Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-14 / 37. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY désüknek adták tanujelét, másrészt a fő- | ispáni beiktatás tenyenek jelentőségét emelve, ezen magas közjogi állás fényének további fenntartásához hozzájárulni szívesek voltak. A tekintetes Törvényhatósági Bizottság iránt érzett tiszteletemből eredőleg is kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy amióta önállóan gondolkozom, mindig és változatlanul Deák Ferenc nagy alkotásának, a 67-iki kiegyezésnek voltam és vagyok hive Mint ilyen a régi szabadelvű pártnak voltam és most, megalakulása óta a nemzeti munkapártnak vagyok tagja. Ösmerve a mai kormány elnökének, Tisza István grófnak hazaszeretetét, igaz magyarságát, alkotmányunkhoz és alkotmányos intézményeinkhez való törhetlen ragaszkodását, nagy tudását és széles látókörét, őszinte, egyenes jellemét, minden kicsinyes személyi gyűlölködéstől való mentességét, teljes megnyugvással látom őt, a mai áldatlan pártpolitikai viszonyok között fokozottan nehéz és felelősségteljes, magas állásában. Éppen azért azonosítva magamat kormányzati tényei- vel, mindín hátsó gondolat és fenntartás nélkül támogatom Őt és a vezetése alatti kormányt, hazánk javára irányuló munkásságában. De ezen határozott politikai álláspontom éppen nem zárja ki, sőt meggyőződésem szerint annak természetes következménye, hogy az enyémmel ellenkező minden politikai véleményt tisztelek és annak tárgyilagos megnyilatkozását is mindenkor tiszteletben tartom, amennyiben az a magyar állam és a magyar nemzeti egység ellen nem irányul. Hogy ezt nemcsak mondom, de a közéletben érvényesíteni is igyekezem, annak úgy hiszem már nem egyszer tanúbizonyságát is adtam. Ez az elv lesz irányadóm közgyűlési tárgyalásaink vezetésében is. Elnöki jogaimat és kötelességeimet felejthellen nagy főispánunk, gróf Széchenyi Sándor példáját követve, a szólásszabadság magasztos elvének tiszteletben tartásával, a lehető legszabadelvübb formában szándékozom gyakorolni és teljesíteni, kijelentem azonban, hogy tárgyalásaink nyugodtságának és annak a feltétlen ildomos és tárgyilagos modornak fenntartására, — mely ennek a nemes vármegyének tárgyalásait eddig jellemezte, amelyre méltán büszkék voltunk és vagyunk, — minden rendelkezésemre álló eszközzel törekedni fogok. Hiszem és remélem, hogy ebben a törekvésemben az igen tisztelt Törvényhatósági Bizottság minden egyes tagjának támogatására számíthatok. Nekem tekintetes Törvényhatósági Bizottság a közélet terén sohasem voltak ambícióim, de amikor hazánk vigasztalan helyzetén elgondolkodom, sajnálom, hogy nem rendelkezem a szónak azzal a hatalmával és a hangnak azzal az erejével, mely képessé tenne arra, hogy a hatásnak csak némi kilátásával kiálthassam a „Megálljt!“ De mert az én gyenge hángommal, országra szólóan ezt nem tehetem, ennek a nemes vármegyének fiaihoz intézem azt az esdeklő, figyelmeztető szót: „Értsük meg egymást, tiszteljük egymás meggyőződését és őrizzük meg a magunk kis körében azt a békességet és együttérzést, mely a hasznos, építő munkának elengedhetlen feltétele!