Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-31 / 13. szám

2

Ebbűi kitűnik, bogy minden állás fontos és szükséges a társadalomban épen agy mint amily szükséges valamely gépezetben a legkisebb kerék, vagy rugó is. De tény az is, bogy minden állásnak megvannak örömei mellett a maga nehézségei is.

Ezért kell, hogy egymást megbecsülve mindenki törekedjék megélhetését biztosítani, de e mellett kell, hogy engedjen mást is élni.

II.

Pakson, de bizonyára máshol is, ha olyan két fiatal házasodik össze, akiknek semmijük nincs, ha szorgalmasan dolgoznak és takarékosan élnek és ha a jó isten nagyobb szerencsétlenségtől meg őrzi őket, úgy munkájuk után nemcsak megélni tudnak, hanem 30—40 év alatt szereznek is egy kis házikót, néhány darabka szőlőt, földet stb. Tehát néhány ezer koronát érő vagyont*.

Akik pedig örököltek valamit és igy már van valami vagyonuk, mikor önállókká lesznek, azok 30—40 év alatt a meglevő vagyonukhoz, kellő szorgalom és takarékosság mellett, legalább még egyszer annyit szereznek hozzá.

A tanító és más tanult ember ezreket kö't tanulmányára ; annyit, hogy ha azon földet venne és azt munkálná, szépen megélne belőle. Ha pedig a tanító tanulmányát, mely neki bizonyos vagyonába került, arra fordítja, hogy a nép gyermekeit nevelje és tanítsa, úgy az igazság és a méltányosság azt hozza magával, hogy ezen munkájáért annyi fizetést adjanak neki, hogy ő is ne csak megélhessen belőle, hanem 30—40 év alatt ő is legalább annyit szerezhessen is, a mennyit tanulmányaira költött. Megvan e ez mindenhol és megvan e Pakson is ? Lássuk :

Pakson a tanítók nemcsak tanulmányra fordítottak bizonyos összeget, hanem közel 30 évi tanítóskodásuk alatt még ezrekre menő örökséggel voltak kénytelenek fizetésüket pótolni, csakhogy megélhessenek. És mikor már 30 évig tanitóskodtak és tán már az örökcégből sem tellik igen csekély fizetésük pótlására, hogy e nagy drágaságban megélhessenek és csekély drágasági pótlékot kérnek egy évre, akkor a hitközségi tagok egy része úgy hálálja meg eddigi buzgó működésüket, mit az ellenségük is kénytelen elismerni, hogy durván ellenük támadnak. Sőt a leggazdagabb : Bekker József, községi virilista, aki tán 100 ezret érő vagyont örökölt és most. vette meg a hegyesi pusztát, de akinek nem elég az, hogy vagyonát egy-két évtized alatt megkétszerezheti, vagy megháromszorozhatja, százezreket szerezve hozzá, ez még sértegeti is a tanítókat, de állítólag a községi alkalmazottak, a szegény írnokok és hajdúk drágasági pótlékát is ellenezte. Tehát azoktól, akik a közügy szolgálatában fáradnak és dolgoznak még a megélhetést is sajnálja és iparkodik tőlük elhúzni, amit csak lehet, csakhogy ő százezreket szerezhessen még a már meglevő százezerhez. És ezt tartják igazságnak mások is sokan.

III.

Régebben, ha a községben, vagy az egyháznál előfordult valami építkezés, vagy más dolog a gazdagabbak szekerükkel 1—2 nap jó -szívvel ingyen segítették az anyagot stb. hordani. Sok szegény is nem sajnált 1—2 napot ingyen dolgozni a köznek.- így csekély költséggel tudtak valamit előállítani és csekély volt az egyházi, vagy a községi pótadó. De utóbb irigy szem mel nézték, hogy némelyek kivonták magukat a közös terhek alul és mamár sem gazdag sem szegény, senkim sem tesz ingyen semmit sem a községben, sem az egyháznál, hanem bármi a köznek teljesített munkát lehetőleg minél jobban megfizetteti magának minden egyes. Hogy ezáltal minden úgy a községi, mint az egyházi adó is jóval magasabb lett, azt sokalja mindenki, de ingyen ma már senki sem akar semmit sem tenni a köznek. Ingyen munkát csak a tanítótól követelnek és úgy látszik a hatóság is, mert lám az egyik egyháztag már paragrafust is citál erre. Hogyne követelné hát a nép ?

