Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-19 / 3. szám

Szekszúrd, 1913, Januórl9.

XU. évfolyam. 3. mini.

Függetlenségi és 48-as politikai hetilap

Szerkesztőség

Bezeridj István-utca 6. sz., hová a lap szellemi részét illelő minden közlemények intézendők.

Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11.

Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések éspénzküldemények intézendők.

Felelős szerkesztő Főmunkatárs

BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ

Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon.

Előfizetési ár: Egész évre 12 K, Vs évre 6 K, llt évre 3 K.

Számonként 24 fillér e lap nyomdájában.

Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K, 100—200 szóig 9 K, 200—300 szóig 10 K, minden további 100 szó 2 K töbtj. — Nyilttér garmond soronkint 30 fillér.

Bölcs kormányzás.

Oroszország — írják naponként a lapok' —I egész haderejét mozgósította és hadilábra állította. A Dunán éjjelenként titkos hajók szállítják nagy tömegekben a kozákokat Szerbiába. Az orosz kormány keményen megtiltotta, hogy Oroszországból gabonanemüt szállítsanak ki. Ausztria- . Magyarország, Németország és az orosz birodalom határain százezrek, felfegyverkezve állnak egymással szemben, hogy az első parancs szóra egymásnak rohanva, a modern hadi technika minden öldöklő eszközével pusztítsák egymás sorait. A roppant hadi készültség részleges leszerelésére vonatkozó diplomáciai lépés a kölcsönös bizalmatlanság erős szirtjén hajótörést szenvedett.

Mindezen fenyegető esemény, azt hisz- szük, elég lenne arra, hogy azok, kik a birodalmak sorsát intézik, gondolkozóba essenek arra nézve, hogy egy beláthatatlan végű világháború kitörése nem tartozik a lehetetlenségek sorába s ennek folytán első, mulaszthatlan teendője volna az ország határain belől az erőt adó békét és nyugalmat biztosítani.

E helyett mit csinálnak a monarchia kormányzásának bölcs intézői. Rá eresztenek Magyarországra egy pár hős férfiút, akik azután' azon hamis és tarthatatlan ürügy alatt, hogy - letörik az obstrukciót, feldúlják a parlamenti rendet: az uralkodó magyar faj hivatott képviselőit rendőri, csendőri és katonai szuronyokkal eltávolítják a törvényhozás terméből: a nemzetiségeket képviselő és nem törvényes utón

és eszközökkel .létrehozott állítólagos többséggel mélyreható törvényalkotásokat végeztetnek s mindezek koronájaként legsürgősebb feladatuk ' a parlamenti őrség felállítása, melynek egyedüli feladata lesz, a magyarság jogai ríljellett küzdő ellenzék férfiainak az országgyűlésről való erőszakos eltávolítása, hogy igy jtöbbé a törvényhozás termében minden olyan törekvés Örökre el- némittassék, mely a rendelkezésére egyedül álló eszközökkel kívánja Magyarország közjogi és állami önállóságot és függetlenségét biztosítani.

Ilyen viszonyok és körülmények között áll elő a magyar ,j kormány egy olyan választójogi javaslattal mely minden eddig e téren ismeretes cenzus alkalmazása mellett, még oly feltételeket állapit meg, melyeknek megfelelni fölötte nehéz s igy a burkolt jogfosztási szándék jellegével bir.

Szóval az osztrákrmagyar monarchia kormányzásának ez idő szerinti bölcs intézői, midőn a külpolitikai helyzet a lehető legveszedelmessebb alakot öltötte, mindent elkövetnek, hogy a 'monarchia egyetlen biztos támpontjául szolgáló Magyarországon, minden méltányos békekisérletet mellőzve, a kérlelhetetlen belső harcot állandósítsák s a magyarság minden olyan törekvését, mely. törvényes jogainak érvényesítését célozza, mindenkorra lehetetlenné tegyék.

Hát ha ez bölcs kormányzás, akkor csakugyan lehetséges a fából vaskarikát csinálni.

Pedig hát nem volna egyébbre szükség, mint egy kis jó akaratra és belátásra s a béke s a rendes parlamenti tárgyalás

nagyon könnyen lehetővé válnék. Először is el kellene távolítani a rendőri és csendőri kordont s minden arra jogosított képviselőnek, hogy elvállalt kötelességét teljesíthesse, Szabad bemenetet engedni a törvényhozás termébe: Meg kellene szüntetni a hatalmi tobzódásból származó kizárásokat, a mint ez 1867. az alkotmány visz- szaállitása óta soha meg nem történt, dacára, hogy a lefolyt idő alatt nem egyszer fordultak elő; az emberi természetből s a különböző vélemények és politikai nézeteltérésekből folyó harcok és izgalmas jelenetek.

Helyre kellene állítani a jogrendet és kieszközölni, hogy a magyar országgyűlés egész összesége hozzájáruljon az időközben egy oldalulag hozott törvények és alkotások érvényességéhez.

Le kellene Bécsben arról mondani, hogy az 1867. évi, királyi esküvel megerősített alaptörvényekkel biztosított s a magyar állam külön állását, önállóságát és függetlenségét megállapító intézkedéseit megnyirbálják s belőle, ha lehet, egy részt elkobozni törekedjenek.

De mindenek előtt szükség volna, hogy őfelsége minél előbb kegyesen elbocsájtaná mostani magyar tanácsadóit, akik őt a helyzet hamis ismertetésével félrevezették, az ország békéjét feldúlták s a veszedelmes külpolitikai helyzetben a monarchia cselekvési képességét teljesen megbénították.

Boda Vilmos.

A folyó évre szóló előfizetési pénzeket, valamint a hátralékos hirdetési dijakat kérjük a kiadó- hivatalhoz mielőbb beküldeni.