“ Nem akarok egyenként szólani azok- I ról a lontos kérdésekről, melyek megoldását a legközelebbi jövőtől várjuk, de lehe- j tetlen nem jelezni álláspontomat a minket, | mint Törvényhatóságot legközelebbről ér- j deklő vármegyei reform kérdésére vonatkozólag. A magam részéről örömmel üdvözlöm azt; egyrészt, mint szükségszerű folyományát a választójog kiterjesztéséről szóló, már szentesített törvénynek, tekintet- tel a nemzetiségi vármegyékre, de másrészt és főképpen magának a vármegyei tisztikarnak érdekében is. Mert hiszen lehetetlen és tarthatatlan állapot az, hogy ma, amikor a megyei tisztviselői állás is megszűnt már nobile offitium lenni, bárki is költséges előtanulmányok után, gondtalanul, fáradhatlan szorgalommal dolgozzék és esetleg családot is alapítson olyan állásban, amelyben megmaradása 6 évnél továbbra igazán biztosítva nincsen. De természetesen a megyei tisztviselők államosítását én is csak úgy tudom elképzelni és csak úgy tartom eszközölhetőnek, ha az a megyei önkormányzat jogkörének csorbításával nem fog járni, sőt azt tartalmában bensőbbé teszi. Meg vagyok győződve róla, hogy a mostani kormány ezt a kérdést igy is fogja megoldani. Vármegyénk közlekedési érdekeit tőlem telhetóleg előmozdítani óhajtom, kötelességemnek tartom azonban kijelenteni, hogy én törvényhatósági úthálózatunk teljes kiépítését előbbre valónak tartom esetleges újabb vasúti vonalak építésénél, mert hiszen mit ér a vasút és annak állomása, ha az évnek felében nem tudok a járhat- lan utak miatt oda eljutni. Tudom, hogy a már most is tulkiadással küzdő közúti alapunkat véve tekintetbe, a magunk elejéből való útépítésre, legalább egyelőre, nem is gondolhatunk, de igyekeznünk keli erre a célra, ha lehet rendkívüli államsegélyt kieszközölni addig is, míg a már tervbe vett uj közúti törvény meghozatalával közúti alapunk jövedelmei megerősödnek. A vasúti építkezésre vonatkozólag mondott véleményem azonban nem vonatkozik a bátaszék—mohácsi vonalra, mert ennek kiépítését szorgalmazni, én is feltétlenül szükségesnek tartom nem csak Szekszárd város, de az egész vármegye érdeke szempontjából. Már meglévő közművelődési, emberbaráti és népjóléti intézményeink fenntartását és amennyire közönségünk anyagi ereje bjrja, azok fejlesztését szükségesnek tartom. Kiváló gondoskodásom tárgya lesz a közvetlen hivatali elődöm által létesített és olyan magasztos célokat szolgálni hivatott Tolnavármegyei Közművelődési Egyletnek fejlesztése. Tisztelt Törvényhatósági Bizottság! Szándékaim tiszták és becsületesek! A cél, melyre törekszem, Tolnavármegye erkölcsi és anyagi érdekeinek előmozdításával és a vármegye hagyományos szellemének fenntartásával szolgálni hazámat. Az ut, melyen haladni akarok, nyíl egyenes, talaja szikla-szilárd, mert azt hazánk törvényei alkotják. Ezen az utón nem félek az eltévelyedéstől, még ha — amitől Isten óvjon — homályos ködös idők következnének is reánk, mert tudom, hogy azon is keresztül fog világítani az én közéleti tevékenységem vezérlő csillaga: gróf Széchenyi Sándor nemes szelleme. Ajánlom magamat barátságukba! A székfoglaló beszédet a közgyűlés általános tetszéssel fogadta, uj lévén benne az a mindnyájunk által hőn óhajtott és az utóbbi időkben sajnosán nélkülözött egymás megértés, békesség keresés és az ellenvélemény tisztelete. Uj fői^p inunknak ezt a tisztán kifejezett elvét üdvözöljük é% őszintén óhajtjuk annak gyakorlativá való válását A kttzg) ülés részéről Kurs Vilmos kir. tanácsos üdvözölte ii fűi-print \ közgyűlés véget ér vén, a szokásos tisztelgések sora megkezdődött. Legelsőnek a római kat|i papság vonóit fel, dr. Kent Ferenc apát plébános vezetésével. A küldöttség tagjai voltak: Dr. Fent Ferenc apátpleb Szelt szórd, Frühwirth Géza tb. kano < nők, esp pléh. Gyulaj, Rotneisc Ferenc tb. kanonok