A hitközségi pénztárnoki s gondnoki állást mindenhol tiszteletbeli állásnak tekintik amelyért fizetés nem jár. Hiszen a vele járó dolog minden egyes egyháztagnak a dolga, tehát ingyen végzi egyszer az egyik, azután a másik, amint megválasztják. De mikor Pakson a gazdag Hekkert is megválasztották pénztárnoknak, ez — állítólag — sajnálta ingyen végezni az ezzel járó dolgot, hiszen ebből másnak is lett volna kis haszna. Ezért 200 korona dijat kért, 100-at ajánlottak Doki, de ez nem fogadta el, igy mást választottak meg. Most ő sokalta azt a 100 koronát, amit a legutóbbi közgyűlés megszavazott évi díjul annak a tanítónak a jegyzőségért, aki a jegyzőkönyvet már 15 év óta ingyen vezeti és azzal érveit, hogy a pénztárnok is csak 100 koronát kap, pedig sokkal több a dolga, igy elég lesz a tanítónak 50 korona. És a többség helyesnek találta ezt és leszállította az előző gyűlésen megállapított dijat.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

Azt természetesen a gazdag Bekker és vele sokan nem gondolják meg, hogy a hitközségi pénztárnok tulajdonképen a maga dolgát végzi és nincs arra utalva, hogy ebből a pénztárnok- ságból megéljen, hanem ő megél a gazdaságából. Ellenben a tanító, mikor a jegyzőséget viszi, másnak t. i. a hitközségnek a dolgát végzi és ő a gazdaságát, az örökségét a tanulmányába fektette és ölte, kell tehát, hogy ő tanulmánya után megélhessen és nem méltányos, hogy a hitközség, vagy bárki ingyen munkát követeljen tőle kivált e mai drága időben. De helyes gondolkodással a tanítóknak a hitközség részére tehesi- tett munkáját sem lehet ugyanazon mértékkel mérni, mint a hitközségi tagoknak ily munkáját, mert ők ezzel tulajdonképpen csak a maguk dől gát végzik, ellenben a tanító másét.

Csakhogy sok az olyan ember, aki mind azt sokalja, amit más kap, ha azt százszorosán megszolgálja is az illető, de azt kevesli, ami neki jut ; az ilyen nem tekint sem istent, sem embert, csak arra törekszik, hogy a maga vagyonát minél többre szaporítsa és nem gondolja meg, hogy a nem igazsággal szerzett vagyonon nincsen és nem lehet isten áldása. Figyelő.

(Folytatása köv.)

Az országos selyemtenyésztési felügyelőség évi jelentése.

Az elmúlt 1911. évre vonatkozólag most adta ki a m. kir. földmivelésügyi minisztérium országos selyemtenyésztési felügyelősége a szokásos évi jelentését, úgy az egész ország selyem- termelésére és iparára, — mint egyes vármegyékére vonatkozólag.

Ezek az évenkint megjelenő szürke füze- tecskék, telerakva statisztikaszerü számadatokkal és kimutatásokkal, — nagyon sok érdekes és szép dolgot tartalmaznak s ezek a számok min denuél jobban hirdetik annak a csendes, zajtalan működő és céltudatos munkásságnak az értékét és országos szociális és közgazdasági jelentőségét, amit az országos felügyelőség Bezerédj Pál vezetése mellett kifejt s évről-évre mindjobban beigazolódik, hogy a földmivelésügyi kormány a sokféle haszontalan felügyelőségek és. szaktudósi- tók felállításával elköltött százezrei közül legalább produktiv munkálatra is áldoz a drága adó- fillérekből.

