Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-14 / 2. szám
XL. évfolyam ________________ 2. szám Szekszárd, 1912 január 14. Fü ggetlenségi és 48-as politikai hetilap Sierfcetztfttég Bcttrédj István-otcza 6. m.. hová a lap szelfenu részét illetfi minden közlemények intézendő!; Teteioa 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnir-fHe nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Felelős szerkesztő Fomankatara B O D A VILMOS HORVATH IGNACZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon I Előfizetési ár: Eijész évre 12 K, evre 6 K, */« évre S K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 8 korona, 100—200 szóig 9 korona. 200—300 szóig 10 korona, minden további 100 ■zó 2 koronával több. Nyilttér garntond soronkint 30 fillér Széchenyi és Eszterhézy. Vezető cikkünk címéül két mágnás nevét irtuk. Az egyik püspök s olyan név viselője, akinek ősét Kossuth mondotta a legnagyobb magyarnak ; a másik az Illés- házy nádorok, Salamonit és Salamonfiai ősi családok sarja, kinek nemzetsége századok óta a nemzet tanácsában vett részt. Hogy az ő nevük lapunk élére került, annak nagy aktualitása van. A nagyváradi püspök és a hercegi család ága mint holtkézi, illetőleg hitbizományi javak birlalói 50.000 hold földjüket kisemberek szántóekéje alá adják. — Beksits magyar nemzetfejlesztó álma igy válik valóra. Nem tudjuk, hogy hány ezer szántóeke, hány dolgos kéz kap ezen az 50.000 holdon munkát és rögsódik a földhöz, melynek elhagyásának gondolata foglalkoztatta, — de azt tudjuk, hogy bajaink és nemzetsorvadásunk közepette mint minden orvosló orgánumnak évtizedek óta jelölték meg politikusok, sőt maga az érdekelt földmivesosztály azt, hogy minden másképpen volna, ha a latifundiumok a kis existenciáknak adatnának mivelésbe. Értsük meg egymást! Soha senkinek, még az érdekelt munkásosztálynak se volt kommunis- tikás jellegű földfelosztás a szándékában, hanem csak azt akarta, hogy a bérletileg hasznosított nagy javak veritékes dologra és boldogulásuk alapjául nekik adassanak át. Kétségkívül igen sok kötött birtok van bérletileg hasznosítva. Ez kényelmes és biztos is^ A nagy bérlő erős garanciákkal szolgál, olykor egy évi bérletárt előre le- fi»Ü' § a gazdaságba bevitt fundus instruk- tusai kézi zálogul szolgálnak. A tiz, az ötezer holdas nagybérlőkkel nincs baj; fizetnek mint a patyolat. — Hosszabb bérletük lévén, a saját érdekükben változatos vetésforgót alkalmaznak, a földnek állandó jó erőben tartására állatokat tenyésztenek; tőkehiány az intenzív gazdálkodásukat nem bénítja. Mind ennek ellenkezője áll elő, ha a nagybirtokos egy pár száz, vagy mondjuk, ezer bérlővel kénytelen szerződéses viszonyban lenni. Ahány ember, annyi kívánság ; ahány, annyi fizetési zavar, elnézést, méltányosságot kívánó körülmény, a kisembernek a föld hozamából kell megélnie, éppen ezért a termőerót kiuzsorázzák, invesztíciókra pénzük nincs, olyan vetésforgóra, melynek jövedelmezőségére évekre vám kell, — nem gondol, de nincs is gazdasági szakértelműi s jobbára merev gazdasági konzervativizmusukból ki sem emelhetők. Nagy bátorság és egyben tündöklő példa, amit Széchenyi püspök és Eszterházy Miklós herceg azzal mutatnak, hogy kisemberek boldogulusára mintegy 50.000 hold földet adnak bérletbe. És a mily feltétlen elismerést hiv ki ez a hazafias cselekedet, bátran hozzátehetó, hogy aligha következik be, ha az uj altonista bank, a > Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége« nem alakul meg. Az elmúlt évben hozta meg a törvény- hozás a hazai birtokpolitika terén nagy jelentőségű törvényét, a Magyar Földhitel- intézetek Országos Szövetségéről. A gazdasági és népesedési viszonyok ujabbkori alakulásaival kapcsolatosan felmerült földbirtokmegoszlási problémák, — az ország úgyszólván minden részében tapasztalható földéhség, — a népesség