Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1913-07-20 / 29. szám

1913 julius 20.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

5

gadta és jóváhagyás végett az egyházi hatósághoz felterjesztette .

Coriáry István tagtárs a folyó évi tan. fizetésrendezési törvény sérelméről tartott előadást és részletes javaslatot terjesztett elő ezen sérelmek megszüntetése tárgyában, melyet a közgyűlés egyhangúlag elfogadott. Nevezetesen : 1. hogy a tanitóság a népnevelés oktatás emelése céljából ezután még fokozottabb erővel folytatja jogainak és jogos anyagi érdekeinek kiküzdéséért a harcot. 2. hogy továbbra is fentartja a VII. egyet, tanitógyülésnek a tanítói fizetésrendezésre vonat kozó határozatait és sürgeti a törvénynek ily alapon való módosítását. 3 hogy megkeresi az egyházi hatóságot, hogy minden hitközség tanítói közül igazgatót válasszon az 1913. évi törvény értelmében és intézkedjék annak az államiakéhoz mért díjazásáról vagy a hitközségek, vagy az adócsökkentő államsegélyek terhére.

Ezután a gyűlés felfüggesztése után a tanítók Tomka Gusztáv tanügyi esperes elnöklete alatt és Knikel György jegyzése mellett leadták szavazatukat a tartandó zsinatra kiküldendő tgnitó képviselőre, Sass István surdi tanítóra.

Újra megnyittatván a gyűlés, Hoffmann Samu olvasott fel előadást és terjesztett elő javaslatot a tanitók kántori fizetésének rendezése tárgyában, melyet a gyűlés egyhangú határozattal elfogadott, kimondván : 1. hogy az 1913. évi XVI. t-c. 25. § ában foglalt intézkedéseket a kántortanitólua sérelmeseknek találja, ezért mindaddig fog küzdeni, mig e sérelmeket nem orvo solják : 2. hogy kérelmezni fogja az egyházi hatóságnál a kántortanitói hiványok revízióját, mi nek keresztülvitele alkalmával adjanak a kántor- tanitónak külön tanítói és külön kántori dijleve- let; 3. hogy ezen uj diólevelekbe az amúgy is szégyenletes stólajárandóságok ne vétessenek fel, hanem a kántoroknak a kántori teendők végzéséért legalább 400 korona, a levita tanítóknak minimum 600 korona fix fizetés biztosittassék ;

4. hogy megkeresi a felsőbb egyházi hatóságot, kegyeskedjék teljes erejéből oda hatni, hogy az 1913. évi XVI. t. c. 25. § a töröltessék, illetve oda módosittassék, hogy a fizetéskiegészitési államsegélyt élvező tanítóknál a kántori, illetve a le vitai járandóság ne számíttassák a tanítói fizetésbe, hanem az együttes kántortanitói fizetésből legalább 400 korona, illetve 600 korona számíttassák le kántori, illetve levitái járandóságnak és az igy megmaradó tisztán tanítói fizetést egé- szittesse ki az iskolafentartó hitközség államse- gélylyel a törvényes minimumra, végül 5. hogy megkeresi a felső egyházi hatóságot az iránt, hogy a kántortanitókat is vegye be az egyetemes egyházi nyugdijintézet eddigi alapszabályai vonatkozó pontja megfelelő módositása mellett kántori javadalmuk erejéig ezen nyugdíjintézetbe, hogy igy a kántortanitók is egész javadalmuk után kapjanak nyugdijat.

Az egyházkerületi gyűlésre küldendő tanitó- kéf viselőkre a gyűlés tagjai egyhangúlag Szórády Dénes celldömölki és Héricz Sándor nemespatrói tanítókra adták szavazatukat. Az egyházmegyei gyűlésre pedig Hildebrand Miksa, Hajszer Henrik, Hoffmann Ákos és Schmid József tanítókat küldte ki.

(Folytatása kőv.i

A Pozsonyi Kereskedelmi és Iparkamara

nyilvános; három évfolyamú.

1 Felső Kereskedelmi Iskolája

POZSONYBAN.

Alapos szakszerű kereskedelmi képzettség. —

A harmadik évfolyam sikeres bevezetésével a növendékek érettségi bizonyítványt nyernek.

Inteinátu.s.

Értesítőt kívánatra küld: az igazgatóság, Pozsonyi Bél Mátyás-utca 13.

SPORT.

