Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1913-10-12 / 41. szám

XU. éufolynm. 41. szám. Szehszárd. 1913. október 12. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap A vármegyék bizalma — Tiszában. — Egy falusi búsmagyar töprengése. — Ritka kivételképp en, fehér hollóként, találkozik csak egy-egy vármegyei törvény- hatóság, mely megtagadja Tisza Istvántól a bizalmat; a legnagyobb része pedig, a „tisztelt tömeg", úgy szállítja neki — csakúgy dől . . . Aztán ugyan miért? Bizonyára nem azért, mintha a törvényhatósági bizottsá­gok többsége lelke mélyéből meg lenne győződve Tisza ~s a kormánya hazafias s ekként a hazára nézve való hasznos vol­táról, hanem csupán azért, mert hogy — „muszáj!“ Muszáj az állami s vármegyei tisztviselőknek, muszáj a községi jegyzők­nek, muszáj a községi bíráknak, holott ezek képezik a bizottság zömét, a tagok túlnyomó számát. Muszáj, mert ha nem szavazzák meg a kötelező jelszóként ki­adott bizalmat: elrontják vagy legalább is kockára teszik karriérjöket, sőt meglevő állásukat is; pedig hát 'családos, függő embernek első a — kenyér ... De ugyan kérem, muszáj volna-e igazán — morfon­dírozom magamban tovább — ha meg volna ezekben a tiszteletreméltó testületek­ben az, minek a magyar — sajnos — mindig is híján volt: a kellő egyetértés és összetartás ? ha pl. kimondanák magok kö­zött testületenkint azt a becsületre köte­lező ellejijelszót, hogy — nem szavazunk. Ha meg volna a fent elsorolt jó urakban az a hősies elhatározás, hogy férfias meg­győződésükön erőszakot tenni nem enged­nek s egyszerűen megtagadnák a szava­zást, de mindnyájan | ugyan mit árthatna Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ az ilyen egyértelműség mellett a karrier­jüknek? Ha teszem föl: 100—150 köz- tisztviselő vármegyénkint ily heroikus el­határozásra volna képes s ezért — mond­juk — „elcsapnák“ őket: ugyan honnan pótolhatnák hirtelenében a hatalmasok ? Hiszen mire ezek helyébe megfelelő számú minősitvényü, ,,igen, óh igen“ mungókat állíthatnának: Tisza István kormányostul együtt — bizzunk a magyarok Istenében — már rég ott lenne, ahol a part szakad! Szörnyű erkölcstelenség: önérzetes, képzett s honszerető férfiak szabadságával ily gáládul visszaélni, annál inkább, mert hiszen Tisza, az a nagyszerű Tisza, na­gyon bölcsen belátja, hogy az ilyen biza- lomszállitásnak abszolút^ semmi erkölcsi értéke nincsen, hogy az piramidális hum­bug és a közérzület ijesztő mértékű de- morálizálása. Sokkal tisztességesebb eljárás lenne: ily'esetekben a függő elemektől a szavazási jogot megvonni. Baranyavármegye 29 és Tolnavár­megye 15 (!) nem-mel szavazott bizott­sági tagja éljen és legyen továbbra is dicső megtestesülése annak 'a szónak, hogy v,y ha férfi vagy, légy férfi s ne hitvány, gyenge báb !“ * Mintha csak hallanám : kritikaképpen hogyan sajnál le engem számos, ernyedt energiájú olvasóm azzal, hogy ugyancsak naiv lélek lehet áz a falusi „búsmagyar“, ki a magáéhoz hasonló javaslatot az egyet­értést s összetartást illetőleg mavilág kivi­hetőnek tartja. Ám legyen naiv lélek, de azt a meggyőződést meg nem ingatja bennem senki, hogy mentői inkább gya­Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, Vá évre 6 K, V« évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 ko­rona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond so­ronként 40 fillér. rapszik a puhányok s fogy a kemény ge- rincüek száma a törvényhatósági bizottsági tagok soraiban, annál közelebb jutott vé­géhez a tekintetes Szerkesztő ur által hon­fiúi aggodalommal féltett „ősi vármegye“ (1. okt. 5. szám vezetőcikkét) s vele együtt annál közelebb érsz gyászos végedhez Te is, jobb sorsra méltó Hazám, szegény ma­gyar Hazám! — Hogyan is zengi csak az 1849-es emigránsok bucsudala? „Szü- löttidben csalatkozám . . .“ Úgy rémlik ne­kem, hogy én, mint előhaladott korú em­ber, talán még nem, de a mostani „arany- ifjúság“ — könnyen megérhetik — el fogja sirhatni az „Isten kalapjának bokré­tája“ fölött, hogy — finis Hungáriáé! A múlt szombati városi közgyűlés. Mint múlt számunkban hírül adtuk, Szek- szárd r. t. város képviselete a f. évi október hó 4 én d. u. rendkívüli közgyűlést tartott. Tárgy- sorozat előtt két interpellációt is intéztek a polgár- mesterhez. Elsőnek Kun Lajos interpellálta a polgármestert az ismeretes Simontsits banketten történt főispáni kijelentés miatt. Az interpelláció a „megrendelésre történt“ interpellációk izét árulta el s úgy látszik, sokakban úgy állította be a kér dést, hogy igazat mondott-e Simontsits Elemér volt főispán, mikor azt állította, hogy a polgár- mester a városi dolgokban nem kereste a volt főispán segítségét és jóindulatát, noha azt csak­nem úgy nyújtotta volna Simontsits főispáu. A polgármester egy előre összeszedett lisztából ol­vasta fel azon városi kérdéseket, melyekben