Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1913-05-04 / 18. szám

ságának, mint e részben odahatni, hogy a dirib-darab birtokok tagosittassanak. A bírói letét megszüntetése minden­esetre lényeges könnyítés. A hogy az uj törvény egyszerűsítette a bonyolult jogi formákat és a hogy a méltányosság alap­jára helyezkedett a tagosítás! költségek előlegezésével annak hét éves részletekben való visszafizetésével, azt mindenesetre ismertetni kell, mert ez megkönnyítette az érdekelt közbirtokosságnak törekvését, hogy a maradi gazdálkodás senyvesztő nyomo­rúságából ők is a haladás útjára tér­hessenek. A íöldmivelésügyi miniszternek mos­tani intézkedése hihetőleg egy kiáltó mu­lasztás gyors megszüntetésére szolgál. De a dolog nem miniszteri rendeletén múlik, hanem a kis emberek nagy baja iránt fo­gékony szivek indulatján. Ha a gazdasági egylet és a nép hivatott vezetőiben nem lesz meg az a lelkes vágy, hogy a népet az okszerű gazdálkodás bevezetésével a jólét sokat Ígérgetett korszakába levezes­sék, akkor minden miniszteri rendelkezés csak írott malaszt. Nagy okunk van hinni, hogy a gazdasági egyesületek ezt a csön­des, nem zajütő, de áldásos munkát egész lelkességgel fogják a jövőben végezni. Mezffgazitaság! tanfolyam néptanítók és tanítónők számára. A tn. kir. füldinivolésÜgyi miniszter a kisebb fokozatú ismétlő iskolákhoz a gazdasági tárgyak tanítására hivatott népiskolai tanítók, illetve taní­tónők gazdasági kiképzése céljából folyó év julius 18-tól bezárólag augusztus 18-ig az aleyógyi, adni, békéscsabai, breznóbányai, hódmezővásár­helyi, jászberényi, karczagi, lugosi, pápai, rima- szombati, soraogyszentimrei, szilágysomlyói, nagy- szentmiklósi, csáki (ezelőtt Csákovár Teinosmegyo), szabadkai földmivesiskóláknál 20—20, összesen 300 néptanító, továbbá a kecskeméti földmives- iskolánál folyó óv julius 1 - tol julius 31-ig 20 ta­nítónő, összesen tehát 320 égvén részére mező- gazdasági tanfolyamot rendez. A tanfolyamon résztvevő tunitók (tanítónők) egyenként 100, azaz egyszáz korona átalányt él­veznek, melyből 40 korona ellátási dij levonása után 30 korona a jelentkezéskor, 30 korona pe dig a tanfolyam befejezésével fog kifizettetni. A tanfolyamon résztvevő azon néptanítók (tanítónők) részére, kik a legnagyobb szorgal­mat és a legjobb előmenetelt fogják tanúsítani, a föleimivelóstígyi miniszter minden egyes iskolá­nál egy-egy 100, 50 és 50 koronás, összesen három jutalmat engedélyez. Az, hogy ezen ju­Hát, és ez nívóját emeli a mai képkiállitás- nak, itt a mi kis családi műveinkből egy sincs. Miklósi Ödön ugyan falunkbeli, de pikturája fő­városi, sót párisi és berlini, lm a művészetben meg­nyilatkozó individualitást topográfiáikig is jelezhet­jük. Nem csak a művészi s közismert karikatu- íáit értjük, de ott van pl. sok egyéb közt az elevenen mozgó III. osztályú váróterem-je, vagy kedves és bájos Sicstá-ja s első tekintetre talán bizarr cxcentricitássál ható, de hosszabb szemlé­lésre megkapó színezésű Premiere je, Parfüme, Álarc, aztán a Festők, esek a zenei hangokra keringő, szinte látható rithmussal rezgő szinek, mint egy uj irány előfutárjn. De olt van az első­rendű Kezdi Kovács Őszi bánat