Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-21 / 51. szám
8. TOLNAMEG\EI KÖZLÖNY 1913 december 21. megpróbáltatásoknak. De mindenütt, ahol kin és nyomor és szenvedés jelentkezik, ott megjelenik Jézus, megjelenik a szellemével és mondja: „Szeressétek egymást és 'enyhítsetek egymás haján, tartsatok távol magatoktól minden gyűlölködést, minden rosszindulatot, mert én vagyok az Ut, az Igazság és az Élet“. A szerétét fő alkotó része Jézus hitvallásának és tisztára a szeretet. Jöjjön ez bármely oldalról. Annak a szocialista agitátornak, akinek őszinte és becsületes meggyőződése az, hogy munkás testvérein segítenie kell, de az is, hogy nem szabad a más nézetén levőket üldöznie, az ilyen szocialista apostol közelebb áll Jézus leikéhez, mint azok, akik folyton az ajkukon hordják a Megváltó nevét és mindig olyat cselekszenek, ami az ő leikétől távol állott. Minden nagy művészben, minden nagy törvényalkotóban, mindenkiben, aki a nagy tömegek jólétét, anyagi és szellemi előnyeit előidézte, bennlakik a Megváltó szelleme és hiányzik mindazokból, akik a nép rovására a saját előnyük és saját jólétük érdekében írják zászlójukra Krisztus nevét. Szálljunk magunkba a Megváltó születésének évfordulóján és elmélkedjünk a legnagyobb szivü isten ember pályája fölött. Elmélkedjünk szent karácsonykor a szent emberről és igyekezzünk megközelíteni az ideált, amelyet ő hirdetett és amelyet vele együtt csak keveseknek sikerült a valóságba is átvinniök. Az én szemem. Az én szemem borús mindig, Árnyba vonja nehéz felleg; Nagy bánatom terhe alatt, Belőle bő könnyem pereg. Szememben nem ragyog soha Kacagó kedv visszsugara, Búbánatos tekintettel Réved bele a világba. Fénytelenül ég szememben Emésztő tűz zsarátnoka, Halaványan fel-fellobban, Ámde lángra nem gyűl soha. Szememből a lelkem beszél, A szomorú, megtört lelkem, Álmok csendes temetője — S örömtelen balvégzetem. Tört remények, meddő vágyak. Zokognak a szememből mind, Híven visszatükrözik a Szívem mélyén fészkelő kínt. Özv. Brandeiszné Frey Melanie. A mi gyermeknevelésünk. — Egy kis szapulás-féle ünnep délutánra. — A Világ-Mozgó vezetőségének buzgalmát dicséri, hogy Király Pálnak „Szerelem és tánc története“ hangzatos és csalogató cimü mozi szkeccs-féle Uránia-szerü előadásának élvezetéhez juttatta a szegszárdiakat. Elismerve a darabtól és előadástól el nem vitatható érdekességet és számos helyen felcsil- lámló s gyönyörködtetésre alkalmas szép részeket, meg kell jegyeznünk, hogy nem fogadta közönségünk ezt a meglehetősen reklámozott vándordarabot osztatlan megelégedéssel, ami talán részben épen a várakozás tulcsigázásának tudható be. Maga az örökké vonzó tárgy teljes kiaknázással kimerítve nincs, nehezen indul, a vezér- motivum sok helyütt lazára engedi a nem mindig lebilincselő s 40,000 mértföldig kalandozó szövegírót s a táncmüvésznők produktumai még a leghiányosabb öltözet mellett is csak részben szolgálnak elégtételül. Apropos! tehát a hiányos Ölfözékü táncról lévén szó s tulajdonképen ezért is indultunk ki, a már elmúlt előadásból fölül irt cimünk tárgyalásánál, — kár volt ifjúsági előadást csinálni és éppen az elmúlt kedd délutánján ebből a darabból, mert bár.„castis omnia casta“, mégis az illemen túl hasított fátyol kosztüm, a bár kiválóan művészi, de sokszor a kívánatosnál is természetesebb aktok, és a felnőtteket is hódító szerelmi lázban fogant képsorozatok egyáltalán nem alkalmas ifjúsági nevelő eszközök. Végeredményben egyéb kifogásunk nem is volna az előadás ellen, azonban ezt, engedelmet az illetékes nevelő köröktől,'el nem hallgathattuk, merthogy a mi ifjú korunkban a karácsonyi szent áldozás idején nemcsak az iskolai tanulás és tánciskola szünetelt, de azt sem találta a valláserkölcsi paedagógia lelket nemesitőnek, hogy a gyónószék mellől azon áhitatos lelki magába- szállással á mozipadba siessünk u. n. szemléletes erothikai lelkigyakorlatokra vitorlával és gőzzel. Hát igaz — s itt térünk át tárgyunkra — ma minden másképen van. Ma egyházi férfiakból Don Jüanok is kerülnek ki, ma az iskolában épugy tanítják a kör kerületének képletét, mint a ballettet, sőt egy azon időben vezetik be a kis ember-palántákat a szent karácsony misztériumaiba és a tánc párás légkörébe. S talán fontosabb a tango első 6 figurájának preciz tudása, mint hegyes-völgyes hazánk folyamrendszereinek ismerete. A karácsony-ünnepi angyalok szárnyasuha- nása az erkölcsösség és vallásosság érzelmeit fokozottabb mérvben váltja ki a lélekből, azonban mi nem ünnepi megilletődósből, nem is álszenteskedésből írjuk a jelen közleményt, hanem csak ráakarunk, mutatni egy két jellemző esetre, amik különös világításba helyezik gyermeknevelésünket és társadalmi nézeteinket. Mert hát lehet ez a rendszer talán modern, de hevessége bizony nagyon is vitatható. Az esztendőnek szeptembertől—júniusig terjedő 10 hónapját a törvényileg, bár hiányosan rendezett nevelésügy a gyermek szellemi ismereteinek gyarapítására rendeli, s mégis, mint látjuk, nálunk évente megjön a tánc, hogy megzavarja a tanulásnak még alig nekilendült gyermekfejeket. És még milyen gyermekfejeket! Korhatár nélkül pubikák és médikék tanulják az okszerű tyukszemtaposást és térdrithmust. A partedlit leoldja a „mama kedvence“ és ebben az adósságba fulladt világban nagylányos puccal kiöltözteti a nemrégen még könnyelműnek bélyegzett, ma modern mama, s a kis öreg ondolált hajú csodabogár affektált komolysággal gyámoltalankodik a táncteremben. A mindig zsebkendő szükségben szenvedő nebuló, ki még a latin főnevek nemeivel sincs tisztában s kinek eszménye a nyáron [még csak egy elfuserált goalig ha terjedt, egyszerre eszeveszetten kezdi pucolni a cipőjét, 2 doboz boxot ken a harisnya szárára, az élet ezer bajával küzdő papa vásott nyakkendőjét kötözgeti kráglis nyakára, olyik keztyüt, gamasnit is húz, és a nagy világfi ma még buta biztonságával hajlik meg a pipere figura médike előtt: „Kisasszony! szabad kérnem az első négyesre!“ A másodikat, azt már az iskolában kapja a tanáljától. Hát igy bizony nehéz jó tanuló gyereket és vallásos, engedelmeskedő gyermeket neyelni. Igenis kell a gyereknek mozgás, arra jó a testgyakorlat. Kell szórakozás, arra jó a séta és a mozi, mely okkal-móddal kezelve, ma már tényleg paedagógiai eszköz, azonban rrothikai szkeccsek nélkül. Vannak el nem kerülhető félszegségei, kényszerrel viselt flancterhei a társas érintkezésnek igy is, minek tehát már az ifjúságot előre hozzászoktatni azokhoz. Ma, amikor már a vegetácionális életszükségletek kielégitése is eléggé próbára teszi a csa- ládfentartók kereső képességét, igazán indokolt volna a lelki nevelés és szórakozás eszközeinek okszerű megválogatása. És legvégül, amit legelői kell figyelembe venni, ne neveljük azt a gyermeket modern .városi könnyelműséggel, hanem maradjunk csak meg ebben a régi jó falusi istenfélelemben és pirulni tudásban. e— VIDÉK. Paks, 1913 dec. hó. Tekintetes Szerkesztő ur ! A paksi polgári iskola idei értesítőjét — mely véletlenül most került kezembe —r. Balassa Sándor igazgató adta ki, mely a szokásos tanügyi értesítés •— és statisztikai adatokon kívül — az iskolának 20 éves múltját ismertette és ünnepelte. — A tanügyi értesítésre — mint laikusnak — nincs megjegyzésem, azonban az iskola fennállásának 20 éves megünneplésére megjegyzem, hogy az, még nem volt időszerű, — a szokásos 25 évet — a kisebb jubileumi időt — be lehetett volna várni, mert sürgősség esete nem forgott fenn. Lám Rabinek Pál — letűnt Paksvidéki takarékpénztári igazgatónak is 25 ik évre rendeztek jóbarátai és tisztelői jubileumot és nagy bankettet. Azonban az eszme maga, mit Balassa ur felkarolt — olyan volt, mely 25 év nélkül is csakugyan megérdemlette az ünneplést, de azt elvártuk volna, hogy az igazgató ur meg nem történt vagy elferditett adatokat, nem vezet be az értesítőbe. — Ilyen meg nem történt esemény például az, (7 ik 1. 