a főispán segítségét kérte. Mi nem füzünk az ily képen beállított interpellációhoz semmi kommentárt — nem tisztünk s nincs is okunk a fehér asz­talnál hallott volt főispáni kijelentést védeni — csak konstatáijuk, hogy városi képviselők, való­ságos Simontsits kultuszról ismert városi képvise­lők a.polgármester válaszát vették tudomásul s A Tisza partján . . . A Tisza partján szeretnék meghalni, Virághullajtó őszi alkonyattal. Vagy azt sem bánnám: hogyha éppen akkor Pirosítaná magát az őszi hajnal. Csak ősz legyen; szép, bánatos, szelíd ősz Mint amilyenben volt a születésem ... S a távozásom olyan szeretettel Állják körül, mint rég az érkezésem! — És ami e két ősz közét illeti, , Az életemre több áldás ne szálljon: Mint ahogy én haló poromban is majd Édes szülőim emlékét eláldom I SZAB0LCSKA MIHÁLY. A t. Házból. Megkezdődött. (Megkértük lapunk fővárosi levelezőjét, hogy időnkint tárca- szerű csevegésben adjon Ízelítőt a politikai'eseményekről. Nem politikai információkat akarunk e helyen nyújtani, ha­nem — ha lehet — feltámasztani a régi politikai karcola­tokat, melyek hajdanán — mikor még szebb élet volt — annyira érdekelték az olvasókat) Szerdán, a hét derekán megnyílt a duna- parti politikai színház és akárhogy csonka parla­ment is ez a parlament és akármily nehéz idők vannak felettünk, sóba több szép női kalapot és kalap alatti szépet nem gyűjtött egybe ez a szín­ház, mint ezen a napon. — Nézd csak, —' mondja az egyik me- gyénkbeli képviselő — Andrássy tatája lóra ült. Miért ? — Hogy lovas-attakkal szolgálja Justhot, aki szerint lehetetlen bemenni ma egy elvhü el­lenzékinek. — így hát nemcsak az élő, de a néhai Andrássyak is igy sorakoznak az ellenzéki lo­bogó alá. — Mint zászlód alá a halottak, mikor a múlt választáson levoksoltak. — Rosszmájú! A tornyai konventikulum óta valami sok keresni, várni valónk nincs a fórumon. Nézzünk be inkább a politikai berkekbe. Nézzünk be — mungóékhoz. Még mindég a régi fészekben vannak, ahol Tisza Kálmán tarokkozott. Idők jártával nem­csak a játékosok költöztek Szt. Péter klubjába, de a gibicek is. , Ahogy belépünk az előszobából nyiló nagy terembe, ami elsfl villanásra megállít, az a terem balmezőjét teljesen betöltő Deák kép A haza bölcse majdhogy a rámából nem lép ki és min­den bejövőre olyan benyomást tesz, mintha a tanító bácsi mondaná: —| Aztán jól viseljétek magatokat, fiuk! De a fiuk nem igen viselik magukat —jól. Általában fesztelen, fidélis ábrázata van a mun- gók klubéletének, amelyet az se ront meg, hogy Teleszky zordon és torzon arcán majesztózus estellenciásság terül el; valami a fagyos finan- cier-ből, mely nem engedi, hogy az adóhivatal, járásbíróság, iskolák közügyi kilincseled minden aggodalom nélkül elfogják, arról nem is szólva, hogy a magán kilincselgetésre, a tarifa, adó és illetékhalasztásra és egyéb közjókra ma rossz vi lág jár. Az ördög vigye el a mostani ágyukat, miért nem lehet velők lőni? Miért is kellenek ujjak ? Meg miért is állunk állig fegyverbe és elúsztak a milliók. De a mit a hangulaton ront a komor pénz­ügy, azt helyrereparálja Hazay Samu. Soha bol­dogabban minisztert nevetni nem láttam, mint ezt a snajdig katonát, a derű és jókedv külső mutatásában talán még felül is múlja — Khuent, akinél hűvösebben nem fogadtak még itt, e tér mekben embert, mikor mint Zágrábból designált miniszterelnökként jött Wekerle diadalmas idejé­ben és akit azóta úgy megszerettek, hogy bár ex miniszterelnök, a szeretet melegét minden ol dalról érzi. Ezt a másik exről, Lukácsról bajo­sabban lehetne. Minden vig tréfa, bon-mott központjában vannak e jó kedvű miniszterek. Es a klubba hozza mindenki a napközben elhullt viccet. Csak akkor lohad a kacagás zaja, oszlik a mosoly de­rűje, ha — Tisza belép. Azonnal udvar veszi kő­iül. Tiszát ővedzi a tisztelet, odaadás és olyan fanatikus politikai barátság, melyet alig élvezett még kormányelnök. Csoda szüggeráló tehetsége van, pedig az a stenkerség, mely Bismarkot jel­lemezte, benne is meg van. De mindenre, amit tesz, amit nem tesz, — a nagy ember bélyegét nyomja. Úgy érzi mindenki, legalább e termek­ben, hogy e viszályos, ezer sebtől vérző, szeren­csétlen országnak, ma ő az Atlasszá, aki két lá­bát megfeszítve, tartja és a nehéz időkön átsegíti az országot. Ahogy beszélget, elvegyül ; itt van, majd ott van, netb Lehet megszabadulni egy gon dolattól. — Még is csak boldog ország ez a Magyar- ország, ahol igy néznek ki a — zsarnokok. De akármily tisztelet és szeretet veszi kö­rül Tiszát és akármily respektust kelt szikár alakja, őt se kerüli ki a csipkedés. Az a bon- mott például a Lloyd-Klubban született, hogy mikor Tiszát őfelsége miniszterelnökké kinevezte, igy szólott volna hozzá: — No, most már gratulálok! De egyet mondok: Többet ésszel, mint — Gerővel.

Next

/
Thumbnails
Contents