisztérium a törvényhatósági joggal felruházott, valamint a rendezett tanácsú . városok rendőrségeinek fejlesztésére az 1912. évi " LVIIL törvénycikk 1. § a alapján az 1913. évi állami költségvetésben felvett egymillió koronát most utalványozta ki a segélyben részesített városok részére. Az utalványozással egyidejűleg ki bocsátott körrendeletben a belügyminiszter a többi közt a következőket rendeli : Ez az államsegély elsősorban a városi rendőrségnek legégetőbbnek mutatkozó s az alábbiakban megjelölt szükségleteinek kielégítésére fordítandó, még pedig: 1. a rendőrlegénység (rendőraltisztek és rendőrök) illetményéinek javítására, 2. a rendszeres rendőri szakoktatási célokra, 3. a legtöbb városban a közbiztonság hátrányára teljesen elhanyagolt polgári biztosi (detektív) szolgálat létesítésének, illetve fejlesztésének megkezdésére, 4. ugyancsak a közbiztonság javítása érdekében u. n. rendelkezési alap rendszeresítésére a rendőrfőkapitány (rendőrkapitány) kezeihez utalványozandó korlátolt összegben. A miniszter megemlíti, hogy a beérkezett jelentésekből arról kellett meggyőződnie, hogy a rendőrlegénység javadalmazása a legtöbb városban oly csekély, hogy ezért a közrendőri szolgálat ellátására megbízható anyag csak kivételesen kapható. Addig is, mig a rendőrlegénység illetményei maradandó jellegű reudezést nyerhetnek, elvül szolgáljon a jelenlegi államsegély felhasználásánál, hogy a rendőrök, illetve rendőraltisztek össz- illetményei fejenként legalább száz koronával magasabb összeget tegyenek ki az állami és a vármegyei szolgák, illetve altisztek illetményeinél. Az illetményrendezés kedvezményében csak azok a rendőrök részesíthetők, akik tényleges rendőri szolgálatra használtatnak fel. Több városbau a közbiztonság és a rendőri szolgálat hátrányára az a helytelen gyakorlat vert gyökeret, hogy a rendőrlegénység létszámába felvett alkalmazottak egy része nem rendőri, hanem szolgai, kézbesítői és ezekhez hasonló teendőkre használtatik. Rendőri szakoktatásra az államsegélyből a legutóbbi népszámlálás adatai szerint ötezerig terjedő polgári lakossal biró városokban legalább évi 300 korona, 5—10 000 polgári lakosú városokban legalább évi 500 korona, 10.000-en felüli lakossal biró városokban legalább évi 800 korona fordítandó. Ez év folyamán egyelőre Budapesten oktató tiszteket és pktató altiszteket kiképző tanfolyamot fog á miniszter felállítani. Ma á százharminchét városban összesen negyvenhét detektiv- állás van rendszeresítve. E nyilvánvaló hiány pótlására a miniszter ezúttal akként intézkedik, hogy a jelenlegi államsegély terhére egyelőre legalább évi 1400 korona fizetéssel és a XI. fizetési osztálynak megfelelő lakáspénzzel oly számban alkalmazandók polgári biztosok, hogy már az idén minden tízezer lakosra legalább egy detektív jusson, a tízezernél keveseb lakossal biró városokban pedig az egyenruházott rendőraltiszteknek vagy rendőröknek polgári ruhában az állandóság bizonyos jellegével a főkapitány (kapitány) által detektivszolgálatra alkalmazott tagjai pótdijban részesitendők, a mely legalább is oly összegben állapítandó meg, hogy a fizetés és a pótdij együttes összege legalább 1400 koronát tegyen ki. Szekszárd rt. városnak 5000 koronát utalványozott e címen a belügyminisztérium. Hogy mennyire felfér ez az összeg Szek- szárdnak, mi sem mutatja jobban, minthogy az 5 tagból álló rendőrlegénységnek Szekszárd ez idő szerint évi 660 koronát tizet fejenkint, meg 2 ruhát, és 2 pár csizmát. Egy rendőraltisztnek (tizedes) pedig ugyanezen ruha járandóságot és 800 kor. fizetést. Hogy ezen pénzekért nem4'akadhat képzett rendőranyag, azt bizonyítani sem kell. A levonások után 55 kor. havi bérért igazán csodaszámba megy, ha vállalkozó akad erre a kockázatos állásra. Mikor ma naponta 1 kor. 50 fillérből egy magános napszámos ember sent élhet meg, s az is 3—4 koronát megkeres naponta. Ezért csak helyeselheti mindenki, hogy a rendőrség államosításáig is legalább ily módon segitnek e kérdés tarthatatlanságán. Ezen rendezés folytán a miniszteri rendelet folytán irányelvei szerint előreláthatólag az 5 közrendőr illetménye 'a ruházaton felül, figyelembe véve a várossá fejlődés időpontjától beszámítandó szolgálati időt, fizetésben ma legalább évi 800 koronára lakáspénzben pedig 240 koronára, az altiszt (tizedes) fizetésé legalább 1100 kor. és