Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-14 / 50. szám
2 l'Ó LN A M EGY Ei KÜZLON's 1913 december 1.4. lesz a szárnak azon nőknek, akik tehetségüket a jogi pályán akarják érvényesíteni. Különösen az északi országokban fejlődött ki a nők versengése a férfiakkal. Orvosok már nálunk is vannak a női nemből s mindannyian derekasan állják meg helyüket akár a kórházi szolgálatban, akár a magán prakszisban. • A nők számára való pályanyitás a már ne vezett liberálizmusnak természetes folyománya volt, amely azonban csak ott tudott igazán érvényre jutni, ahol az igazi liberálizmus szelleme vezeti az intéző köröket, mert azokban a modern államokban, ahol az igazi hberálmus szel h me vezeti az intézőket akkor, mikor a nőknek minden pályán való térfoglalását megengedte, ott már most jelentkeznek a szabadelvüség kinövései. Legfeltűnőbb, hogy a munkásosztály, melynek nem kellett sokáig várnia az ilyenfajta felszabadításért, hogy ez az osz'ály már most követeli, hogy a női munkások munkaidejét törvényileg szabályozzák. Követelik, hogy az éjjeli munkát töröljék el és hogy leány,.vagy asszony még ha kedve volna- is, ne dolgozhassák éjjel és bizonyos időn túl. Ezekből világos, hogv a nők számára adott munkakedvezmények nem mindenütt voltak áldásosak. Megfeledkeztek arról, hogy hiszen a nő az otthonában is betölt egy bizonyos munkakört. E munkakör a házkörüli teendőkön kivül a nőre rójja a kertben és a gazdaságban való gondoskodást. Ebből kifolyólag a kormány elhatározta, hogy a nőképzésnek ezt az ágazatát fejleszteni fogja és a fejlesztést azzal indokolta. meg, hogy a jövő évben — amennyiben azt az idetartozó minisztérium költségvetése engedi — több női gazdasági iskolát fog megnyitni az országban. Hogy ezek az iskolák lendülni fognak, arra ga rancia a magyar nőnek a gazdaság iránt való nagy fogékonysága és a magyar nőnek e téren való ősi prakszisa. Akármilyen furcsának tetszék, de ezzel éppen úgy vagyunk, mint bizonyos ipar ágakkal, amelyeknek a tökéletesedése művelőinek ivadékról-ivadékra való képesség átszármazásától függ. A mozaikot azért tudták Vei ncében és csakis Velencében ilyen nagyra fejleszteni, mert ennek sebol egyebütt nem voltak olyan munkásai, akiknek már a dédapjuk sőt az ükapjuk is mozaikmurikával foglalkozott volna. A malomipar nem nőtt volna nálunfc oly nagygyá, ha itt ebben az országban már századok óta — külö nősen a gép;par hndülése előtt nem foglalkoztak volna generációk a molnár iparral. Ugyanígy vagyunk , a női gazdasági tévé kenységgeí is. Ősök feljegyzései és az utódoknak tevékenysége bizonyítják, hogy asszonyaink mindig kiváló gazdaasszonyok voltak és bizony bűn volna, ha ezt a speciálisan magyar ügyességet néni hasznod tanánk és nem kötnénk össze a modern eszközök igénybevételével. A gazdasági iskolákat minöeuképen üdvözölnünk kell és kívánatos, hogy minél előbb nyit tassanak meg. Reméljük, hogy ezek az iskolák mintái lesznek a külföldön megszervezendő ha sonló iskoláknak. Mert a külföldnek is vannak gazdaasszonyai, tapasztalatra és jó tanácsra azok is rászorulnak némelykor, annak csak örülhetnénk, ha az oktatást tőlünk — tapasztaltaktól — vennék. Azt hisszük, hogy ez a befektetés meghozza a maga gyümölcseit és reméljük, hogy a kormány nem fog késni sokáig | jó gondolat keresztülvitelével. Ezek az iskolák integy levezető csatornái lesznek annak a szomorú jelenségnek, hogy itt minálunk az összes pályákat any- nyira ellepik a nők. Komolyan kell gondoskodni olyan pályáról, amely legjobban felel meg az egyéniségünknek és leginkább van hivatva megőrizni nőiességüket. Az iskola mindig nagy és magasztos dolog marad, még akkor is, ha niiga a tanterv és annak kivitele