Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1913-12-21 / 51. szám

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1913 december 21. mai válságos időben is legalább 21 millióra lehető ez az összeg, mert az ország 21 millió lakosából egy*egy koronát mindenki elvásárol. Okos ipar pártolással ebből a nagy pénz összegből legalább pár milliót megmenthetnénk. Mert ne higyjük, hogy a jól szervezett akció határtalan. — «»Fényes példa reá a magyar tanszeriparpánolás, amely u múlthoz képest évi ölven millióval gazdagítja a hazánkat, — -Közös, vállvetett munka tette lehetővé, hogy tanszerekért 60 millió helyett már csak tiz milliót adnak a külföldnek ; közös, jól szervezett akcióval tehetjük sikeressé a karácsonyi vásárt is. ■Szervezkedjünk tehát községenként, sót családonként, egyedenként. Minden falóban hívja össze a népet a köz­ségházába a pap, tanító, jegyző, birtokos. Magya rázza meg ott az iparpártolás országos jelentő­ségéi és egyéni hasznát. Fejtse ki, hogy a mai általános szegénységnek és drágaságnak az évi kétezer milliónyi behozatal a főoka Azután vegye a község népét, hogy karácsonyi ajándékul csakis honi tárgyai vásároljon. Az ajándék a ügyelem jele, ajándéknak bármely csinos honi tárgy alkal­mas. E téren a luxus magunk és hazánk ellen elkövetett bűn, amelynek már is százezrek a siratni. — A községek vezérei szerezzék meg a Hnzui Ipari Beszerzési Források tüzetes kiadását, amelynek több mint ötezer fölsorolt készítményé bői ki-ki tetszése szerint válogathat. Ezt a tiz flizetből álló munkát a kereske­delmi miniszter támogatásával, a hazai kereske­delmi és iparkamarák és a Magyar Védő Egye.■ sülét adtak ki, ez utóbbi bárkinek ingyen meg­küldi. (Budapest, Szentkirályi-utca 3.) E cim jegyzék alapjan egyesült erővel bírják rá a ke­reskedőket, hogy ezekből rendeljenek ajándék­tárgyakat. De e címjegyzék nélkül is pártolhat­juk a saját iparunkat olyanformán, hogy lm min­den család, mindenki ott vásárol, ahol biztosan tudja, hogy magyar árut kap. Városokban még könnyebb a szervezkedés. Itt az intelligens társadalom az iparosok és ke­reskedők bevonásával az időpazarló formaságok mellőzésével, valamely ingyenes teremben köny- nyen létesíthető karácsonyi vásár. Szükség esetén az is elegendő, bogy ha a kereskedők kiraka­taikban megjelölik a magyar eredetű fik két, így lehetne karácsony előtt h külföldre vándorló sok-sok millióból legalább ncliánvat megmenteni. Ez a pár millió korona tiszta ha­szon volna, melyből miiül az eladó, mind n vevő egyaránt részesülnek, mert ez a pénz itt maradna az országban, hogy enyhítse az általános szegény­ségei. — Vonjuk be. e nemes és praktikus moz­galomba a polgárságot, n népet, az ifjúságot a főkép a bölgykUzönséget, hogy ne kelljen ezt a szerencsétlen 1913 iki evet a végén is 20—30 milliós veszteséggel befejezni. Á mondottak meg valósítására fölhívjuk te­hát az összes illetékesek ügyeimét: iparosokat, kereskedőket és a nagy közönséget egyaránt, mert az ő kezükbe van letéve a siker kulcsa. A szeretet ünnepének közeledtével gondol­junk szeretettel u szegény ország sok ezer sze­gény iparosa és éhező munkására a gazdasági termelés meghatványozódik, u népes ség száma rohamosan növekszik, a jólét átlagos színvonala egyre emelkedik; egyidejűleg a tár­sadalmi szervezet és gazdasági kapcsolat is annál szorosabb lesz, minél inkább legyőzi a távolság akadályait a szállítási és tudósi la si eszközök töké- letesbitcse Mindezen átalakulások a XIX. sza­zadban mennek végbe. Szinte azt