A „Menza.“ ,-------Sz

ekseárdi

Irta: Kovács Ferenc. knml l#v|Mr

János az igazak álmát aludta s horkolt, mint egy gőzfürész. Jánosnak t. i. jó lelkiismerete volt, már pedig tudjak, hogy csak a jó lelkiismeret horkol. A horkolás mesés szép és kellemes a hallgatóra épen úgy, mint az alvóra nézve. János is boldog volt. Kezdte lassan, pianissimo, majd felemelte hangját s folytatta erősebben, azután még erősebben, forte, végül harsogva, fortissimo, mint a közúti villamos, mikor elindul; s az érzelmek skálájának tetőpontjára érve, egy sikerült felső c kiadása után hirtelen megszüntette a hangversenyt — hogy ismét élőiről kezdje.

Sajnos, e hangversenyt a legyeken kívül senki sem élvezte. Úgy látszik azonban, azok is megunták, mert korzót rendeztek János arculatán, fel akarván őt kelteni. De hiába! Jánost egyáltalában nem zavarták, minélfogva szégyenszemre kénytelenek voltak a szoba legelrejtetteb zugába vonulni, hogy idegesek ne legyenek a kétségbeejtő hangoktól.

De ime, egyszerre csak rémes dörömbölés szegődik méltó társul a horkoláshoz. Döngetik az ajtót, majd beszakad. Felemeli fejét János, megdörzsöli szemét, nem tudja, mi az, hogyan jut ő ehez a megtiszteltetéshez. Lassanként észbe kap s egy nagyot kurjant:

— Micsoda dolog az, hogy már hajnalban felzavarják az embert ? !

T. i. még csak hajnali V48 óra volt.

— Én vagyok, szólt be egy hang.

— Akkor alászolgája ! . Eredj a dolgodra, mit háborgatsz ilyen korán. Engedj aludni:

— De nem addig van az, hanem adj reggelit, kiáltá a hang mérgesen.

János egy kissé elhült. Le kellett ülnie, hogy el ne essék. Kissé bután bámult maga elé s alkalmasint mosolygott is. Hogyisne! Mért jön hozzá reggelit kérni Jenő, a postás. És még milyen hangon ! Úgy látszik, a dolog mégsem tréfa! Tőle kérnek reggelit, mikor még maga sem tudja, hogy mit fog reggelizni, vagy egyáltalában fog-e. De lassanként eszmélni kezdett s miután kidörzsölte az álmot a szeméből háromnegyedrészben, egészen elhült.

IgeD, mert eszébe jutott, hogy Jenő nem tréfál, hanem egészen komolyan beszél. A dolog u. i. úgy történt, hogy négyen otthagyták a kosztadójukat, tegnap voltak utóljára ott s ma reggel már Jánosnál kellett volna a reggelit elkölteni.

Eszébe jutott Jánosnak, hogy szövetkezeti alapon közös konyhát szerveznek az ő tanyáján, tiz forintos bejáró szakácsnéval, maguk gondoskodnak a kosztjukról, mert bizony máskülönben éhen halnának.

Tegnap este tartották az alakuló diszgyü- lést fényes erkölcsi sikerrel egy bankett keretében. Egyhangú lelkesedéssel kimondták, hogy a közös konyhára fejenként és havonként 40 koronát fizetnek be. Nem rögtön, mivel az a sietős munka sohasem volt jó máskor sem, ergo most sem, hanem a következő hónap elején, amikor t. i. lesz egy kis pénzük a közös konyha részvényeseinek.

Ugyanekkor megállapodtak a cimben is, melyet hosszas vita után a következőképen határoztak el: „Magánevők Egyesülete Nagyarányú Zabálási Alapon“, röviden: MENZA. János felé fordult a bizalom, ő lett a házigazda, házelnök,

háznagy, a szellemi vezér, a pénztáros, mely utóbbi hivatalt annál könnyebben viselhette, mivel a közös kasszában nem volt egy rézkrajcár sem.

Mindezek eszébe jutottak Jánosnak lassanként s igy most már érthető Jenő dühöngése a reggeli miatt. Viszont János megrökönyödésén sem csodálkozhatunk, tekintve, hogy reggelinek se hire, se hamva nem volt.

— Mi lesz hát már azzal a reggelivel, türelmetlenkedett Jenő. Legalább eressz be, hogy ne idekint kiabáljak !

János beeresztette s bánatos arccal fordult hozzá:

— Hát bizony pajtás, én tökéletesen elfeledkeztem arról, hogy reggelizni is kellene. Ma már valószinüleg nem részesülhetünk ebben á kiváló élvezetben, mert a szakácsáé csak 10 óra után jön főzni, akkor meg már nem érdemes reggelizni.

Jenő nem elégedvén meg a válasszal, kutatni kezdett a spájzban, de bizony nem talált ott semmit, először, mert nem is volt ott semmi, másodszor, mert az egerek azt is megették. Ellenben üresség volt elég, egész hónapra, sőt egész esztendőre való. E szomorú felfedezés után haza óvakodott Jenő nagy busán a postára, hogy a hivatalos órára ott legyen,

János pedig — mit tehetett okosabbat ? Visszabujt az ágyba. Épen sikerült elaludnia, amikor ismét pokoli zörgetés riasztja fel. A zör- getés halk kopogtatással kezdődött, mintha a kopogtató azért is bocsánatot akarna kérni, hogy ól. Ebből János persze egy hangot sem hallott. Majd ei’ősbödött a zörgés. Semmi eredmény. Azután az öklök s végül a lábak segítségével sikerült elérni a diszkrét kopogtatónak, hogy Já-