Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-26 / 4. szám

4

— Felolvasás a múzeumban. Folyó hó 26 án vasárnap este fél 9 órakor dr. Bartal Kornél fő* gimnáziumi tanár folytatja a múlt vasárnap meg* kezdett felolvasását a balkáni államokról, a mű veit közönség számára. Sorra kerül most Szerbia, Bulgária és Törökország.

— A zöldségtermelés és a baromfitenyésztés. A földmiveléáügyi miniszter igen helyesen súlyt helyez arra, hogy a zöldségtermelést és a baromfitenyésztést a magyar néppel megismertesse és megkedvehesse. Ezen célból kiküldötte Gullenberg Pál igazgatót, aki múlt vasárnap a „Dombóvári Kisgazdák Köré “-ben tartott igen hasznos előadást a zöldségtermelésről és a baromfitenyésztésről.

— Az uj adótörvényt mégis elhalasztják.

Az országos és nemzeti munkapárt csütörtök esti klub-értekezletén Lukács László miniszterelnök olyan kijelentést tett, hogy az egyenes adókivetések a folyó évben a régi törvények alapján történnek, mire nézve legközelebb egy rövid tör vényjavasiatot fognak benyújtani.

— Szek8Zárd és Paks között még karácsonykor megindult az autójárat, de egyszerre berckodt. Mint halljuk, legközelebb menetrendet fognak kiadni, bogy a közönség tájékozást nyerhessen az autó indulása és érkezéséről. A -menet dij szernélyenkint 5 korona lesz.

Halálos vasúti szerencsétlenség. Molnár János ináv. kocsirendező f. hó 17-én vonatreode- zés közben két kocsi ütközője közé került és rövid, de kinos szenvedés után meghalt. Özvegye és két árvája siratja.

Meglőtte a pajtását. Geiszhnner Mihály szekszárdi polgárim múlt vasárnap játszás közben l'rci László pajtásának a szemébe lőtt, akit ápolás végett a szekszárdi Fcrencz közkórházba vittek.

Fogorvos.

Kovács I.

Specialista fog- és szájbetegségeknél. Készít arany-, ezüst-, platina-, porccllán-, cement- és email-töméseket, Arany, platina és porcellán koronákai és hidakat. Kautschuk és arany lemezre műi'ogakat és szájpadlás nélkül fogaikat.

Foghúzás érzéstelenítéssel! Műf'ogak és javítások szükség esetén 24 órán belül készíttetnek.

Lakás: a gimnáziummal szemben.

IRODALOM.

A magyar városi jog. A Rendezett Tanácsú Városok Polgárin est eveinek Országos Egyesülete kiadta dr. Nygij Ferenc miskolczi polgármesternek ,,A magyar városi jog" eimü érdemes szakmunkáját, mely egybefoglalása a teljes városi jognak a törvény, miniszteri rendelet és a szabályrendelet forrásai ól. A szöveg között a szerző ismerteti a in. kir. közigazgatási bíróság fon tosabb elvi jelentőségű döntéseit és a minisztériumok ugyanily természetű egyes határozatait. A magyar városi jognak ilyen rendszeres feldolgozása még eddig egyedül álló s éppen ezért felhívjuk arra az érdekelt körük figyelmét.