mondhatjuk, az uj kornak önálló fejlődése tulajdonkép csak akkor kezdődik. Ez átalakulások teljesen indokolják a fehér faj jelenlegi fölényét a sárga fajjal szemben. Japán volt az első nemzet, amely e körülményt fölismerte és ellene védekezett, azzal, hogy rövid idő alatt elsajátította e műveltséget összes techni­kai eszközeivel együtt. Ily hirtelen átalakulás azért volt lehetséges Japánban, mert e nemzet szamuráj', azaz közönséges-osztályában elvan egyéneket nevelt föl magának, akikben meg volt n szellemi képesség és vagyoni függetlenség a liirteli n átalakulás eszközlésére. Ilyen átalakulás Kltiuaban egyolőre nem lehetséges, mert ott a mandzsu előkelőségen kívül, akik jórészt a knto miságnál és udvarnál szolgálnak, nincs az előbbi nek megfelelő uralkodó középosztály. Olt a tör vény értelmében az egyén társadalmi állása és hi Ve la latiak fókozatn a műveltségtől és az elért vizsgálati fo&oznttól függ. Ha ott az idegen kul­túra egyszerre elterjedne, a khinai müveit ősz »dy telje-en elveszítené kenyerét és hatalmát. Ennél teliét az idegen műveltség elleni védeke­zés leikéi dós, nein tekintve azt, hogy as ősi in tésmények megöl zése n khinai népfajnak saját­ságos jellemvonása, amint azt már fentebb ki­fejtettük. I y módon állott elő az utolsó évtizedekben a nagy ellentét Japán és Kliina fejlődési között, Szervezkedjünk és okosan cselekedjünk, ha egyszer már mindnyájan boldog karácsonyra várakozunk. Grill Zichy Gyűlő püspök Intézkedése. A sok sürgetés, kérés és deputiciózás után végre sor került a tanitók fizetésének rendezésére is, mely az 1913. évi XVI törvénycikkben van lefektetve. Sajnos, hogy ez a törvény sem szün­tette meg az állatni és nem állami tanitók üze- lése között fennálló lényeges különbséget, dacára annak, hogy Magyarország 32 000 tanítójának ez volt a legfőbb óhaja, ez volt a legigazságosabb kérése. Ha a képesítés, a munka és hivatás egy, akkor a javadalomnak és előmenetelnek is egyen­lőnek kellene lennie. Ez oly elemi igazság, mely valóban neui szorul bővebb magyarázatra A törvénynek azon sarkalatos hibája, illetve sérelme, hogy továbbra is meghagyta a fizetésbeli, lak béri és előlépési különbséget állami és nem állami tanitók között, újra forrongásba hozta a nemzet napszámosait, a magyar nemzeti kultúra alapvető munkásait hangosan, de méltóságteljesen sürgetve az egész vonalon az egyenlőség kimondását. Ezt hangoztatják nemcsak a tanítóegyesület és tan­testületek, hanem a különböző hitfelekezeti és községi iskolák felettes hatóságai is. Ennek a méltányos és igazságos követelés­nek adott nem egyszer nyomatékos kifejezést gróf Zichy Gyula pécsi megyéspüspök is, leg­újabban pedig a folyó évi november hó 1 l én Budapesten tartott Országos Katbolikus Tanügyi Tanács diszgyIllésen, a Tanács uj védnöke: (Hallfehler Gyula Csanádi megyéspüspök magas szárnynlnsu bi-szcdében kétségbe nem vonható őszinteséggel jelentette ki, bogy a püspöki karral egyetemben a legnagyobb eréllyeí küzdeni fog az egyenlőség kimondása, vagyis az 1913. évi XVI. törvény serelmeinek orvoslásáért. A nem állami tanítók érthető elégedettlen-1 ségének, de főleg a püspöki kar interveniálásá­nak eredménye az, hogy Jankovils Béla vallás­os közoktatásügyi miniszter folyó évi november hó 21-én rendeletet adott ki, amelyben a nem állami iskolák fentartőinnk ügyeimét felhívja arra, hogy az 1913. évi XVI. törvénycikk értelmében az államsegély meyuonásának vessélye nélkül jogosítva vannak tanítóiknak illetményei!, lak­béreit és családi