a, ez a melegítő és lágy nranyözön. Molnár Z. János elmélyítő Napnyugtakor ja, vagy Kézdi Kovács Hazatérése, valami sajátságos lelket altató vilió homállyal. Szebbnél szebb képek kínálják a látás élve­zetét. Zorkoczy Gyula virágos napfényes Futnál cimű képe, Neogrády „Falu vége“ s több ked­ves hangulatos ácpiareltje, éles napsütéses színei­vel, vagy a Kos-fejek utolérhetetlen festője, Bálint, Pállilc mester művészeti hagyományosa; Herrer Caesar, Berkes Antal művei, meg a többi itt mind fel nem sorolható szép festmények meg­látása megéri a legnagyobb érdeklődést. S hisszük, hogy ma, vasárnap zsúfoltan lesz a tárlat, nem a tombola miatt, hogy esetleg 1 koronás jeggyel 5—600 koronás képet nyer­hetni, de a művészet iránti érdeklődés miatt, mely a mi publikumunkat ha túlságos vásárlási kedvre nem is hangolja, — ehhez ugyanis meg­lehetős pénzek is kellenének — mégis a szinek harmóniájában rejlő és rezgő szép élvezésének a vágyát felkölti bennünk. Erdei Lajos. TOLNAMEGYJSI KÖZLÖNY talmak kiknek Ítéltettek oda, a miniszter kikül­döttje által fog a vizsgán kihirdettetni. A tanfolyamokra olyan tényleges alkalma­zásban lévő néptanítók (tanítónők) vétetnek fel, akik mezőgazdasági tanfolyamot még nem vé­geztek. A felvételi kérvényt a íöldmivelésügyi minisz­terhez kell címezni és folyó év május 20-ig az illetékes tan felügyelőségnél benyújtani. A jelölést a tanfelügyelőség javaslatára a vallás- és köz­oktatásügyi miniszter ur teljesíti. Budapest,. 1913 április 23. M. kir. főldmivelésügyi miniszter. Az osztrák diplomácia. Ez már — sajnos — csakugyan teljesen osztrák ; alig van benne egy csipetnyi magyar­ság, de meg is látszik rajta. A legutóbbi évtize­dek óta meglehetősen balkézzel dolgozik a mi dicső diplomáciánk, a Balkán-háborúban és meg­előzőleg az annexió alkalmával pedig éppen vizs­gát tett az önblamirozáshél és pedig ez irányban a legkitűnőbb sikerrel. A rég múltakat ne is bolygassuk, csak menjünk vissza az annexió idejére. — 1908 ban szükségesnek tartották, hogy az uralkodó ural­kodásának 60 éves évfordulója alkalmából, mint egy ajándékképen kimondják Bosznia Hercego vina annexiéját. A világ teremtése óta annexiót minden állam az előállott kedvező alkalom ese­tén mondott ki. Csak éppen a mi diplomáciánk tartott erre egy lényegében üres jubileumot ele­gendőnek. A következménye a szerb válság vég­sőkig való kiéleződése s ennek hátterében majd­nem orosz háború lett. A viharok akkor lecsil­lapodtak, de visszamaradt a szláv nemzetiségek elfojtott gyűlölete cs mesterségesen felizgatott el­lenszenve a monarchia iránt. Az annexióra kitűnő alkalom nyílt volna most, a Balkán háború alkalmából. Ha nem vo nullunk volna 1908 ban ki a szandsákból, akkor most egyszerű hivatkozással a birtok állapotára, megtarthattuk volna minden nagyobb emóció nél­kül a szandsákot ós nyitva állott volna az ut Szalonikiig. Igen ám, csakhogy akkor az alvó osztrák diplomáciának .tudnia kellett volna, hogy készülődnek a balkánállamok a török háborúra, erről pedig szegényekngk sejtelmük sem vjlt. Köztük éltele az' ügyvivők,- nagykövetek stb. igen szép titulusu urak és nem is sejtették, hogy mire készülődnek a balkáni államocskák, pedig