Közigazgatásunk reformja irta : Schult bei sz Rezső Béla. A mű ezer koronával jutalmazott pályamunka, mint a címlapja is elárulja. írója nem ismeretlen lapunk közönsége előtt, évekkel élőbb még mint szárny próbálgató verses diáknak lapunkban nem egy Ügyes dolga jelent meg. Ma már végzett jogász, elméleti tanulmányain kívül atyja oldala mellett elsajátított gyakorlati ismeretekkel. (Atyja Készőhidegkut község érdemes jegyzője) Maga is a megyei közigazgatás szolgálatába készük s mint tudjuk, már 2 Ízben pályázott is nálunk a megyéhez. — Az a sok és alapos közigazgatási ismeret, mellyel reforra-ter- vét az egész vonalon felépítette, bizonyára minden génén -származásnál jobban képesít is komoly hivatalára. A koránál fogva szinte meglepő szakismerettel megirt inti szakbiráiata alól felment bennünket az a körülmény, hogy a 200 oldalas müvet Vásárhelyi Gyula belügyminiszteri osztálytanácsos, dr. Bbilin Sándor belligyminisz téri titkár, Jászberényi Miklós óvsz. jegyző-egyesületi főjegyző, Brüller János és Poach Mihály egyesületi jegyzők Ítélték érdemesnek abszolút becsénél fogva is a pályadijra. Mi csak annyit teszünk hozzá, hogy könnyed és fordulatos nyel vezetőnél fogva kellemes és éppen nem fárasztó olvasmány is. A mii éppen ezért úgy n hivatali szakkörök, mint.állami életünk iránt érdeklődők részére általában is tanulságos és ajánlható..A könyv ára fűzve 6 korona, angol vászonkötésben 7 korona. Megrendelhető . a -szerzőnél, vagy. az

TOLNAMEQY BIT KÖZLŐ NY

Orsz. központi községi nyoluda- r. t.-nál. A tiszta jövedelem 10 százalékát a szerző a községi és körjegyzők Erzsébet királyáéról nevezett árvaháza és segítő egyesületének engedte át.

SZÍNHÁZ és művészet.

Színészet Szekszárdon.

Hétfő: Frankfurtiak. Báróvá avanzsált par- venük, pénzek, nagy pénzek, lezüllött, üres kasz- szájn operett hercegek, csődbe jutni készülő karri katura-állainok, remegő kezű arisztokraták és meredek örvények felett diadalmasan egyesülő szerelmesek. — Istenem ! Milyen szerencse, hogy Rössler vígjátékot és nem Ohnet-szerü fanyar drámai limonádét csavart ebből a sokszor átjátszott és sokszor lenyelt keserű citromból ! így, egy ilyen mulatságos környezetben, szívesen bevettük ezt a száz és egy ‘ éves mesét minden, csak a beavatottak előtt teljesen érthető, rituális kiszólásaival és kóser humorával együtt! Néme lyek ugyan a színészek talán kissé túlzó felfogása miatt nehezteltek is; ezeket megnyugtatjuk, Röss- ler intenciói csak tompítva kerültek elénk és végre is, mit akarunk egy szezon eleji vagy szezonvégi szatírától ! ? Akarunk egy vaskezü, energikus bürze-Napoleont (Halász), aki mindenre képes; egy vén házias zsidót (Mátray), két másik vérbeli bürziánert (Kiss és Bállá), no meg egy félvért (Lenkey) akit Páris éjszakája megfogott, és aki mellesleg fütyül a börzére és inkább hajlik romantikus parki sétákra őszi holdak alatt, ha ott van igazán kedves szerelme (Serfőzy). - Akarunk egy fagyos arisztokratát (Biliary), egy remegő tábezes hülyét, egy kiélt herceg-karri ka- turát (Endrődy), egy zöld udvarnokot (Kertész) és a tetejibe egy gondos m imát (Lányi) — és egy jó, mulattató vígjátékot. Es ezt meg is kaptuk. — Mein Liebchen, was willst du noch mehrV! Igaz is! Valamit mégis csak akarunk, helyesebben kérünk! Vagyunk egy páran, akik tudjuk, hogy scenikus és egyéb magasabb tekin tétekből nincs darab „búzás“ nélkül; de akkor minek nem létező és „húzott“ szereplők neveinek szinlapratételével a mit sem sejtő publikum orrára kötni a kulissza masztixos titkait, mikor aliboz igazán semmi közük sincs?! Hát nem?!

Kedd. Bőregér. Erről a pehelykönnyű, szobalánnyal, személycserével, részegséggel, álarccal és egyéb jó öreg fogásokkal manipuláló jó öreg operettről már első ízben megmondtuk a véleményünket. Most csak a múltkor tévedésből kimaradt Füldessy Imréről jegyezzük fel, hogy szép és iskolázott tenorhangja, otthonos játéka nem kis meglepetést keltett, annyival inkább, mert a legtermészetesebb Alfrédet most hallottuk és láttuk tulajdonképpen először : egyebekben teljesen fentartjuk múltkori véleményünket, kivéve a „kisiklások“ passzusát.

