Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1913-11-02 / 44. szám

6

TOLNAMEOYEI KÖZLÖNY

1913 november 2.

— Kereskedelmi és iparksmsral gyűlés. A pécsi kereskedelmi és iparkamara a folyó évi október hó 29-én tartotta ez idei rendes évi köz gyűlését a kamarai székház Üléstermében Kindt József kereskedelmi tanácsos elnöklétével. A köz gyűlés a többek között elhatározta, hogy a folyó évben Hzekszárdon és Pakson szabó- és cipész- tanfolyamot rendez.

— A pécsi jogászok táncestélye. A pécsi

püspöki jogakadémia ifjúsága november hó 20 án nagyszabású táncestélyt rendez, melynek védnökségét gróf Apponyi Gézáné, szül. gróf Széchenyi Paula csillagkeresztes úrnő fogadta el.

A gimnázium közelében elegánsan bútorozott nagy utcai szoba előszobával és egy szintén szépen bútorozott utcai szoba külön bejárattal azonnal kiadó. — Bővebbet Lencz Károly üvegraktárában.

— Kórházi hírek. Sei ivabik József 15 éves szekszárdi lakos október 20 áu elesett és balkarja eltörött, kórházban ápolják. — Faulhober Henrik 52 éves f. hó 25-én Mórágyon égő szalmakazal oltása közben kezeit úgy üsszeégette, hogy kórházba kellett hozni.

— Lólopás. Folyó hó 6 án éjszaka Hinder József és Földen Jakab bonyhádi lakosoktól egy- egy pár lovat, Till Ádámtói pedig egy uj kocsit loptak el. A lopást csak hajnalban vették észre s bár mindenfelé kutatják, eddig még meg nem találták.

— Megszűnt hagymáz-járvány A törvény- hatósági bizottsági tagoknak axójjelküldött alispáni jelentés megemlékezik a huzamos esőzések folytán a megyében többfelé fellépett hasi bagymáz-jár- vényről. A jelentés ennek ka) csán külön kiemeli az ózsáki gazdaság azon intézkedését, bogy lakos* Hágát (a saját Artézi kút 240 méter mélységben elakadván) idegenből hozatott Artézi vízzel látta el. Az ózsáki gazdaság 9 évig, mely idő alatt pedig köröskörül a legkülönbözőbb járványos betegségek szedték áldozataikat, még volt kiméivé mindenféle fertőző betegségtől, ami a nagy gonddal végrehajtott higiénikus intézkedések eredménye. Ugyanezen intézkedések áldásos következménye mutatkozott a folyó évi járvány alkalmával is. Alig hogy az első esetek mutatkoztak, a gazdaság lezáratta az összes kutakat és bárom héten át a 7 kilométernyire fekvő községi Artézi kútról hozatott e célra készült vaslapokban napi 28 hektoliter Artézi ivóvizet Ennek a gondosság nnk, úgyszintén a vaseréilyel végrehajtott izolá- lási és fertőtlenítő eljárásnak volt köszönhető, hogy a járvány két hét alatt teljesen megszűnt és immár négy hete a pusztán megbetegedés elő nem fordult. A betegség különben is rendkívül enyhe lefolyásúnak bizonyult, a megbetegedettek többnyire már Snap alatt gyógyultan kijárhattak. Haláleset egyáltalán nem tordult elő.

— Gyilkos huszár. Egy huszár karddal Mezőkomáromhan korcsmái verekedésből kifolyó lag úgy megvagdalta Póló György ozorai fölei - mívest, hogy az sebeiben meghalt. — A verekedésnek több sebesültje is van.

— Koleragyanus e8et. Bátaszékről egy cselédleány szüleinek látogatására Palotabozsokra ment. Alig érkezett meg, rosszul lett. Orvost hívtak, aki koleragyanus megbetegedést állapított meg. A hatóság megtette a szükséges óvintézkedéseket.

— Vörhenyjárvány. A hatóság vörhenyjár- vány miatt a paksi állami népiskolát bezárta. — Értény ben még mindig zárva vannak az iskolák a vörheny járvány miatt, most legújabban is 4 megbetegedés fordult elő, a járvány fellépte óta halálozás 5 esetben történt, a többiek már lassan- lassan felgyógyulnak.

— Tüzeset a vidéken. Szabó József értényi lakós szalma kazla f. hó 27 én déli 12 érakor eddig ismeretlen okból kigyulladt. Odaégett az összes szalma és takarmány, még szerencse, hogy a háztetőt meg tudták menteni az értényi tűz oltók, mivel a padlás még tele volt kukoricával. Szabó József takormáoya biztosítva volt, de a vele egy házban lakó Kovács Józsefé nem, mert az ép két nap előtt burcolkodott be takarmányával az udvarba, vesztére tette, mert porrá égett szegénynek összes takarmánya. A tűz keletkezésekor Benkisem volt otthon. Künn voltak a mezőn, csak a harangok kongására futottak haza kis gyermekeikkel egyUtt. A tűz keletkezését majd a csendőrség lesz hivatva kinyomozni.