a lázas fegyverbeszerzés, hadseregfejlesztés szemet szúrhatott volna nekik. E helyett száz és száz milliókat kellett kiadnunk a katonai készenlétre 1908 ban és kell most újabban. Jött a Balkán háború. Ekkor a monarchia minden héten, minden nagyobb fordulatnál vál­toztatta álláspontját úgy, hogy a végén most maga sem tudja talán, mit akar. Először a status quo, aztán a független 'Albánia, végül most itt van & Szkutari kérdés. , Ennél a Szkutarinál a bonyodalom valöság gal humoros lenne, ha nem volna olyan vérfa­gy asztóan tragikus és vészteljes a helyzet. Mi követeljük a független Albánia megalapozását és ennek részére Szkutarit. Közben megegyeznek a montenegroiak a törökökkel, tehát a két legide tékesebb fél, Szkutari hovatartozandósága kérdé­sében és reklamáljuk a várost Albánia számára. Albániának czidőszerinti kikiáltott fejedelme, Essad basa, aki jelenleg a tényleges hatalmat is bírja, rendelkezik a hadsereg fölött, azt mondja, hogy Albániának nem kell Szkutari, ők oda adják Montenegrónak, mi pedig mindenáron reklamáljuk azon Essad basa, illetőleg azon albánok számára a várost, akiknek egyáltalán nem kell. — Miért kell ezért esetleg ezer meg ezer magyar legény­nek elvéreznie, én nem értem és eddig igen sok politikustól is hallottam, — megjegyzem a gyen­gébbek kedvéért, nem munkapárti politikustól, — hogy ők sem értik. Miért e sok baklövés a diplomáciától ? Azért, mert ha végignézzük a diplomácia tagjainak név­sorát, ott mást,mint bárót, grófot, herceget, kis istent, nagyistent és öregistent nem látunk. Min­den jót elismerünk a mágnásvilágról; elismerjük, hogy nagyon derék, sokszor liberális emberek, hazaszerető, királyiul, derék, vagyonos úri embe­rek, de engedjék meg nekünk, kinek a vérére megy a játék, — mindez nem elég a diplomata pályára. Oda még valami kell, a‘ mit csak a termé­szet nyújthat és a kinek nem nyújtotta avagy kis adagokban, azt nagyon kérjük, legyen inkább udvari hivatalnok, szép testőr, kormánypárti kép­viselő stb. stb. és engedje át ezeket a nehéz po­zíciókat a Deák Ferenceknek, az Andrássy Gyuláknak. Tehát a jelszó: Független Albánia! Mind­halálig független Albániai De mi lesz az 1790: X. t. c. végrehajtásával, bogy Hnngaria est reg- num liberum et ad totam regiminis formám in­dependens! ? Mikor lesz végre Magyarország füg­getlen és szabad állam, ura saját akaratának. - A parlamenti testőrséggel akarják ezt biztosítani ? Ezt átengedjük a független Albániának. ^ Úgy látszik, a magyar csak arra jó, hogy ágyutöltelek legyen. Mikor itt nálunk a nemzet legszentebb jogait lábbal tiporják a dinasztia és Ausztria érdekében, ugyanakkor, lenn a határ­szélen ténylegesen megvalósult az. exercitus hun- garicus, a magyar hadsereg, mert szinmagyar legénység áll talán százezer számra a hatáion. A halát itt Pesten Tisza István utalja ki a nem­zetnek rövid utón. ­D*. Bognár Oszkár. KÜLÖNFÉLÉK. A seregélyem ifjakhoz. (A seregélyes! hadköteles ifjak a sorozó-bizotlság előtt kijelentették, hogy ők nem hagyják magukat megvizitáltatni, mert nincs köztük untauglich.) Seregélyes község aranyifjusúga A magyar nemzetnek aranyos virága, Igazi szép virág, igaz magvar virág, Úécsiild meg e kincset, egész magyar világ! Síró, rívó, gyáva, pityergő legények ! Seregélyes bátor i/juit nézzétek ! Nem akar ott egy sem untauglich lenni, Hazáért, királyért kész a harcba menni!' Derék fiúk vagytok! Seregélyes éljen! Minden anya ilyen fiukul neveljen ! így ha majd kürt riad, iyy ha majd dob pereg, Diadalmai arat a hős magyar seregi Kötesd, 1913 április 24. Kálmán Dezső.