Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1913-08-31 / 35. szám
1913 augusztus 31. Lsgfőfab kincsem, szép szerelmed, Gazdagságod: tszta lelked Uljoma: Nincs is ennél más szebb virág, 01 mert tudom, ezt a világ Nem adja. # Hát én mit ígérjek Néked ? . , . Földi kincs óh! hogy is férhet Te hozzád t Szegény vagyok szép szerelmem, Aranyom, az nincsen nékem... Mi lesz hát ? 1 . . . És Te mégis velem jönnél. Édes kicsi társam lennél Örökre? . . . Nem félsz, hogy majd ifjúságod Megálmodott boldogságod Elveszne ?... • Simulj ids a mellemre, Hadd nézzek most szép szemedbe Csendesen; Ne félj, hiszen el nem hagyja, Az árvákat felkarolja; Az Isten . . . _____ MÁRTON. A falu kincse. Irta: Földi Barna. Vonaton utaztam és a vasúti kocsiban két élénken beszélő földmivelőt hallgattam. Érdekes beszédjük volt. — Annyira érdekes beszédjük, hogy érdemes itt nagyjában leírni. Már régebben beszélgethettek s hogyan indult el a gondolatok, azt nem tudom. — Azt mondja az egyik magyar a másiknak: — Pedig állítom és meg sem másítom a vélekedésemet, hogy a falunak is lehet kincse. — Talán az a sok gyerek, akik utcáikon szaladgálnak. — Azok is. Minden,ország olyan gazdag, amennyi a dolgos keze. És a gyerekekből válik a dolgos kéz. De most nem arra gondolok. Arra gondolok, hogy milyen elmaradt volt a mi falunk még akkoriban, mikor a kincsünkkel nem törődtünk. — És most törődnek ? — De nagyon! Látni fogja mindjárt, uti- társam. A vonat egy fordulón a mi községünk határába ér. Mindjárt láthatja. Utazott-e itt előbb ? —- Valami öt éve. Úgy emlékszem, hogy a falujok határmesgyéjén a községi legelő van. Tán ott van a kincsök ? — Ott bizony, mindjárt meglátja. —• Akkor ugyan elhanyagolt helyen találták meg a kincsöket. A mi községi legelőnk is csak csúfolásképpen nevezhető legelőnek, mert annyi a lósóska, a savanyusfü, a kutyatej, a Szerbián tüsök rajta, de maguké — mikor ez előtt öt évvel erre utaztam — még jobban el volt hanyagolva. — Mindjárt meglátja. Eközben a vonat egyet kanyarodott. — Akácfákkal, majd gyümölcsfákkal beültetett legelő mellett haladt el a vonat. A két ember szótalan volt. A falubeli mosolyogva nézett a csodálkozó magyarra, aki, minél jobban a község felé haladtunk, annál jobban kinyitotta a szemét, ümmögve rázta a fejét. Magam is kíváncsian néztem csodálkozásának okát a bujazölden diszlő legelőt. Valóban nem lehetett mindent a dús májusi esőknek tulajdonítani. Haragos bokros, kövér fü szép zöld pázsitja terült el. — Ezzel a legelővel, ha igaz az előbbi kijelentés, csoda történt. Nem volt itt hírből se semmiféle alkalmatlan, a legelőt csúffá tévő fű. Szép dús perje és rétifü kínálkozott a jószágnak. S szép cimeres-jószág legelt a kövér gyepen. Bonyhádi piros-tarka tehenek, szép szimmenthali címeres bikák. A tehenek tele tőgye jelentette, hogy itt a jószág bő legelőre talál a szép községi gulyának értékes állatai, azt jelentették, hogy abban a községben jövedelmező állattenyésztést űznek és a gazdák tudják azt a régi regulát: »Kinek sok a jószágja, Sok lesz annak trágyája, Kinek sok a trágyája, Bőven terem búzája!« Végre a csodálkozó magyar megszólalt: — Varázslat történt, varázslat 1 Mit csináltak itt maguk ? Nem is tudok erre a helyre ráismerni. — Jól mondotta — szólt a készülődő — hazatért magyar. Ezt a mi legelőnket igazán csak csúfolódásból hirdették községi legelőnek. Kegyetlenül el volt hanyagolva. A jószág csak tengett, lengett vájta. A faluban e miatt kevésnek volt tehene, mert kézből, a sovány földön termett takarmánnyal senki sem győzte. E miatt a nép állandóan szegényedett, mert a föld minden évben kevesebbet termett, aminek igen érthető oka az volt, hogy kellő számú jószág nélkül nem trágyázhattuk a földünket. Ebben a siralmas helyzetben a földmivelésügyi miniszter