Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1913-08-03 / 31. szám
1913 augusztus 3. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 5 — Uj polgári leányiskola. Mint értesülünk, Fates Irén képesített polgári iskolai tanítónő Dombóváron szeptember 1-én polgári leányiskolát nyit. Az iskola engedélyezése iránt már meg is tette a szükséges lépéseket a kir. tanfelügyelőnél, aki a legnagyobb örömmel fogadta a polgári leányiskola felállításának tervét. — A tolnai lóidomitó kovácsmester. Az országot bejárta már a sajtó biradása nyomán is a hire Ezer József tolnai mükovácsmesternek, aki mesterségével kapcsolatban egy igazán közhasznú mesterséget is folytat, t. i. a lóidomitást. A vad, rakoncátlan, csökönyös lovakat, amelyek a gazdára nézve ezen tulajdonságuk miatt hasznavehetetlenek és sokszor valósággal életveszélyesek a velők bánókra, ez a lószeliditő kovács mester kevesebb-több idő alatt az ő sajátságos módszerével és egyéni kezelésével teljesen hasznavehető, szelíd és engedelmes állatokká idomítja. És a legérdekesebb, hogy módszere az állat ütését, kínzását, felhúzását és.a többi, teljesen mellőzi. Es a szinte csodálatos eredménnyel dolgozó lóidomitó a maga nyugodt, biztos kezével, határozottsággal, legfeljebb kis suhogtató vesszővel kezében, közeledik a legvadabb állathoz. Nem üti az állatot, beszél hozzá, gügyög neki, simogatja, megfogja, Vezeti, megállítja. Minden esetre sug- gesztiv erővel kell, hogy hasson ez a szokatlan, az előtt nem tapasztalt bátorság, lenyűgöző határozottság a vad indulatu lóra, amellyel Ezer közeledni merészel hozzá, amivel kezelni meri ez a zömök, pápaszemes kovács mester. Ha hiteles, bélyeges és egyes uradalmak által hivatalos iktatmányos, pecsétes írásai nem igazolnák ezt, bizony tamáskodni lehetne ezeken, mert megfizethetetlen szolgálatot tehet idomító módszerével Ezer József a lótartó gazda és földbirtokos közönségnek. Alkalmunk volt betekinteni Ezer József kovács mester elismerő bizonyítványait, ezek közül hozzánk területileg legközelebb esik a pécsi püspöki uradalom, melynek püspökpusztai inté- zősége 798/1913. ikt. sz. kiadmányában igazolja például teljes hitelességgel, hogy Ezer József tolnai műkovács mester és lószeliditő pedagógiá jával egy 9 éves és vadsága miatt eddig hasznavehetetlen telivér kanca lovat, mely még embert sem engedett magához, Ezer József 6 óra alatt „teljesen lekenyerezte, megvasalta s kocsiba pompásan betanította, úgy, hogy azóta teljesen használható.“ Ugyanott a bizonyítvány Bzerint egy másik vérbeli lovat, amely nyereg alatt nagy nehezen használható volt, de eddig kocsiba senki befogni nem tudta. Ezer befogta és kifogástalanul bekocsizta. Ajánljuk ezt az eleddig igazán egyet len ilynemű lószeliditőt közönségünk figyelmébe, akiről szóló hir nem érdekes és hozzá ujsághir, hanem való tény, amely a gazdákra igen nagy fontosságú. — Fizetésképtelenség- Wälder Imre dombóvári kézműáru-kereskedő, aki alig egy év előtt volt fizetésképtelen, de akkor sikerült egyezséget kötni hitelezőivel, ismét beszüntette fizetéseit. Státusza a következő : áru és pénztartozás, zsiró kötelezettség 23500 korona, ezzel szemben a fedezetet 13000 koronára becsülik. A cég 50 százalékot kínál. Eladó ház. Árpád utca 452. sz. Weisz Mór féle ház folyó hó 3-án szabad kézből, árverés utján a helyszínén jutányosán eladó. — Lépfene-járvány. öcsény községben a lépfene járványszerüleg fellépett. — Vonatkisiklás. A dombóvár—bátaszék— bajai 5007. számú személyvonat múlt szombaton délután 5 óra 17 perckor futott be a szá zvár- mázai állomásra 50 kilométeres sebességgel. A bejárat a 3 vágányra volt adva. A mozdony, a szerkocsi s a kalauzkocsi első két kereke rendesen lehaladt a harmadik vágányra, a kalauzkocsi második pár kereke bevágta magát a valtóékek közé s igy önmaga átváltotta a váltót. A kalauzkocsi rögtön kiugrott, az utána jövő kocsi ráfutott a negyedik vágányra s mivel a kapcsok valami csodás véletlen folytán nem szakadtak Bzét, a kalauzkocsi nem borult föl, hanem a két vágány közt, a puszta földön oldalt fordulva, tovább vonszolódott. — A