Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1913-08-03 / 31. szám
XU. Éotolynm. ___________________31. szflm. Szekszdrd, 1913. augusztus 3. Fü ggetlenségi és 48-as politikai hetilap A háborúról. (F. i.) Talán nem is olyan időszerűtlen, ha a fenti thémáról csevegünk, hisz mióta II. Miklós orosz cár kezdeményezésére 1899 május 18. óta az első békekongresszus Hágában (Hollandia) összeült, azóta úgyszólván folyton és folyton van háború, mintha a „Sors“ csupa gúnyból rendezné az egészet. Mindjárt az első békekongresszus évében, tehát 1899-ben — ha jól emlékszem — tört ki az angol-búr háború, utána az orosz-japán háború, azután a kin^i forradalom és most a kegyetlen és véres balkáni háború, mely a középkor fanatikus vallásháborúira emlékeztet. És milyen háborúk ezek! ? Mindig az a téves hit volt elterjedve, hogy a mai modern technika vívmányaival ellátott és- fölszerelt öldöklő szerszámokkal a háború nem tarthat sokáig, hanem rövid idő alatt véget vet majd a két ellenséges fél hadviselésének. Pedig dehogy is! Éppen az ellenkezője igaz. Ki olvasott a régi történelemben egy 8—9 napos csatáról ? El sem tudták ‘képzelni. Hisz azt hittük, hogy 8—9 nap alatt össze lehet a világot lőni, nemhogy egy csatát megnyerni. Igen ám, csakhogy az emberek találták íel az öldöklő szerszámokat és ugyanazok az emberek találnak fel ellenük védőeszközöket is. Igaz, hogy megváltoztak és megtöké- lesedtek a hadiszerszámok, de ugyan olyan arányban tökéletesedett a taktika, a hadviselés módszere is, mert különben tényKorszakalkotó találmányokról. Bár az ókor kulturnépei a tudománynak némely ágában sokra vitték; mint pl. az egypto- miak az építészetben és csillagászatban, a görögök és rómaiak a bölcsészetben, szónoklatban és jogban, mégis az újkor népeinek tartatott fenn a Mindenható mystikus tulajdonságaiból és erejéből egyet mást — habár még csekélyét — ellesni. És bizony a legműveltebb görög és római is bi- zonyára ámulna, ha a mai találmányokat látná. Hisz megesik ez velünk is, pecíig a modern kor szülöttei vagyunk, hogy egyik-másik találmány meglep, ámulatba ejt. Mennyi iaőbe, bány évezredbe került, mig az ember a természettudománynak egyik-másik titkára rájött ? Pedig ha ismerjük és látjuk, akkor tűnik csak ki, hogy igazi Columbustojás az egész. Igen ám, csakhogy mikor talál az ember Columbustojásra ? Hiszen épen ez a bibi! Igaz, hogy a föniciaik már bejárták hajóikkal az akkor ismert földrészeket, de csak a — partok mentén. Be a tengerbe nem mertek menni, mert nem volt eszközük, amivel borús időben vagy éjszaka idején tájékozódhatták volna magukat, hogy merre vannak, milyen irányban mennek. Csak mikor az olasz, amalfi i születésű Flavio Giója feltalálta 1181-ben a szélrózsát (iránytűt, compasst), mertek a tengerészek a parttól is távolodni. * Nagyot néznének az öregek, ha sírjaikból •feltámadva látnák, hogy egyik-másik fiatal ember is ablakot hord az orrán, mert bizony 1290-ig nem ismerték a szemüveget, és csak akkor találta azt fel Salvino degli Annái nevű firenzei, Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ mások szerint pedig Spina Sándor nevű római barát találta volna fel. * ~ Régi időben a nyers erő és személyes bátorságnak volt nagy értéke a háborúban, amikor még a handsár, buzogány és lándsa dolgozott kedve szerint. Amikor még két karddal üthettek a törökök kopasz feje közé, akkor még jó idők járhattak arra, aki erős és bátor volt. De mióta az a német alchimista barát: Schwarz Berthold 1342-ben a puskaport feltalálta, azóta lejebb szálott a nyerserőnek és személyes bátorságnak az értéke. * De jó dolga is volt régente a gyereknek ! Nem kellett már 6 éves korában az iskolába menni és abból a' kiállhatatlan könyvből leckét tanulni, hanem kint szaladhatott a szabad levegőn és legelőn akár 15 éves koráig, anélkül, hogy az „ábc“ tudományával nyomorította volna agyvelejét. De mióta az a fránya sváb Gutten- berg János 1438-ban a könyvnyomtatás mesterségét feltalálta, azóta az aranyifjuság szabadon- fejlődő agyvelejének is befújtak. * Ha ez a nyavalyás, beteges, bolondos áng- lius James Watt 1699-ben nem találja fel a gőzgépet, bezeg jobb és több keresete volna egyikmásik napszámosnak és mesterembernek, mint ahogy manap van, mert ezek a bolond gőzgépek elveszik a szegény ember szájából a kenyeret. * Ugyan enélkül is lehetett üdvözölni és jót enni — ha volt, de mégis csak gusztuózusabb, ha a jó étel szép porcellán edényen van, mintha csak cserép- vagy fatálon volna. Pedig dehogy is porcellánt akart a német alchámista Böttger Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, Va évre 6 K, Vi évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 korona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond soronként 40 fillér. 