— Meccs. Vasárnap zugó szélben folyt le a Paksi A. Sp Club revancs játéka az SzSC-vel. A kapiuválasztásnál a szerencse a PASC. részén állt, azonban alig kezdődött meg a játék lanyhán és fölényesen az SzSC részéről, perfektuálva volt az eredmény, a biztos győzelem. A PASC. gyenge, alig fegyelmezett, gyakorlott játékosok nélküli, jórészt kezdőkből kombinált csapatával szemben, s igy nem is csoda, ha az SzSC. treni rozott válogatottja megverte őket. Első félidő közepén egész nyugodtan abban hagyta volna egy könnyelmű, elkeseredett csapat, hiszen a 4 : 0 már akkor kiköszörülbetetlen volt, azonban a PASC. .a mindent kockára tevő bámulatos energiájával végigszenvedte a második félidő 10 goalját is, játszani szeretnének tanulni, gondoljunk csak vissza az SzSC. csecsemő korára,

ugyanezek a motivumok találhatók meg nála is, Ós nem nehéz levonni a konzekvenciát! Az SzSC. csatárjai nagyon ügyesen játszottak. Schmideg hátvéd ambiciózus echuttolásai mindenkor aktiv tényezők a meccs kimenetelében. Nagy, Szili, Bnndics fedezetek ügyesen igazgatták a lapda útját, sok munkájuk volt, míg 14 : 0 eredményt érték el, ha le is vonjuk a PASC. játéktudatlanságát, annál kevesebbet látta a lapdát Hödl kapus, biztos portás, gondnélkül állt. Jövő vasárnap Kalocsára rándul az SzSC. és mérkőzik a Kalocsai'Sp. Clubbal.

KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL*

G rovat alattiak díjmentesen közöltéinek, a felelősség azonban a beküldőt illeti. A szerk.

Egy kis revízió.

(Válasz Kaszás Sándor urnák a «Szekszárdi Újság» e hó 12-iki számában megjelent, «Egy kis korrektúra» cimü cikkére.)

Nevezett lap idézett számában Kaszás Sándor szekszárdi nyomdatulajdonos ur egy oldalra terjedő ciceró cikkben szól hozzá a Molnár-fele nyomda r.-t. julius 6-án lefolyt 50 éves jubileumához. — De nem annyira a jubileum kedvéért ragadott ő pennát, mint inkább azért, hogy reklámot csapjon saját magának, legfőképen pedig arra irányul igyekezete, hogy odakiálthassa a világnak : ha engem a sors nem hozott volna Szekszárdra, itt jóformán még ma sem tudnák, hogy mi a nyomdászat, mert nekem oroszlánrészem van a Molnár-nyomda fejlődésében s engem, egy ily „nagy“ embert még csak arra sem méltatott a jubileum rendezősége, hogy meghivotl volna a — bankettre.

Mielőtt a közlemény részletes boncolgatásához kezdenénk, előre bocsátjuk, hogy az mindvégig csupa öndicséret, s csodálkozunk azon, hogy Kaszás ur jóizlésü ember létére megfeledkezik arról, hogy az ilyesminek szaga van.

Lássak hát, mit ir Kaszás ur.

Azzal kezdi, hogy ismeri a nyomda utóbbi tiz éves múltját, jól emlékszik, hogy ezelőtt tiz évvel Molnár Mórt, a részvénytársaság jelenlegi igazgatóját szakszervezete (ezideig nem tudtuk, hogy valakinek szakszervezete is lehet s még kevésbé, hogy az sarkalhatja őt valamire) arra sarkalta, hogy nyomdája vezetésére alkalmas egyént találjon (talán keressen f f). Sokáig keresett, mig végre uagynehezen talált, természetesen az ő személyében.

Elmondja aztán, hogy ő annak idején rajongó szeretettel csüggött szakmáján, szakkörökben elismert neve volt, mert egyidőben sokat foglalkozott szakirodalommal, ráadásul pedig hosszú éveken át bíráló bizottsági és választmányi tagja volt a fővárosi szakkörnek.

Hát hogy Kaszás ur ideális ember, ezt elismerjük, azt sem tagadjuk, hogy nevével itt-ott találkozunk a szakirodalomban is, de viszont megjegyezzük, hogy azok a bizonyos biráló- bizottsági tagok nem mind — lángelmék, tehát ez még a semminél alig jelent többet magában véve s még kevésbé jogosithat valakit nagyobb- foku elbizakodottságra, még ha erényszámba menne is a túlzott öntudás.

Majd a következőkép folytatja Kaszás ur,: Mielőtt ő idejött, nem ismerte a nyomda berendezését, de gyanakodott, hogy — mint a legtöbb vidéki nyomda — a Molnár nyomda is azok közé tartozik, akik (talán ameh/ek 9 /) szaktechnikai tekintetben nagyon el vaunak maradva a világtól, a szekszárdi nyomdászok pedig tudás szempontjából legalább is annyira esnek ő tőle, mint Makó Jeruzsálemtől.

S ebben a feltevésében nem is csalatkozott. Mert a szekszárdi nyomdászok jóformán még azt sem tudták, hogy ki volt az a Gutenberg. Hanem aztán produkált ő olyan csodákat, hogy Kárpátoktól az Adriáig az egész ország nyom- dászságának a figyelme Szék szárd felé fordult.

No hát ennyi elismeréssel még egy Krisztus sem szólt működéséről.

