Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-19 / 42. szám
6 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1913 október 19. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok hitelképességének megítélése szempontjából meg éppenséggel korszakalkotó segédeszközt látunk ebben a munkában, mert eleven és pozitív adatokkal ki fogja egészíteni a mérlegben közölt holt számok alapján alkotott hitelvéleményt. Örömmel üdvözöljük ezt a könyvet amelynek közkedveltségét már most meg merjük jósolni. Szakemberek és közgazdasági irók, pénzügyi és kereskedelmi vezérférfiak közreműködésével készül a munka s igy elvárjuk, hogy nivós és értékes könyvet kapunk benne. A mü bárom kötetben fog megjelenni, még pedig: I. Nagyvárosok, II. Kisvárosok és III. Budapest szerint felosztva. A teljes mü ára 70 korona, de kötetenként is kapható. Az I. kötet 30 korona, a II. és III. kötet pedig külön-külön 20—20 koronába kerül. Fogorvos. Kovács I, Specialista fog- és szájbetegségeknél. Készít arany-, ezüst-, platina-, porcellán-, cement- és email-töméseket, Arany, platina és porcellán koronákai és hidakat. Kautschuk és árany lemezre műfogakat és szájpadlás nélkül fogaikat. Foghúzás érzéstelenítéssel! Műfogak és javítások szükség esetén 24 órán belül készíttetnek. Lakás s a gimnáziummal szemben. Román temetés. Köd, sürti fehér fátyoléval vonja be a távoli havasok egekbe nyúló teiejét. Hideg, keleti, őszi szél seper végig az erdős hegyeken, szomorún fíratva az enyészők elmúlását, sűrűn hordván a sák sárguló, hulló levelét. Itt az elmúlás szomorú szaka, az ősz. Bu songó érzés lepi el a sziveket, önkéntelenül is az elmúlás gondolatával foglalkozunk ily szürke időben. Bus keretben mindig busább a szomorúság, mint viruló tavaszkor vagy az érlelő nyár forró hevében. Ilyenkor fokozottan lehangoló az élettől való búcsú. Pedig ime, egy búcsú készül itt a fellegek bércei között. Jelzi a távoli ének, mely szomorún, sirómosan versenyez a metsző széllel. Mintha valójában egymást akarnák felülmúlni ebusongók. Amott az ormokon — tanyám felett —látni a közelgőket. Kilenc bocskoros oláh legény hozza vállain a havasok örökzöld fáját fejfául. Ismét oda egy fiatal élet! Ismét legényt temetnek, tesznek Örök nyugalomra a hideg őszi földbe. Csak neki jár sudár fenyő fejfául, kit ifjan az élet legszebb, legvirulóbb szakában döntött ki —' a kimetszett fenyőhöz hasonlóan — a halál kegyetlen fejszecsapása. E gyászos baj társak a baráti érzéstől, a szimbólum tartalmas erejétől, a szokás törvényétől indíttatva, keresték fel a havasok örökzöld lomb- sátorát, hogy kiválasszanak egy sir jelet, melyet — nehogy közülök ez évben valaki meghaljon — kilenc fejszecsapással kimetszhetnek. A temetés kettős leszen tehát. Egy legény és egy fa a távozók. Egyik az emberek erdejéből, másik a havasok erdejéből. Két havasok fia. A találkozás a legény házánál lesz. Ott várják már a hajadonok a kik isérendő második halottat, ki hü kísérőül, feleségként vagy hü mátkaként jött szegődni a havasokról. Feldíszítik illően. így kívánja a végtisztesség. Hisz ennek pompája után csak egyszerűség, a nagyon is szürke feloszlás ur és szegény sorsa csupán. Szép tarkaság, a kegyelet fájó pompája indul a gyászos menetben a halottas házból. Elül a hő mátka — a kilenc legéuy vállain nyugvó díszes fejfa — a siri nyugalom őre léptet fel a temető felé, mögötte a vőlegény, körülvéve a hajadouok siró zokogó, gyászos zsolozsmákat zengő kiséretétől, a bus apától, anyától, szomszéd s ismerősöktől. Odafenn egy utolsó ének s megnyílik a fold a jövevény befogadására. Uj sir domborul a fenyő tövén.jMég egy Isten hozzád a rokonok, szeretetek, kísérők részéről s aztán csendes ismét a keresztek hona. Bealkonyul. A sötétségben elül a szél is, csak a hegyi patak morajlik. Q is adózik a hegy fia emlékének. Hátán viszi híradásként messze földre az éjbe világitó emberi kéz gyújtotta szö- vétneket. „Fényeskedjék az örök világosság!