kalauzkocsi után jövő kocsik közül egyik az ötödik, másik a hatodik vágányon, sőt egy pár kocsi a vágányok között is, épugy mint a kalauzkocsi, futottak tovább kétszáz méterre. Az óriási láncként húzódó vonat mindent magával sodort, amit útjában talált, elvitte a szemafort, a lámpákat, a vizvételező darut, rettenetesen felszaggatta a pályatestet, úgy, hogy a forgalmat csak az első két vágányon lehet a legnagyobb nehézséggel lebonyolítani. — A mohács—pólmonostori vasút. Baranya- bán község képviselőtestülete 200,000, Baranya- vár képviselőtestülete pedig 50,000 koronát szavazott meg a mohács—pélmonostori vasút megépítésére. — Ahol igazán betartják az „egyke“ t Ocsény községben — hol a Sárközben divó egyke- rendszert szintén mathematikai pontossággal igyekeznek betartani — a legutolsó népszámlálástól az 1910. évi népszámlálásig terjedő 10 év alatt a lakosság 3456 ról 3457-re szaporodott. Fogorvos. Kovács I. Specialista fog- és szájbetegségeknél. Készít arany-, ezüst-, platina-, porcellán-, cement- és email-töméseket, Arany, platina és porcellán koronákai és hidakat. Kautschuk és arany lemezre műfogakat és szájpadlás nélkül fogaikat. Foghúzás érzéstelenítéssel! Műfogak és javítások szükség esetén 24 órán belül készíttetnek. Lakás : a gimnáziummal szemben* TANÜGYI HÍREK. — Ifjúsági egylet. Pári községben megalakult az Ifjúsági Egylet, melynek Dubniczky László plébános az elnöke, Brunner András tanító pedig a jegyzője. — Nyugdíjazás. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Gyomlayné Győrffy Laura kurdi tanítónőt nyugdíjazta és nyugdiját évi 680 koronában állapította meg. — Tanító választások. Mürlz Jakab Aparra, Molnör Dezső Bölcskére és Ekly Mária Dana szentgyörgyre választattak meg tanítókká, illetve tanítónővé. KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. G rovat alattiak díjmentesen közöltéinek, a felelősség azonban a beküldőt illeti. A szerk. Ismét egy kis revízió. Válasz Kaszás Sándor urnák a „Szekszárdi Újság“ Julius 26-iki számában megjelent, ,’,Egy kis korrektúra“ című cikkére. Kaszás ur válaszolt múltkori közleményünkre. Az igazat megvallva, mást vártunk tőle. Tárgyilagos válasz helyett azonban egészen más irányba terelte fejtegetéseit. Előszedi a lomtárból a jobblétre szenderült „Dunántúli Puska“ megmaradt sziporkáit s humorosan szellemeskedik. Elsősorban is kijavítja múltkori közleményének „nagyobb“ botlásait s igazolja magát, hogy az az ő távolléte alatt készült. (Jlát az a nagytudásu „saját tanítvány“ nem volt otthon ? 1) Miután pedig mi nem szeretünk gáncsoskodni, még azt is elhisszük, hogy Kaszás ur kézirata hibátlan volt. Cikke további folyamán arra a következtetésre jut Kaszás ur, hogy a jubileum napján megittasodtunk s ennek következtében „éretlenségeket“ firkáltunk össze. Megállapítja még azt is, hogy amióta ő kitette lábát a Molnár-nyomdából, azóta ott csupa makulatúrát nyomnak, mellyel elárasztják a környékbeli henteseket és szatócsokat. * Ha ezen állításával — melyet a nyomda prosperálásával is összefüggésbe hoz — a nagyközönséget akarja félrevezetni, akkor meg kell magyaráznunk Kaszás urnák, hogy az oly nagy nyomdánál, mint a részvénytársaságé, ahol millió- számra nyomják a rövidéletü nyomdatermékeket, a naptárakat, eladásra is jut makulatúra. Mert a naptárakból megmaradt s a szekszárdi henteseket kielégítő papíranyag az év végével bizony elveszíti jelentéktelen értékét. Nyomtak bizony Kaszás ur szereplése idején is makulatúrát s ez előfordul még a fővárosi Franklin-Társulatnál, vagy a magas Athenaeum- nál, sőt még talán Kaszás ur nyomdájában is. De ha már itt tartunk, ezzel kapcsolatban elmondunk egy rövid kis történetet. A közelmúlt napokban esett meg a Bartina környékén, hogy valami testület nyári mulatságra invitáló falragaszt rendelt az egyik nyomdában. (A nyomda tulajdonosa nevezetes arról, hogy uton-utfólen szeret dicsekedni azzal, hogy nyomdájában minden munka személyes felügyelete és tapintatos vezetése alatt készül.) Nos hát a plakát elkészült s abból néhány példány a közeli üzletekben már közkézen is forgott. A