Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-30 / 13. szám
XU. feofolyom. 13. szám Szekszárd. 1913. március 30. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-otca 6. st, hová a lap tzellemi részét illető minden közlemények intézendők. Telelőn 11. Kiadóhivatal Telelőn 11. Molnár-féle nyomda r.-t, hová a lap részére mindennemű _____hirdetések és pénzkQldemények intézendők. Felelő s szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, Vt évre 6 K, V* évre 3 K, Számonként 24 fillér e lap nyomdáiéban. Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K, 100 —200 szóig 9 K, 200—300 szóig 10 K, minden további 100 szó 2 K tóbb. — Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. Birtokviszonyaink. Nagy bajunk, hogy még mindig kilencezer község határa nincs tagositva. A mi vármegyénknek rendkívül fájdalmas tengeri kígyója ez. Minden gazda tudja, hogy eredményesen gazdálkodni csak rendezett birtokon lehet. Husz-harminc darabban fekvő birtoktesteken célszerű gazdálkodást folyatni nem lehet. Nagyon eldarabolt földbirtokon a gazda nem juthat a megmunkált földből eredő jövedelemnek ahhoz a szaporodásához, amelyet a legegyszerűbb és legolcsóbb módon, nagy beruházások nélkül is biztosítana számára az okos gazdálkodás elvei szerint való birtokrendezés : a jó tagosítás. A jó tagosítást pedig biztosítja most a két uj tagositási törvény (1908 : VII. és XXXIX. törvénycikk), mely négy év óta van életben s máris átment a köztudatba annak használhatósága és jósága. Ez a törvény Magyarország birtokpolitikájában uj, virágzó korszakot nyit majd meg, mert elsősorban gazdasági elvek szerint készült. Minden vidéknek, minden községnek különleges gazdasági viszonyai érvényesülhetnek most a rendezésben. — Nem holt betűkkel s a mérnökök mappáján húzott vonalakkal rendeződik ezután a százfelé elszórt parcella, hanem gazdaságos előrelátással, igazságosan, egységes mérlegelés alapján. Lássuk, hogyan érvényesül a kisgazda érdeke az eljárások során. Lássuk nagyjából, hogyan folyik le az uj törvény szerint egy határ tagosítása. Ha valaki annak a község határának tagosítását, amelyben Ipldbirtoka van, előnyösnek gondolná és a határ még nincs rendezve, legelőször kérvényt ir a föld- mivelésügyi miniszterhez, amelyben elmondja, milyen okoknál fogva kívánná ő a tagosítás keresztülvitelét és kéri a minisztert, hogy a birtokrendezés megkezdésére az engedélyt adja meg. Ezt a kérvényt ;«stán ahhoz a törvényszékhez kell beadni, amelynek területébe a kérdéses határ tartozik. A kérvényhez mellékelni kell a ?, kérelmező birtokának hiteles telekkönyvi kivonatát és külön egy községi bizonyítványt, amelyben iga- zoltatik, hogy ő annak, a területnek tényleges birtokosa is. A kérvényén az aláírás a községi elöljáróság vagy közjegyző által hitelesítendő s mellékelni kell azon végzést is, melyből kitünőleg kérelmező ötszáz koronát bírói letétbe helyezett a tagositási eljárási költségekre, amely az ügy befejezésével visszatérül. Amint ez a kérvény a földmivelés- ügyi miniszterhez kerül, kiküldi megbízottját a helyszínére, hogy ott a kérelmezőkkel mindent apróra^ jnegtárgyaljon s a határt bejárja. Az ilyen tárgyalás napja a községben s a szomszédos községekben is jóelőre kihirdettetik. A miniszter megbízottja egész bizottság kíséretében jelenik meg a községházán, ahova a tagosítást esetlegesen ellenzők saját maguk közül választott bizalmi férfiát is meghívják s minden legcsekélyebb körülményről jegyzőkönyvet vesznek föl és köteles a miniszter megbízottja mindenről személyesen tájékozódni. Látjuk tehát, hogy minden érdek képviselve van az ilyen helyszíni tárgyaláson. A miniszter megbízottja aztán a minisztériumban az Állandó Gazdasági Szak- bizottság legközelebbi ülésén tövéről-he- gyére előadja a tényállást, amelynek alapján ez a szakbizottság nagy megfontolás után javaslatot hoz, hogy célszerü-e, hasznos-e, megengedhető-e a községben a tagosítás. Ezt a javaslatot aztán a földini- velésügyi miniszter magáévá teszi és értesíti kérelmezőt az eredményről. Ha megengedi a tagosítást, akkor ezen engedéllyel a bírósághoz kell fordulni a tagosítás keresztülvitele végett, ha ellenben megtagadja, öt éven át nem kérelmezhető a tagosítás engedélyezésére. Tulajdonképpen az Állandó Gazdasági Szakbizottság javaslatától függ minden. Azért igen nagy gonddal válogatta össze ennek tagjait a miniszter. Tapasztalt, érdemes kúriai bírók, miniszteri tanácsosok, gazdasági