Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1913-04-20 / 16. szám

4 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1913 április 20. — Műkedvelői előadás és táncmulatság. A szekszárdi róm. kath. legényegylet folyó hó 20-án, ma a róm. kath. olvasókör dísztermében saját házalapja javára, műkedvelői előadással egybekötött zártkörű táncmulatságot rendez. Az előadás kezdete 8 órakor. Helyárak: (számozott helyek) I. hely 1 K 40 fill., II. hely 1 korona, állóhely 60 fillér. Felülfizetéscket a legényegylet házalapja javára köszönettel fogad és hirlapilag nyugtáz a rendezőség. — Jegyek előre válthatók Szentiványi József egyl. elnöknél. Színre kerül; A Cigány. Eredeti népszínmű 3 felvonásban. — Előadás után tánc. — Elvitte a vonat a ballábát. A f. hó 17-én Szekulisz János szabadkai segédfékező Mórágy állomáson egy kocsi berakásnál segédkezett. Mi­kor a pályatesten át akart menni, az egyik átjáró sinei közé beszorult a lába, és sehogysem tudta azt kiszabadítani. Ilyen állapotba jött a síneken egy tolató mozdeny, melynek vezetője nem vette észre a szegény bennszorult lábú vasutast, s a mozdony levágta a hallábát. Szekulicsnak jövő héten lett volna az esküvője. A sérült vasutast a bajai közkórházba szállították. — Helyettesítés. Dömötör Miklós szék* szárdi anyakönyvvezetőnek Nagybecskerekre tör­tént kinevezése folytán az anyakönyvvezetői teen­dőket Szüts Ferenc városi nyilvántartó látja el. Halálozások. Kapossy György nyugal­mazott naki kántortanitó, egyházi zeneszerző, kinek énekeskönyve az egész országban közké­zen forog, Nakon hosszas betegség után elhunyt. Múlt szombaton temették el az egész falu őszinte részvétele mellett a ritka zeneszerzőt és jeles nevelőt. Az elhunytban Kapossy István volt szekszárdi káplán édesatyját gyászolja Hőgyészen elhunyt özv. Wurm Lipótné életének 71-ik évében. Az elhunytat a család és rokonok gyászolják. Köztük a elhunytnak fiai: Wurm Ödön és Wurm Ignác nagybérlők. — Adomány a tüzkárosultaknak. Az Egye­sült Szekszárd-Tolnamegyei Nőegylet 120 koronát adományozott a szegény szekszárdi tüzkárosultak részére. — A fagykár bejelentése. A szekszárdi szőlőtulajdonosok figyelmét felhívjuk, hogy a szen­vedett fagykárt adóleirás végett a városi adóhi­vatalnál írásban mielőbb jelentsék be. — A pénzügyi számvevőségi tisztviselők mozgalma. Az ország pénzügyi számvevőségi tisztviselői a f. hó 20-án Budapesten a régi Országházban tartják meg országos nagygyűlé­süket, melyen á helyzetük javítása céljából indí­tott mozgalom teendőit tárgyalják meg. A nagy­gyűlésre a szekszárdi p. ü. igazgatóság mellé rendelt számvevőség tisztikara Kontskó Andor p. ü. számvizsgálót és Háry Béla p. ü. szám­ellenőrt küldötte ki. — Egy erdötanácsos öngyilkossága. Ihrig Vilmos volt bátaszéki uradalmi erdőtanácsos — mint Kaposvári ól írják — ott, múlt csütörtökön lakásán vadászfegyverével főbelőtte magát és rövid haláltusa után meghalt. A tragikus véget ért nyugalmazott erdőtanácsos 82 éves volt, aki már régebben betegeskedett, az aggkorral járó elgyengülés a télen ágyba döntötte éB a gyötrő betegség érlelte meg benne az öngyilkosság gon­dolatát. Nején kívül fia, leánya, unokái és roko­nai gyászolják. — Az elhunyt országos hirü va­dász ember volt; ő lőtte a szálkai erdőben azt a szarvast, melynek agancsa 130 centiméter és 13 kilogramm súlyú. Ez az agancs most Montenuovó herceg birtokában van. — A Szekszárdi Dalárda értekezlete. Dr. Szentkirályi Mihály polgármester elnöklése mel­lett a Szekszárdi Dalárda folyó évi április hó 18-án délután értekezletet tartott, melyen a nyár