Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-07 / 36. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY A mellőzött papi pálya. A szekszárdi állami főgimnázium tekintetes Igazgatósága „Intézeti Értesítő“ jét szíveskedik évenkint címemre küldeni, melyet én aztán, mint a nevelés és közoktatási ügy afféle barátja s munkása esetről-esetre figyelmesen át szoktam tekinteni. Az 1912/13. évi Értesítő 47. lapján e) pont alatt arról olvasok kimutatást, hogy az érettségi vizsgálatot sikeirel végzett ifjak közül hányán milyen pályára készülnek ? hogy hatan a jogira és — ami örvendetes tünet — ugyan annyian a kereskedelmi főiskolaira, öten az orvosira, egy- kettő a bölcsészeti, mérnöki, vasúti s katonaira. Ellenben a papi pályára nem készül közülök egyetlen egy sem. Nehogy a komolyan gondolkodó, jó katho likus olvasók e jelenséget tultragikusan fogják fel és olybá vegyék, mintha napjainkban az ifjak a papi állásra már egyátalán nem is pályáznának : engedje a tekintetes Szerkesztőség e kérdést a következőkben némiképp megvilágitanom : A protestánsok belső viszonyaival nem lévén ismerős: vájjon ők kapnak e évről-évre óhajtott számban theologust vagy sem ? ezt nem tudom. Én tehát csupán csak katholikus oldalról fejtegethetem a szóvá tett kérdést. Tagadni nem lehet, hogy midőn 1895-ben az u. n. egyházpolitikai' törvények s velők a fe- lekezetnélküliség felszabadítása s a polgári házasság kötelező volta életbeléptek : a katholikus szülők még jóval sötétebbnek látták a jövőt a katholikus egyházra s papságra nézve, mintsem az — legalább egyelőre — tényleg bekövetkezett. A szülők megriadtak attól a gondolattól, hogy fiaikat papnak neveltessék s ennek természetes folyamányaként az egyházpolitikai törvények első éveiben Pécsett is alig-alig pályázott kispapnak annyi fiú, ahányra az egyházmegye succrescentiájának a biztosítására okvetetlenül szükség volt. De most már évek óta ismét jelentősen több diák jelentkezik koukurzusra, mintsem a mennyit a pécsi szeminárium felvesz, illetve felvehet s igy a mi püspökségünkben újból ott tart az egyházi felsőbbség, hogy a klerikusok felvételénél már válogatásnak van helye. Azonban a papneveldéi papnevelésnek már régi baja, hogy ne mondjam: rákfenéje az, hogy a főgimnázium 8-ik osztályának s az érettséginek elvégzése után a 3—4 éven át ingyen és jól táplált növendékek nem csekély százaléka,,szögre akasztja a reverendát“ és — meglép. Miben nem ritkán a szülőknek van nagy részök, mert már azzal a rejtegetett szándékkal adják be a 4 ik vagy 5-ik gimnáziumi osztály után fiaikat a szemináriumba, hogy a VIII. osztály elvégzése után — még ha gyermekeiknek volna is hajlandósága a megmaradásra — világi pályákra utalják őket. Pedig ez bizony nem valamely tisztességes eljárás, mert az ő gyönyörű pécsi papneveldéi uradalom — Szent István király jóvoltából — miként neve is mutatja, arra való, hogy javadalmából papok neveltessenek ; és nem arra, hogy világi pályákra készítsenek elő — ingyen. Pia frans. Kegyes csalás . . . Hogy ifjaink korunkban már csak gyéren szánják reá magokat a papi életre: ennek a sok tekintetben megnehezült viszonyok (szociáldemokrácia, szabadkőmivesek, szabadgondolkozók, nyílt istentagadás) mellett egy másik oka a többi közt az is, hogy mai világ átalában megfogyatkozván az emberiségben a vallásosság szelleme, sokkal kevesebben vannak az ájtatos, jegyes lelkü'édes- anyák, mintsem voltak csak egy pár évtizeddel ezelőtt; mikor mindenik anyának, ha néhány fia volt, az vala szive legfőbb vágya, hogy valamelyiket az Ur szolgálatában, az oltárnál láthassa. Egyébiránt miglen a serdülő ifjúságból az ideálizmus ki nem hal, pedig az abból nem hal ki soha: mindig fognak kisebb-nagyobb számban anyai szuggesztió nélkül is találkozni oly ifjak, kiket szivök-lelkök ahhoz a hivatáshoz vonz, mely eszméket és eszményeket szolgál — a papihoz... Midőn a múlt májusi bérmálás alkalmával a mözsi elöljárók a megyés püspök urnái afelől érdeklődtek, hogy . nem kaphatnának-e már ők is — alulírott élemedett papjuk mellé segítségül — káplánt ? Öméltósága kereken azt felelte nekik, hogy: bizony nem, mert nincsen. „Hanem, jó emberek — mondá — imádkozzanak a papi hivatás (vokáció) kegyelméért, hogy fiaik közül önök is az Ur szolgálatára neveltethessenek néhányat. Kérjék a jó Istent, hogy több munkást küldjön a szőllejében“ . . . Érdekes az, hogy mig a közép és alsó nép- rétegekből mostanság a fiatalok nem igen sietnek a szemináriumba, addig a főúri családokból néhány évtized óta mindtöbben lesznek papokká. Magam is emlékszem oly időre, mikor a magyar kath. főpapi karban született mágnásnak hire sem volt. Jelenleg pedig a megyés érsekek és püspökök között van hat gróf és egy báró : név szerint Batthyány, Csáky, Majláth, Széchenyi, Mikes, Zichy ; még pedig — Majláthot kivéve — a legősibb magyar főúri nemzetségekből való grófok és báró Hornig Károly veszprémi püspök.- De ha a földgolyóbis oly szerényke darabján, minő a mi kedves hazánk, ez idő szerint meg is csappant a katholikus ifjúságban a papi pályához való kedv, ezt annak idején a vallás™ erkölcsi nevelés s a keresztény társadalom érdekei meg fogják ugyan sinyleni, de még nem dől meg tőle az Egyház, hanem ennek ellenére is érvényben maradnak, mig a világ világ lesz, ama Krisztusi szavak, hogy — „nec portae inferi“ — a pokol kapui sem vesznek erőt rajta! Pártos Zsigmond, r. k. plébános, érdemesült kér. esperes. Élelmezési mizériák. A múlt számaink egyikében tettük szóvá, hogy amúgy is szegény élelmezési viszonyokkal biró városunkban mennyire tarthatatlan állapot az, hogy mészárosok kényük kedvük szerint mérik a vásárolt húsban a csontoknak immor4lisan magas mennyiségét, nem egyszer több mint V3-ad részben csontokban szolgáltatva ki a vásárolt hús mennyiségét. 1 Szóvá tettük, hogy más városokban szabályrendeletet dolgoztak ki a fogyasztó közönség ily nemű megvámolása ellen, általános szabályozóul fogadván el, hogy a mészáros a vásárolt mennyiségnek legmagasabban 20 °/o át adhatja cápákban, beleértve azon csontokat is, ami a levágott husdarabban már benne foglaltatik. Egy úttal azon kívánságnak adunk kifejezést, hogy joggal elvárja Szekszárd r. t. város nagyszámú fogyasztó közönsége, hogy költséges vízvezetéki tervezetek helyett ilyen, az élelmezési viszonyok javítását célzó és pénzbe nem kerülő szabályzatok kifőzésével iparkodjék a tanács a városi életet elviselhetőbbé tenni. Azonban tovább fűzve múltkori thémánkat, sajnálattal kell pótlólag elmélkedésünkhöz fűzni, hogy nálunk a szabály- rendelet még magában nem sokat ér. Be is kellene azt tartatni, amivel mai viszonyaink között épenségget nem dicsekedhetünk. Alig egy két éve például, hogy hosszas közunszolásra szabályzatot alkotott a város a kofák sáskajárása ellen, meghatározva, hogy a kofák a termelőktől április 1 tői szeptember hó 30-ig terjedő évszakban reggtl 7 órától, október hó 1 tői március végéig reggel 9 órától vásárolhatják csak össze a viszont eladásra szánt élelmiszereket. Em’ékszünk még nagyon jól erre a szabályrendeletre, és kérdezzük meg bármelyik, piacra korán járó háziasszonyt, nem-e kapkodja ki a kofa már 6 órakor a kezéből a baromfit," vagy egyebet amelyre alkudozni kezdett? Ez a szabályrendelet tehát meg volna, s ime nem veszi komolyan senki. Igaz, hogy rossz ez a szabályrendelet. A kofák vásárlási jogának ezen korlátozása édes keveset jelent betartás esetében is, mivel a piacra a legtöbb árut szállító sárközi termelők 8—9 óra között jönnek csak a vonattal s igy épen ezek a kofák prédájává esnek. Feltétlenül szükséges volna tehát a kofák vásárlási idejét a nyári hónapokban 9 órától, a téli hónapokban pedig 10 órától kezdődőleg megállapítani. És legfőképen be is tartatni szigorúan az igy módosított szabályzatot. Mer tűrhetetlen állapot, hogy a helybeli kofák, baromfikereskedők, de meg a vidékiek, különösen a bonyhádi és egyéb helyről vendégszereplésre ideránduló life- ránsok már hajnalban, az utca sarkon sokszor potom árban összeharácsolják a piaci árukat, s a helybeli fogyasztó közönségnek a piacon mesterségesen felsrófolt ár mellett kell a selejtesből kielégíteni szükségletét. Ártalmas ez az állapot úgy a fogyasztó, mint a termelő közönségre is. Jellemzőül