Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-27 / 17. szám
XLI. évfolyam. 11 szám. Szekszárd, 1913. április 27. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bczeréd] htván-ntca 6. sz., hová a lap szellemi részét Hlelő minden közlemények intézendök. Felelős szerkesztő Főmunkatárs Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. 1 Molnár-féle nyomda r.-L, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzkflldemények intézendök. BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. EISfizetési ár: Egész évre 12 K, ‘/a évre 6 K, V* évre 3 K. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K, 100—200 szóig 9 K, 200—300 szóig 10 K, minden további 100 szó 2 K több. — Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. Még sokáig. Nem tehetek róla, de mindig a derültségnek egy neme vesz erőt rajtam, valahányszor a fővárosi ellenzéki lapokban azt olvasom, hogy Lukács László miniszter- elnök Bécsbe megy kihallgatásra a királyhoz s most már, minthogy Bécsben is súlyt helyeznek a magyar parlamenti viszonyok orvoslására, be fogja adni lemondását s grófi rangra emelve kegyesen útnak bocsájtják. Nem kedves magyarom, légy elkészülve reá, hogy Lukács László még sokáig fog uj terheket rakni a vállaidra s eszeágában sincs, hogy annyi furfanggal megszerzett állását a felső kegy elvesztése folytán odahagyja. Midőn Bécsben elhatározták, hogy a magyar parlamentben mindennemű ellent- állást lehetetlenné tesznek, volt bátorságuk hozzá, hogy dacára a fenyegető külviszo- nyoknak, ujjat húznak a magyar nemzet zömével s az ellenzéknek a parlamentből fegyveres erővel történt kizárása alkalmazásával is folytatják a műveletet, melybe nem valami nagy kormányzási bölcsességgel belekaptak. El lehetünk reá készülve, hogy Lukács László, dacára a sópanama tekintélyromboló hatásának, még sokáig, talán 15 évig mint Tisza Kálmán, helyén marad ; az ellenzék kizárásával, a munkapárti parlamenttel meg fogja szavaztatni az újonc- létszámnak 25 ezer fővel való szaporítását s az összehívandó delegáció által annak nem csekély költségeit; államosítani fogja a községi jegyzők nagy táborát; keresztülviszi a képviselőválasztási kerületeknek a kormánypártnak kedvező uj beosztását s sok egyebet, melyeket a makacs magyar nemzet letörésére már eddig Bécsben kigondoltak. Tisza István is még sokáig ott fog ülni a képviselőházi elnöki székben. Nem azért alkottatta meg az őrség felállítása iránti törvényt, hogy ország-világnak, vagy inkább Bécsnek meg ne mutassa, hogy kidobat annyi ellenzéki képviselőt az ülésteremből, mennyi szükséges arra, hogy a kormánypárt háborítatlanul megszavazhasson mindent, amit Bées akarata rájok parancsol ; nem azért alkottatta meg az uj házszabályokat, hogy az abban megszabott nagy pénzbírságokat ne alkalmazza azokkal szemben, kik elég bátrak lesznek a ^kormány javaslatai ellen állást foglalni. Ilyen reménytelen helyzetben, azt hiszem nem vádolhatnak fekete májusággal, ha igy képzelem a jövőt. Lukács és Tisza helyükön maradnak az egész éven keresztül; időközönként foglalkoztatják a képviselőházat, de U£r>- hogy az ellenzéket az alkotott szigorú rendszabályokkal minden ellentállásra képtelenné teszik. A nyáron, vagy az őszre összehívják a közös ügyek intézésére hivatott országos bizottságot ; azzal megszavaztatják a felemelt katonai kiadásokat. Ugyancsak akkor a kormánypárttal a jövő évi országos költségvetést s egyébb kisebb javaslatokat. TÁRCA. Ember vagyok.* Hogyha sas lennék én, Napba nézve, szárnyam az égig száguldna, Igazság fényében lelkem elkábulna, Fő lázadva látnám a föld ezer vétkét: Lesújtó haraggal a bűn nemzedékét Darabokra tépném. Hogyha gólya volnék, Fészkem nem kéményre, a Vulkánra raknám, Izzó parazsával szedném teli a szám. Szeretet melegét hordanám minden házba, - Hogy újra éledjen a tűzhely varázsa, A családi hajlek. Fülmile ha volnék, Elsírnám a múltnak éjbe szállt emlékit, Csattognám a jovö pirkadó reményit, A világalkotó Összhangot zengeném, S a párok fészkelő kéjteli éjeién Szerelmet dalolnék. De csak ember vagyok. Röghöz köt ezernyi gondjával az élet, Küzdők s a célomhoz el tán sosem érek. Egy erényem van csak : hogy a gyarlóságom Nem kendőzöm, — lássák, ahogy magam látom. ... A nap rám is ragyog. Boldog csak igy leszek. „Veniam petimus damusque vicissim“ Megbocsátás nélkül az üdvösség is kin, De ha szívből kérünk s adunk bocsánatot, A béke lelkűnkben örök fészket rakott. . . . Legyünk csak emberek! HARFAS. •Mutatvány szerzőnek „Hibám és egyéb költemények“ címmel most megjelent kötetéből. A 7 ívre terjedő, Novák L. három művészi szimbolikus rajzával diszitett munka ára fűzve 2 korona, diszkőtésben 4 korona. Azután mehet a képviselőház újabb pihenőre, mindaddig, míg