pótlékát az állami tanitók fizetésének arányában saját erejükből kiegé szi ten i. . A miniszter ezen rendeletével kétségtelenül elismerte a községi és hitfelekezeti tanítóknak az állami kartársaikkal való egyenjoyusáyát és azért a maga, illetve a kormány részéről is el rendelte, hogy az illető iskolafentartók megad­hatják, vagyis adják meg ugyanazt a javadal­mat, amelyet az á'lami tanitók élveznek. A vallás és közoktatásügyi miniszternek fent említett rendeletét gróf Zichy Gyula pécsi megyéspüspök, aki már számtalanszor bebizonyi tóttá szóval és tettel a kath. tanítóság iránt ér zett nemes jóindulatát és hathatós pártfogását, valóban a szó legnemesebb értelmében fogta fel és a most megjelent XIX száma körrendeleté­ben buzdítja az iskolaszékeket, hitközségeket és ezeknek vezető elnökeit, a plébánosokat, hogy ezen tárgyban tartandó külön gyűlésekben ma­tassák be és magyarázzák meg rendeletét és has­sanak oda, hogy a hitközségek saját erejükből — ha anyagi helyzetük megengedi — adják meg tanítóiknak ugyanazt a lakáspénzt és családi pótlékot, melyet az állami tanítók élveznek. Gróf Zichy Gyula püspökünknek ezen fel­emelő és bennünket örök hálára kötelező intéz­kedése egész egyházmegyéjében élénk visszhan* got keltett a hitvallásos és hazaüas tanitók lel- kületében, akik már annyiszor érezték igazságos és jóságos határozatainak segitő és áldásos kö­vetkezményeit. Hiszem és velem együtt hiszi és reméli a Bécscgyházmegye minden kath. tanítója, hogy az iskolaszéki elnökök a legnagyobb jóindulattal fogják főpásztorunknak rendeletét előterjesztem és megmagyarázni, melyben hangsúlyozza, hogy áz iskolafen tartóknak saját érdekük iskolájukért a lehető áldozatot meghozni. A főpásztornak rendeletéből idézzük a kü - vetkező reszt: „Magam részéről is helyesnek találom, hogy azok a hitközségek, vagy más iskolafenntartók, akiknek auyagi helyzete meg­engedi, saját erejükből keresztülvigyék, hogy ta­nítójuk úgy a lakáspénz, mint előléptetés és csa­ládi pótlék tekintetében az állami tanítókkal egy­forma ellátásban részesüljön. Az 1868 : XXXV1IÍ. törvénycikk alapgondolata az volt, hogy a köz­ségek és hitközségek mintegy versenyre kelve fejlesszék iskoláikat és pedig anyagilag és sze le-, in leg egyaránt. Újabb időben a nagy gazdasági válságok s az állami központosítás túlsúlya azt a látszatot keltették, bogy a községek és hitköz­ségek, valamint inas iskolafenntartók nem képe­sek iskoláikat anyagilag és szellemileg fej'eszteni- s kénytelenek vagy egyenesen államosítás iránt tenni lépéseket, vagy államsegélyt igénybe venni. Az utóbbi, tellát a bitvailásos iskolára kedvezőbb eset állott elő, az állami segélyezés jutott ér­vényre s a bitvailásos iskolák jellege érintetlenül maradván, érdeke a hitközségi iskolának, hogy annak ellátása és fejlesztése körül a hitközségek teljesen ne vonuljanak vissza, miért is fenti miniszteri rendelet s jelen intézkedésem minden iskolaszéknek e tárgyban tartandó ülésén beam tatandó s megm igyarázandó, azzal a hozzáadás­sal, hogy iskolájukért lehelő áldjzalot meg­hozni saját érdekük. Karácsony. <v. L.) A római imperium hatalmának deie- lőjén, Augusztusnak, az első dicsőségesen uralkodó­nak hatalma teljében, a hatalmas birodalom egy kis megvetett provinciájának Bethlehem városá­ban született egy rongyos, vihartépte istállóban a gyermek, akire szeretettel lelteitek az istálló állatai, hogy meg ne fagyják, akinek imádására megérkeztek a napkeleti bölcsek, akinek jöttére a bethlehemi pásztorok az égen