Bataszék, Streicher József apátknnonok Pécs, Fekete Ágoston prépost plébános Tolna, Magyar Zsigmond esperes pleb. Koppány szán tó, Offen mttller Zsigmond plébános Dombóvár, Dr. Vörös Nándor pleb. Kajdacs, Mosgay Sándor pleb. Szek- szárd, Dubnicsky László pleb. Pári, Kiss Rezső plébános Harc, Késmárky István jogskadémiai szentsz. ülnök Pécs, l)r Josgits János esp. pleb. Honyhád, Szontiványi József Szekszárd, Meyer Lajos hit tanár Szelt szárd, Kun Lajos Székszárd. Azután a tolnai, külső somogyi rcf. egyházmegye s n szekszárdi ref. egyház Kát ni Endro vezetésével tisztelgett. — A küldöttségben részt- vettek : Búb Lajos, Szakács Imre. le'készi, Tóth Károly, Hsgymássy Károly világi tanácsbirák, Gödé Lajos, Szappanos Gyula, Molnár Sándor, Fejes György lelkészek, Bodnár István világi fő- jegyző, Bajó János, dr. Magyináasy Zoltán aljegyzők, a szekszárdi rcf egyház gondnoka és tanítói kara. Külső Somogy részéről pedig dr. Kiss Ernő cgyh'Zmegyci gondnok, Vizsolyi Ákos, Csery István tanácsbirák. A szekszárdi izr. egyház nevében Rubinstein Mátyás dr. főrabbi, Leopold Kornél dr. hitközségi elnök és Wolf Henrik alelnök vezetésével nagyobb küldöttség tisztelgett a főispánnál. A harsi egyházmegyének, ahol az uj főispán az egyházmegyei gondnoki tisztet tölti bo, küldötteit Pntay Károly esperes vezette s tagjai voltak : Biliary Kálmán egyházra, lelkész! főjegyző, Births József lelkész, Kersák János lévai egyh. gondnok és Konkoly Tliege Sándor egyházul, tanácsbiró. A tolnai tisztikart Horthy alezredes vezette. A Bzotnszéd törvényhatóságok nevében gróf Széchenyi Viktor f.dtértnegyci főispán, Pestvár- megye üdvözlését Madarász Adorján főszolgabíró tolmácsolta Szapáry Lajos gróffal, A vármegyei tisztikar nevében Eri Márton főjegyző üdvözölte a főispánt. A kir. törvényszéket Hazalinszky Géza elnök. A kir. ügyészséget Simon Rudolf vezető ügyész, a járásbíróságot Pesthy Pál vezető járás- bíró, a pénzügy igazgatóságot Major Lajos pénz- ügyigazgató, a főgimnázium tanári karát Wigand János igazgató, a kir. tanfelügyelőséget Padányi Andor kir. tanfelügyelő, a városi tisztikart dr. Szentkirályi Mihály polgármester, a kir. állam- építészeti hivatalt Tóth Henrik műszaki tanácsos, a nt. kir. posta- és távírda tisztviselőket Horváth Ferenc postafelügyelő, a pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőséget Ángyéi György számvevőségi főnök, a kir. adóhivatalt Marosi Ltpót adótárnok, az osztály mérnökséget és vasúti tisztviselőket Pcrlaky József, a polgári leányiskola tantest Illetet Kováctné Nagy Lujza, a szekszárdi és paksi polgári fiúiskola tantestületéi Holub János, a vármegyei tűzoltó szövetséget a távollevő elnök, Sztankovánszky Imre dr. elnök helyett Simont sits Elemér diazejnök, a m. kir. gazdasági [ felügyelőséget Puly Iván, a közalapítványi felügyelőséget, a m. kir. erdőgondnokságot, a borászati és gazdasági felügyelőséget Hoffmann Sáp - dór, Halász Géza, Csiszár Zsigmond, Antal Pál, a paksi és szekszárdi ármentesitő társulatot Madi Kovács István, a tolnamegyei gyógyszerész egyletet Szondy István, a inágy. kir állatorvosokat Sigora Antal, a szekszárdi munkásbiztositó pénztárt Stockinger János, a dombóvári kath. főgimnáziumot Nessl Alajos igazgató vezette. Telefon 107, Telefon 107. MAUTNER GYULA fogtechnikus SZEKSZÁRD, Széchenyi-utca 169. szám. Kórház felé. Műfogak készítése, foghúzás és fogtömés. Város által igazolt szegényeknek ingyen foghúzás és tisztviselőknek kedvezményes áraks