kiküldöttje nyitotta föl szemünket Olvastuk az TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY újságban, hogy a miniszter olyan elhanyagolt községeknek, mint a mienk, aho a legelőn már semmi fű sincs és kihajtott jószága koplal rajta, segélyt ad a legelő rendbe tartására. Folyamodni kell és kérni kell szaktanácsot, olyan szakértőnek ingyenes leküldését, aki tervet készítene, hogy lehet a közlegelőt rendbe hozni. Hogy nekünk milyen munkát kellett rajta végrehajtani, azt, miután mindjárt beér a vonat, el nem beszélhetem, de bízvást mondhatom, hogyha a közlegelőnek rendbehozásával volt is bajunk, nekünk megérte, mert az lett a mi falunk kincse. Mióta ilyen jó legelőnk van, azóta boldo gulunk voltaképpen. A föld többet terem. Én például — miközben tarisznyáját a vállára akasztotta — csak két kéri napszámos, házas zsellér vagyok a falumban és ezen a dús legelőn két címeres tehenem legel. A közlegelő a munkásembernek nagy kérdése Egy községnek se szabadna lenni, ahol a közlegelőt elhanyagolják. No, Isten áldja. A vonat tovább ment A csodálkozó magyar felém fordulva igy szólt: — Csodálatos. Ezek ügyes emberek. Nem panaszkodnak, de tesznek. Csakhogy nekik könnyű. Mégis az úrbéri rendezés hagyott nekik legelőt, de amely községnek felszántották a legelőt és most nincs egy talpalatnyi legelőjük sem, azok mit csináljanak ? — Azok vegyenek, — mondtam én. Arra is nagyon okos törvény van most. Az országgyűlés megalkotta a Földhitelintézetek Országos Szövetségét. Ennek egyik föladata az, hogy egyes legelőt vásárolni akaró községeknek a vételre minden haszon nélkül kedvező kölcsönt adjon. És pedig teljes vételárat. A vételári részleteket a községek aztán vessék ki a legelőre hajtott jószág után fübérbe s évek múlva olyan legelőt szereznek, amelyre a községi lakosok jószága ingyen járhat, de még akkor is jó lesz egy kis fübért szabni, hogy a legelőt trágyázhassák, gondozhassák, ha kell, füvei bevessék, gaztól irthassák. — Köszönöm a jó tanácsot. Bárcsak hallgatnának otthon rám az emberek és azt megcsinálhatnánk. — A község érdekében kívánom, hogy meghallgassák, mondottam bucsuzás közben. SPORT. — ?Z. T. S. E. — Sz. S. C. A Szekszárdi Törekvés Sport-Egyesület folyó hó 31-én délután fél 5 órakor tartja bemutató mérkőzését Szek- szárdon a vásártéren. — Ellenfele a Szekszárdi Sport Club gyakorlott football csapata lesz. — A mérkőzés iránt igen nagy az érdeklődés s különösen az ujonan alakult Törekvés publikuma késztil a mécsesre nagy apparátussal, hogy meg mutassa, miszerint a sport Uzés nemcsak lateiner foglalkozás. Az érdeklődő közönségnek különben felhívjuk a figyelmét arra, hogy a belépti dijak 60, 30 és 20 fillér demokrata összegben vannak megállapítva s igy a pályán kívüli tisztelethelyekről nem illik ingyen élvezni a sportot. — Labdarugó verseny Hőgyészen. Nem világra szóló esemény, de Högyész intelligenciájának a diák fiuk egy igazán élvezetes délutánt szereztek augusztus 24-én. Elég volna egy kis háromsoros referáda: Hűgyész, Bonyhád II. csapata 9:1 arányban győzött, ha nem kellene egyet-mást hozzáfűzni a dologhoz. Voltak évek és nem is olyan régen, amikor a boldog vakációban a Flóber puskáktól volt hangos a határ s ennek rajától néma a rét, a mező s erdő. — Nikotin ő felségének szolgálatában ott lopták a napot s rontották tüdejüket a Múzsafiak az erdő alján. Mi minden más volt az idei szünet V — Állandó gyakorlatozás sokszor a késő esti órákba. No mert, bol mint kihívó, hol mint kihívott fél szerepelt a IIFC. Dicsőén megállották helyüket a teveli csapattal szemben, amennyiben azt saját pátriájában verték meg s mikor az vissza akarta adni a kölcsönt Hőgyészen, hát a mi fiaink talán merő udvariasságból megelégedtek avval, hogy 2 :2-vel végeztek. Meg lehetnek elégedve sikereikkel, de meg