nem is felelnek meg a várakozásnak. Már maga a tény, hogy mi itt tanulunk, agyvelőnket és akaratunkat fegyelmezzük, az maga elég biztosíték arra nézve, hogy nem egészén hiábavaló munkát végeztünk. Most már csak rajtunk van a sor, hogy nemzeti létérdekünket a legnagyobb szeretettel és lelkiismeretességgel karoljuk fel. Minden- tőlünk telhetőt el kell követnünk, hogy ez eszmét mielőbb megvalósítva láthassuk s ezzel ruegrit- kitsuk a nőhivatalnokok sorát, j mert nekünk férfiaknak is jobb lesz, mert nem zárják el a gyorsabb előhaladás útját, de viszont az ő szomorú sorsuk is jobbra fordul. Elvégre .ott boldog az ember, ahová a természet predesztinálta és ott tegyen, ahol tennie kell, ha azt akarja, hogy munkájával elismerést és közbecsülést szerezzen magának. Rendkívüli közgyűlés. A Tolnamegyei Takarék és Hitelbank Részvénytársaság életében mélyreható és fontos rendkívüli közgyűlést tartott folyó hó 10-én délután 3 órakor dísztermében, melyen a részvényesek a vidékről is igen tekintélyes számban jelentek meg. A rendkívüli közgyűlésnek az elnök- választáson kivül legjelentősebb tárgya volt az intézet alaptőkéjének 2,000.000 koronára leendő felemelése és a Magyar Általános Hitelbankkal való szövetkezés. A közgyűlést dr. Leopold Kornél vezérigazgató nyitotta meg és korelnöknek id. Bern- rieder József részvényest ajánlotta, akit lelkes éljenzéssel meg is választották. — Id. "Bernrieder József korelnök megköszönve a bizalmat, konstatálta, hogy a közgyűlés határozatképes és bejelentette, hogy dr. Sztankovánszky Imre felügyelőbizottsági tag, gróf Széchenyi Domonkos és báró Schell József igazgatósági tagok távolmaradásukat igazolták. Jegyzőkönyvi hitelesitőkül felkérettek: Fördős Dezső és Wolf Henrik. Ezután a korelnök ajánlatára egyhangú, lelkes felkiáltással elnökké gróf Apponyi Géza vbtt., nagybirtokost, volt főispánt választották meg, aki meleg szavakkal mondott köszönetét a bizalomért és Ígérte, hogy erejéhez mérten igyekezni fog ezen bizalmat és megtiszteltetést kiérdemelni. A legnagyobb elismeréssel szólt elődjéről, az elhunyt gróf Széchenyi Sándorról,, akit már kétszer volt szerencséje az elnökségben helyettesíteni. Végül kérte a tagok jóindulatát és támogatását. Gróf Apponyi Géza elnöki székmegnyitó beszédét a részvényesek élénk éljenzéssel és tetszéssel fogadták. A megüresedett felügyelőbizottsági elnöki tisztségre az elnök proponálása alapján gróf Széchenyi Domonkost választották meg. Ezután dr. Leopold Kornél vezérigazgató nagy részletességgel, ritka/ szaktudással és meggyőző érvekkel ismertette annak kiváló közgazdasági jelentőségét és előnyeit, hogy az ország legelőkelőbb és legnagyobb pénzintézete a Tolnamegyei Takarék és Hitelbankot, melynek ügyvitelét mintaszerűnek találták a kiküldött szakférfiak, tünteti ki azzal a bizalommal, hogy ’részvényeiből 500 darabot jegyez és vele szorosabb érdekközösségbe lép, ami kétségtelen bizonyítéka annak, hogy a Tolnamegyei Takarék és Hitelbank milyen tekintélyes helyet foglal el a pénzintézetek sorában. A Tolnamegyei Tarakrék és Hitelbank ezzel a művelettel eddigi előkelő pozícióját és az eddig is rendelkezésre állott több mint két milliót kitevő saját tőkéit jelentékenyen fogja gyarapítani és üzleti körét az ismert előzékenységével és szolidságával a köz hasznára értékesíteni. A jelenlevők mindvégig nagy figyelemmel hallgatták a vezérigazgató nagv- tudásu beszédét és végül a következő előterjesztéseit egyhangú lelkesedéssel fogadták el I Mindezek előrebocsájtása után kérem a t. Közgyűlést, hogy az igazgatóságnak az igazgatótanács és felügyelő bizottság által is jóváhagyott javaslatát, melyszerint alaptőkénk 1000 drb. uj 400 kor. n. ért. részvény kibocsájtásával 2,000.000 koronára emeltessék fel, elfogadni szíveskedjék és pedig oly módon, hogy: 1. 