Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1913-10-19 / 42. szám

nimm iun

Függetlenségi és 48-as politikai hetilap

XL1. Molyom.

_______________42. sum.__________Szehszéid, 19». cHtúhcr 19.

Sz

erkesztőség

Bezerédj István-utca 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendök.

Telefon Ili Kiadóhivatal Telefon 11.

Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendök.

Felelős szerkesztő Fömunkatárs

BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ

Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon.

Előfizetési ár: Egész évre 12 K, 1 s évre 6 K, *'* évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában.

Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 korona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond soronként 40 fillér.

Kertészkedés és növényvédelem.

A tavasz beköszöntével felszínre tolulnak mindazok a kérdések, amelyek a természet megújhodásával kapcsolatban népünk közgazdasági életét legközvetlenebbül érintik.

Magyarország kilejezetten földművelő állam. Hiába beszélünk itt addig az ipar és kereskedelem nagyarányú kifejlődéséről, mig a mezőgazdaság művelőinek érdekeit mindenben ki nem elégítjük. — Meg kell azonban állapítanunk azt, hogy az ország földmivelő és növénytermelő rétege leg- indolensebb minden olyan törekvés iránt, mellyel saját sorsát és ezzel az ország közgazdasága előbbrevitelét előmozdíthatná. Mezőgazdasági termelésünket a szemes termények termesztése dominálja és talán nem minden alap nélkül állítjuk azt, hogy ez is csak azért, mert ennek a termelése a legkönnyebb és a legkevesebb hozzáértést és a legkevesebb vesződségét igényeli.

A mezőgazdasági irodalom művelői évek óta köteteket Írnak össze földművelő népünk részére, hogy az egyoldalú szemtermelés mellett ott, ahol erre alkalmas a talaj és a körülmények, fordítsanak figyelmet a konyhakertészkedés, | valamint a virágkertészet művelésére is. Pedig hogy az ország területén a kertészkedés céljaira igen alkalmasak a viszonyok, mutatja azt a gyönyörűen kifejlődött bolgár-rendszerű kertészetek elszaporodása, melyek folytatásához most, mikor a bolgárkertészek száma a balkánháboru következtében az ország területén megcsappant, a földmivelési kormánynak jóformán kötéllel kell fogni a magyar származású kertészkedőket. Ugyanilyen siralmas a virágkertészkedés helyzete is Magyarországban, amelyre nézve legjellemzőbb, hogy ha az ország szivében úgynevezett virágkiállítást produkálnak, annak legszebb példányai nem is magyar- országi területekről valók. Óriási importunk van Olaszországból a virágkertészkedés terén, amit pedig egy kis jóakarattal, teljesen ki lehetne szorítani.

Városaink ablakainak felvirágozása, mint ahogy ez Budapesten néhány év óta divat, legtöbbször külföldi virágoskertekből történik. Sok a panasz különösen abban a tekintetben, hogy az ilyen kertészkedéshez Magyarországon a népnek nincsen érzéke. Ha valaki rászánja is magát konyhakertészeti, avagy virágtelepek létesítésére, nem győzi azt a barbár kezektől megoltalmazni. Persze a termeléssel vesződni senki sem szeret, hanem a kész dolgot orvul eltulajdonítani, ehhez már többen értenek.

Milyen szép példa van erre Németország egyik-másik kis városában, a hol maga a város igy tavasszal valóságos virágerdőt képez és ne higyjük, hogy ott is nincsenek barbár kezek, de ezek ellen ellenszerről is van gondoskodva, mert csaknem minden utcának meg van a maga ellenőrző-bizottsága, melynek tagjai mindmegannyi virágrendőr, a legszigorúbban teljesiti feladatát és ha valaki megpróbálná barbár kézzel a gyönyörű kultúrákat pusztítani, maga a polgárság adja az illetőt hatósági kézre.

Nem lehet közömbösen hangsúlyozni azt sem, hogy úgy a konyhakertészkedés,

TÄRCA.

Könnyek az oltáron.

Irta: Farkas Ernőd.

A matróna hátrasimitotta halántékára omló hófehér fürtjeit, aztán mélyen felsóhajtva mondta :

— Minden évben kisírom egyszer magamat azokon az oltárpárnákon és higyje meg uram, hogy a mig a könnyeim peregnek, a lelkemben valami csodálatos boldogság árad szét, mint akkor, mikor még vígan lengtek Komárom várfalain a nemzeti lobogók.

— Haj, szép világ volt az, mért nem élhettem én akkor, — ingattam a fejem, mint a vízbe hajló szomorú fűz a lombját.

— Szép, nagyon szép s büszke vagyok rá, hogy az én uram, Siklóssy Lajos kapitány, behívott Komáromba.

— Hány hónapig volt ott kedves néni ? — kérdeztem a matrónától.

— Augusztus elején mentem be. Harmadikén elűzte Klapka a németeket és Győrig kergette. Kértem, hogy engedjen be az uramhoz, be- bocsajtott. Egy éves házasok voltunk, nagyon szerettem az uramat és ő is engemet.

— Nem félt néni, mikor kiderült, hogy összeesküdtek Klapka ellen ?

— Azok voltak életemnek legizgalmasabb napjai. Egy éjjel bekocogtak az ablakunkon. Ijedten rezzentünk föl. Egy törzstiszt állt az ab lakunk előtt. Az uram kinyitotta az egyik ablakszárnyat.