elejére dalestély rendezését határozták el. A ter­vezett dalestélyt jó idő esetén a Szekszárd-Szálló udvarán tartják meg. Tánc nem lesz, hanem a hallgatóság asztalok mellett foglal helyet s a be­lépti dij is leszállított lesz, hogy a művészi pro­gramúm dalestélyen minél nagyobb számban és minél feszélyezetlenebbül jelenhessen meg a pub­likum. A próbákat meg is kezdték. — Leszállították az angol kamatlábat. Ezen látszólag jelentéktelen esemény nagy kihatással van az egész világ közgazdaságára és nálunk is hamarosan érezhető lesz annak hatása. London­tól érkezett távirati jelentés szerint az angol nemzeti bank csütörtöki tanácsülésén a kamat­lábat fél százalékkal leszállította. Az angol bank elhatározása nagy megkönnyebbülést ’ hozott. — Péflzügyi körökben általános a vélemény, hogy a feszült pénzügyi helyzet javulása most már ko­molyan kezdetét veszi. — Mautner Gyufa fogászati műtermét f. évi május hó 5-én Szekszárdim* Mofnár Mór-féle házban, Széchenyi-utca 169. sz. megnyitja. — Nincs gyermeknap Szegeden. Szegedről jelentik: Az Országos Gyermekvédő Liga a tavasz- szal gyermeknapot akart rendezni Szegeden és ezt a szándékát bejelentette Lázár György dr. polgármesternek, mint a főispán helyettesének. A polgármester azonban az ünnepség megtartását nem engedélyezte, azzal az indokolással, hogy a jelenlegi pénzszük világban, mikor a polgárság legszükségesebb kiadásait is csak a'legnagyobb erőfeszítések árán fedezheti, nem szabad a közön­séget jótékonycélu pumpolásokkal zaklatni. A polgármester nemcsak a Liga kérelmét tagadta meg, hanem ez évben más jótékonycélu pumpo- lásokat sem engedélyez. — A városok háztartásának rendezése és az uj adótörvények. A napokban az a hir látott napvilágot hogy az adótörvényeket csak 1916 ban léptetik életbe. Most pedig állítólag beavatott forrásból azt közük, hogy a jelenlegi kormány a koalíció által alkotott törvényeket véglegesen el­ejtette, sőt a pénzügyminisztérium törvényelőké­szítő-osztályában már dolgoznak is az uj adótör­vények revízióján. A revízió munkája két neve­zetes irányban folyik a pénzügyminisztériumban: elsősorban kihagyják azokat a paragrafusokat, melyek rengeteg zaklatásnak és az adót meg­kétszerező bírságolásnak tették volna ki a dol­gozó polgárságot, másodsorban módot keresnek arra, hogy a vidéki városok háztartását megóvják a csődtől. Ennél okosabbat és népszerűbbet bizony a kormány nem cselekedhetne. — Kísérleti léggömbök. Nemsokára gyak­rabban lehet majd látni léggömböket, miket tudo­mányok vizsgálódások céljából bocsátanak a leve­gőbe. Különös jelentőséget tehát nem kell ezeknek tulajdonítani, mégis a belügyminiszter rendeletben arra hívja fel a lakosságot, hogy az ily leszálló léggömböket ne rongálja meg, hanem aki talál ilyent, közölje ezt távirattal „Meteor Buda“ címre, ahonnan a léggömb elküldésére alkalmas ládát fog kapni. Az elcsomagolásnál is, egyébbként is ügyelni kell a gömbön alkalmazott műszerekre, mert azok előállítása igen költséges, s csak ha ép­ségben érkeznek meg rendeltetési helyökre szol­gálhatják azt a célt, melynek elérése végett a gömbbel útnak bocsátattak. Aki ilyen léggömböt a jelzett címre eljuttat, 20 korona jutalmat kap. — A bonyhádi vásár. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter 1913. évi 25136. szám alatt kelt rendeletével megengedte, hogy a Tolnavármegye területéhez tartozó Bonyhád községben az 1913. évi április 28. és 29 re eső országos kirakó- és állatvásár ez évien kivételesen május 13 és 14-én tartassék meg. — JÓ lucerna termés. A mesterséges ta­karmánynövények termesztése hova-tovább nyer jelentőségben, mert az állattartás ma már mező- gazdaságunk egyik legjövedelmezőbb .