“ Mily szépen világítanak az örök é:et fS'fiényének sugarai a halál sötségéb^. A nap kel, a nap nyugszik és a fa áll. All és hervad gyökér nélkül, mig végre egy szép napon, a temetés évfordulóján megszűnik hirdetni, hogy ott alant, tövénél, egy ifjú tetemei cserélnek alakot s anyagot s hullanak szerte porrá az örök törvény szerint Eljönnek az egy év előtti rideg fejszései ismét, kimetszik kilenc fejszecsapással újra s elviszik a sebes folyású hegyi patakok valamelyik gyaloghidja mellé karfául. Hadd hirdesse ott is a zugó patak felett, bércfalak, a patakparti páfrányok között az embereknek az Isten hatalmasságát B a múlandóságnak hódoló emberi gyarlóságot mindaddig, mig az idő vasfogából meg emésztetvén, neki is és minden emléknek sirdomb emelkedik. Lengyel Rezső. SPORT. Sz. Törekvés SE.—BAK. 0:0 Mialatt a fővárosban az FTC—MTK match az őrjöngésig fokozta a közönség lelkesedését, mi „gyönyörködhettünk“ a footballjáték szépségeiben ; a BAK jónevü csapata mérte össze erejét a SzTSE ifjú csapatával a következő összeállításban : BAK. Lukonics Klein Dénes Paál Horváth Sajó Lőrinc Vencel Blum Melcher Herceg--------------------------•-------------------------Kh er Tóth Rottkay Jurák Bóday Coppf Hivert Buudics Nagy Zámbó Sztaszinó I__________I SzTSE. S zép játékot vártunk, de nagyon csalódtunk. Külsőleg még mutatott valamit a mérkőzés, de belső tartalma bizony silány volt. Kapkodó, rend- szertelen játék volt az egész. Különösen áll ez a Törekvésre, melynek tagjai sehogysem tudnak összeszokni, folyton cserélgetik egymást, pedig megértés nélkül, önző, egyéni játékkal sohasem fognak boldogulni. Láttunk a Törekvéstől már szebb játékot is produkálni. E tekintetben messze felülmúlta a SzTSE. a Bonyhádi Athletikai Club, melynek csatárai gyakran gyönyörű lapos passzokkal haladtak előre s ha csak' kissé goalképesebbek, most 2—3 goal különbségű győzelmükről számolhatnánk be. Az egyes játékosok közül a Törekvésnél csak Bűn- dics mutatott kielégítő formát, de egyedül ő sem boldogulhatott. Bonyhádnál elsősorban a közvet len védelem tűnt ki, élén Lukonicscsal, a kis kapussal, ki a legveszélyesebb helyzetekben is a legnagyobb hidegvérrel dolgozott; de ki kell emelnünk Horváth szép játékát, ki rendkívül hasznosan játszott. Mégindul a küzdelem, majd a BAK, majd meg Törekvés támad, úgyszólván pillanatról pillanatra változik a játék képe, csak a sok „luft és gyertya“ hat bántólag és nevetségesen a nézőkre. Lassanként mégis Bonyhád kerekedik felül, többször veszélyesen támad, de a belső csatárok sorra hibáznak. Majd Törekvés is lendületbe jön, de mig a jobbszélső gyors lefutásai és precíz középre adott labdái gyakran teremtenek kritikus helyzetet Bouyhád kapuja előtt, a balszárny tehetetlensége minden esélyt leront. A 24. percben' Bonyhád nyomul fel ismét veszélyesen, a szépen kidolgozott támadást azonban Bundies gánccsal akasztja meg, a megítélt tizenegyest azonban a center a kapu mellé rúgja. Bonyhád továbbra is fölényben van, de a center s a balösszekötő köz vetlen közelről is hibáznak. Végre Törekvés is felszabadul s jó ideig kapujához szorítja a Bony- hádot, de Dénes és Lukonics mindent mentenek. Szekszárd támadásával ér véget a félidő. A második félidőben Szekszárd kifullad s Bonyhád egy időre fölénybejut. Egymásután intézi a támadásokat a Törekvés kapuja ellen, mig utóbbit csak Bundies szédületes lerokanásai hozzák néha lendületbe, de Bundies 2 jól irányított, süvitő lövését Lukonics bámulatos hidegvérrel menti. A mérkőzés végén Bonyhádnak még