Többek között rendszeres munkára oktatta ki az embereit, egy táborba tömörítette a helybeli nyomdászságot, felolvasásokat tartott és tartatott s rávette a nyomdászokat, hogy szabad idejüket tanulással töltsék.

Kaszás ur idealizmusát ismételten elismerjük, de viszont nem hallgathatjuk el, hogy ő egyetlenegy felolvasást nem tartott, az általa alapított szakkör pedig — még mielőtt működését megkezdhette volna — megszűnt.

Tény, hogy ebben az időben valamelyes átalakulás volt észlelhető a szekszárdi nyomda- termékeken — akárcsak másutt — de ez nem egyedül és kizárólag Kaszás ur érdeme, — mint ahogy ő képzeli ezt, — hanem mindazoké, akik megértették a kor iutő szavát és lépést tartottak az áramlattal. Mert éppeu a művészettel annyira rokon nyomdaiparban volt és van szinte évről- óvre észlelhető technikai átalakulás és Ízlésbeli haladás.

Mert ha csupán Kaszás ur saját külön tudása irányította volna Szekszárdon a nyomdaipart, akkor az ő távozását feltétlenül egy nagy visszaesésnek kellett volna nyomon követnie. Ez pedig még ma sem következett be, amikor ő már jó néhány év óta saját műhelyében kultiválja Gutenberg mesterségét.

Beszél még Molnár Mór igazgatónk „Nyomdaipar Magyarországon“ cimü szaklapjáról, amelyet ő a lapfejjel együtt alaposan átreformált (?), továbbá a pécsi kiállításról, ahol a Molnár-nyomda az 6 munkáival aranyérmet nyert.

Ha őszinték akarunk lenni, kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy az a nevezetes ílapfej (Nyomdaipar Magyarországon) akkor sem volt és ma sem egészen kifogástalan, a pécsi kiállításon pedig — a mi szakmánkban — nem volt nehéz aranyérmet kapni, mert a gyomai Kner cég munkáit leszámítva, a többi kiállítók csak relativ értékű és olyan termékeket állítottak ki, amilyent ma Bonyhádon is produkálnak.

Végül azt mondja Kaszás ur, hogy ő nem vágyódott királyi kitüntetésre, mert igen szerény ember, de annyit megérdemelt volna, hogy parányi helyet neki is juttassanak az ünnepségen.

Ugyan, ugyan, Kaszás ur! Egy szerény ember nem tud ujsághasábokon keresztül saját magáról beszélői, a saját tudását és cselekedeteit égig magasztalni, a végén pedig keservesen zokogni amiatt, hogy nem hívták meg az ünnepélyre. Ha a szóban lévő cikket nem irta volna meg, feltételeztük volna önről, hogy tényleg szerény, de igy rácáfolt saját magára.

Befejezésül pedig mi, elmaradott, hiányos tudásu nyomdászok elvárnánk annyit, hogy egy kiváló szaktekintély, akinek elismert neve van s aki hajdanán szakirodalommal is sokat foglalkozott — ha már mindenáron „korrigálni“ akar — legalább úgy csinálja ezt, hogy cikke ne sántítson lépten-nyomon s főleg ne hemzsegjen a — sajtóhibáktól. Igaz, hogy az érdem itt is az One s nem a hibákat tett szedőfiué, akiből még szintén le hét Gutenberg papja, amiért szintén Ont illeti a bab-ér.

A tiz év előtti szekszárdi nyomdászok.

Tekintetes Szerkesztő ur!

Vasárnap reggel, úgy 9 óra felé indultam el a hivatalba, mert tetszik tudni, 6 napi fárasztó munka után, jogunk van vasárnap egy órával tovább pihenni; — tehát nem hajnalban, mikor az utcák csendesek és néptelenek, hanem mikor a vasárnapi népforgalom a legélénkebb; — tehát 9 órakor haladtam végig utamon, — mélyen elmerülve gondolataimba, midőn egyszerre váratlan villanás és nagy loccsanás ijesztett meg. Szerencsémre nem hétköznapi sietséggel mentem, mert akkor éppm belerohantam volna a veszedelembe és az egész tál illatos és habos mosdóviz, melyet egy ablakból hirtelen és minden szó nélkül kiloccsantottak, csúnyán eláztatott volna. De hisz nem erről akarok beszélni, hanem ijedtségemben eszembe jutott egy régi adoma, — ezt szeretném elmondani a tek. Szerkesztő ur szives engedőimével.

Tehát még a régi jó időkben, valamikor a múlt században nagyon pajkosak és fékezhetet- leuek voltak a német diákok az akkori Becsben. Az volt többek között a kedélyes szokásuk, hogy minden folyadékot egyszerüeu — mert már akkor is küzdöttek a munka egyszerüsitéseért §fe a® ablakon öntötték ki az u cira. Persze a városi hatóság mindent elkövetett asi ily be nem jélen- tett és ezahálytalán munkaegyszerüsités'éllen; de