Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1913-07-20 / 29. szám

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1913 Julius 20. A háború szerzés nagy mestere rövid napok alatt, egész biztonsággal megcsinálja az európai háborút. Boda Vilmos. mert az el. mert A munka. Irta: Forral István. Hallottam, hogy a „Molnár-féle nyomdai müintézet" f. hó 6-án tartotta fényesen sikerült ünnepség keretében fennállásának 50 éves év­fordulóját. 50 év — nagy szó! Nagy szó pedig különösen azért, az 50 év küzdelmes munkában telt abban az 50 évben sok véres verejték, sok szen­vedés, sok kitartó buzgalom, sok öröm és sok csalódás van letéve. 50 év nagy idő — egy fél­század, mely évek felett, ha derűs napok is, de sok vihar hullámzott át. Az az 50 év sok min­denről tudna regélni! S ha még meggondoljuk azt, hogy az az 50 éves terebélyes fa alapgyökere, a becsületes munka — mely nélkül fennállani alig tudott volna — ugye akkor egész lelkűnkben megilletődünk s a „munka" szentélye előtt szívesen hajtjuk meg áz elismerés és a jól megéraemlett tisztelet zászlaját. Hm. A munka — a munka . .. Lám, mire nem képeB az ember a kitartó szorgalommal. S különösen mire volt képes egy „magyar" ipari cég a munkásszorgalommal 1 Mert ne higyjük, hogy a „Molnár nyomda" pénzzel vásárolta meg a külföldi hírnevét; ne higyjök, hogy a protekció révén szerzett magá­nak a külföld előtt olyan nagy elismerést s külö­nösen ne higyjük, hogy ócska áruival vívott ki magának a külföld előtt annyi barátot és olyan sok elismerést, hanem főként a jó munkája által! Nem érdekem, hogy a vállalatot dicshym- nuszokkal övezzem, de nem engedi — s nem engedheti meg a nemzeti önérzetünk, hogy ez felett a mi nemzeti kincsünk felett — mely már maga is jó nevet szerzett nemcsak a magyar névnek, hanem a magyar iparnak és piacnak is — csak amolyan közönnyel napirendre térjünk. A hol a kitartó munka ilyen szép ünnepet ül, ott együtt kell ünnepelnie az egész nemzet­nek, hogy megmutathassuk a bennünket amúgy is lebecsülő külföldnek, hogy ime nekünk is van ám — — — ha nem is annyi, mint ott! Ne higyje azt a Nyugat, hogy a magyar „nomád és cigány nép" csak a csikókat tudja megütni, hanem dugjuk az orra alá a mi fejlődő iparunk gyümölcseit is, a mi iparunk munka- képességeit is, had prüszköljön tőle a sógor — meg a többi ! Rángassuk csak meg a kabátja szárát, hogy hát — ide süss, mi sem vagyunk ám Afrikába! Milyen büszkeség dagasztja aztán a keblün­ket akkor, amikor egy ilyen kis hazai cég kél versenyre a külföldi nagy óriásokkal. Hát még ha minden iparágunkban sorompóba állhatnánk 1 Hej, milyen nagyra nőne akkor annak a kis maroknyi „hunger" nipnek a becsülete! Pedig nekünk nagyon nehéz versenyre kel­nünk. Nehéz, mert hiába a török-tatár veszedel­mek nagyon visszaszorítottak a fejlődésbén s ha utói akarjuk érni a külföldet, kétszer akkora lépésben kell haladnunk. S hogy máris olyan tempóban haladunk, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a külföld kezdi már irigy szemmel nézni ami fejlődésünket. S amig a mi iparunktól félnek, vagy legalább is annak fejlődése elé aka­dályokat gördítenek — hej, hedig de sokat gör­dítenek ! — addig a mi iparunk mindig fejlődés­ben van. De mi nem ijedünk meg azoktól az aka­dályoktól — nem szabad megijednünk! Mert ha tízszer akkora erőmegfeszitéssel kell is dolgoz­nunk, mégis meg fogjuk mutatni, hogy a magyar nem „lusta cigány nép", hanem önmagával nem kérkedő, csendesen, de annál nagyobb szorgalom­mal és munkával dolgozó nép ! Nem ijedünk meg a „sógor" ármánykodá­sától, ha a földig tiporja is az iparunk. Ha száz­szor lenyom, százegyedszer ismét felkelünk s majd kétszázadszor mégis csak mi leszünk a győztesek. Nem kell más hozzá, mint rendíthetetlenül szorgalmas munka l S ha majd az ország sok, a „Molnár féléd­hez hasonló iparvállalata, hasonló szorgalmas, kitartó és