lakáspénzben 240 koronára lesz kiegészítendő illetve megállapítandó. Köteles lesz felállítani ezen segély terhére a város egy legalább 1400 kor. fizetéssel és 480 kor. lakbérrel javadalmazott polgári biztosi (detektív) állást. Köteles lesz legalább 800 koronát évente a rendőri szakoktatásra fordítani, amit különösen üdvös és fontos következményű dolognak tartunk. Szóval ez mind szép és jó lesz, csak számításunk szerint Szekszárdiba nézve az államsegély összegét 5000 koronában kevés összegben állapította meg a miniszter, mert a .fenti módon elszámolandó összeg fedezetére az 5000 korona valamivel kevésnek látszik. Mind enesotre örömmel látnánk ezen összeg kedvező következményét rendőrségünk kötelességbeli és intellectüalis fejlődésében, hogy a csendőrséget felváltó állami rendőrség keretébe a mi rendőrkészletünk mint használható elem legyen beállíthatóKÜLÖNFÉLÉK. Husvét. Irta: Szabolcska Mihály. Óh szent Igazság, husvét ünnepe, Kitől a bűnös had megrettene; Ki a farizeusokat megaláztad, S a büszke helytartót reszkedni láttad; Ki eltoltad a követ, mit fölébed Odahengeritettek a pribékek, S kibontva tiszta, szép mennyei szárnyad, Ott hagytad a neked szánt siri ágyat: — Áhítozunk utánad! Husvét, föltámadásnak ünnepe, Halálra szántak uj, szebb élete; Ki nem hagytad a porban megalázva, Öt, aki hitt a maga igazába, S eszményeihez hű maradt haláláig, A rámért kínos kereszt nyomoráig, — Husvét, te szent, örömrevált bubánat Ki fölmagasztalod a Golgotákat: — Áhítozunk utánad! Hazafias ünnepélyek. A főgimnáziumban. Lelkes, hazafias ünnepet tartott március 15 ike emlékére a szekszárdi állami főgimnázium ifjúsága a tornacsarnok helyiségében. Az ünnepély a Hitnuuszszal kezdődött és a Szózat elérték lésével ért véget. A nagy nap emlékét Áldor László VIII. o. t. méltatta szép tanulmányra valló és tárgyszeretetről tanúskodó lelkes ünnepi beszédben. Hazafias szavalatokkal emelték az ünnepi hangulatod és lelkesültséget Brebovszky Emil és Kristóféit Gyula VIII. oszt. ifjak ügyes szavalatai s az ifjúsági énettkar által gondos betanultsággal elénekelt. Hubay : Talpra magyar !-ja. A Katholikus Olvasókör. A szekszárdi Katholikus Olvasókör hazafias kegyelettel ünnepelte meg a magyar szabadságharc 65—ik évfordulóját a múlt vasárnap, rendkívül nagyszámú közönség élénk érdeklődése mellett. Az ünnepély kiemelkedő pontja Szentiványi József káplán szabad előadása volt 1848 és a hazaszeretetről. Az ünnepély programmja ez volt: 1. Himnusz. A dalárda vezetése mellett énekelte az ünneplő közönség. 2. A honleány. Rudnyánszky Gy., szavalta Prajmajer Anna. 3. Szeretem a férfiakat. Monológ. Előadta Steiner Rozi. 4. Arany szív. Pósa L. Szavalta Rencz Etel. 5. Rab gólya.|Arany J. Szavalta Kreskay Gizella. 6. Az omnibusz költészete. Monológ. Előadta Prajmajer Anna. 7. „1848 és a hazaszeretet“ címen Szentiványi József segédlelkész tartott egy rendkívül érdekes szabadelőadást. 8. Kossuth Lajos ablakába. Müdal. Énekelte Csabai Erzsi, Csukly Kálmán belvárosi kántor zongorakisérete mellett. 9. Pétiké. Vörösmarty M. Szavalta Kaszler Ágnes. 10. A czelli búcsú. Endrődy S. Szavalta Tamer Anna. 11. Aludjál kis fiam. Dalmady Gy. Szavalta Mátyás Annus. 12. Tavasz elmúlt. Énekelte a dalárda 4-es vegyes karban, Csukly Kálmán belvárosi kántor vezetése alatt. 13. Ä nővér. Inczédy L. Szavalta Tóth Erzsi. 14. Az éji látogatás. Gyulay P. Melodráma. Szavalta Vesztergombi Juliska, Polgár Margitka k. a. művészi zongora kísérete mellett. 15. A bagoly. Monolog. Előadta Taksonyi János. 16. Hazádnak rendületlenül. Énekelte a dalárda vezetésével az ünneplő közönség. Mint igen sikerült pontjait az ünnepélynek, külön ki kell emelnünk a két kisleány Rencz Etel és Kreskay Gizella igazán ügyes szavalatát, úgyszintén Tamer Anna, Mátyás Annus és Tóth Érzsi előadását, a dalárda és Csabai Erzsi énekét, mindkettőt megujrázta a közönség. Vesztergombi Juliska, rendkívül ügyes melodráma szavalatát és Taksonyi János monológját, kit már felléptekor óriási taps fogadott. Az ünnepélyt Kun Lajos ügyvezető elnök rendezte nagy sikerrel. A Legényegyletben. A szekszárdi rórn. kath. Legényegylet vasárnap ünnepelte a március 15-i események emlékét. Az ünnepélyt Háry szavalata nyitotta meg, mely után Horváth Ignác igazgató- tanító lépett a pódiumra és hatalmas szónoki erővel festette az 1848-iki eseményeket. Végigkísérte