egy utolsó alkalma nyílik a döntő goal megszerzésére. Blum kicselezi a Törekvés védelmét s mielőtt a hálójából kirohanó kapus a labdát elfoghatná, a kapura lő, de lövése kapufát ér, honnan lepattanva végig fut a háló előtt és kikerül a rae zőnyből. Ez volt a match legizgalmasabb pillanata. Megkönnyebbülve lélekzünk fel annál is inkább, mert a következő percben a biró a mérkőzést lefújja. Biró a tőle megszokott erélyes- ségével és korrektségével mindkét fél teljes megelégedésére bíráskodott. Mikor lehet jövedelmező a szuper- foszfátozás megfelelő istálló trágyázás nélkül is. A növényzet egyik legfontosabb tápanyaga tudvalevőleg a nitrogén ; szabad állapotban a levegő 4/5 részét képezi, de ezt felvenni és tápsókká feldolgozni a növényzet alig képes, úgy, hogy nitrogén szükségletét legnagyobbrészt csak a talaj nitrogén készletéből fedezheti. A talajból igy elvont nitrogén régebbi felfogás szerint csak az istálló, vagy nitrogén tartalmú műtrágyákkal, amilyenek a guanó, chili salétrom, kénsavas ammóniák stb. pótolható. Később rájöttek, hogy a pillangós virágú növények, u. m. hüvelyesek, herefélék stb. a levegőből is képesek nitrogént felvenni és azt a gyökereiken képződő apró gumókba raktározni. Innét van, hogy az ilyen pillangós virágú növények után a gabonafélék igen jól dÍ8zlenek és hogy a herevetést a régi gazdák feltrágyázásnak tekintették. Ez vezetett egyúttal a zöldtrágyázásra is, a mellyel az istálló trágya szükségletét tetemesen csökkenthetjük. Az utolsó évtizedekben végzett tudományos kutatások nyomán bebizdnyult, hogy a termékeny talajokban a baktériumok óriási tömege él, amelyek életműködésük folyamán a levegő szabad nitrogénjét, nitrogén vegyületek alakjában lekötni képesek és ezzel a talaj nitrogén tartalmát évente és hektáronként 80—100 kg.-al gyarapítják. Az ilyen talajok minden istálló trágyázása nélkül is évszázadokon át termékenyek maradtak, csakhogy persze a termés mindig a baktériumok ^ által lekötött nitrogén mennyiséghez igazodott. Ez eredményezte a fekete ugarolás és a parlagon tartás termékenyítő hatását. E talajbaktériumok azonban csak az olyan talajokban képesek megélni, gyorsan tovább szaporodni és ezzel nitrogén gyűjtő életműködést kifejteni, a melyek elegendő humuszt és ásványi tápanyagokat tartalmaznak. Az olyan talajokban, a melyekben mész és foszforsav nincs I— ilyen pl. a durva szemcséjű futóhomok — egyáltalában nem tenyészhetnek. A kálium és nátrium hiánya szintén egy harmadára csökkenti tenyészetüket. A közép kötött és az agyagos talajok azonban rendszerint elegendő meszet és káliumot tartalmaznak. Minden talajban aránylag legkevesebb a foszforsav. a melyet a talajban végbemenő elmállási folyamat csak igen lassan pótol. Ha tehát a pihentetés, a fekete ugarolás és trágyázás nélküli gazdaságban, a talaj foszforsa. tartalma megfogyatkozik, a talajbaktériumok tenyészete és nitrogén trágyázó képessége is megcsökken és ezzel a legjobb talaj termőképessége, is lassan, bár állandóan hanyatlik. Innét magyarázható az a gyakori tapasztalat, hogy egyébként kitűnő földek termőképessége emberemlékezet óta nem kaptak istállótrágyát, kizárólagos és gyakran megismételt szuperfoszfátozással tetemesen és állandóan fokozható. A foszforsav trágyázással tehát nemcsak a növényzet egyik legszükségesebb tápanyag hiányát pótoljuk, hanem egyúttal a tálaj bak tóriumok nitrogén trágya gyűjtő hatását is fokozzuk és ezzel némileg az istálló trágya szükségletét is csökkentjük. Ez egyoldalú szuperfoszfátozás ilyetén ter- méstokozó hatása azonban csak egyébként igen jó talajokon érvényesülhet. A valóságban mindig az istálló és műtrágyázás fokozásával kell a termés és a jövedelem gyarapítására törekednünk. ax u jr sarkot Üt minden