1706-ban Dresdában csinálni, dehogy is azt ! Aranyat akart csinálni és — porcellán lett belőle, * Még alig száz éve, ha az ember Pestre vagy pláne Bécsbe akart utazni, hogy végrendeletet csinált, elbúcsúzott övéitől — végleg és lelkét Isten irgalmába ajánlva — delizsáncba (postakocsi) szállt és utazott napokig és hetekig, amely utat, amióta Stephenson 1802-ben a gőzmozdonyt és vasutat, 1803-ben pedig Fulton a gőzhajót feltalálta, ugyanannyi óra és nap alatt tesz meg az ember. * Azelőtt jó dolga volt a villámnak! Üthetett oda, ahova akart, nem parancsolt neki semmi és senki. De mióta az amerikai yanke Franklin Benjamin 1753-ban a villámhárítót feltalálta, azóta oda bizony be nem üthet, ahol ilyen villámhárító a tetőn ékeskedik. * Üthették a nyomát a gazembernek azelőtt, ha egyszer a tett színhelyéről megmenekülhetett, mert aligha találtak rája. Nagy a világ, erre és arra is tárva-nyitva. Hogyan is tudják, hogy merre szökött! ? Hogyan néz ki ? Milyen a ruhája? Mit, mikor és hol követett el? De mióta az öreg ángliu3 Morse 1838-ban a távírót feltalálta, és pláne . mióta Graham Bell 1878 ban a távbeszélőt is feltalálta, azóta nem lehet szökni, mert akármerre is szökik az ember, már tudják egész élettörténetét, mielőtt odaér és — hoppon fogják rögtön. Marconinak pedig még drót sem kell a sürgönyözéshez, hanem a levegőn át küldi a táviratot. * Magyarországon hires betyárok voltak, pl. leg baj volna szegény katonák élete körül. Hanem hál’ Istennek', tényleg úgy van, mint azt Napoleon mondotta egy alkalommal Saint Cyrnek többi között: — A háború művészet és a legnehezebb az összes művészetek közt. Ezért van, hogy a közvélemény a katonai dicsőséget a legnagyobbnak tartja és az okos kormány a háborúban tett szolgálatokat minden más szolgálatnál jobban megjutalmazza. Hát igaz, hogy nem csak nehéz művészet, hanem óriási kihatással biró művészet is, mert országok és népek jóléte, sőt léte vagy megsemmisülése függ a háború művészetének sikerétől, eltekintve a legdrágább kincsnek — az „életnek“ — megmentésétől illetve csak megkimélésé- től is.r És mennyibe kerül egy háború? Ezt számokkal tulajdonképpen ki sem lehet fejezni, mert nem csak pótolhatatlan tőke vész el az elesettek, megsemmisült munkaerejével és életképességével, hanem a tényleges pénzbeli áldozatok is milliár- dokra rúgnak, ami igy leírva - nem is látszik olyan borzasztó soknak, mint amilyen az* tényleg. Mikor 1871-ben a németek a franciáktól kapott 5 miliárd hadisarcot hazavitték, állítólag 65 vaggonban szállították azt el. Egy millió már szép egy kis summa. Hát ezer millió! Az pedig még csak egy milliárd. Pedig egy háború annak tízszeresébe is kerül. De azután még mennyi nyomorúság, mennyi borzalommal jár? Az indulatok fel lesznek mentve és az ős vadállat lesz felszabadítva az emberben. A nemesebb érzések teljesen elalusznak, ha ki nem vesznek teljesen. Az öldöklési vágy és ösztön fölülkerekedik és valóságos kéj érzetet kelt a megvadult katonában, ha vért onthat, ha életet olthat, ha létet megsemmisíthet. Boroszló. Mennyi ártatlan, értékes^ fiatal élet, mennyi energia pusztul el! És ha még szent ügyben történik. Ha még a Hazáért történik. Ha még szüléink, gyermekeink, hozzátartozóink javára történik. Akkor még jól van. De ha álnok, átkozott, lelkiismeretlen politikából történik. De ha nagyzási hóbortból történik. De ha rút önzésből történik. Ha az átkozott, utálatos pénz végett történik, — a Iá Rédl — akkor nincs az a pokol mely eléggé tudna büntetni ! Adjunk hálát az Istennek, hogy agg, jó királyunk a télen megtudta akadályozni a háborút, különben csak a jó Isten a megmondhatója, hogy mi lett volna a vége. Ezer meg ezer fiatal élet haszontalanul elvérzett volna a csatatéren. Ezer meg ezer árva siratta volna édes apját. Ezer meg ezer özvegy jajgathatott volna férje élete után. És a vér? Ne is gondoljunk reá, mert borzalom fut el. És ha nyer egy fél a háborúban? Akkor is vészit. Bulgária feláldozta összes fiatalságát „keresztény“ testvéreiért. És most? Ugyanazok a „keresztény“ testvérek verik agyon fölszabaditójukat. Miért ? A koncért! A prédáért! És ki az oka?
