Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-16 / 46. szám
XU. épfolyam. ________ 46. szflm. Szekszárd, 1913. november 16. Fü ggetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utca 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, 1h évre 6 K, V4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 korona, további sor 30 fillér. “ Nyilttér: garmond soronként 40 fillér. Recseg, ropog. Ezelőtt jó félévvel, a mai jogromboló rendszer delelő pontján, gyakran találkoztunk a fővárosi ellenzéki lapokban hírekkel, melyek Tisza és kormánya közeli búkását helyezték kilátásba. Lapunk vezető cikkelyben ellenkező felfogásnak adott kifejezést s állította, hogy ez a sokak által hőn óhajtott örvendetes esemény még a kétes jövő kérdése. Manapság azonban már korántsem oly messze látszik lenni az időpont, midőn a mostani rendszernek saját elkövetett, nem közönséges baklövései folytán, el kell készülni a semmitsem dicsőséges bukásra. A Tisza-kormány ugyanis a zsenialitás nem mindennapi mértékével dolgozik azon, hogy a magyar közélet minden egyes rétegét maga ellen zúdítsa. Kezdte az esküdtszékek gúzsbakötésével s elszánt ellenségeivé tette mindazon társadalmi osztályokat, melyek a törvény rendelkezése alapján az esküdtszéki bíráskodás jogával felruházva vannak, nem lévén semmit sem kedves nekik, hogy a múltjukat elitélő rendszabályok hozatalára az időt elérkezettnek hitte. Most a sajtó került sorra s a tervbe vett reform nem egyébb, mint eddig élvezett szabadságának nagymérvű korlátozása. Bizonyára az a sok nem közönséges műveltségű férfiú, ki manapság hazánkban a sajtó szabadságának köszöni létét s az a kultúra haladása folytán mind nagyobbá növekedő olvasó- közönség, melynek a sajtó termékei napi szükségletét képezik, egyátalán nem fogadja szívesen, hogy durva kezekkel eddig élvezett szabadságához nyúlnak s egyeneA közművelődés oltáránál. — Elmélkedés a szekszárdi munkásgimnázium negyedik évfolyamának megnyitása alkalmából. — A tucatember, ha sétautja közben a szekszárdi muzeum előtt elhalad, egy egy pillantást vet a kolosszus épülettömbre, melyről közönyösen olvassa le az örök időkre hirdető emléktábláról a következő, a kulturemberre nézve örökbecsű, sokat mondó sorokát: Épült Magyarország ezer éves fennállása emlékére GRÓF APPONYI SÁNDOR áldozatkészségével WOSINSKY MÓR lelkes munkájával A m, kir, kormány támogatásával A KÖZMŰVELŐDÉSNEK emelte TOLNAVÁRMEGYE. Ennyit és nem többet! Az intézmény kulturális jelentőségéről a jámbor halandónak magasabb fogalmai nincsenek. Nem tudja átérezni annak jelentőségét, nemzeti múltúnk, szokásaink, ősi kultúránk, faji jellegünk és viseletűnk, nem különben az ott felhalmozott viseletek művészi értékét, mely hűen tükrözi vissza a múlt művészetét, őseink és eleink kézi munkáinak eredeti magyar motivumait. A muzeumek ma — a géptechnika fejlődése korszakában és a külföldi behozatal idejében — megőrizni, megóvni vannak hivatva ezeket az eredetiségeket a jövő kor szá mára egyrészt, fenntartani, magyar jellegünket kidomboritani és ezeket a jövő nemzedéknek mint nemzeti talizmánt át is adui másrészt, hogy örök nyomai legyenek, évezredek tanúiként szerepeljenek a világ népei előtt. A mi múzeumunk — és erre büszkék vasén létében, fejlődésében támadják meg. Légió az a magyar állampolgár, mely ily •eljárás folytán azokhoz csatlakozik, kik a kormány mielőbbi távozását szükségesnek tartják. Azután napirendre fog kerülni az alkotmány bástyáinak — régebbi időkben csakugyan ezek voltak — a törvényhatóságoknak megrendszabályozása. Még e tekintetben nem tudni, mi a kormány terve, de hogy a vármegyéket a tisztviselői választás jogától megakarja fosztani, az már bizonyos. Nagyon széles rétegek azok az országban, melyek a vármegyét, mostani kétségkívül létező nagy hibái dacára is, egy jobb jövő számára, jelenlegi jogkörében megtartani óhajtják s félnek azon következményektől, melyek egy bécsi parancsnak engedelmeskedő kormány szereplése esetén, kinevezett tisztviselői kar segítségével beállhatnak s egyenesen az ország alkotmányos szabadságára és függetlenségére nézve vészthozók lehetnek. Ez a veszedelmes terv megvalósítása sem fogja a kormány barátait szaporítani. Végre nem hiányzik egyébb, minthogy" valónak bizonyuljon azon híresztelés, hogy minő feltételek mellett készül a kormány a románokkal kiegyezni. Ha igaz az, hogy ezen feltételek magukban foglalják az Apponyi-féle népoktatási törvény eltörlését; a hatvanhetes törvényben lefektetett nemzetiségi elvek és jogok elismerését s uj kodifikálását; három uj román püspökség szervezését; a hajdudorogi gö- rög-katholikus magyar püspökség vissza- olvasztásáf a román egyházmegyékbe; a román nyelv kötelező tanítását több magyar vármegyében salöbbi, akkor