Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-09 / 6. szám
TOLNAMBGYEI KÖZLÖNY 1913 február 9. 2 tőseket a készülő községi törvény és megállapítja, és ezzel szemben meg elesnének az elég tekintélyes államsegélytől és a városi rendőrség bekövetkező államosításával bekövetkező njabb előnytől. Nem kecsegtet tehát reális haszonnal a vissza fejlődés. Más utakoo-módoknn kell a kivezető utat keresni, olyanokon, ahol e mellett a haladás is biztosítva van. Szekszárdnak mai adrainisztra- cionális kiadásai nem annyira nagyok, mint aránytalanul növekedettek. Tavalyról mára megduplázódtak. Kíséreljük meg a mai tisztviselők fizetéseit a törvény s a megfelelő táblázat szerint megállapítani: polgármester fizetése 5400 kor, lakpénz 960 kor ; főjegyző helyettes polgármester fizetése 4000 kor. lakbére 760 kor., rendőrkapitány fizetése 4000 kor. lakbére 760 kor., jogügyi tanácsos fizetése 3600 kor. lakbére 7U0 kor., gazdasági tanácsnok fizetés 4000 kor. lakbére 760 kor., tiszti főügyész fizetése 3600 kor. lakbére 760 kor., főmérnök fizetése 3600 kor. lakbére 760 kor., főszámvevő fizetése 3600 kor. lakbére 760 kor., alkapitány fizetése 2900 kor. lakbére 600 kor., I. oszt. vagy adóügyi jegyző fizetése 2900 kor. lakbére 600 kor., pénztári ellenőr jegyző fizetése 2900 kor. lakbére 600 kor., pénztárnok fizetése 2900 kor. lakbére 600 kor., állatorvos fizetése 2200 kor. lakbére 540 kor., nyilvántartó fizetése 2200 kor. lakbére 540 kor., villany telepi könyvelő fizetése 1800 kor. lakbére 480 kor., közgyám fizetése 1600 kor. lakbére 480 kor., 2 adóhivatali Írnok fizetése 1600 kor. lakbére 480 kor., 3 végrehajtó fizetése 1600 kor. lakbére 480 kor., 1 közigazg. és 1 rendőrségi iktató fizetése 1600 kor. lakbére 480 kor., 1 szállásmester fizetése 1400 kor. lakbére 480 kor. A felsorolt állásokra összesen kiad a város fizetésekben 63800 koronát, lakpénzekben 14560 koronát, s ezenfelül osaládi pótlékok címén 5400 koronát. Még ha figyelmen kívül hagyjuk is, hogy a fenti tekintélyes fizetésű állások több mint Va-dánál a közigazgatás az orthográfiai igényeket is mennyiben kielégítő képességeket kap ellenértékűi, s lehetőleg minden személyi vonatkozást kihagyva e tárgynál súlyos és nagy pénzek ezek kétségtelenül s valószínűleg nem kivá natos uj állások kreálásával ezen kiadások emelése. Az is kétségtelen azonban, hogy még a munkaerők felfrissítése esetén is ezen hivatali szerveknek valamelyes célszerűbb beállítása esetleg átszervezése megfontolás tárgyává teendő lesz, már csak azért is, hogy felesleges cinül és munkakör nélküli állások ne keltsék a luxusnak a külszínét sem, s lényegileg is takarékoskodjunk, ahol lehet. Nem tisztán haza beszélünk, de a legtöbb város csak indokolható állásokat tartott meg, szervezett át az uj szabályzatában, amely nem sokáig késhet már Szekszárdon sem. Mert hát nálunk is vitatkozni lehet arról, hogy gazda Ságra van e nagyobb szükség, vagy tanács nokra, s hogy a küzgyámi tisztet nem láthatja e el egy olyan cím, ami valamely közigazgatási ágazatot is kezel szakértelemmel, s hogy nagyobb szükség van-e saját külön szállás és kézbesítő tanácsnokra mint árvaszéki refereusre, még az esetben is, ha az összes adóhivatali jegyzőket 1. osztályositjuk, pedig egy is elég volna. Szóval olyan szempontok ezek, helyeket ha az uj szervezési szabályzat kellőleg mérlegel, a visszafejlődés iránt nálunk is felébredt kedvnek előre élét lehet venni, nem is tekintve azt, hogy 10—15000 koronát már csak az írás tudatlanságuk miatt is aligha teljesen megfelelő hivatalnokoknak kifizetni: épen nem korrekt gazdálkodás volna. E. L. KÖZSÉGI ÜGYEK. Városi pénzügyi szakosztály ülése- Szek- szárd város p. ü. szakosztálya a f, é. február hó 4-én ülést tartott, melyen a város gazdasági helyzetére fontos kihatással s remélhetőleg javító következményekkel járó két ügyet tárgyaltak, illetve készítettek elő. Az