ága. Külö nősen a lucerna- és lóhereféléknek van nagyon fontos szerepe, amennyiben ezek nemcsak nagy tömeget, de egyszersmind igen kitűnő takarmányt is szolgáltatnak; ezeket kellene tehát nagyobb területen, de jobban előkészített, jobban trágyá­zott talajon termeszteni, a magyar gazda azonban ezen növények termesztése körül sem fejt ki mindig kellő gondot,; távolról sem olyant, mint a német gazdák. — Lucernának, lóherésnek szánt talaját nem műveli elég mélyen, nem alkalmaz elegendő istálló trágyát, különösen pedig nem használ foszforsav tartalmú műtrágyákat, holott e növények foszforsav fogyasztása rendkívül nagy s igy természetes, hogy az alkalmazott szuper- foszfátot nagy terméstöbblettel hálálják meg. — Gyárfás Józsefnek, az orsz. m. kir. növényterme­lési kísérleti állomás vezetőjének, most megjelent „Lucerna és lóhere kísérletek tanulsága“ cimü munkája kimerítően ismerteti úgy a szerves, mint az ásványi trágyák hatását a lucerna és lóherére s azon hazai kísérletek kivétel nélkül kedvező eredményét, melyek az ország különböző helyein lóhere és lucerna műtrágyázással végeztettek. — A munkásbiztositó pénztárak és a cséplő­géptulajdonosok harca. A cséplőmunkások bizto­sítási kötelezettségének kérdése már régóta vita tárgya. A cséplőgéptulajdonosok ugyanis a gépeik mellett alkalmazott munkásokat eleinte az orszá­gos Gazdasági és Cselédpénztárnál biztosították baleset esetére. Amikor azonban az 1907. évi XIX. törvénycikk életbe lépett, e törvény abban az irányban is intézkedett, hogy a eséplőmunká- sok ezentúl a kerületi munkásbiztositó pénztá­raknál biztosíttassanak betegség és baleset ellen. Ez a biztosítás természetszerűleg csak akkor volt kötelező, ha a cséplőgéptulajdonosok nemcsak a saját, hanem a mások gazdaságában is dolgoz­tatott gépével. A cséplőgéptulajdonosok ilyen kö­rülmények között két részről is megterheltelek biztosítási járulékkal. Végül a kereskedelmi mi­niszter rendeletet adott ki, amelyben a törvény- hozás hibáját reparálva úgy intézkedett, hogy a cséplőmunkásokat betegség esetére sem kell a munkásbiztositó pénztáraknál biztosítani. A kerü­leti munkásbiztositó pénztárak törvényellenesnek minősítették a miniszter rendelkezését és a biz­tosítási kötelezettség eldöntése végett esetről- esetre a rendőri bírósághoz fordultak. A szabad­kai munkásbiztositási választott bíróság volt az első, amely a kérdésben állást foglalt és kimon­dotta a cséplőmunkásoknak a betegség esetére való biztosítási kötelezettségét. A szabadkai ke­rületi munkásbiztositó pénztár az ügyet elvi je­lentőségű határozat provokálása céljából az állami munkásbiztositó hivatal elé terjesztette, amelynek bírói tanácsa a f. hó 9 én tartott teljes ülésében az elsőbiróság ítéletét indokolásánál fogva teljes egészében magáévá tette. — Csőd. Németh Ilka felsőireghi be nem jegyzett kereskedő ellen a szekszárdi kir. törvény­szék a f. é. április 14-én elrendelte a csődöt. Tömeggondnok dr. Király Géza tamásii ügyvéd és helyettese dr. Marxreiter Alajos szekszárdi ügyvéd. — A gyanú sarát fröccsentik szerte-szét a fizetett lapok. Úgy adják, mintha ami Lukáccsal most történik, nagyon méltatlan, igaztalan volna. Mintha dolga megszokott és megengedett dolog lehetne és lehetett volna eddig a politikában. Mintha amivel Lukácsot Désy vádolta, többen is ludasok lennének. Sőt, hogy Wekerle is hason­latos elszámolási görbeségekben leiedzett volna. Hogy az ellenzék egyes képviselői is pénzeltek volna a