az a magyar államférfi, ki bárhonnan jövő nyomásra, ilyen feltételek elfogadása mellett a románokkal békét köt s azt engedelmes többsége segítségével, az országgyűléssel elfogadtatja, az a hazája ellen azt a bűnt követi el, mely a legnagyobb, mert a legutálatosabb : az árulást! Minek nevezhetjük azt a magyar embert, ki ily tervek megvalósítása érdekében a kormányt támogatni hajlandó volna? Ily eljárás maga után vonja, hogy a kormányt támogatók száma mindig fogy s utoljára csak azok fognak mellé állni, kiket anyagi érdek sarkal, vagy jövőjüket annak támogatásával vélik biztosítani. Recseg, ropog tehát a kormány nyikorgó szekere ; mert oly férfiú igazgatja, ki, általános hit szerint, két balkézzel jött e gyarló világra. Boda Vilmos. Mészárosaink és hatóságunk figyelmébe. Sokat emlegettük élelmezési mizériáinkról Írva, a lelketlen husdrágaságot és a még lelketlenebb nyomaték-kérdést. A husdrágaság megrendszab ilyozását, ugy- látszik, a helyi hatóságok autonom intézkedésé nek hagyja meg a miniszter, s mint látjuk, ige i sok községben és városban a rendőrhatóság nem kis sikerrel nyúlt ezen kérdéshez. — Lehetetlen ugyanis, hogy mikor a termelőtől a marhát, a sertést a mészárosok, hentesek olcsón veszik, a kiméréskor a fog/asztó közönségnek valóságos uzsora áron adják el, ugyannyira, hogy a hus- I étel ma holnap csak a tőkepénzes, vagyonos oszgyunk — nemcsak ezt a nemzeti célt szolgálja, hanem egy merész lépéssel előbbre is ment. A néma, közkincseket rejtő falai közé belevitte az élő emberek művelésének nemes ügyét is! A Tolnavármegyei áözmüvelődési Egyesület, mely hivatása magaslatán áll, évről évre megnyitja aj táját azok számára, akik részben a sors mostoha- > sága folytán, részben a szülő i anyagi szükö kö- dése következtében nem lettek részeseivé azon szellemi kincseknek, amelyekre ma, a XX. században minden egyes embernek szüksége van, aki számot akar tartani a „művelt“ névre, aki számot akar tartani a közel jövőben arra, hogy hazájának, nemzetének, népének ügyében cselekedjék ! Mert azoknak, akik a tudás eme fokát nem érték el, semmi jogcímük nincs arra, hogy mások ügyeit előbbre vigyék. A tudás — hatalom! Mint olvastam, ezt tartották már a renaissance vagy az újjászületés korában is. Az emberiség hosszú, szellemi álmából felébredt, mert látta, hogy a vallásbölcseleti irodalom kultusza alatt sem a szellemi vívmányok, sem a művészetek terén nem volt képes oly művészi alkotásokra, mint a minőkkel Róma és Görögország már több mint egy ezer évvel azelőtt dicsekedhetett. Egy szép napon széjjel néztek a renaissance-kor emberei: a franciák, németek és olaszok s látták, hogy egész irodalmuk mily silány, maradi a régi latin és görög irodalommal szemben. Bámulva olvasták a nagy Vir- gilius és Homér époszait, a régi hősök nagy tetteinek zengő versekbe foglalt előadását; bámulva olvasták Pindarosz és Anakreon szerelmi dalait, Horátius ódáit, s valami titkos erőtől ösztönözve, végre is föleszméltek. A kultúrától elmaradt nép igy megújult erővel indult « g izdagon ömlő szellemi forrás felé, hogy önmagától fedezze föl azt a szunnyadó szellemi erőt, mely a régi népeket oly csodálatos szellemi magaslatra emelte. — De, mert ezt az általános műaeltséget nem terjesztették ki a népre is, természetesen sok századok múltán a gazdag latin nye v — holjt nyelv lett. Mindezek dacára óriási hatása volt a szellemi forradalomnak. A haladó 'korszellem, az emberi művelődés végre megszólalj 1 ezt a meg - szólalt korszellemet nem leh |tett többé elnémítani. Olaszország akkori virágzó városai: Róma, Fló- renc, Milánó, Velence és Nápoly voltak kiinduló pontjai a forrongó korsze lemnek. Fölleodült az irodalom s nagy szellemeket hozott létre, mint Dante és Petrarca. Lankadatlan és csodálatos művelődési vágy vett erőt az embereken, a nép, tömegesen tanultak, úgy, hogy a történetírás szerint 1300 körül Flórencben mindenki tudott olvasni, sőt az öszvérhajcsárok is Dante chanso- nettjeit és Petrarca szerelmi szonettjeit énekelték. Hazánk művelődésének fénykora is ez időbe esik. Mint tudjuk, Mátyás király évenként 50 ezer aranyat költött tudományos könyvek megírására és beszerzésére, mely alkalommal létesült a 10,000 kötetet meghaladó hires Corvina könyvtár is. — A tudásvágy nyomán keletkezett ébredező korszellem aztán felrázta a kedélyeket s az ókor nagy íróinak felidézése megteremtette az ösztönt, ezeket utánozni, elérni és esetleg felülmúlni. A szellemi föléledés e nagyszerű mozgalmának is megvoltak azonban a sajátos hibái; és ez az volt, hogy a tudományos könyvekhez csak gazdag, előkelő emberek juthattak, akik rendel keztek a könyvek megszerzéséhez szükséges anyagi javakkal. A főhiba ott volt, hogy e tudásvágy nem juthatott a nép közé, nem műve-