— Tea-estély Tolnán. A „Tolnai Jótékony- sági Izr. Nőegylet“ a helyben épülő izr. templom javára, a Fehérló szálloda termeiben, 1913. évi november hó 8 án, tánccal egybekötött tea estélyt rendez. Belépő dij: személyenként 2 K 40 f, családjegy 6 K, mely összegben a tea is benn foglaltatik. Kezdete 8 és fél órakor. A zenét Garay Lajos szekszárdi zenekara szolgáltatja. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak.

— Fízétéöképte'énség. A bécsi hitelezők védegyesülete Hurger Ödön dombóvári kereskedő ellen fizetésképtelenséget jelentett be.

— Bogy sztói krónika. Görbe Lőrinc bogyiszlói lakos panaszt tett az ottani csendőrőrsön, hogy a napokban, mikor a vele vadházasságbau élő Csapiár Juliannával kocsin a mezőről hazafelé iparkodott, Csapiár István rájuk lőtt. Kihallgatták Csapiárt meg a tanukat, mikor is kiderült, bogy a lövést Csapiár Julianna tette, Görbe pedig ostorral vagdosott Csapiárra. Az ügyet a kir. ügyészséghez át. — Dorogi Jánosné Miklósa Judit 64 éves bogyiszlói öregasszonyt fia Dorogi János minden ok nélkül torkonrag dtu, földhöz vágta és alaposan eldöngette. Dorogit fűlj -lentették.

Az egyes felekezetek egyházi adózásáról I megjelent egy országos kimutatás, melyből kivesz I a következő adatokat: a, róm. katholikusoknál egy főre évi 15 korona felekezeti adóteher jut országosan ; a gör. katholikusoknál 1'3 koron, a gör. keletieknól 10 korona Az unitáriusok 1’7 koronát, a reformátusok 2 6 koronát, az evangélikusok 31 koronát s az izraeliták 3 5 koronát fizetnek fejenként és átlag. Ez arány azonban vidékenként ingadozik. A kimutatás a maximumot tünteti föl.

Fogorvos.

Kovács J.

Specialista fog-és szájbetegségeknél. Készít arany-, ezüst-, platina-, porcellán-, cement- és email-töméseket, Arany, platina és porcellán koronákai és hidakat. Kautschuk és arany lemezre műfogakat és szájpadlás nélkül fogaikat.

Foghúzás érzéstelenítéssel! Műfogak és javítások szükség esetén 24 órán belül készíttetnek.

Lakás i a gimnáziummal szemben.

Kiadó lakás.

Szekszárdon, a főutcában, Széokenyi- utea 169. szám alatt 3 szobából, konyha, speizból álló udvari lakás 400 koronáért azonnal kiadó.

A csibe.

— Irta: sempthei Mnczkó Lnszlóné. —

Alig indult el az utolsó vonat, a fiatal vasúti tisztek majdnem mindannyian a távirász szobájába mentek. így tesznek minden nap. Hol az egyik, hol a másik hivatalnoknál isszák meg a teát és bodor szivarfüst eresztgetésénél pletykálnak ők is, akár csak az asszonyok a kávé szürcsölgetése közben.

Az állomás egy negyed órányira van a kisvárostól, honnan a délutáni és esti órákra kikirándul a szórakozni vágyó közönség. — Van tehát kit és mit megszólni és az bizonyos, hogy a férfi, ha pletykál, felülmúl tiz asszonyt. Alig ülnek le tehát és gyújtanak egymás után szivarra, kezdődik a szapulás. Előbb csak szakgatott megjegyzésekkel, rövid mondatokban, később aztán mindinkább megerednek a nyelvek s ugyancsak van mit hallgatni.

így volt ma is.

Kezdetben mindannyian szótlanul néztek a spiritusz-lámpa kékes fényébe, míg végre Sempte László szivarjáról a hamut lerázva, kezdé:

— Vendéget kap megint az állomás.

— Vendéget ? —- és kihez jön ? kérdik valamennyien.- A főnökékhez jön megint valaki és pedig mint a főnökné maga mondta, egy kedves, fiatal 16 éves leány.

Brrr! — kiáltott fel megrázkódva a vasúti mérnök, Szántó Árpád, csak olyan hervadó 16 óv ne legyen mint a legutóbbi, mert becsületemre mondom, megszököm ha ez is üldözni fog sopánkodó szemeivel.

Hangos kacagásba tört ki az egész társaság, de különösen a fiatal pénztárnok, Buday Gyula nevetett jóizüet, ki arról volt ismeretes, hogy ő egyáltalában nem szerette a nőtársaságot.

— Nem Árpád, nem téged fog üldözni a mostani szép vendég, — kezdé megint Sempte László, hanem jelenleg Gyulára kerül a sor.

— Gyula, hallod-e? — kiálták a (öbbiek, de a megszólított egész komolyan rázta a fejét és intett a kezével, mintha csak mondani akarta volna: no, már ebből ugyancsak nem lesz semmi!

— Fogadjunk! — ugrott föl a tréfák mestere, Sempte, — hogy te leszel az uj vendég ideálja.