egyik a Fekál-trágya gyár Ugye, mely előreláthatólag 80.000 K. költséggel létesíthető lesz s nem csak közvetlen jö- vüdelmet ígér, de közvetve a szőlőművelés köny- nyitésével a polgárok keresetének emelésével is üdvös eredményeket ígér. A másik tárgy volt az ásvány és szóda izek megadóztatásáról szóló szabályrendelet uj formában való előterjesztése ami ellen, mint közvetett városi adó ellen, - tekintve, hogy a városnak valamelyes jövedelem- szaporítás után kell nézni, — megfelelő igazságos alakban senki kifogást nem támaszthat. Még egy levél a Szerkesztőhöz. Igen Tiszteli Szerkesztő l'rl Becses lapjának február 2-iki számában Kindl Vilmos tamásíi igazeató-tanitó ur válaszo- lásra méltatta az én múltkori szerény cikkecskémet, amely cikkecskémben talált az igazgató ur egy kifejezést, amely szerinte nem szellemes és nem finom. Azt hittem, hogy nem szellemest többet is talál. A kifejezés finomságát illetőleg azonban nem vagyok egy véleményen az igazgató úrral, mert a kérdéses kifejezés a magyar irodalomban igen sokszor előfordul s belőle készült ez az általánosan használt szó: „nyakatekert“. Annyit készséggel elismerek, hogy maga, a nyaknak kitekerése, mint az egészségre nézve káros következményű műtét, előttem sem rokonszenves. Az igazgató ur válasza egyébként kettős célt igyekszik szolgálni. Engemet támad, a fel olvasókat pedig védelmezi. Nem is tudom, miért állít engem szembe a felolvasókkal,' hiszen magam is felolvasónak érzem magamat, amennyiben köt azon ígéretem, amelyet épen az igazgató urnák tettem, hogy, ha szükség lesz csekélységemre, szívesen olvasok fel egyszer, vagy kétszer. Es kérem: nem bántottam én a felolvasókat! Azt Írtam róluk őszinte elismeréssel, hogy lelkesülnek a nemesért, a közművelődés terjesztéséért, meg azt írtam tréfásan, hogy egyesük volt hat éves korukban az olvasásból. Hát most mit vonjak ebből vissza ? Talán ezt a gyermekkori egyest? Ezt meg tehetem, mert csakugyan nem győződtem meg róla, hogy tényleg egyesük volt. Én is tudom, más is tudja, hogy annak, aki itt, ahol a müveit közönség is tömegesen látogatni szokta a felolvasásokat, tanult, képzett embernek kell len nie öh nem csak iskolázottnak, mert ahhoz, hogy valaki jó felolvasást tarthasson, nem elég az iskolázottság. Ezt fényesen bebizonyította dr. E. A., akinek a felolvasása a hallgatóságot nem elégítette ki, pedig gyerek kora óta iskolába jár, mert — tanár. Azt is mondja az igazgató ur, hogy idegeneket is bántottam, meg hogy a hölgyeket — a közmondás szerint — virágszállal se szabad meg dobni. Ebben az alakban ezt se fogadhatom el. Az ismert társadalmi szokás szerint a távollevőkről (és nem az idegenekről) és a halottakról nem mondunk semmit, ha jót nem tudunk mondani. Hiszen a muszka cár elég idegen ránk nézve, mégis mennyien szidjuk, kivált, mióta tudjuk, hogy meg akar bennünket verni. Ez a társadalmi szokás közmondáson is, meg a jóizlésen is alapszik. Ám a sajtó szempontjából a budapesti tanár, vagy a neves tudós nem tekinthető távollevőnek, mert a Tolnamegyei Közlöny Budapesten is ismert újság s az egyik „idegen“ épen előfizető e is ennek a lapnak. Ha a malom alatt, vagy bárhol, barátságos trécselés közepette bántalmaztam volna valakit, aki nem volt ott, nagyon restelném a dolgot, de igy ártatlannak tudom magamat. Azt a közmondást, bogy nőket még virágszállal se szabad megdobálni, nem ismerem. Ez csak egy szépen hangzó, szó, szigorúan helyiérdekű mondás, amelynek ismertsége nem igen terjed túl Tamási nagyközség belterületén. Ide vonatkozólag tudok egy közmondást, amelyet nem akarok követendő példaként feltüntetni. Ez a közmondás igy hangzik : „Az asszony verve jó.