egy minapi esetet említünk fel’ Reggeli 1/é7 órakor egy fogyasztó baromfiakra alkudozik egy menyecskével. Kész az alku, párját 90 krajcárjával, mert hogy a piac még forintokban számol. A vevő fizetni akar, de ekkor a menyecske gondol egyet, s 1 forint 30 krajcáron alul nem hajlandó odaadni a baromfiakat. A vevő nem érti a dolgot, de mégis 1 párt, a legnagyobbat bezébe fogja, s akarja érte kiolvasni az 1 torint 30 krajcárt. Ekkor azonban a mi menyecskénk kijelenti, hogy az a pár 2 forinton alul nem eladó. A Vevő értelmetlenül hallja a közt fekvő Schlosshof felől erős ágyutüz fogadta • őket. A honvédek a hídfőtől jobbra és balra fedett állásból viszonozták a tüzelést. A sereg zöme az utcákon volt felállítva hosszú csatárlán’- cokban. Görgei végig lovagolt előttük. Zichy Pál mindig mellette nyargalt, a folyó partján, a hidtól jobbra egy rozoga vámszedőház állott. Görgei emellett ugratott a hidra. Zichy utána. Az ellenség alig volt tőlük százötven lépésnyire. Nagyszerű célpontok az osztrákoknak ! Mindketten megállották, szomorúan egymás mellett és farkasszemet néztek az osztrák ágyu- ütegekkel, melyekből szakadatlanul s bömbölő zúgással röppentek ki a tüzsárkányok. A golyók jobbra-balra jégesőként pattogtak körülöttük, leszakitották az ócska vámház födelét, vastag darabokat törtek le a talajból s azok nagy port verve omlottak a földre. Hat- és tizenkétfontos golyók csaptak a hid karfájára, a hídfőre s recsegve, ropogva hullottak le a megperzselt, leszakított forgácsok. Gránátok sivitottak a fejük fölött és szétpattanva egy szétrobbant meteor tüzkigyóiként siklottak el mellettük pokoli sustorgással, de ők nem mozdultak. Az osztrákok erősen látcsövezték őket, majd kezükkel mutogattak rájuk s integettek a katonáknak, hogy vegyék célba a vakmerőket. Erre golyózápor sivitott feléjük s előttük és mögöttük sűrű kopogással verődtek a hidra a puskagolyók. Érezték a süvitő ólomdarabok perzselő szelét, kivont kardjukat majd kiverték a kezükből a reá pattant golyók, de ők mereven, mozdulatlanul állottak a híd lábánál s komoran, szótlanul hol egymásra, hol az ellenségre néztek. Pusztelnik oldalt ált tőlük, de ő se szólt csak nézte ezt a különös párbajt a bátorság, a hidegvér, a halálmegvetés ez izgalmas párbaját. Istenítélet ez ! A golyók mint szunyograj a mocsár fölött, oly sűrűn repkedtek körülöttük. Némelyik belecsapott a vízbe, ahonnan egész hullámtornyot csapott föl. A sistergés, a zugás, a pattogás, a dörgés, a sivitás pokoli hangversenyében, amely az acélidegeket is megrázta volna, ők meg se moccantak paripáikon. Ezek is ügy álltak ott, mintha ércből lettek volna öntve. Csak a fülüket hegyezték, a szemük vil- lámlott s orlyukaik fújtak. ParancsőrtÍ8ztek vágtattak Görgeihez jelentésekkel, vagy utasítást kérve. De ő le nem jött a hidról. A lovát se fordította meg. Végighallgatta a jelentéseket, pár szót szólt, vagy utasítást adott anélkül, hogy megfordult volna. Aztán megint farkasszemet nézett az ellen- séggel, a haláltosztó ágyuk érctorkával, a puskák csövével, amikből egyre sűrűbben ropogtak a golyók. Egyszerre csak tompa zuhanást hallottak. A hidlásfák recsegve döngöttek állattuk. Zichy nem mozdult, Görgei se. Közvetlen mellettük kínosan rugdalózott egy paripa. Egy pillanatra eszébe villant Görgőinek hogy Pusztelnik állt mellettük. Az őrnagy azonban életjelt adott magáról. — Jaj, de fáj a, szivem e gyönyörű arab csődörömért — mormolta bosszúsan, amint fölkelt a földről és kiszabadította magát lelőtt paripája alól. — Örülj, hogy nem téged ért a golyó — felelt vissza Görgei anélkül, hogy megfodult volna. — Katona dolog — szólalt meg Zichy s merev, szúró pillantást vetett Görgeire. Ez némán bólintott fejével, aztán tovább nézte az ellenség tűzharcát. Az osztrákok most hosszú csatárláncban, szuronyt szegezve rohamot intéztek a hid ellen. Zichy fagyoson vizsgálta Görgei vonásait. Telefon 107, Telefon 107. MAUTNER GYULA fogtechnikus SZEKSZÁRD, Széchenyi-utca 169. szám. Kórház felé. Műfogak készítése, foghúzás és fogtömés. Város által igazolt szegényeknek ingyen foghúzás és tisztviselőknek kedvezményes árak.