3-ik kikezdés) hogy Spies János apát és Horváth Sándor ev. esperes nemcsak szavazataikkal, hanem érvelő és vitázó beszédeikkel is előmozdították az eszme keresztülvitelét. Ennek épen ellenkezője történt. — Köztudomású dolog — és a jegyzőkönyv bizonyítja, hogy néhai Spies János apát és Horváth Sándor ev. esperes ellenezték az eszmét szónoklataikkal és szavazataikkal, melyért az akkori megyei lapokban támadásnak is lettek kitéve. Feil Ferenc, Kern Ferenc, Klein József, Bekker János egy szóval sem érveltek az eszme mellett, csak szavazataikkal támogatták. Valótlan adatokat iktatott be az igazgató ur a 93 ik lapon, a zászlószeg beverése s jelmondatok mondásánál is. Beirt olyanokat is, kik egy szót sem szóltak és kihagyott olyan úri embereket is, kik ott voltak, a zászlószeg árát is megfizették s jelmondatot is mondtak. — Vagy az igazgató ur memóriája gyenge, vagy egy felsőbb revizor parancsa szerint irta mindezeket ? ! Akármelyik eset áll fenn, nem válik dicséretére az igazgató urnák. Egy jelenvolt. Nagy karácsonyi vásár a MOLNÁR-féle R.-T. könyv- és paplrkereskedésében. KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. E rovat alattiak díjmentesen közöltéinek, a felelősség azonban a beküldőt illeti. A szerk. Panaszos levél. Él városunkban egy kulturális essenciával átitatott és minden tekintetben hasontársaináj magasabb piedesztálon álló műkedvelő társulat. Ezt igy kellett kimondanom félve és koturnuso- san, mert nagyon kevesen tudják, akiknek pedig erkölcsi kötelességük volna! Azon nem csodálkozom, hogy Erkölcshé nagyságosasszony csak a bolondabb tizek privát úri passiójának gondolja az egész műkedvelést, azt tartja, hogy ott csak flancolnak; három felvonáson keresztül mindig más divatházban kombinált sláger kosztümökben mutogatják -magukat, néhány puha szót szólva — meg hogy csak egy paralatikus pali az egésznek az oka, aki felbérencei 8—10 más ilyen hasonpalit és drukkolnák, majmolnak és szeretnének a művészet ráncosán bő tógájába pakkolódni és direkt borotvált arcot csináltatnak a borbélynál, hogy ha kilépnek az utcára művészeknek gondolják őket, sőt viselik külön a művészek monopolizált hosszuhaját és nyolcaskodnak az utcán és hajkurásszák a feltűnést a minusz végtelenig. Eljárnak a cukrászdába, a nők is és egészen olyanoknak érzik magukat. Erkölcsné nagyságosasszonynak tökéletesen igaza is van, nem való egy jól nevelt lánynak fiukkal cukiba járni, meg a moziba és flörtölni a hatodik páholyban gubbasztó Erkölcs fiúval, mialatt az beleizzad a gallérjába. Tényleg ! A műkedvelő legyen és maradjon egy közönséges jó öreg műkedvelő! Járjon el szépen a próbákra az Ön és b. férje és K. 3—4 felnőtt fia gohdos felügyelete mellett. Ön szépen kituszkolja a színpadra, utána néz, megolvassa nem oltottak-e el néhány villanylángot a nézőtéren és biztatja szemévéi és kacsóival a drágát, hogy kine törje a láz, aztán leakasztja oldalán csüngő vert aranyórácskáját.— és bekiált talán elég lesz már — jöjj drágám, szépen menjünk haza, menjünk aludni és hívd az őrző angyalkát. Udvarló ür maga is menjen • szépen haza, — köszönjük, majd elmegyünk magunk haza, he fáradjon, magának is holnap hivatalba kell mennie. Jójcakát. Nagyságos asszonyom, az Ön felfogása nagyon helyes és elég eredeti és ön nem is engedné K. leányát játszani, és ott mégis játszanak ; fúrják, faragják a szerepeket, veszekednek, rikácsolnak, dörömbölnek saját egyéniségük kapuján és ha tudnak már valamit; kiaggatják a szinlapot és Ön eljön a színházba és élvez, b. férje óriásikat derül és elfeledi, hogy tegnap ozsonna alatt mennyire elítélték Marcsát meg Mancit, mert megittak egy polgári kis habos kávét a cukrászdában, elfeledi és tapsol és holnap fejvaklávon gratulál neki, mintha nem is maga lett volna. Persze nagyságos asszonyom, mert ő nem sokat törődik az Ön Ítéleteivel, mért neki van lelke, érez és nem áll meg bambán az önök illemkeresztutjánál és nem esik ki a világból, mert tegnap moziban volt és jól mulatott, magaszőrüek között.