“ Es ha úgy volna is, hogy az idegent, meg a nőt nem szabad megbántani, ki a hibás ? Éo-e, aki csak szóvá tettem azt, hogy a január 19 iki felolvasásról tüntetőleg hiányzottak azok, akik máskor ott szoktak lenni, megsértvén ezáltal a felolvasó férfit, aki az ő társaságukban idegen és megsértvén a nőt, aki annak a férfinak felesége s igy joggal érzi azt a megbáutást, amely tulajdonképen kettejüknek szólt. Én vagyok e a hibás, aki ezt megírtam, vagy azok, akik elkövették ? Hiszen maga az igazgató ur volt az, aki az 5 órára kitűzött felolvasás megkezdését Y26 ig elhúzta abban a reményben, hogy talán mégis megjönnek a kis tüotetők. Va»y talán nem voltak tüntetők ? Erre vonatkozólag égy kukkot se válaszolt az igazgató ur. Bizony igy volt: az egyik elment nyulaszni, a másik félt a síkos úttól, a harmadiknak megfájdult a feje, a negyedik meg a tizedik, meg a huszadik otthon maradt, mert meg akarta büntetni a felolvasót, mert meg akarta matatni, hogy súlyos következményekkel járhat a „kézit csókolom Nagyságos Asszonyom“ kifejezésnek nem elég gyakran való alkalmazása. Nem veszi észre igazgató ur, hogy az ilyen tüntetésnek az a szomorú következménye is lehet, hogy egyes felolvasói, akiknek hasonló tüntetéstől okuk lehet tartani, visszariadnak a jó ügy támogatásától? Tőlem ne riadoz- zanak! Én levett kalappal tekintek fel a közművelődés ez apostolaira, tisztelettel, elismeréssel hajlok meg jól elvégzett munkájuk előtt és ez a tisztelet csak fokozódik bennem, amikor látom, hogy jónevelésü hölgyek helyénvalónak látják az ellenük alkalmazott tüntetést. Majdnem feleslegesnek tartom megirni, hogy Tamásiban a közvilágítás es a járdák nem olyan rosszak, mint aminőknek én lefestem őket. Tamási község mostani főjegyzőjéről és birájáról nagyon sokan tudják, hogy helyüket a legjobban töltik be s épen az ő vezetésük alatt fejlődött községünk olyan mérvben, hogy ennek arányában nem is fejlődhetik sokáig. Készséggel elismerem, hogy múltkori cikkecskémnek reájuk is vonatkoztatható része csak mókázás volt. A sok móka közzé akartam elrejteni az egyetlen egyet, ami fájt és bosszantott. Ügy látszik, jól elrejtettem, mert senki se vette észre. . . . De azért észrevették, csak nem tiltakoznak ellene hangosan. Naponként, óránként kaptam a híreket, hogy itt, meg ott, ezt, meg amazt mondotta egyik-másik tüntető.. De ez ellen nem lehet védekezni, mert a hirek ellenőrizhetetlenek. Egyszer már megkíséreltem, de sehogy se kaptam tanút olyan híresztelés bebizonyítására amit 10-en 20-an suttogtak egymás közt. Ez nem nagyon izgató, amint hogy az is mosolyogni való, hogy az egyik urhölgy múltkori cikkem egyik kitételéről azt állapította meg, hogy azt a kitételt én Molnár Ferenc jeles írónktól loptam, pedig az, aki azt a mondást legelőször használta, nem volt más, mint Széchenyi István gróf. Ebből az látszik, hogy a pletykázás mellett, a falusi festett szobákban szépen megfér a tudatlanság is. Azt is ideirom, mert érdekes, hogy az egyik tamásii polgár olyan zavarosnak találta múltkori cikkemet, hogy azt indítványozta, miszerint leghelyesebb volna a cikkírót becsukni — a bolondok házába. Már most mit írjak ide? Az igazi nevemet? Hisz úgyis tudja már a világ . . . csak azért is: Tamási Jinos. KÜLÖNFÉLÉK. Múltak árnya. Ködős téli alkonyon Lelkem merengve jár, S a múlt árnyán megtörik, Mint bágyadt napsugár. A múlt édes emlékin Pihenni, e tudat Százszor sebzi telkemet Egy rövid perc alatt. SZIRMAY GYULA. Siessen addig, míg nem késő egészségét fisszaszerezni! ^ Xgy jelentéktelennek látszó meghűlés az összes légzőszervek legkülönfélébb megbetegedését vonhatja maga után. Igyekezzünk idejekorán elejét venni a bajnak, mert a könnyelmű elhs- nyagolás sokszor végzetessé vélhetik. A meghűlésből eredé Köhögés, rekedtség, meghűlés, jaehéslélegzés és a légzőszervek hnrutos- megbetegedéseinél kitűnően hevált as orvosi előkelőségek VI IQCDIIKJ Mindenütt kapható. Egy üveg ára 2 korona 50 fillér által javasolt I wDEKIIv egy nagy üveg ára 5 korona. Postán legkevesebb S ftvec miliőt un llltlIIN 4ftUÍit»> <xvtk Diana-&y6$yszeríár, Budapest, Károly-k8rní 5, szám
