Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-29 / 26. szám
ismernie, hogy a gazda, különösen, ha nincs anyagilag jó helyzetben, sokkal súlyosabb, gondteltebb napokat lát, mint a munkás, akinek napszáma munkájáért mindenesetre kijár egy-egy rossz termésű évben is, De ha az ember igazságos, pedig legyen az minden ember, akár gazda, akár munkás, el kell ismernie, hogy a munkástörvénynek erre a gyöngébb félt védő intézkedésére nagy szüksége volt. Es az méltányos és valóban igazságos. A holnap kezdődő aratás gyönyörű munkája a rendbe álló magyarnak és bár hamarább kell mint a dalos pacsirta és későbben nyugszik mint némely esteli csillag, bár alig van pihenése és megállása, ezt a nehéz férfias erőt kívánó munkát gyönyörűséggel, jókedvvel és vas egészséggel végzi. — Legyen ilyen a mostani aratás is. Terítsen Isten gazdag áldást ennek a sanyargatott országnak lakosságának, akikre valóban ráfér egy bőtermő esztendő annyi nehéz napok után. Gróf Károlyi Mihály. Mintha a magyar nemzet dicső történelmének legragyogóbb napjai térnének vissza, mintha uj reneszánsz virágzása támadna a magyar politika mezején, a nép és az arisztokrácia szive kezd ismét összeforrni valami szent hevületben, mint már többször a magyar történelem legdicsőbb napjaiban és mint legutóbb, a 40-es években. Hogy is kezdődött akkor ? Az elsők elsőjéül akadt egy férfiú, igazi magyar arisztokrata, gróf, akinek 60.000 forint jövedelme volt akkor (most megfelelne azon ösz- szeg tízszer annyinak) s ez az ember, hozzá többszörösen kitüntetett katona, kapitány a király hadseregében, szeretve dédelgetett embere az udvarnak, a kiből hadvezér lehetett volna rövidesen, de ő úgy érezte egy napon, hogy rá a nagy vagyon és a származás kötelességeket ró hazája iránt. Gróf Széchenyi István hallgatott a köteles ség hivó szavára, a hogy hallgatott rá egykor II. Rákóczi Ferenc és azért tekintsünk ma úgy az ő alakjára, mint történelmünk legvakitóbb fényű üstökösére. II. Rákóczi Ferenc mindent elveszített, szerelmet, hazát, földjeit, Kossuth Lajos ép úgy, Széchenyi István pedig a hazáért való munkálkodásával mindezekért még becsesebbet, egészségét veszítette el. Jézus Krisztus óta a világtörténelem mártírjai mindent feláldoznak, hogy a milliók lelkében annél becsesebb kincsek emlékét 'hagyják elpusztithatlan emlékként maguk után, •mert Isten után a világtörténelem ezen mártírjainak köszönhetik a népek mind azt a haladást, a mely őket kultúrával, anyagi javakkal áldja meg. a szomorú hangulatot elriassza. De alig fordult egyet kettőt, mikor egy bomba egyenesen nekirepült s lekapta szép barnafürtös fejét. A gyönyörű leányfej egy ölnyire repült a törzsétől. A huszárok mély megilletődéssel nézték a halálnak ezt a kegyetlen tréfáját. Egy pillanat és elnémult az aranyos leánysziv, a folyton csicsergő dalos ajk, mely annyi vidám órát szerzett nekik. Többen leugrottak a lóról, kedvese hozzárohant, felkapta és sírva csókolgatta véres fejét, kimeredt szemét, halovány arcát, amiről még a halál se tudta leszakítani a szépség és fiatalság viruló rózsáit. Eközben folyton dörögtek az ágyuk, búgtak, sivitottak a puskagolyók, égett a mező. Félelmetesen nagyszerű látvány volt a tűzben hullámzó kalásztenger, amely, mint egy végeláthatatlan vörös fátyol zizeged a szélben. A huszároknak is vissza kellett huzódniok és magukkal vitték a szép fiatal leány holttestét, kosarát, borát. Amikor aztán megpihentek, kardjukkal sirt ástak a hős markotányosnőnek és gyászdalt énekelve, betemették a megcsonkított leányt. Ró zsika sírjára nem tűzhettek keresztet, de ott volt az éléseit huszár törött kardja, azt tűzték melléje, aztán egy kihűlt ágyúgolyót tettek rá sírkőnek. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY Ezen ragyogó emlékű férfiak sorába lépett újonnan egy magyar arisztokrata, egy magyar gróf, az országnak leggazdagabb földbirtokosa. Ez a nemes arisztokrata szintén érzi a kötelességet, a melyet a vagyon, a születés, a társadalmi állás ró reá, érzi az arisztokrata szó igazi fogalmát, tudja, hogy Hellasban Aristosnak, arisztokratának azon férfiakat nevezték, a kik mindent feláldoztak a hazáért. Gróf Károlyi Mihály, | férfikor legszebb éveiben állott az élére annak a függetlenségi mozgalomnak, a melynek őseit egykor kurucoknak, később vörössipkásoknak és ma 48 as függetlenségieknek neveznek. Elére állott a küzdelemnek, amely folytatni akarja 1848 fölszabadító munkáját. Az a felszabadítás, a mely akkor csak névleges volt, ma teljességgel nemcsak politikai jogokat, de anyagi javakat illetőleg be akarja vinni az egész ország minden rendű lakosságát a nemzet sáncai közé, hogy többé ne lehessen senkinek se hivatkoznia arra ebben az oiszágban, hogy itten joga csak az aranybulla szerinti nemzetnek van, mert ez a nemzet ma 1913-ban már nemcsak egy pár kiváltságos tízezerből akar és fog állni, hanem a millióknak hatalmas tömegeiből, akiknek a vállára büszkén, diadalmasan s jólétben épül fel az uj Magyarország. Ennek az uj Magyarországnak a harcosa, elszánt vezére : gróf Károlyi Mihály. Várady András. A gazdák. Az elmúlt hét a gazdáké volt. A kurucok ősi vái'osában Rákóczy Pantheonjában, a müveit Kassán tízezer gazda volt együtt. — Történelmi nevek viselői között számra leginkább képviselve a mándlis közép- és kisgazda, Magyarország ereje. Akármit beszélünk és akármennyire törekszünk, mi mégis évszázadokig agrikultur állam maradunk és sorsunk, boldogulásunk, jólétünk, nemzeti virulásunk attól függ: milyen a termés? Nekünk mezőgazdaságunk fejlesztésén kell fáradozni, nekünk azt kell mindenáron előmozdítani, hogy a magyar föld minél többet teremjen. És hogy a mit termelünk, annak kiviteli piacait alkalmas külföldi egyezményekkel biztosítsuk. — E részben egyhangú állásfoglalás történt, amely alkalmas arra, hogy a miniszternek erőt adjon, mindenféle mezőgazdaságunkat fenyegető ellenséges törekvésekkel szemben. Nagyon helyeseljük, ha az Országos Gazda- szövetség a gazdákat egy táborban egyesíti. — Olykor felvetődik valamelyes formában az a destruktiv törekvés, hogy a nagy gazdát a kisgazdáktól elválassza és köztük érdekellentétet támasszon. De ez oktalan törekvés és káros is, mert a mezőgazdasági osztály nyomatékos állás- foglalását gyengíti. De nincs is megokolva, mert nagygazdának és kisgazdának itt ezen a földön, ahol élni és halni kell, az a hivatása, hogy az ősi földnek minél nagyobb termését biztosítsa. Véráztatta földje Szent István koronájának, mint a napjáróra terjedő latifundium és szemünk— Jertek barátaim halotti torra, — szólt könnyeit törülve Rózsika vőlegénye, aztán sorra adogatta köztük a leányka boroscsutoráját. Az italtól sírva vigadó hangulatba jöttek. Körülülték a frissen hantolt sirt, aztán elénekelték fölötte Rózsika kedvenc nótáit. A kürtösök is okajöttek s mivel Rózsika legjobban szerette az ébresztő méla akkordjait, a trombitások mély érzéssé, panászos sírással elfujták fölötte az ébresztő mélabus dallamát. Hanem a szegény kis Rózsika nem pattant fel többé, nem szaladt végig a puszta földön alvó századok előtt és nem kiáltotta csengő nevetéssel : — Ti lusták, még se keltek ? Nem halljátok az ébresztő hangját|! Rózsika már csendesen pihent a jó puha anyaföldben, amelyet jobban szeretett az édesanyjánál is, akitől búcsú nélkül ment el, hogy a honvédek szenvedéseit enyhítse, felvidítsa őket, ha búsulnak, megkacagtassa őket, ha búsulnak, megkacagtassa őket, ha vidámak. Sokszor verőfénnyé varázsolta köztök a komor hangulatot és dalolva ment értök a halálba. És hány ilyen névtelen hősnője volt a szabadságharcnak! A sasokkal í’epültek a galambok is a dicsőség vérmezője fölött. 