bátor munkával lép a „művelt" nyu­gattal versenyre és sok ilyen vállalat ünnepli az 50 éves évfordulóját, akkor nemcsak Magyaror­szág ipara lessz hires, hanem gazdag, erős, józan és értelmes lakói is bámulatra ragadják az eddig még irigyeket, mert be fogják — be kell látniok, hogy a szorgalmas munkával mindent, még a nemzeti becsületünket is nagygyá tehetjük! KÜLÖNFÉLÉK. Az én rózsafám . . . Volt egy szép rózsafám, Illatos nemes fa .. . Csodájára járlak Öregje-apraja. Gondoztam, szerettem, Vigyáztam is rája; Vihartól is óvtam, S hogy szél meg ne rázza ... Meg van a rózsafa, Van már egy virága; Büszkén mutogatom . . . . . . Most nyílik a mása. Bátaszék, Várkonyi István. — Áthelyezések a Máv.-nál. Rácz Vilmos dombóvári fütőházi főnököt Fiúméba, — Karker Rezső kaposvári fütőházi főnököt pedig Dombó­várra helyezte át a Máv. igazgatósága. íj menyei az ország lófajtájára nézve annyiban vol­tak befolyással, hogy a tulkomén vér tért nyert, épen olyan hatása lett az országos lótenyésztésre nézve a XV111. században azon körülmény, hogy a nagyobb és jelesebb ménesekben a spanyol vér lett alkalmazva. E mellett szól ama körülmény, hogy ha­zánk régi ménesei legtöbbjében a tizennyolcadik században spanyol vérü fedező mének használ­tattak, mert e század elején és közepe táján a főrendek és nagybirtokosoknak kedvező, az ural kodó háznak spanyolországi birtokairól egyesek­nek jelentékeny Bzámu mén ajándékoztatott s ily célból tekintélyes számú andalusiai ló is vásá­roltatott. Hogy a spanyol fajta ló a szóba n levő szá­zadban majdnem az egész világon a legkedveltebb volt, az ezen század szellemének, szokásának, igényének és ízlésének természetes és könnyen magyarázható következménye. Azon században majdnem mindent a formának áldoztak fel, amely ben az igazi és céltudatos eljárás alá lett ren­delve a megszokott hagyománynak és divatnak, főkép pedig a tündöklő külsőségnek, a ló költsé­gét is ezen fogalom szerint Ítélték meg s a ki­sebb termetű s igy jelentéktelenebb külsejű, de izomzatában és egész szervezetével tehetségét ígérő keleti lovat, mely a legfárasztóbb menete­ket kibírta s a hires spanyol lovat valódi erőben és képességében felülmúlta — megvetették, — miután mozgása és alkata nem volt szemre oly díszes, mint az andalusiai méné. Nem csoda, hogy az általános Ízlésnek hó­dolva a magyar főurak és ménestulajdonosok is az Európában, Angliát kivéve, lábra kapott te­nyésztési irányt követték s a diszfelvonulásokra 8 iskola lovaglásra minden esetre előnyösen hasz­nálható spanyol fajtát kegyelték. A Mig tehát a XVIII. században a főúri s igy jelentékenyebb ménesek fajta jellege az ere­deti fajtától a spanyolhoz idomult, addig a nép kezén levő anyag — kivéve a német gyarmato­kat, megőrizte régi alakját és eredetét, de gon­datlan és mostoha kezelés folytán annyira törpült hogy hadi célokra vagy úgynevezett hintós vagy igás szolgálatra — edzettsége és jó vére dacára sem lehetett feltétlenül alkalmazni — mely kö rülmény az ország lótenyésztését komoly veszély elé terelte. Ezt látva támadt a század vége felé azon eszme, hogy a kormány az általános tenyésztés érdekében állami méneseket illetve telepeket alapit. — A kajdacsi ref. lelkészi állás betölté­sére vonatkozó pályázat folyó hó 9-én lejárt. A pályázók nagy számmal vannak. A pályázati bi- ‘ zottság első helyen jelölte Kovács Ferenc tolna- némedi r. lelkészt, második helyen Benke Andor buzásbesenyói s. lelkészt, harmadik helyen pe- di<* Kása Ziigmond faddi s. lelkészt A válasz­tás elé — mely augusztus 3 án lesz — nagy érdeklődéssel tekintenek az egész egyházmegyében. — Selyemtermelósünk idegen kézen. A se­lyemtenyésztési felügyelőségtől kapjuk a követ­kező sorokat: E cimen a „Tolnamegyei Közlöny“ folyó évi július 6-iki számában megjelent és be- bizonyitottan „Az Est“-nek folyó évi junius hó 21 iki számából szószerint