— Lajos, bízol a századodban.? 8 hallatszott kívülről.

— Megismertem a hangjáról, Esterházy gróf dandárparancsnok volt.

— Bízom ezredes, *— felelte az uram.

— Akkor jöjj azonnal.

Az uram felöltözött és kisietett. En nem mertem kérdezősködni De a szivem úgy kongatta a mellemet, mint félrevert nyelve a haran got. Az uram reggel jött, haza kedvetlenül, szomorúan.

— Mi történt ? — meredtem reá.

— Klapka néhány törzstisztet elfogatott.

— Felszisszentem : — talán felakarták adni

a várat ? - - .

— Ellenkezőleg, kiakarták kiáltani a köztársaságot. Klapkát letenni s a várat halálig védeni.

— Ezt megteszi Klapka is . . .

— Nem tudom, édes szivem, mi lesz, jobb lenne, ha te kiszöknél.

Ránéztem az uramra, szemrehányóan és fájdalmasan. O megcsókolt és lágyan simogatta az arcomat.

— Drágám, nem szeretném, ha fogságba

esnél.

— Veled szívesen osztom meg a rabláncot is.

— És bent maradt néni ?

— Ben én, uram. Egyszer Klapka igy szólt a tisztikarhoz :

— Uraim, aki akar, kimehet, én nem tartom itt erővel Önöket.

— A mi zászlóaljunkban nincsen olyan poltron, aki elhagyja a várat, — kiáltottam Klapkának. A tisztek megéljeneztek és csaknem vállukra kaptak.

— Nem is hiszem,. hogy akadt volna egy is, aki távozott volna a várból.

mint a virágkertészet is egyike a legjövedelmezőbb foglalkozásoknak. Ezeknek felkarolása és megfelelő propaganda előkészítése pedig azt hisszük, legszebb feladata volna gazdatársadalmi testületeinknek. Sajnos, ezeknek tagjait azonban legtöbbször csak politikai kérdések izgatják. De talán nem végzünk egészen felesleges munkát, midőn vidékünk összes gazdáihoz, gazda- testületeihez, valamint hatóságaink mező- gazdasági üzemekkel foglalkozni hivatott tagjaihoz is azon kérelmet intézzük, hogy vonják be a kertészkedés népszerűsítését is tevékenységük körébe, ezzel kimondhatatlanul jó szolgálatot tesznek nem csak közgazdasági téren annak művelői javára, de különösen a virágkertészet felkarolása terén, a nép lelki művelődése érdekében is.

Ulalil) botrány a pártkassza körül.

Arról van szó, hogy a Margitszigeten létesíteni szándékolt kártyabarlang megengedéséért az illető részvénytársaság másfél milliót adott a munkapárt kasszájának és három milliót befektetett a vállalatba és most a kormány nem akarja a játékbankot megengedni, de az adott és befektetett pénzt sem ígérik vissza a banknak. Az Által ános Forgalmi Részvénytársaság ez okon peíel." Ebből aztán gyönyörű botrány lessí újból, amelyben fürödhetnek hazánk ellenségei, de örül hét neki a kormány pártja is.

íme, hát nemcsak só pénz, hanem hazárd kártyapénz is az ő éltetőjük, az ő életrehozójuk. Ehhez a kártyapénzhez képest a só pénz még aranytiszta üzlet. Mert a só ügy magában nem erkölcstelen üzlet, csak a Lukács manipulációja tette azzá, — de a hazárd kártyajáték a törvénytől üldözött kenyérkereset, tehát magában véve is erkölcstelen üzlet. Es a munkapárt kasszájában ilyen pénzek is voltak.

— Nem uram, de hát mégis feladták.

— Még tarthatta volna Klapka.

— Igen, de az elfogott tábornokok egyre írogattak neki, hogy addig nem bocsájtják szabadon’őket, amig fel nem adja a várat.

— De legalább becsületes feltételeket szabott.

— Oh, uram, — fakadt sirva a galamb fehérhaju matróna, — rettenetes nap volt az, a mikor levették a vár faláról anemzetiszinü zászlókat. Mintha csak a szivem hullott volna valami feneketlen mélységbe.

Majd könnyein keresztül is felragyogott a matróna szeme.

— De a mi vitéz zászlóaljunk lobogója nem került az osztrák kezében, — mondta büszkén fölemelkedve a zsöllye-székből.

— Lefejtették a zászlórudról V

— Esterházy gróf tűzte ki és az is vonta be, azután a tisztikar elhatározta, hogy szétmetéli. Nagy fehér selyemzászlónk volt, közepén a Szűz Anya képe, arannyal hímezve föléje: Szűz Mária Isten Anyja, Magyarország védője. Mielőtt az ollóval kétfelé vágták volna, Esterházy rövid beszédet mondott.

A matróna szava itt elcsuklott s mint az őszi esőcseppek a tarlón, úgy kopogtak a kezén a szeméből hulló könnyek. Hallgattam, mert engem is megszállott a fájó, szivettépő komor hangulat, amely azon a sötét októberi napon beletörte a világ minden tövisét a honvédek szivébe.

És itt til előttem egy szelíd galamlélek, aki akkor még szép volt, mint a kelő hajnal, mely rózsaszirmokba gyöngyöli ezt a piszkos földet és a szeme kékje ragyogott, akár csak az égbolt, mikor a nap szétteríti rajta gyémántszemekkel átszőtt biborfátyolát.