el nem érkezik a jövő évi tavasz, mikor azután feloszlatják a képviselőházat s az uj választási törvény alapján uj választásokat rendelnek el. Jó előre azonban Lukács László miniszterelnök ur a szokott módon gondoskodni fog a pártkassza bőséges megtöltéséről. A íőszolgabirák és szolgabirák akcióba lépnek s az államosított községi jegyzőknek szigorú utasításokat adnak. — Lesz szuronyos csendőr és katona, a mennyi csak kell. A választók összeírására hivatott bizottságokat úgy állítják össze, hogy már maga az összeírás valószínűvé teszi a nekik kedves jelölt győzelmét. — Választási elnök pedig csak az lehet, ki a pártatlanság erényével nem rendelkezik. Már most egy ily módon végrehajtott választásnak az lesz a következménye, hogy a nemzeti munkapárt újra nagy többségben jelenik meg az országgyűlésen s akkor Tisza gróf és Lukács László a mellüket verve kijelentik, hogy a nemzet többsége mellettük döntött, helyesli eljárásukat s igy a hatalom megtartására készséggel vállalkoznak. Ez a jövő valószínű látóképe s mindez nagyon lehetséges. Mert hogy is mondta boldogult Ugrón Gábor: r-omlott értelmiséggel és gyönge néppel nem lehet Magyarországon függetlenségi politikát csinálni. Ezt a mondást ki lehet egészíteni ily módon: hasonló tényezőkkel Magyarország ősi alkotmányát sem lehet megvédelmezni. Boda Vilmos. A zene esztétikája. Irta: Schoppenhauer Arthur. Az operánál sokkal tisztább zenei élvezetet nyújt az énekelt mise, melynek nagyobbrészt érthetetlen szavai,, avagy véges-végig ismételt halle- luják, gloria, eleison, amen stb. puszta solfeggiává válnak, amelybén a zene csupán az egyházi jel leget tartva meg, szabadon mozog és nem csor- biitatik meg saját terén mindenféle bajokkal, mint az operában úgy, hogy itt akadálytalanul kifejtheti összes erőit. S nem csúszik a földön, mint a protestáns egyházi zene, a maga nyomott pu itán vagy methodisztikus jellemével, mely bü képe a protestáns erkölcsnek, hanem szabadon és nagy szárnyalással fenn lebeg, akár egy szeráf. Csak a mise és a szimfónia adnak zavartalan, teljes zenei élvezetet, mig az operában a zene az unalmas darabbal és ennek álköltészetével nyomorultan kínlódik és a reá rótt teherrel boldogulni iparko dik akárhogyan, csak sikerüljön. A gúnyos leki csinylés, mellyel a nagy Rossini olykor a szöveget kezelte, ha nem is dicsérendő, de legalább igazán zenei. Egyáltalán a nagy opera, mivel már három órányi hosszúságával zenei fogékonyságun kát mindinkább eltompiija s közben egy rendsze rint igen unalmas cselekedet csigamozdulatai türelmünket próbára teszik 1 magában véve és lényegileg is untató természetű, amit csakis az egyes produkció tökéletes kiválósága tehet jóvá. Azért ebből a fajtából egyedül a mestenipüvek élvezhe tők és minden közepes elvetendő. Arra is kellene törekednie, hogy az operát mindinkább összébb vonják és kivonatolják és igy. lehetőleg egyfelvo- násos legyen és egy óráig tartson. A dolgot áté rezve az én időmben Rómában arra a rossz kibu vóra találtak, hogy a teatro della Valiéban egy opera és egy vígjáték felvonásait felváltva adták elő. Az opera legfeljebb két óráig tartsou, a dráma ellenben három óráig. Mert a drámához szükséges figyelmesség és szellemi feszültség tovább tart, sokkal kevésbbé feszíti meg figyelmünket, mint a folytonos zene, amely a végén idegkinzássá lesz — ezért az. opera utolsó felvonása most szabály szerint a hallgatók gyötrése és még inkább az énekeseké és zenészeké. E szerint azt hihetnők, hogy itt egy nagy gyülekezetét látunk, mely az önsanyargatás végett egy begyült, a dolgot kitartással követi végéig, amely után már mindegyik hallgató sóhíjtott — a szökevények kivételével. Az ouvertura a zene jellegét és az események folyását jelezve az operára készítsen elő, de ennek nem szabad nrgyon nyíltan és világosan történnie, hanem úgy, amint álomban látjuk a történendőket. * A vaudeville oly emberekhez hasonlítandó, ki a zsibvásáron vett ruhákban feszit; minden egyes darabot már viselt valaki, akinek számára készült és akihez mérve volt; azt is látni, hogy nem tartoznak egybe. Ehhez hasonnetnü — tisztességes emberek kabátjairól levágott rongyokból összefoltozott barlekinzubbony — a potpjurri, igazi zenéi alávalóság, amelyet a rendőrségnek el kellene tiltania. A zenß, | szép egyik igen elkülönített fajtája. Csak az időt ismeri, minthogy az idő közvetlen feltétele, de semmit sem * abból, ami az az időben történik. A zene netn az érzékvilágban való jobb öntudat hatásainak ábrázolása, mint egyéb művészetek, hinein maga egyike azon hatásoknak. Amint a természet és építőművészet szemlélete, a zene is elragad a szubjektivitásunktól, de többet tesz: pozisive mondtam azok is tesznek). hat (amit, mint