átvett közleményre az ügy érdekében helyreigazításképpen az alábbiakat kívánjuk elmondani: Magyarországon 19 selyem- gubóraktár van és ezek az országos selyemte - nyésztési felügyelőség kezelése alatt vannak. Más­kép áll a dolog a kilenc selyemfonodával és a Tolnán lévő selyemcéroázóval. A tolnai fonodát és a cérnázót a felügyelőség saját kezelésében tartja, de korántsem azért, hogy az állam a raa- gániparosok sorába álljon — amit nem is tarta­nánk helyesnek — hanem azért, hogy folyton kellő magaslaton tartsuk a selyemfonás techniká­ját és ezzel úgyszólván kényszeritsük a többi fonodát is, hogy a magyar selyem érdekében nagy gondot fordítsanak a fonás tökéletességére. Továbbá, hogy ezen fonodában begyakoroljuk a szükséges előmunkásokat és belföldi fonodái igaz­gatókat neveljünk. A többi fonodát bérbe adjuk, mert mint fentebb is megjegyeztük, az állam nem lebet hivatva mint monopóliumot űzni a selyem­fonást. Hogy fonodáink bérletére eddig csak kül« földiek vállalkoztak, ennek oka — eltekintve attól, hogy minden fonoda legalább 300.000 ko­rona forgó tőkét igényel — abban rejlik, hogy külföldi cégek hosszú tapasztalat alapján jobban ismerik és közvetlenebb összeköttetésben vannak a selyem világpiaccal és igy ezen a réven jobb eredménnyel foglalkozhatnak a selyemfonással, mint belföldi cégek. Ezen körülményben találjuk magyarázatát annak, hogy Olaszországban is — ahol a legnagyobb selyemiparral találkozunk — ezen iparág leginkább schweici és német kezek­ben van. így például a Schwarzenbach, Sigg és Keller, Rosenmund és Morf, a Schröder ház schweici és német cégek ma is a legelőkelőbb olaszországi fonoda tulajdonosok. Sőt Mailandban a schweici Bodmer ház — mely egy időbeu komá­romi fonodánkat bérelte — külföldi, különösen schweici pénzzel alapította a Banco Sete-t, mely talán a legnagyobb selyemüzletet képviseli a kontinensen. Azonban koránt sincs elzárva az ut hazai vállalkozók elől, hogy fonodát bérelje­nek ugyanazon feltételek mellett, amint azt kül­földiek teszik. De viszont nem mondható hátrá­nyosnak az ügyre nézve az, ha fonodáinkat kül­földiek bérelik. Országos m. kir. selyemtenyész­tési felüguelőség. — Ritka iskolai találkozó. A pécsi tanító­képzőben 45 évvel ezelőtt végzett volt növendé­kek találkozóra gyűltek össze e hó 17-én. Vár­megyénkből Schuller József bátaszéki és Wágner Péter belaci nyug. tanítók és CsuUly Ignác volt tanító, jelenleg szakályi községi jegyző jelentek meg a találkozón, melyen a megjelenlek, a 45 évvel azelőtt még festő reményekkel teli ifjak, ma már mint adomázó öreg urak kedélyes ünnep­séget rendeztek a viszontlátás emlékére. — Kereskedelmi és iparkamarai közgyűlés. A pécsi kereskedelmi és iparkamara f. hó 17-én tartotta rendes közgyűlését, melyen többek közt tárgyaltatott Szekszárd r. t. városnak a jég - beszerzés tárgyában alkotott szabályrendelete, mit a közgyűlés változatlanul jóváhagyott. — Tekeverseny Tolnán. A tolnai kaszinó julius 13-án tekepályaversenyt rendezett melyen az első dijat Wiltinger Ödön, a másodikat Kliegl Béla, a harmadikat- Dr. Fischer János nyerték, kiknek tiszteletére társasvacsorát rendezett | kuglizó társaság, melyen igen vig hangulat ural­kodott. — A dombóvári gimnázium kombinált Ugye végelintézést nyert, a kultuszminiszter Nessl La­jos lőcsei gimnáziumi tanárt Dombóvárra helyezte azzal a megbizással, hogy szervezze az intézetet. A rohamosan fejlődő város régi óhaja valósult meg ezzel a faktummal, most már csak erős kezű, szervező erejű vezetőre van szükség, akit Nessl Lajosnak, mint elsőrangú szakeröben, meg J is fognak találni. MAUTNER GYULA fo9technikus szekszárd, ■ ■ ■ Széchenyi-utca 169. szám. Kórház felé. Műfogak készítése, foghúzás és fogtömésa Ogf* Város által igazolt szegényeknek ingyen fog­Telefon 107, Telefon 107. húzás és tisztviselőknek kedvezményes árak.

Next

/
Thumbnails
Contents