Nálunk, ahol a százezer holdak mellől a földnélküli Jánosok — s ilyen az ország lakosságának számottevő része — vándorbotot kénytelenek a kezükbe venni s idegenben' keresni meg a betevő kenyeret, országos, elsőrendű kérdés, hogy ha már a birtokmegoszlási viszonyok rosszaságát nem javítják, legalább munkát adjanak az üres kezeknek.

S ezt teszi az országos selyemtenyésztési felügyelőség.

Hogy milyen hatással, mutatják a számok: mig az 1879. évben, vagyis a felügyelőség fel állítása előtt az évi termelt selyemgubó-mennyiség 2507 kgr volt, az 1910. évben 1.644,972 kgr-ra emelkedett s az a kereset, melyhez évente a selyemtenyésztéssel és selyemfonó-íparral foglalkozók . az utolsó években jutottak, átlag az évi 5—5 és fél millió koronát érték el s közel 100 millió korona az az összeg, amit az 1880 ik év óta a selyemtenyésztés országos felügyelősége a foglalkoztatott termelőknek és munkásoknak kezébe kifizetett, mely összeg tehát a nemzeti gazdálkodás összbevételeit növelte.

A szederfa-tenyésztés népszerűsítése, a selyemtermelés minél szélesebb körű megismertetése és megkedveltetése mind oly jelenségek, amik országos selyem iparunk előrehaladását és felvirá- gozását biztosítják.

Magában Tolnavánnegyében az elmúlt 1911. évben 174,789 korona 25 fillér gubóbeváltási dijat fizetett ki a felügyelőség, amihez ha hozzávesszük, hogy a foglalkozás könnyűsége folytán ezen keresetet nagyrészt gyermekek és nők mellékes foglalkozással szerezték meg, tudjuk ezen körülményt csak kellőleg értékelni.^

Mint különösen érdekes tételt kell kiemelnünk, hogy épen Tolnavármegyében, id. Bán János bölcskei lakos az elmúlt évben 629 koronát kapott selyemgubókért. Egyébként sajnálattal kell azt is konstatálnunk, hogy - vármegyénk egyébként nem vezet a selyemtermelésben. Bár az egyes községek elöljárói a szederfatenyésztést jóindulattal kezelik, maga a nép még nem tesz annyit, mint amennyit tennie kellene e téren.

Mint a gyáripar terén nagyfontosságu intézkedést nem hagyhatjuk külön említés nélkül a tolnai selyemfonó mellett a múlt évben felállított munkás otthont, mely egyrészt az állandó munkaerőt biztosítja a gyáriparnak, másrészt gyermek- védelmi szempontból nem kisebb szociális fontosságú intézmény. Az elmúlt övben hatvan elhagyott gyermek talált állandó mifnkát és gond1912. március 31.

viselést az otthonban. Ismertetésünket azzal zárjuk be, hogy a céltudatos munka eredménye- képen a világ selyemáru piacán a magyar selyem nemcsak ismeretes, hanem már keresett is s igy erős remény van rá, hogy ez a foglalkozás még igen számottevő keresethez és jövedelemhez juttat bennünket. Vármegyei közgyűlés.

Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 30 án délelőtt 10 órakor tartotta meg. tavaszi rendes közgyűlését gróf Appomji Géza vbt. tanácsos, főispán elnöklésével, melyre a bizottsági tagok nagyszámmal jöttékbe; mivel bizalmat kellett szavazni a bukott kormánynak és gróf Khuen-Héderuáry Károly miniszterelnöknek, meg ezután főbiróválasztás is volt kitűzve.

Gróf Apponyi Géza főispán pont 10 órakor nyitotta meg a közgyűlést és bejelentette, hogy Széuald Oszkár aljegyzőt tb. főjegyzővé, Kenézy László közigazgatási gyakornokot pedig tb. árvaszéki jegyzővé nevezte ki. Széuald Oszkár magas szárnyalása szép. beszéddel köszönte meg a kitüntetést és mély háláját fejezte ki a főispán, alispán és a törvényhatósági bizottságnak.