— No, hogy én rá sem nézek arra a ti vendégtekre és legyen az akár maga az égből pottyant 16 éves angyal, akár a Gellérthegy 100 esztendős boszorkánya : az szent és igaz!

— Fogadj! — ingerkedett a mérnök.

— Ne hagyd magad! — tüzelték a többiek. Nem volt tehát mit tenni, mint fogadni és pedig 5 üveg pezsgőbe.

És másnap reggelre tényleg megérkezett a vendég.

A tisztek valamennyien a perronon álltak és várták a vonatot, de mert ott volt az álló- másfőnökné is, csak úgy háta megett. suttyomban kacsintgattak egymásra, mintha csak mondani akarták volna: ugyan milyen lesz V

Azt mondottam, hogy a tisztek valameny- nyien kint voltak V Dehogy is! Buday Gyula a nőgyülölő csak azért sem jött ki, pedig őszintén megmondva ő volt a legkiváncsiabb s ugyancsak haragudott Semptére, hogy avval a bolond fogadással ennyire kihozta a rendes kerékvágásból.

De ime egy éles fütty, tompa dübörgés és egy pár pillanat múlva berobog a vonat.

Ugyan megérkezett-e ? gondolta magában Buday és oda sompolygott az ablakhoz. Persze innen alig látott valamit, de nem is maradhatott sokáig az ablaknál kukucsálva, mert hátha bejön valamelyik tiszttársa és kineveti . . .

— Gyula, mondom neked, gyönyörű egy kis teremtés az uj vendég, — jött be nagy lármával Sempte és belevetette magát az egyik székbe.

— Kérlek Laci, ne zavarj most efféle bolondságokkal, mikor látod, mennyi dolgom van még, — volt Buday komoly válasza és leült Íróasztalához.

— Ejh, mit dolog, majd elvégzed később. De hallod-e mily nagy lárma van künn ? Képzeld csak az uj vendég valami „lok-fok-kinkinai“ tyukfajt hozott.

— Talán kokinkinai ?

— Hát legyen kokinkinai és az egyik példány megszökött, azt hajszolják most. Nem mész ki segíteni ?

— Megy a

........na, majd mondtam valami

t. De miért nem mész te futkosni, ha a vendég oly szép ?

— Furcsa,, hiszen ha a vendéget kellene kergetni, el is mennék én, de egy csibéért csak nem érdemes agyonfáradni. — No, de most már megyek én is munkára, hogy az. „öreg" ha lejön, helyemen találjon. Szervusz.

— Tsaul — volt a rövid válasz és Buday végre maga maradt. Rögtön hozzáfogott tehát munkájához, mert ugyancsak volt mit összeszámolgatni, de, mert oly szép napos idő volt, nyitva hagyta az ajtót, hadd jöjjön be az enyhe levegő.

— Három . .. hat ... kilenc ...

— „Pi, pi, pi pi!'* — hangzott az ajtó felől. Felnéz s ime látja, hogy a vendég csibéje tipeg be egész kedélyesen ide-oda tekintgetve és szedegeti a földről a nyüzsgő hangyákat.

Megfogjam ? Ne fogjam meg ? törte az eszét, de végre is arra a megállapodásra jutott, hogy inkább kihajtja*, külömben lenne mit hallgatnia tiszttársaitól, hogy ő ugyanis a szép vendég csirkefogója.

— Hess ki, haszontalan csibéje ! — szólt tehát nagy mérgesen és kezeivel tapsolt, lábaival topogott. De a csibe ahelyett, hogy kifutott volna, ellenkezőleg egészen beugrott nagy ijedtében és a nagy szobában nyomtalanul eltűnt.

— Hát már csak az kellett nekem, hogy még egy ilyen haszontalan jószág is késleltessen munkámban!

— Három ... hat .. . kilenc ... kezdi újból és siet az asztalához.

„Pi, pi, pi, pi!“ felel erre teljes nyugalommal a kis szárnyas.

— Hát nem hagy dolgoznom — mondja méregtől sziszegő hangon a fiatal hivatalnok — pedig ha megfogom, összezúzom.

És felugrik, kétszer-háromszor megfordul hirtelen saját tengelye körül, keresve egy botot, de nem talál sehol. Hogyan zavarja hát ki onnan a szekrény alól ? És ott gugol, veri tenyerével a padlót, de mindhiába, a csibe csak nem jön elő, pedig milyen sürgős ez a munkája és siet vissza íróasztalához. Hogy azonban ne is hallja a csibét, kezd egész hangosan, majdnem kiabálva számolni.

— Három .. hat. .. kilenc 1. ..

Morzsa, vagy más egyébb csalta-e ki a kis

csibét, nem tudom, de „pi, pi, pi, pi!“ volt a válasz egész ártatlanul, mire a mi fiatal emberünk oly méregbe jött, hogy teljes erejével neki szaladt a csibének s hajszolta össze-vissza.

A szegény állat pedig egészen nekivadulva, föl-fölröppent hol asztalra, hol ablakra, Buday Gyula persze mindenütt nyomában volt s kapkodott utána. Midőn végre már azt hitte, „meg