Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-13 / 15. szám
XLI. épfolyam. > > i 15. szóm. SzehszórJ, 1913. április 13. Szerkesztőség Bezerédj Istvin-utca 6. sz., hová a lap izellemi részét illető finden közlemények intézendők. Telelőn II. Kiadóhivatal Telefon H. Molnár-féle nyomda r.-t, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzkOldemények Intézendők. Pelelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, 7t évre 6 K, 1« évre 3 K. Számonként 24 fillér e lap nyomdájáhan Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K, 100 - 200 szóig 9 K, 200 — 300 szóig 10 K, minden további 100 szó 2 K több. — Nyilüér garmond soronkint 30 (illéz. „Álljunk meg e$y szárul“ Igenis álljunk meg ! De ez alkalommal ne meddő politikai beszélgetésre. Sokkal több s ebből vérzik már az ország, semhogy kedvünk volna ez alkalommal az elipondandókba politikai célzatot keresni, csák egyszerűen utalunk azokra a híresztelésekre, mely szerint a legközelebb a törvényhozás elé kerül a községek államosítása és igy el fogunk érkezni ahhoz az időponthoz, amikor Magyarországon lesznek „magyar királyi állami“ falvak és ezekben a magyar királyi falvakban nyoma sem lesz a társadalmi tevékenységnek, mert mindenre reá fogja ütni a hivatalos apparátús a maga bürokratus bélyegét. Szomorúan állapítjuk meg ezt a tényt, mert hiszen a magyar falvakban csak a legutóbb kezdett életrekelni a társadalmi tevékenykedés, csak a legutóbbi évtizedekben indult fejlődésnek a szövetkezés és egyesülés erejéből íakasztott intézmények láncolata, melyekre áz uj rend tervezői ügyet sem vetnek, sőt a tervbevett községi adminisztráció államosításával kapcsolatban mintegy ellenszerről iparkodnak gondoskodni abban a tekintetben, hogy a magyar falvak kisembereinek társadalmi tömörülései elé a jövőben mesterséges gátak emeltessenek. Azokban a tervekben ugyanis, melyek a faluk közigazgatásának állambsitásáról szólnak, nem látjuk beillesztve azokat áz intézkedéseket, melyek kötelességévé tegyék a leendő állami közegeknek, a faluk lakóinak társadalmi tömörüléseinek előmozdítását. Nem látjuk az államosítási törekvések tervezett paragrafusai között a legnagyobb szociális jelentőséggel bird közegészségügy mikénti megjavításának lerakott alapjait ? Meg kell állapítanunk ugyanis, hogy mig a közelmúlt évtizedekben a nép gazdasági szervezkedések érdekében és igen nagy részben a községek vezetésére hivatottak segedelmével és közreműködésével, határozottan szép eredményeket értünk cl, amint ezt a legutóbbi napokban az ország minden részéből a fővárosba sereglett és az „Országos Központi Hitelszövetkezett“, valamint a „Hangya“ szövetkezet kebelébe I tartozó vidéki .szövetkezetek vezetői előtt ismeretes és immár százmilliókról szóló hiteles kimutatások is igazolhatják ; addig I szomorúan kell konstatálnunk, hogy a nép egészségügyi fejlesztése, a közegészségügy I javítása, az orvosok munkájának méltá- nyolása, különösen pedig a mindezt célzó társadalmi alakulások láuiogalása terén mind a mai napig semmi sem történt. Elrémitő az erre vonatkozó bizonyítékunk ! Most teszik közzé illetékes helyeken az ország sorozó.-jár;Mc-ak— eredmény.ejt. Megdöbbenéssel állapítják meg ezek a jelentések azt, hogy csak igén ritka az országban az a terület, ahol a sor alá állított ifjúság 50 százalékán felül akadt légyen alkalmas, egészséges, fegyverbiró egyén. A legtöbb helyen, mint tudjuk, az idén nem is oly nagyon szigorú orvosi vizsgálatok, a megvizsgált fiatalságnak legfeljebb harmadrészét, esetleg negyedrészét, sőt sok helyen még annyit sem találnak egészségesnek. — Vájjon mi lehet ennek az oka ? A magyar nép folyton degenerálódik. Egészségtelenül él, egészségtelenül táplálkozik, betegségében pedig a legtöbb helyen, még ha akar sem tud, szakszerű és kifogástalan gyógykezeléshez jutni. Hát nem megdöbbentő jelenség ez ? Orvosaink helyzete rendezetlen, a vidék közegészségügye ellátásához kevés az orvos, az állam folyton azt hangoztatja, hogy ezen bajok megjavítására ezidőszerint nincs kellő anyagi ereje! Hát legalább legyen jóindulata ahhoz, hogy támogassa és kedvezményezze az olyan irányú társadalmi tömörüléseket, melyek például magánegyesületek formájában volnának a nép között életrehivathatók. Az államilag megalkotott munkás-be- tegsegélyezés is revízióra szorul és mindezen téren alig észlelünk illetékes kezdeményezéseket, bár a leghitelesebb szakértők, a magyar orvosok ugyancsak keményen dörgik már fülébe az erre hivatottaknak a mai állapotok tarthatatlanságát. , „ÁLljunlv.. meg. tehát. ...egyszóra“ és vessünk véget ennek az antiszociális helyzetnek, induljon meg az akció alulról a falvakban és a városokban egyaránt, szervezzük meg a közegészségügy szolgálatában álló társadalmi intézményeinket, kór- I házegyesületeinket, amint erre olyan gyö- ! nyörü példákkal szolgált a modern nyugat és az „egyesült erővel“ jelszavában szerzett erővel kényszeritsük cselekvésre a I magyar törvényhozást is, a magyar nép közegészségügye érdekében való korszak- alkotó cselekvésekre. TÁRCA. A fényképezésről. Megjelent a fénykép s diadalittasan halad előre utján . . . Ma inár nincs ország, város, község, hol egy-egy élelmes fényképész fel ne ütné sátorfáját. Egy iparág sem lerjed oly rohamosan, egy sem talál annyi kedvelőre, mint a fényképészét. A nagy művész, a varázslé, ki kicsiny szekrény- | kéjébe gyűjti a napsugarakat, melyeknek segélyével valamely tárgy képét egy pillanat alatt üveglapra veti, liivebben és biztosabban mint a világ bármely festője, mindenütt talál levéietésre kész arcokra, nyilt, jól honoráló szivekre. A fényképészet a legnagyobb művészetnek mondható, mely a világ minden lüneménye felett ma már uralkodik. Ami csak él, mozog, ami létezik a természetben az mind újra és újra teremtetik általa, nincs semmi, ami magát uralkodása alól kivonhatná. Hajdanába fogadhattad, bogy magadat soha le nem véteted, ezen fogadásodat meg is tarthattad : ma már a tökéletesített készülékek létrejöttével ennek vége. Semmit sem gyanítva, semmit sem akarva járkálsz a sétatéren, a mezőn, az erdők, a patakok szélén, csolnakázol a tó habos vizén stb. gondolataidba merülve, nem látod meg, hogy valamely ponton ott terem a fürge fényképész háromlábú szekrénykéjével. Pár nap múlva egy óriási meglepetésben van részed, rátalálsz sétaközben önmagadra, ott van egyik kiratban a pompás táj gyönyörű, élethü fényképe, te is ott vagy rajta, hasztalan volt óvatossagod, egész szépségedben. Valamikor kevesebben szerezhették meg maguknak a fényképen történt ujraszületésük élvezetét, ma már mindenkinek ez a legolcsóbb fényűzése. Ma már lefényképezted magát minden szakácsné a maga cuUkszfürérje, a kis bakiin a tűzoltó ideálja, a Csőre, I’anni meg a maga Fér kója, Miskája számára anélkül, hogy erszénye ez által valami észrevehetően megapadna. Vannak azután anyák, akik szerelmesek abban, hogy kis gyermeküket angyali állapotban lefényképeztetve gyönyörű, modern keretben vagy albumban megörökítve tartsák. Vannak mamák, kik még ezen is tűimen- nek fénykép utáni rajongásukban, mert a kis baba pólyás állapotától kezdve fejlődésének, cselekedeteinek valamennyi változatait fényképeken könyörtelenül meeörökittetik. Vannak felnőttek is, akik szintén sokszor túlzottak szoktak lenni a saját becses képmásuk tekintetében. Van, ki minden évben levéteti magát különféle alakban, tudniillik, egész, fél és háromnegyed képben, to vábbá ülve, állva, leomolva stb. Ez csak méltányos dolog és rendjén való, sokszor szükséges is. De vannak ám olyanok is, kik az inggallér minden újabb változatát, bajuk minden újabb állását megürükitetik a szolgálattá kész udvarias fényképész segélyével. Semmi sem simul olyan szépen az ember hiúsága mellé, .mint- a fényképészet. Azt hiszem mindenki örömmel, megelégedéssel nézegeti a maga képjét szebuitett kiadásban. Igen, mert a mai korban a legtöbb fénykép a túlzásig szépít. Nagyon jól van ez igy, kell is, mert lássuk csak: Mici kisasszony igen szép, molett leány, I vonásai finomak, igézők; szóval nála csinosabbat elképzelni sem lehet, de ott vannak azok az utá- I latos szeplők, csak hát azok ne volnának ! De hát ezer szerencse ! A fényképen nincs/ azon csak az igéző vonások látszanak, az ostoba szeplőknek nyoma vesz’ett, mert az ügyes fényképész hűséges eltüntetője az ilyen természeti gyengeségüknek. Az igazi, a hü kép csak kenyeret adna számára, de a hízelgő kép már finom pecsenyét is ad. a kenyere mellé. A fényképeknek ma már nagy, kedves előnyei is vaupak. Bármely távolságot megszüntet mint a táviró, összehozza hamarabb az embereket, mint a leggyorsabb jármű. A szeretőt, bár országok és tengerek válasszák is el egymástól, mégis összeköti, egyesíti szerelmesével. Ott van a kép. Dehogy! Ott van ő maga amint él, amint létezik. Es fájdalmukra vigasztaló balzsamként hat a távollevő kedves arcképének láthatása. De most jön ám a java! A fénykép, mint házasságkőzvetitő. Egy már sokszor csalódott ifjú csüggedten, leverten, megáll egy fényképész kirakata előtt, fájdalomtól beesett szemei megakadnak egy szende lányka arcképén. Érzelmei újra lángra gyulnak, szive megmozdul, újra remél a gyönyörű kép láttára, milyen kellemes arc, milyen tündéri vonások, ki lehet e hölgy, hol található? Dús jutalmat adna annak, ki őt e hölgyhöz utasítaná. Eszébe jut a fényképész, rohan a műterembe, ahol szívesen szolgál az udvarias fényképész teljes név- és lakjegyzékkel anélkül, hogy valami jutalomdijat követelne a szerény útbaigazításért. A többi azután a jó ég dolga, ki ebben az ügyben ingyen szokott eljárói. Ilyen hasznos dolgok mellett vájjon ki tagadhatná, meg a fényképészet felkarolását és pártolását ? En legalább nem, ámbár én is fényképész vagyok.. lantos István.