1913 junius 29. ben minden gazda első hazafias kötelességét akkor teljesiti: ha az ősi földet tehermentesen és csonkitatlanul hagyja utódaira. A mai küzdelmes korban ez pedig csak úgy teljesíthető, ha földjén intenziven gazdálkodik és lelkében a haladás vágya él. Azért van nagy jelentősége az évenként megszokott gazdagyüléseknek, mert ezek hivatva vannak, hogy a gazdák látkörét fejlesszék. Hogy kölcsönös érintkezéssel egyes, fejlődöttebb vidék gazdasági kultúráját lássák. Micsoda okos dolog volt például Kecskeméten rendezni a gazdakongresszust, ahol a zsíros földön gazdálkodó kunsági, hajdúi magyar csodálkozással láthatta, hogy a sivány homokon a szívós kecskeméti magyar micsoda elágazó gazdálkodási kultúrát fejlesztett, hogy ezer számra ültetett barackfát és az egész világot elárasztja a kecskeméti „magyar, legjobb“ kajszinbarackkal. Hogy micsoda hatalmas szőlőtelepei vannak és ezt mekkora hozzáértéssel kezeli. —- Minderről a kötött földön gazdálkodóknak fogalmuk sincs. —■ Az ő felfogásuk szerint csak a .zsíros, fekete földön lehet gazdálkodni és csak az ősi magyar kalász termése hozhat jólétet a gazdának. Pedig éppen ellenkezőleg, aki egyoldalulag kalászt termel, az állandóan szegényedik. Az boldogul a mai világban, aki gazdálkodása gerincének a rendszeres állattartást tartja, mellyel földjét termőerejében nemcsak megőrzi, hanem fejleszti. Megnézem a vetésforgódat és megmondom, hogy ki vagy ! Mindég örülünk annak, ha a magyar kisgazdát, aki úgy is oly nehezen mozdítható, megmozdulásra, utazásra bírják. Ebből csak haszon fakad ő rá is, az országra is. — Hiszen minden jelenség azt mutatja, hogy a magyar gazda nagyon szemfüles és nagyon szeret tanulni, különösen nem huny szemet a tapasztalati tények előtt. Nem is igen van más hátra, minthogy megadják neki a tapasztalatgyűjtés alkalmát és ebben jelentékeny érdeme van a Magyar Gazdaszövetségnek, mely kassai gyűlése rendezésével is a magyar föld iránt való tántorithatatlan szeretetről tett vallomást és arról, hogy hivatása van az ország gazdáit éi’telem- és vagyonkülönbség nélkül egy táborba egyesíteni----a gazdasági haladá s jegyében. A magyar gazdák a kis kassai exursiók után nagy események előtt állanak: minden verítékük, minden munkájuk sikere a ránk következő hét időjárásán múlik. Hiszen azért nehéz és kockázatos éppen á gazdálkodás, mert hiába tudás, szorgalom és igyekezet, ha hiányzik a jó időjárás. Aratás előtt vagyunk, az ország közboldogsága függ még ma is attól, hogy milyen nálunk az aratás. Azért kívánjuk szorongó szívvel, hogy minden, a kalász learatására munkába menő kaszás boldog örömmel vágja a rendet. Boldog aratást a magyar gazdának ! 50 évi munka ünnepe. Az 50 éves múltra visszatekintő Molnár-féle nyomda összes alkalmazottai által julius 6 án rendezendő ritka műélvezetet nyújtó hangverse- nyes művészi estélyére kibocsájtották a meghívókat. A feltűnően csinos kivitelű meghívók egyrészt a nyomda vállalat kiváló műizlését, másrészt a hangverseny ritka művészi nívójáról adnak értesítést és egyformán vet világot az alkalmazottak es a vállalat humánus es művészi érzékére, hogy egy tisztes és nagy szabású iparvállalat 50 éves fordulóját felhasználják egyrészt arra, hogy a közel 150 munkást és alkalmazottat fizető vállalat munkásai részére egy jóléti intézményt, egy munkás segélypénztárt létesítsenek, másrészt, hogy Szek- szárd város nemes gondolkozásu és művészet szerető közönségének egy emlékezetes és első rendű művészi értékű szórakozó estélyt szerezzenek. Nem e kis riport keretebe tartozik annak részletezése, hogy egyoldalú őstermelésü városunk pénzforgalmára mily fontos hatást gyakorol ez a nagy ipari vállalat, melynek alkalmazottai a szekszárdi piacon költik el évente több mint 100.000 koronát kitevő keresetüket. Maga a vállalat egyike városunk nevezetességeinek. S jól esik látnunk, hogy az 50 éves jubileum a jótékonyság és a művészét jegyében folyik le, a sociális érzékű jótékonyságnak és az igazi és tiszta művészetnek. Egyelőre eleget mond az ügyesen összeállított programm, mely a következő : Telefon 107, Telefon 107. MAUTNER GYULA fogtechnikus SZEKSZÁRD, Széchenyi-utca 169. szám. Kórház felé. Műfogak készítése, foghúzás és fogtömés, Város által igazolt szegényeknek ingyen foghúzás és tisztviselőknek kedvezményes áraki