vagyunk elégedve mi is, kiknek talán nem is az elért eredmény okoz örömöt, hanem annak a tudata, hogy diákjaink a pihenésre szánt időt nem léhasággal, erkölcsrontó dévajkodással tölti idejét. Nézetem szerint a labdarúgás amellett, hogy az egész testet, annak kiválóan izomrendszerét határozottan erősiti, egyúttal az egyéniség egész lényére is hat. A biztos mozgás, határozott fellépés, a helyzetek gyors felismerése okvetlen megfigyelhető az ezen sport gyakorlásánál. Nem hagyhatom megemlítés nélkül játékosaink fürgönceit. Stocker Géza előtt úgy látszik, még szép jövő áll a sport telén. Gyönyörűen rágta a goolt mindjárt az első percben, — azonkívül még kettővel kedveskedett a vendégeknek. Mayer János, a HFC. lelke, kiváló játékos. 5 A teveli kisegítők remekeltek, megkell azonban jegyeznem, hogy a bonyhádi csapat sem állott mögötte a kombinált csapatoknak. —— Mondjuk pechük volt. Az erkölcsi Itasson mellett fel kell jegyeznünk, hogy 74 korona any gi is volts igy as nj egyenruhában, zöld fehérben jövőben is gyönyörködhetünk majd. Az arany szabadságnak vége. Fiuk még egy szavunk van I Előre a tudományok utján. Egy év rövid idő. Itt vár amire visszatértek, a régi tér, a régi szeretet, és a sok éljen! Böde. — Mérkőzés Tolnán. Az ujonan alakult Tolnai Atlétikai Club múlt vasárnap tartotta a nem régen létesült Szekszárdi Törekvés Sport Egylet ellen első nyilvános mérkőzését. Annak ellenére, hogy Tolnán még ily dolog nem játszódott le, mégis mintegy 400 főnyi, igen előkelő közönség gyűlt egybe, hogy végignézze,'fmint állja meg helyét a Tolna tanuló ifjúságából alakult osapat a derék, szálas szekszárdi legénység ellen. Midőn a két csapat felállt, hogy erejét összemérje, néma csend uralkodott a nézők között. Kezdésnél Szekszárd fölnyomul, de a hátvédek erélyes közbelépése elhárítja a veszélyt. Goalkick után Tolna balszélsője, Puppi, ki a mezőny legjobb embere volt, a közönség határtalan éljenzése és buzdítása közt vezet támadást, lövése azonban kapufáról visszapattan. — Újabb támadásnál gyönyörű összjáték után Szászy balösszekötő éles lapos lövése szerzi meg a tolnaiaknak az első goalt, melyet a félidő végéig Straub center még eggyel megtold. — A második félidőben igen szép élvezetes játék folyik, melyben a vendégcsapat is sokat támad. Positiv eredményt azonban nem tud elérni, A félidő közepe táján az Atlétikai Club jobbösssekötője Szily, iveit lövéssel háromra szaporítja a goalok számát. Az egész csapat kifogástalan összjátékot produkált. Az együttesből kitűntek fényes labdatechui- kájukkal Puppi bnUzélaő, Ssily-Schiffcr a kitűnő jobbssárny, Kovács jobbhalf, Erdős Kallós backek és Steiner kapus, aki merész védéseivel nem egyszer ragadta tapsra a közönséget. Biró volt: Fleischer. KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. B rovat alattiak díjmentesen közöltéinek, a felelősség azonban a beküldőt illeti. A szerk. Nyiit levél o Tolnnvórmegye és a Közérdek Szerkesztőségéhez. Tekintetes Szerkesztő ur l B. lapja 68. számában B. aláírással vezércikkben foglalkozott a Szekszárd rt. várost nagyközséggé való visszafejlesztésével. Minthogy a jelzett cikkben megjegyzés tétetett arra, hogy a nagyközségi életben nem 37 százalék volt' a községi pótadó, hanem 53 százalék, kérjük méltóz- tassék meggyőződni az 1905. évi költségvetés előirányzatból, ahol kitűnik, hogy igenis 37 százalék volt nem pedig 53 százalék. — Minthogy ezen megjegyzés a közvélemény előtt úgy tűnik fel, mintha mi a városi képviselőtestülethez benyújtót kérvényünkben valótlan adatokkal álltunk volna elő, kérjük, hogy ha ezen állításunkról meg méltóztatik győződni, szíveskedjék azt b. lápjába közölni. A Szerkesztő urnák b. jóindulatát előre is megköszönve maradtam igaz tisztelője Szekszárd, 1913 augusztus 29-én. Szulimán György.