nyomdász egyik szomszédja észreveszi, hogy a nyomtatvány külön sort képező legelső szavában (Meghívó) hiba van s erről őt rögtön értesíti. Nyomdászunk azonban nem tartozik azok közé, akik a hentes részére dolgoznak, ő egyszerűen levágta a sort a nyomtatványról s az a szegény falragasz két óra múlva megcsonkítva került a plakátoszlopra többi testvérei közé. — De a szóban lévő intézetben még sem nyomnak makulatúrát. Szemünkre veti Kaszás ur, hogy van egy szedője, aki nálunk tanult s még olvasni sem tudtuk megtanitani. Ez tény. Viszont igaz, hogy mi annak az érdemén túl emlegetett fiatal emberkének már vagy négy évvel ezelőtt megjósoltuk, hogy belőle esetleg elsőrendű szatócs vál- hatik idővel, de ne akarjon feltétlenül nyomdász lenni. Hogy tanácsunkat nem fogadta meg, ezért bennünket nem érhet vád, ha mindjárt nem rendelkeztünk is Kaszás ur oktatói képességével. Ezzel szemben elmondja Kaszás ur, hogy az ő nyomdájában és felügyelete alatt nevelkedett tanoncok bármely szekszárdi nyomdásszal felveszik a versenyt. Hát erről is mondunk néhány szót. Kaszás ur az egyik tanítványát felszabadulása után rövid időre azzal az indokolással bocsátotta el, hogy hasznavehetetlen. Most pedig ennek az ellenkezőjót Állítja. Ezek után nem vagyunk arra kiváncsiak, hogy a két állítás közül melyik igaz. Látja t. Kaszás ur, mi mindezek dacára nem mondjuk, hogy Ön éretlenségeket firkált össze. Sőt rosszul esik tőlünk távol állók ajkáról azt hallani, hogy az Ön válasza ebből a szempontból mennyire ránk duplázott. Annál fájdalmasabban érint ez bennünket, mert hozzá vagyunk szokva, hogy az Ön érett gondolatoktól duzzadó becses koponyájából kiszivárgó minden parányi gondolat valóságos bölcsesség. Ennélfogva mi nem is éretlenkedünlc tovább, hanem a magunk részéről befejezzük a vitát és csodálva az Ón nagy szellemét, arra törekszünk, hogy idővel — ha ugyan ez egyáltalában lehetséges — legalább megközelítőleg lehessünk oly nagyok, oly bölcsek, mint On. A fiz év előtti szekszárdi nyomdászok. A Pozsonyi Kereskedelmi és Iparkamara nyilvános, három évfolyamú Kői Felső Kereskedelmi POZSONYBAN. Alapos szakszeri! kereskedelmi képzettség. — A harmadik évfolyam sikeres bevezetésével a növendékek érettségi bizonyítványt nyernek. Intemátus. Értesítőt kívánatra küld: az igazgatóság, Pozsonyi Bél Mátyáo*utca 13« KÖZGAZDASÁG. A búza és trágyázása. Magyar hazánkban a gazdálkodás belterjesebbé váltéval a mellőzhetlen fontosságú ma már a műtrágyák alkalmazása. Kalászos növényeink sorából a búza rendkívül háládatos a foszforsavas trágyázás iránt. A kellően sznperfoszfá- tozott búza legalább is 6—8 nappal előbb érik, mint az igy nem trágyázott, ez pedig a búzatermelő gazdaközönség előtt a fő munkaidényben tetemes nyereséget jelent. Ezenkívül a szuperfoszfát fokozza a búza termését, tökéletesebbé teszi beéredését, javítja a termés minőségét, a megdőlés, sőt a rozsda ellen is óvja. A szuperfoszfáttal műtrágyázott búza javítása abból is megállapítható, hogy kevesebb ocsut ad, mint az olyan búzatermés, a mely műtrágyázatlan marad. Miután alkalmas műtrágyaszóró géppel a kisgazdaközönség zöme nálunk nem rendelkezik, legcélszerűbb azt egyszerűen kézzel kiszórni rövid idővel az őszi vetés előtt s azt aztán a vetőszántás alkalmával alátakarni. Az alászántott szuperfoszfát hatása feltétlenül eredményesebb, mint a csak egyszerűen beboronált műtrágyáé. Mivelhogy a kalászosok legfőbb piaci terméke a búza, rendkívül nagy mennyiségű fosz- forsavkészletet von el évről-évre a talajból, mert magképződÓBéhez igen nagy mennyiségű foszforsavra van szüksége, amit istálló trágyával sem lehet pótolni, mert az istálló trágyában kevés foszforsáv van s ami talajaink foszforszegények, igy nagy búzatermést csak úgy adhatnak, ha a könnyen oldható, nagy foszforsav tartalommal bíró Bzuperfoszfáttal trágyázzuk meg a mag elvetése előtt a földet. Immár 25 év óta annyi kísérletet végeztek a búza szuperfoszfát műtrágyázásával az ország minden részében, oly kitűnő eredménnyel, hogy ma már minden gazda nyugodtan szórhatja be összes őszi kalászosai alá