Az alispán időszaki jelentését, amelyet minden bizottsági tag nyomtatásban megkapott, tudomásul vette a közgyűlés és az alispáni jelentésben foglalt indítványok értelmében köszönő feliratot intéz a miniszterelnökhöz, valamint a földmivelésügyi és kereskedelmi miniszterekhez is, amiért jóakaratu támogatásba vették Tolnavármegye törvényhatósági bizottságának azon kérelmét, melyet a büdapest—boszniai legrövidebb vasút és vLikovár—satnaci Duna—Száua- csaíornának kiépítése tárgyában intézett. Továbbá Tolnavármegye közönsége köszönő átiratot küld Baranyavármegye és Eszék szab. kir. város közönségének azon valóban testvéri érzületről tanúskodó támogatásért, mellyel Tolnavármegye mozgalmát felkarolta és a minisztereknél megjelent küldöttséghez csatlakozott. — Tolnavármegye felkéri a nevezett törvényhatóságo- kat, hogy legközelebbi közgyűléseikből a biztató miniszteri választ ugyancsak köszönjék meg és a vasútépítés mielőbbi megkezdését a maguk részéről is szorgalmazzák s a kérdést mindaddig, mig a vasút meg nem épül, állandóan napirenden tartsák. Ugyancsak az alispán indítványára a közgyűlés Rüll Nándor elhunyt megyebizottsági tag emlékét, aki közel 200.000 koronát hagyott emberbaráti célokra, jegyzőkönyvében örökité meg.

Felolvastatott a belügyminiszternek leirata, melyben tudatja, hogy a vármegyei tisztviselői nyugdíjalap javára segélyt nem ad.

Szeniiványi Miklós völgységi járási főszolgabíró 25 évi szolgálat után 2880 koronával nyugdijaztatott s neki a törvényhatósági bizottság Kouách S. Endre indítványára köszönetét és elismerést szavazott.

Az ezen nyugdíjaztatás folytán megüresedett állásra ketten pályáztak: Reich Oszkár tamási szolgabiró és dr. Perczel Béla vm. aljegyző. A kijelölő bizottságba a főispán dr. Kämmerer Ernő, Náway Emil és báró Schell József bizottsági tagokat nevezte ki, megválasztattak pedig Racial Béla, Kouách S. Endre és Forster István. A főispán erre a közgyűlést felfüggesztette és a bizottság visszavonult. A kijelölő bizottság csakhamar megjelent és jelentette, hogy I-ső helyre dr. Perczel Bélát, Il ik helyre pedig Reich Oszkárt jelölte. A szavazás két bizottság előtt nyíltan névre történt, melynek eredményét SzLankouáhszky János hirdette ki. Leszavazott 196 bizottsági tag, 142-en dr. Perczel Bélára és 54-en Reich Oszkárra szavaztak. E szerint 88 szótöbbséggel Perczel lett a völgységi járás főszolgabirája, aki nyomban letetve a hivatalos esküt és jól átgondolt beszéddel mondott köszönetét megválasztásáért.

Nagy István dombóvári járási főszolgabírót a törvényhatóság a VII. fizetési osztályba léptette elő.

Dr Somogyi Zsigmondné paksi lakos özvegyi nyugdiját 1110 koronában állapították meg, kiskorú gyermekei pedig 223—224 korona kegydijat kapnak.

Arad szab. kir. város átirata a lemondott kormánynak és a miniszterelnöknek bizalmat szavaztak.

A szekszárd—bátaszéki h. é. vasút r.-t. igazgatóságába Simontsits Elemér alispán és Szabó Károly választattak meg.

Dunaszentgyörgy községnek útépítési segélyre 2000 koronát engedélyeztek.

A simontornyai főszolgabírói hivatalnál a köz vád képviseletével dr. Dobó János ügyvéd bízatott meg.

Kouách S. Endre indítványára a törvény- hatóság 500 koronával belépett az Orsz. Magyar Gazdasági Egyesület tagjai sorába.

Szolimán György azt az indítványt, tér-