Szerda: Az Apostol, közkívánatra másodszor. A közkívánat, usque 50 ember kongó házával jelentkezett, ami körülbelül azt jelenti, hogy a mi közönségünk nem igen veszi be Bourget-t az ő minden falrengető szociális csődjével és zenélő drámaiságával együtt. A szereplők épp úgy, mint első ízben, most is mindent megtettek ; a közönség most is, mint első ízben, nem fukarkodott könnyeivel; mégis, érthetetlen módon, még a felvonások végén is elfelejtett tapsolni! miért, ó miért ?! Talán a meghatottságtól, vagy talán mert annyira meglepték a darab komoly és szociális tartalma, hogy a meglepetéstől nem tu dott szóhoz jutni ? miért, ó miért ? Mindegy ! Az este művészi élvezetet nyújtott és ez elég az üdvösségre!

Csütörtök-péntek: „Csókszanatórium“. Nagyon kedves, közvetlen és meleg esték voltak. Kabarészerü második felvonásával sikerült a közönséget is a kabaré közvetlen hangulatába bele- vinni. Tomboló tapsok és lelkes nevetések muzsikája kisérte véges végig a svindli szanatórium svindli betegeinek lehetetlennél lehetetlenebb helyzetekből összeszerkesztett operett históriáját. Mátray, a vérbeli svindler, diplomata ravaszságu igazgató szerepében ismét felülmúlhatatlan alakítást nyújtott. Liszt Ferike és Biliary műbeteg szerelmesek sikere a medvetáncban kulminált, amelynek művészi értéke tekintetében ugyan némely kételyek is merülhetnek fel, még inkább a Liszt Ferike és Lenkey nem eléggé diszkrét tyuktáncát tekintve is, de elvégre is operettet néztünk és nem orosz bailettet! Kelen Rózsi a csibész- romantika minden kedvességével bájossá tett álhercegnő a ligeti romantika végtelen kedves sira- tójánál, a „Lizsé-lizsé . . mélabus hangulatánál volt a legközvetlenebb, a legigazibb, a vurstli levegőjében élő és mulató pincérleány; méltó partnere volt az ex-pincér, ál-gróf: Lenkey. Kolosszális. augroteszk alakítás volt Endrődy Zenith Beduinja. Az örökösen rímelő, földig érő . nyak- kundős alanyi költő állandóan hangos nevetésben

tartotta a közönséget. Lányi Szidi, Balta, Koltai Lola, Földessy és Kiss vették még ki részüket az operett nagy és víg sikeréből.

Műsor : Szombat: Limonádé ezredes. Vasárnap d. u.: Éva 5 este: Cigányszerelem. Hétfő: Nincs tovább (félhelyárakkal). Kedd szerda: Asszony faló. Csütörtök péntek: A farkas.

VIDÉK.

Levél a Szerkesztőhöz!

Kedves Szerkesztő ur! Ön bizonyosan nem tudja 8 ezért én megírom, hogy mi itt, Tamásiban, igen sokan valóságos kulturéletet élünk. — Igen bizony! Nem beszélek a levegőbe, be is bizonyítom, amit mondok.

Hát először is: van kisdedóvónk. Azután van három iskolánk. Az ám, három is, nem úgy, mint szegény helyen. Sőt, mivel az egyik iskolánk emeletes és padlása is van, hát egy kis nagyzolással közép- és felsőiskoláról is cseveghetünk.

Azután vannak társasköreink, egyesületeink. Ezekből nagyon sok van, ezen a téren kezdjük már lefőzni a világvárosokat. - - Van itt külön egyesületük a polgároknak, iparosoknak, kereskedőknek, kicsi uraknak, nagyobb uraknak. — A legnagyobb uraknak nincs, mert ők oly kevesen vannak, hogy közülük még az apagyilkosoknak is meg kellene kegyelmezni. Külön egyesületbe járnak a katliolikusok, luteránusok, meg a zsidók. A muh évben letelepült itt két szál bolgár kertész. Ezek most alakulnak. Ilyen még Londonban sincs. Az lesz a cimük, hogy „Bolgár Kertészek Köre“ és báli alkalmakkor kitűnő zöldségekről gondoskodik a rendezőség. Ilyesmiről ugyan a többi rendezőség is gondoskodik, de szerényen elhallgatják.