500 drb. részvényt a Magyar Ált. meg a falu is már vagy 15 éve Becsületemre mondom, én magamra vállalok minden felelősséget. Legyen nyugodt és tegye meg ennek a lelkes művésznek a kedvét. — Nos hát nem bánom akkor, szólt végre az asszony kénytelen kelletlen. Hanem én is hadd nézzem végig, mialatt fest a művész ur ; még ilyet úgyse láttam világéletemben.- Úgy úgy ketten nézzük majjd édes szom szédasszony, mert amint mondám, felelősséget vállalok mindenért Gyöngyné hát meg volt nyugtatva teljesen, a jegyző szavára. A „piktor“ csakhamar eltávozott holmijáért. Alig ért azonban az utcaajtón kívül, a keiites mellől egy tüzes szemű, barnapiros arcú csikóslegény köszöntött rá, meglökve ujjával pörge kalapja szélét, melyen csak úgy lobogo t az árva- lánvhaj bokrétája és tövénél vérpiros rózsa mosolygott ; épp olyan, mint Veráéké ott benn a kéjt szélén. !— I . . . Isten jó nap! — Ne vétsek szómmá az írnak. Láttam és ti llottam uu beszéltek ott benn, az , én violám aixjánál az előbb. . . Hane • zt n hjw o\\>M> ,.íI<•ur.i/.ásnal ! — mert s fugyori.- ■ iiyujjit, melyből, mint valami vastag bronzrudak, bámulták ki izmos karjai. — Ismerem én a városi urakat, úgy néz zen rám ! Szemei villogtak mint k karbunkulus. A művész csak hallgatta a legényt Percről- percre jobban fölvillant a szeme. Szörnyen tetszett neki az uj „modell“. . — Jól van, édes földi, — szólt végre. De hát ismerjük meg egymást. — Én Bártfai Béla festő vagyok. Szólíts ,,te“ nek. Hisz láthatod nevemről is, hogy magyar vagyok. Itt a kezem, — mi a te neved? A tüzes legény elfogadta a feléje nyújtott jobbot s nekiszelidüive szólt: I— Pörge Gyuri a becsületes nevem. No- hát! — Hanem most sietős az utam „piktor“. Vigyázz I Nagyon tudok szeretni, — de gyűlölni is . . . érted | Isten áldjon. S keményen megszorítva Bártfai kezét, elment a puszta felé, melynek kutgémjei beágaskodtak a faluba. # Másnap délelőtt újból megjelent hát a piktor, hogy befejezze a képet Veráéknál Azok addigra elvégezték az öntözést és holmi kerti munkát, Vera pirulva, szégyenlősen bár, de azért | I áll la a „modelt“. Anyja s a jegyző, pár lépés- I I nyi távolságban csöndesen beszélgettek. A festő szépen haladt. Időnként a kerítés mellé pillantott, hol Pörge Gyuri féltékeny tüzps szemei süvítettek befelé, égő pillantásukkal. Rövid ideig csak mosolygott a művész a. bajusz kajába ; de aztán egy gondolatra Kinevetve magát, odaszólt kifelé : — Gyere be Gyuri, itt benn lübbet látsz ám! Gyuri azonban restelve, hogy rajtaérték a leskelődésen, úgy eltűnt, mint a kámfor. Hanem Vera nyugalma odalett, jó, hogy a képből már nem sok hiányzott. Bártfai, még pár ecsetvonást tett a képen, aztán összerakta festékes dobozait és palettáját. Az asszony és a jegyző megnézték távolról a friss képet és igaz csodálkozással csapták össze kezüket. Vera úgy mosolygott feléjük a lefeszített vászonról, mintha élne ; - aranyos haja s kék szemei csak úgy ragyogtak. S mögötte, körülötte, mindenütt a liliomok ; majdnem bólogattak. — Nos, édes jó asszonyom, készen vagyok félig-meddig. Ugye jól sikerült a kis Vera? Hanem majd akkor bámulhatnak, ha otthon, Pesten a műtermemben teljesen befejezem s párját küldök. Mi van ma ? junius 16. Mához három hónapra itthon lesz Veronika képe; még be is fogom rámáztatni aranyos rámába. Szivélyes bucsuzás után eltávoztak. A legjobb és a legtartósabb drótszálas lámpa. 9 Húzott drötazáüaJ 75% ár uhum takar itá« Kapható villanyszerelési üzletekben, villanytelepeken ös a • á jiicyír siFitfMS-snmintFRT.uiíVFK-néi Budanest. VL Teréz-körut 36. Gvár-utcza 13. ^