sópénzből, mégpedig Kossuth Ferenc tudtával. Azaz ha Lukács panamista, akkor min­den politikus panamista. Lukács vétke tehát nem is vétek, hanem politikai közszokás, megengedett, megszokott gyakorlat. Egyszóval a közvélemény formálódjék oda, hogy amit majd mondani fog a bi óság előtt, az előkészített lelkek befogadják s a nemzet adja meg neki a fölmentvényt, vagy nézze el a tetteit, mert hiszen ő csak egy a sok közül s talán nem is a legnagyobb panamista, mint azt annak idején Désy mondotta s amiért Lukács perbefogta. Wekerle azonban torkán akasztotta a szót a vádolónak. Héderváryval mondatta meg, hogy rút valótlanság, amit róla a hazug lapok mondanak. Kossuthék is hasonló világosságba helyezték a maguk tisztaságát. Tehát a gyanú sara fröccsen ugyan, de az éber ellenfél szépen lefejti magáról ezt az undok sarat és visszadobja s ezzel mégjobban belémártja azokat, akiktől származik. S föleszmélteti az embereket, hogy baj lehet ott, ahol az igazság egyenes ki­mutatása helyett a gyanú sarával akarják az em­berek szemét megvakitani, hogy ép bőrrel menekül­hessenek. Hogy a gyanú pusztítja az emberek lelkeit, mint a pestis a testi életet, azt most nem bánják azok, akik a zavarosban tudnak csak boldogulni. Nem bánják, ha minden pusztul is, csak ők érvényesüljenek. Azért minél zavarosabbá akarják tenni a politikai vizeket, hogy gerinctelen gyöngeségük védelmet találjon s ők az erősek helyén elmélkedhessenek. — A tüdővész — legyőzve. Valóban nagy- fontosságú hirt kaptunk Berlinből, melyszerint a tüdővész gyógyításának az emberiséget oly nagy mérvben érdeklő problémája valahára mégis csak megoldást nyert. A berlini Oranienbürger-Strasse 66. számú épületben van elhelyezve a Klinik für Lungenkrankheiten cimü tüdőbetegek különleges klinikája, amely most úgyszólván az egész világ érdeklődési központja, amennyiben ezen a klini­kán alkalmazzák a ^Veninger-féle uj gyógymódot meglepő sikerrel. Érdekes képet nyújtanak mo3t ezen épület várótermei, ahol a külföldi lapok hírei nyomán különféle ne nzetiségbeli szerencsét­len tüdő- és gégebetegek gyűlnek össze a biztos halál elől menekülni, egészséget, életet keresni. És e sok nyelvű nemzetiség mind megtalálja a saját nyelvén beszélő klinikai alkalmazottakat, akik tolmácsolják, felvilágosítják és kellő e'helye- zésükről is gondoskodni kötelesek, amennyiben a klinikán valamennyi beteget elhelyezni képtelen- seg. De ami reánk, magyarokra . közönyös nem lehet: a zseniális gyógymód megalkotója : Wenin- ger tanár, magyar ember, aki mintegy 20 év előtt származott el Budapestről külföldre s mint természetbúvár tudományos müvei által csak­hamar feltűnést keltett. Évek hosszú során át dolgozott csendben, de vasakarattal, a tüdővész gyógyításának nagyfontosságu problémáján siker­telenül, mig vegre rendíthetetlen kitartása meg­hozta a szenvedő emberiség százezreinek a ment­séget. A klinika élén most maga a tudós áll, aki a kellő orvosi assistencia mellett, fáradhatatlan ambícióval végzi megbecsülhetetlen munkáját. — A gyógyulások eddigi statisztikája meglepő. — Az elsődleges állapotbeliek valamennyien gyógyul­nak, a másodlagos állapotbeliek közül 89°|o, a harmadlagos (tertiär) tehát az utolsó állapotbelíek közül, akiknek tüdejében már barlangok (caver- nák) képződtek, 54o/0, tehát még ezeknek is több mint a fele, adatik vissza az életnek. Hazánk­fiának e nagy sikere ránk nézve fényes erkölcsi diadal, amennyiben — mint illetékes helyről ér­tesülünk — hosszú távoliét után még ma is, a külföldiek előtt is magyarnak vallja magát.

Next

/
Thumbnails
Contents