szakemberek a bizottság tagjai, akik régebbi hivataloskodásuk alapján közvetlenül, jól ismerik a nép s a gazda helyzetét, bajait. Nagy előnye az uj törvénynek az, hogy kényszertagositás most már nincsen s ha a helyszíni tárgyalásból az tűnik ki, hogy a kérelmezőnek csak magánérdeke volna a tagosítás, amelynek keresztülvitele a gazdák többségének érdekeit sértené, nem engedtetik meg a tagosítás. Aztán tetemesen olcsóbb is lett az egész eljárás, mert az állam előlegezi a költségeket s államilag külön e célra képesített mérnpköket El kell utaznom. — Irta : PiCCOlo. — Kocogatnak az ajtón. — Szabad! — szólt Sáray a kocogatásra. — Szervusz Gábor! — köszöntéssel lepett be egy ószbecsavarodott haja, evikkeres, potrohás úri ember. — Szervusz! — viszonozta bizonytalanul a köszönést Sáray. — Úgy látszik, nem ismersz ? — kérdé az idegen Sárayt. — Nem ismerlek ! — Nézz meg hát jól. — Nézlek, nézlek, de akárhogy is nézlek, még sem ismerlek — válaszolta Sáray. — Én pedig megismertelek volna még 1000 év múlva is. Alig változtál -— szólt az idegen. — Hja, némely ember állandó nemcsak elveiben, de még testi külsejében is — válaszolta Sáray az idegennek gúnyosan. — Reményiem, hogy ez nem akar célzás lenni! — kérdé az idegen. — Semmi esetre sem lehet ez célzás, mert nem is ismerlek, csak azt látom, hogy ba ismerősöm vagy, vagy voltál, annyira megváltoztál, hogy meg sem ismerlek. — No de hát erőltesd meg egy kicsit az emlékező tehetségedet, talán még is csak rám ismersz V Lehetetlen, hogy annyira elváltoztam volna! . — De kérlek, bármennyire is erőltetem emlékező tehetségemet, nem ismerlek és nem emlékezem alakodra — válaszolt most mér gyanúsan Sáray*. — Dr. Tibor Alajos, miniszteri tanácsos vagyok. — Én meg dr. Sáray Gábor kir. közjegyző vagyok, de dr. Tiborra igazán nem emlékezem. Tibor! Tibor I — Én velem solisem járt Tibor nevű ember. — No látom már, hogy vagy benned csökkent meg az emlékező tehetség, vagy én változtam át egészen. Hát most ügyel)! !! Emlékezel e még Träger Lujzira ? — Te vagy az Lujzi ? orditott most Sáray. Persze, hogy te vagy az ! És én vén szamár nem ismertelek meg! — Evvel nyakába csimpaszkodott Tibornak és össze vissza csókolta. — Hahaba! Hát most megismertél ? — Meg most, Lnjzikám. Hát mi is most a neved ? — Tibor. , — Tibor? Hja igen, mégis magyarosabban hangzik, mint Dr. Träger. Okosan volt! — Ugy-e ? ! — Hanem ülj le Lnjzikám! Hozott Isten ! — szólt örvendve, Tibort egy székre erőltetve. De megváltoztál !! — Meg meg, ugylátszik — szólt a miniszteri tanácsos ur. — No de nem is csoda Innen- onnan 30 éve ám annak, hogy utoljára láttuk egymást. — Pedig akkor vékony legény voltál még, Akárraint én még ma is. — Aztán még gyönge bajszod volt, most meg már erős és ősz bajusz és még erősebb szakái, azonkívül itt elől — és evvel kezével a gyomra táján félkört irt le — hatalmas „tekintély“. — No meg aztán más név is hozzá, hát ki az ördög ismert volna meg téged V — Ugy-e meg azonkívül országos hirü név sincs.... — No no Lnjzikám, csak félre ne érts.... — Dehogy értelek félre. Szó sincsen róla. De Dr. Tibort csak a hivatalban ismerik. Másutt nem igen, mert nem szoktam a társaságba menni. — Úgy? — Igen. Egy két barátom van, kivel a törzsasztalnál találkozom és azután pászti! — Persze csak hivatalodnak és családodnak élsz ? . — Hivatalomnak élek az igaz, de családomnak nem. . . . ? — Nem, nem. Egyszerűen azért nem, mert nincsen. — Áh !! ? ? No de feleség csak van V — Még az sincsen. — Tehát vénlegény vagy ? — Hát olyanféle bizony! Az volnék még. — No, talán van kilátás, hogy még meg- változhatik az állapotod?- Ha a jó Isten az eszemet meghagyja, akkor nem. — Tyüh, de keményen beszélsz ! — Nem akarom avval a házasságot lekicsinyelni, mert volt ám idő, amikor én sem gondolkodtam igy. — Persze üatal korodban. — Természetes. Én is csak szerelmes lettem egy szép kis lányba, mint a többi kortársam is, de azután nem kellettem neki és azóta faces! — Hát én szerencsésebb voltam és vagyok ná'adnál, ami ezt illeti. Van feleségem is, de meg hat gyermekem is van. Ugy-e elég ez az istenáldásból ? — Én ugyan nem értek hozzá a dologhoz — szólt Tibor gúnyosan nevetve, — de úgy hallottam már olyanoktól, akik szakemberek ilyenekben, hogy elég egyenlőre. — Mondhatom én is, hogy elég. No de jó az Isten, megsegít. Öt már a házból kivül van, csak a legüatalabbik leányom van még itthon. Egy leány férjnél van és a többi 3 az fin, akik