csodajeleket látá- nak, angyalok hirdették a Megváltó születését amely különösen a japán khinai háborúban lett nyilvánvalóvá. Azonban ennek gyümölcsét Japán még akkor nem élvezhette, mert a nagyhatalmak tajátjukuak tekintették Klímát E háború hatása alatt Oroszország és más nagyhatalmak parcel­lázni kezdik Kliinát, abban a hitben, hogy ez ép oly könnyen eszközölhető a khinai síkságon, mint az,asztalon fekvő térképen. Ezzel Japán veszélyeztetve látja saját létét és pedig teljes joggal, mert Oroszország, elfog­lalva Mandsuriát, letelepszik a khinai birodalom­nak egyetlen könnyen megközelíthető kapujánál, amivel biztosítja magának a fölényt Khinában s elvágja azt a japán segítségtől. E miatt kitör az orosz japán háború, amelynek sorsát a Tsu sziget melletti tengeri ütközet dönti el Ez nagyobb esemény, mint a hires tratalgari ütközet,' amely­ben Mohon elveszett és az angolok győztek Az utóbbi végleg megállapította Anglia világuralmát a tengeren, amelyet mai napig is fenntartott. A Tsu sziget melletti ütközetben ellenben a sárga faj léte és jövője lön biztosítva a fehér fajjal szemben. Ez az első eset az uj korban, hogy ‘ idegen faj sikerrel szembeszáll a fehér hódítóval. E háború tellát elejét vette minden további bódí­tásnak. Kliina önállósága feleit most már Japán őrködik a mandsuriai kapunál; hódításra maga nem gondol, mert jól tudja, bogy a birodalom nagy kiterjedése es népessége mellett ilyen vál lalkozás nem vezethet célhoz. IIv módon Kliina időt nyert arra. hogy las­san tovább fejlődjék, fokozatosan átvegye az ide­gen műveltséget s annak összes vívmányait. Azóta valóban megkezdődtek az újítások a nép- nevelés terén; idővel ez még nagyobb arányokat ölthet, ha munkához lát az uj nemzedék, amelyet most Japán és Európa iskoláiban nevelnek. A közel múltban a tartományok alkirályai tanács kozó testületet kaptak segítségül, amelyek hi­vatva vannak a törvényhozást és nevelést irány i- tani s megvédeni a nép érdekeit. Utóbbi időben az európai irodalomnak számos terméke elterjedt a birodalomban; ezek között Dumas Kameliás hölgy regénye volt a khinaiak kedvenc olvas­mánya, mert ebben megtalálta a sárga fajnak legnagyobb erényét, az önmegtagad ist és lemon­dást, Ellenben Dickens C ipperüeldje érthetetlen előtte; mikép szerethet a bős egyszerre két nőt — Ágnest és Dórát — és mikép tanakodhatik azon, melyiket vegye nőül, azt a khinai nem, tudja megértem. Ha egyáltalában valamikor ilyen helyzetbe jutna, egyszerűen véget vet a habozás nak azzal, hogy mindkettőt nőül veszi. Gazdasági téren is nagy haladás kezd mu­tatkozni és a belföldi vasút hálózat kiépítése év- ről-évre nagyobb arányokat ölt, ami által az ösz- szes tartományok közelebbi érintkezésbe jutnak egymással. Ez valóban nagy haladást jelent, mert még néhány évtizeddel ezelőtt a khinaiak felszed­ték a Shaug hai város melletti vasúti síneket azon indokolással, hogy a vasút dübörgése meg­zavarja a halottak álmát, midőn elhalad a teme tők mentén. Legújabb időben Kbina hatalmának ócsár- lását felváltotta az ellenkező irányzat: a félelem a jövendőbeli nagyhatalomtól, ha az majdan ka­tonailag szervezve lesz. Azonban a sárga vesze­delemtől ilyen alakban nem kell félnünk. A khinai nép sohasem hódított fegyverrel a kezé­ben : a nép jelleméből az következtethető, hogy erre a jövőben sem vállalkozik. Az esetleges veszedelem egészen más irányban keresendő, amellyel szemben a védekezés jóvat nehezebb. Ha a kbinai nép átalakul és elsajátítja a mi mű-

Next

/
Thumbnails
Contents