Es van, kérem, remek közvilágításunk. *— A lámpák olyan közel állanak egymáshoz az utcákon, hogy tiszta időben, egy közönséges színházi látcsővel az egyiknek a tetejéről meg lehet látni a másikat. — Ez már ki is lett próbálva, mert van a faluban egy színházi látcső is, amihez nemsokára építünk egy színházat. — A lámpák vörösre festett vasoszlopokon lógnak. Ez azért jó, hogy ha az ember a sötétben neki megy az oszlopnak, nem kap szálkát a szemébe s ha be is zúzza a fejét, a vérmérgezés ki van zárva Azt mondják, remek fényük is van ezeknek a lámpáknak. Én még égve nem láttam őket, mert még csak fél éve lakom itten.

Az utcáink kivétel nélkül kövezettek. Minden második tégla vályuszeriien ki van kopva s ha esik az eső, ezekben a mélyedésekben megáll a viz. Ez azért jó, mert ha a gazdasszony elfelejt vizet készíteni a baromfiaknak, libák, tyúkok kimennek a járdára s ott találnak pompás esővizet az ártalmas talajvíz helyett. Ezért nincs szükségünk nekünk ártézi kutakra. Igaz, hogy a járás egy kicsit kényelmetlen ezeken a hepe-hupás járdákon, síkos útban pedig veszélyes is, de ilyenkor meg van engedve a kocsiuton való járás s ha az ember esetleg mégis kitöri a lábát, van a faluban két orvos is, akik közül vagy az egyik, vagy a másik majd minden héten itthon van 2 napig.

Azután a lakásaink! Kcrem, 4—5 szobás lakásokban tanyázunk. Van fogadószobánk, uri- szobánk, dolgozószobánk — könyvtár nélkül. — Könyveket mi nem vesszünk, mert az ember alig rendel meg nehány kötetet, rögtön pörlik a részletekért. — Ha o v.tsni akarunk, ott vannak az egyesületek könyvtárai. A helybeli pókok megállapították, hogy a hálószüvés zavartalan munkájához legalkalmasabb terület egy ilyen könyvtár.

Es, kérem szépen alássan, mindezeknek a betetőzéséül itt van a Felnőttek Vasárnapi Iskolája. Tetszik tudni mi ez ? Megmondom. Az emberi művelődés terjesztésével lelkesülő urhölgyek és urak elhatározták, hogy a téli idényben vasárnaponként ismeretterjesztő és szórakoztató felolvasásokat tartanak. Hát ez az, kérem. Akinek 6 éves korában egyese volt az olvasásból, az élői adó, a silányabb olvasók pedig hallgatók

Mi tamásiak nagyon jól tanuló fiúcskák lehettünk hajdanán, mert több közöttünk a felolvasó, mint a közönség, de ez nem baj, mert az a szép, de igazán szép szokás honosodott meg köztünk, hogy minden felolvasásra elmegy a felolvasók egész tábora — közönségnek Ez a meg? jelenés nem a felolvasó személyének szól, hanem jelezni kívánja azt az elismerést és hálát, amivel a felolvasónak tartozunk a köz érdekében kifejtett fáradozásáért. Épen itt azonban a január 19-iki felolvasás alkalmával egy kis szépséghibát tapasztaltam, amit jónak látok megróni. A felolvasó, a maga is székely-ember, a székelyekről olvasott fel. Talán azt gondolta, hogy több tamásii ember látott már zsiráfot, mint székelyt, hát érdekes lesz a tárgy.. Érdekes is volt, a felolvasás nagyon szép volt, tanultunk is belőle, kacagtunk is, amint elő-elő csillámlott az igazi székely hu?