Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-26 / 43. szám
Xll. éttfoim 43. szóm. SzeKszfird, 1913. október 26. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap A magyar városok országos nyugdíjintézete. Irta.: dr. Antal Géza orsz. képviselő. A városi törvénynek úgy a tisztviselők helyzetére, mint a városi közigazgatásra nézve fontos intézkedései között egyike a legfontosabbaknak az a rendelkezés, mely- lyel a városok a tisztviselők nyugdíjügyének az állami és vármegyei tisztviselőkkel való viszonosság elvei szerint való szabályozására utasittattak, még pedig azzal a meghagyással, hogy a részint újonnan alkotandó, részint átdolgozandó nyugdijsza- bályzatok már 1914. évi január hó 1-től érvénybe léphessenek. Amily üdvös e rendelkezés általában, épp oly nehézségek tornyosulnak megvalósítása elé éppen azoknál a városoknál, a melyeknek eddig egyáltalában nem volt sem nyugdijszabályzatuk, sem nyugdíjalapjuk, mint szintén azoknál, amelyeknek ha nyugdijszabályzatuk volt is, nyugdíjalapjuk nem elegendő a tisztviselők nyugdíjigényeinek a lakosság nagyobbmérvü megterheltetése nélkül való biztosítására. E nehézségek feltüntetése céljából néhány adatra óhajtok hivatkozni; ez adatokat a magyar városok statisztikai évkönyvéből veszem, bár e statisztikai évkönyv csak az 1908. évig terjedő adatokat dolgozza fel. Újabb hiányában azonban annyival jogosultabban hivatkozhatom ezekre az adatokra, mert hisz az ez óta lefolyt négy év nagy eltolódást legfeljebb csak a tisztviselői fizetések törvénykövetelte szabályozása tekintetében okozott. A statisztikai évkönyv tanúsága szeTÁRCA. Asszony az ablakban. Irta: Pakots József. Az asszony és a férfi lent ültek a fürdő- hotel tengerre néző terraszán és az alkonyatot nézték. Maguk is az alkonyat éjszakába vesző utján jártak, már kissé hervadtak voltak, mint két tinóm sokat élt, ezüstös hajú ember, akinek lelke tele még a múlt zsongitó ezernyi szép emlékével, vad mámorokkal, lebágyodó hevületekkel, halk kacajokkal édes íelsirásokkal. Ott ültek a kényelmes indiai nádszékeken és szótlanul elálmodozva nézték az alkonyatot. A tenger nagy, fekete mozdulatlanságban feküdt a lábaiknál, itt-ott egy egy fénypont villant meg a messzeségben, valamelyik tovasikló yacht villanyfénye. A tenger fölé boruló ég is fekete volt s a csillagok fénye halványan rezgett. Valahonnan, valamely magányos tengerparti sziklán mandolint pengetett egy gyöngéd kéz. Asszony lehetett, mert csak puha, finom, ideges asszonyi ujjak csalhattak ki ilyen légiesen könnyed, játékos hangokat. A férfi szólalt meg először. — Milyen isteni szép mindez, kedves barátnőm} milyen isteni szép . . . Az asszony nem felelt. Hosszúkás, finom, bágyadt kezét rátette a férfi barna kezére és egyetértőleg mosolygott. A férfi sóhajtott és kissé megrázkódott. —- Mi baja van ? — kérdezte felriadtan a nő. — Semmi, semmi, kedvesein — felelte a férfi sietve. Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ — De, de S — makacskcdott az asszony kedvesen. Tudni akarom, miért sóhajtott és miért rázkódott össze'? — Oh, hagyja, barátnőm, nem érdemes. Csalt egy pici múltbeli emlék jutott eszembe. Oktondiság. Az asszony lehunyta a szemét és mosolygott. Aztán szinte muzsikált a hangja, amint kimondta: . — Oktondiság? Hiszen akkor nagyon érdekel barátom. Az oktondiság az élet legszebb emlékei. Ah, milyen szépek! Hogy szeretem őket ! Most már akarom, hogy mondja el. Meséljen. Hátradőlt a széken és várt. A férfi cigarettára gyújtott és egy ideig hallgatott. Aztán csakugyan mesélni kezdett: — ötvenéves vagyok, asszonyom, — hiszen tudja, és félennyi idő óta egy fantom üldöz. Huszonöt, éves voltam és a világot jártam. Épen egy ilyen alkonyaton történt a dolog. Tengeren vitt a hajóm és gyönyörű part mellett siklottunk tova. Egy sziget merült fel a tengerből, mint valami látomány s a partja tele volt hintve finom, erkélyes kis villákkal, amelyekre láncos növények kúsztak fel s füléjük pálmák vontak ernyőt. Én megigézve néztem a gyönyörű partot, amikor hirtelen egy fehér kis villa egészen lebü böíte tekintetemet. A kicsi, kecses épület szinte lebegett az alkonyati homályban s egyik nyitott ablakában egy asszony állott. Nem láttam jól az asszony arcát. Csak alakja bontakozott elém s ezt egészen tisztán láttam. Finom, törékeny virágtestü nő volt, valami virágos japáni köntös ölelte körül alakját és a derekán öv szorította át a köntöst. Az ablak szögletébe húzódva fejére szorított karokkal bámult ki a tengerre, mint Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ir: Egész évre 12 K, 1h évre 6 K, ‘/i évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 korona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond soronként 40 fillér. egy álmodozó iitennő. Nem tudom mi történhetett velem. Ez a kép egyszerre megbabonázott. A szivem olyan hevesen és fájdalmas sóvárgással kezdett verni, hogy majdnem sírva fakadtam. De nem volt szabad sírnom. A könnyek elhomályosították volna szememet s én látni akartam. Látcsövet ragadtam és úgy néztem az ablakra. Az asszony ott állt s most már az arcát is láttam valamennyire. Finom, halavány, nagyszámú, álmatag asszonnyi arc volt. De nem ez ragadott meg legfőképen. Hanem ez a póz, ahogy az ablakban állt. Valami ősasszonyi elomlás, felolvadás finomság, törékenység, megadás volt abban a pózban. A finom test hajlékony vonalai össze- csnklottak, a vállalt leomoltak, a fej aléltan omlott a váltakra, mint egy megtört virágtölcsér, a kar puhán, kecsesen fonódott a fejére, mint egy remegő folyondár-ág. — Ez a legasszonyibb asszony, akit az életben láttam ! — gondoltam ájult gyönyörűséggel. Ez az igazi asszony . . A hajó sebesen siklott tova e az asszony, az ahlak, a fehér villa, a sziget, elvesztek az alkonyatban. Tehetetlenül estem rá egy hajó- széftre. Mit meséljek magának többet, kedves barátnőm ? A legközelebbi kikötő állomáson kiszálltam a hajóból és természetesen igyekeztem a szigethez vsszajutni. Kerestem az asszonyt, aki a fehér villa ablakában állt. De hát oktoüdi voltam, kedvesem. Hiszen a szigeten-minden villa fehér volt s minden villában több asszony is lakott. Nem tehettem másként, a villák portásait, cselédszemélyzetét hallgattam ki, nagy ajándékokat osztogattam csak azért, hogy mondanák meg. kicsoda az az asszony, merre van, hol talá ha'nám meg? Persze meddő volt minden próbálkozásom, de annyit elértem, hogy bolondnak kezdtek nézni, rint — Fiúmét nem számítva — 137 város közül harmincnak nem volt semmi nyugdíjalapja, viszont a nyugdíjalappal biró 107 város közül száznál ez a nyugdíjalap nem volt elégséges arra, hogy jövedelmei a négy év előtti szükségleteket fedezze, úgy, hogy mindezeknél a város házi pénztárának kellett a mutatkozó hiányt pótolni. Természetes, hogy a tisztviselői fizetések rendezése folytán egyrészről, másrészről az állami revideált nyugdíjtörvény humánus intézkedései következtében a nyugdíjalap jövedelmeinek elégtelensége a jövőben még nagyobb mértékben lesz nyilvánvaló és a városok hozzájárulásának még az eddiginél is fokozottabb mértékben kell történni, hogy a nyugdijszükségletek kielégíthetők legyenék. Az egyes városok nyugdíjalapjait tekintve, ugyanis 100.000 koronán alul volt nyugdíjalapja 4 thj. és 67 rt. városnak, tehát a városok többségének, mig 100.000 koronánál nagyobb nyugdíjalapja csak 22 thj. és 14 rt. városnak volt. Nem is szólva arról, hogy vannak városok, amelyeknek nyugdíjalapja számba sem vehető csekélység, —1 Csíkszeredáé 1501 korona, Makóé 8509 korona j— még a 100.000 korona nyugdíjalappal rendelkező város nyugdíjalapjának jövedelme sem elégséges arra, hogy egy nyugalomba vonuló magasabb javadalmazásu tisztviselő nyugdiját a község házi pénztárának megterhelése nélkül fedezze. Ám, hogy még világosabban lássuk a kérdést, ugyancsak a fentemlitett statisztikai évkönyv nyomán jelezni óhajtom azt, hogy a házi pénztárnak évi bevételei és kiadásai is egyes rt.„ városokban oly szűk keretekben mozognak, hogy azoknál a törvény követelte tisztviselői illetmények szerint való nyugdíjazás igen könnyen az összes kiadás legjelentékenyebb tételét alkothatja. Nevezetesen 100.000 koronán aluli bevétele és kiadása volt 15 rt. városnak ; 100.000—200.000 koronáig terjedő évi budgetje volt 33 rt. városnak ; 200— 500 ezer koronáig terjedő évi költségvetése volt 2 thj. és 38 rt. városnak; vagyis ebbe a 3 kategóriába összesen 88 város tartozik, tehát a városoknak körülbelül két harmad része, mig 500 ezer koronán felüli budgettal csak 49 város és pedig 24 thj. és 25 rt. város rendelkezett. Végre, hogy a nyugdíjjal való megterhelés jelentősége ezekre a városi háztartásokra még egy nagyon lényeges oldalról nyerjen megvilágítást, közlöm, — ugyancsak az említett statisztikai évkönyv nyomán — hogy az állami adóalap, mely után községi adópótlékok kivihetők, a városok felénél nem éri el a 200.000 koronát, sőt vannak városok, melyeknél az állami adóalap még 50.000 koronára sem rúg. Nevezetesen 50.000 koronán alul volt az állami adóalap 15 rt. városnál, 100.000 koronán alul 19 rt. városnál 100—200 ezer korona egy thj. és 30 rt. városnál, tehát összesen 65 városnál. — 200—500 ezer koronáig volt az adóalap 5 thj. és 33 rt. városnál, 500.000 koronán felül pedig 21 thj. és 14 rt. városnál. Most már ebből az összegből kb. egy harmadot le kellene ütni, mert a statisztikai évkönyvben az állami adók végösz- I szege van kimutatva, melyben pedig már