- Királyi kitüntetés A király Horváth József Géza járási csendőrőrmestert, székesfehér­vári segédoktatót, Mutsenbacher Lipót szekszárdi magánzó vejét, aki mint őrsvezető sokáig Szelt - szárdon, majd Bátaszéken és Faddon szolgált, hosszas és kiváló szolgálataiért a koronás ezüst érdemkereszttel tüntette ki. — Kinevezést k. A király Finkey Pál pécsi törvényszéki bírót a pécsi Ítélőtáblához bíróvá, Gadó Antal pécsi törvényszéki jegyzőt pe­dig a pécsi járásbírósághoz albiróvá nevezte ki. — Lelkészválasztás. Dávid Pál vármegyénk­ből származó lelkész, ki a véletlen folytán már 4 éve Erdély egyik legexponáltabb álsófehérme- gyei községeben — tenger oláhsag közt — lel- készkedik Alamóron, a Szabolcsmegyében fekvő tornyospálezai református gyülekezet 19 pályázó közül egyhangúlag lelkészévé választotta.- Hivatalvizsgáló főügyész. I'elber Artur pécsi királyi főügyész múlt hétfőn Szekszárdra érkezett és hivatalvizsgálatot tartott a szekszárdi kir. ügyészségi hivatalban. — Első áldozok. Az őcsény hegyi kis isko­lások áldozó csütörtökön végezték első szent ál­dozásukat a diákmise alatt, kikhez Mayer Lajos hittanár intézett alkalmi beszédet. — Egy felügyelő-igazgató kitüntetése. A király Reberics Imrének, a pécsi községi népok­tatási intézetek felügyelő-igazgatójának, a népne­velés terén kifejtett sok évi buzgó működése elismeréséül a Ferenc József rend lovagkeresztjét adományozta. — Biró választás Sióagárdon. Takács János felfüggesztése folytán megüresedett bírói állás betöltésére április hó 24 én megejtett választás alkalmával történt. Megváiasztatott egyhangúlag Sági György képviselőtestületi tag. — Áthelyezés. Az igazságügyminiszter Sey Jenő mohácsi járásbirósági jegyzőt, saját kérel­mére, a pécsi törvényszékhez helyezte át. A pénzügyminiszter dr. Szövényi György nagyszebeni pénzügyi segédtitkárt, földadó nyilván­tartási biztost Szekszárdra helyezte át. — Tanulmányi kirándulás. A Fejér és .Tol­namegyei Gazdatiszti kör, Székesfehérvárott tar­tott közgyűlésében elhatározta, hogy május hó 18-án a kör tiz éves fennállását díszközgyűléssel ünnepli meg és elhatározta, hogy tavaszi tanul­mányi kirándulást tesz Klinfy Károly tolname­gyei fácánkerti birtokára. — A pécsi rk. káptalan 300.000 koronás adománya. Zichy Gyula gróf, a bőkezű pécsi megyéBpüspök, mint tudva van, Pécsett püspöki főgimnáziumot és vele kapcsolatosan internátust létesít, melynek építését legközelebb megkezdik. Ezen kettős kulturális intézménynek templomra is van szüksége, mely vallásos célra a székeskáp­talan 300.000 koronát szavazott meg akként, hogy 1913 január 1-től számítva 3 éven át, évenkint 100.000 koronát folyósít. — Könyvtár adományozás. A földmivelés ügyi miniszter a szakályi és tolnanémedii kis­gazdakörnek népkönyvtárat adományozott.

Next

/
Thumbnails
Contents