he- lyenkint hátrányos szaporodási statisztikája, a kivándorlás, a nagy és különösen középbirtokok intenzív gazdasági műveléséhez szükséges tőkehiány, a munkabérek folytonos fokozódása stb., hova-tovább kutforrásai lettek egy nagy arányokat öltő birtokpolitikai mozgalomnak, melybe az államnak hacsak nemzeti szociális és gazdasági céljait veszélyeztetni nem kívánja, mihamarább irányitólag kellett belenyúlnia, annál is inkább, mert a kisgazdák földszerzési törekvése itt-ott egészségtelen földeladási üzel- mekre vezetett, amelynek korlátozása eminens közérdeket képez. A törvényhozást ezzel elvek helyességében való meggyőződés vezeté az 1911. évi XV. törvénycikk megalkotásánál, amelynek alapján a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége, mint uj intézet a fővárosi elsőrangú pénzintézetek közé sorakozva szervezkedett és a lefolyt év utolsó két hónapjában helyiségeiben (V., Zoltán - utca 6. sz.) működését megkezdette. Az uj intézet nagy jelentőségű, széleskörű programmal alakult. Feladatát képezi a földmivelésügyi miniszter irányítása mellet és az állami céloknak megfelelő tervek alapján ingatlan feldarabolások és telepítések lehetővé tétele és végrehajtása és ezen tevékenységi körben kis- és középbirtokok keletkezésének előmozdítása; nagyobb, valamint korlátolt forgalmú ingatlanokon kis- bérleti rendszer, különösen bérlőszövetkezet létesítése és meghonosítása; kivándorlóknak tervszerű visszatelepítése, járadék birtokok létesítése, jelzálogkölcsön nyújtással kapcsolatos életbiztosítás nagyarányban való meghonosítása, továbbá községek, közbirtokosságok és törvényhatóságok részére közlegelők szerzésére, gazdasági munkásházak építésére és felszerelésére, valamint az inTÁRCA. Kovács Bandi története. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárcája. — Irta: Alföldi. Eltemették csendesen. Még a pap sem kisérte ki. Az egyház régi, avult törvényei megtagadták tőle azt, amit az ember megérdemelne az utolsó, a legutolsó útjára. A temetése ridegen, fásult kö önnyel történt; nem volt ott más, mmt a sirásó, kinek aszott arcán az idegek akaratlan játéka kifáradt már, a két hullaszállító ember, akiknek fásult keblük érzéket'en amint a göröngyök tompa suhogással verődtek az egyszerű, feketére mázolt koporsó födelére; — meg én, kit nem a kíváncsiság vitt a halottak csendes birodalmába za várni a békés, nyugodt, megelégedett lakókat; nem is a veletlen csúfos játéka dobott oda, hol egy uj, ismeretlen, s talán jobb világ kezdődik a csendes szendergő pihenésben. De ismertem őt, s ha másnak nem is okozott vah.rni nagy fájdalmat az ő szerencsétlen életének lörténete; az utolsó napok drámája a leik' míg hatott, s hogy megsirattam Bandit ; utánna mar nem az ő tragédiája csalt könnyeket szemem pilláira, de a bámész emberek közönye, vagy az érzéketlenek kíváncsisága volt az, amit én megsiraitatn. Pedig tudom, más is könnyezett. Másnak a lelkét hasogatta az önvád, az élet játékának eme csalárdsága; vagy^alan az egyszerű, érzékeny leanysziv nem sire könnyeket akkor; ha tudja, hogy aki érte epedett, fagyos, hideg mosollyal álmodja azt a boldogságot, amit elveszített abban a lányban, aki valahol a leány szoba titkos szentélyében egyedül ülve zokogja az élet drámáját abban a férfiúban, akinek kezébe mégis csak ő nyomta a fegyvert . . . ? ! Egy halovány őszi rózsa tépett szirmai olyan szépen feküdnek a dísztelen sir frissen hántolt rögein, s ez nékem mindent megmagyaráz. De elég e ez egy élet váltságául V kárpótolva van-e egy ember élete pár szál virág által, ha mindjárt könnyek rakták is azokra a hujló levelekre a harmatot.. . V ! Szegény barátom, te szólhatnál, de néma ajkad bezárta a sir s mi hiába kívánunk magya rázatot adni a te nyugvó sebeidnek, a te fájdal másán szép kimúlásod igaz okát magadnak tar- tád, magaddal vivéd. Nem tudom, érzed e kihűlt lélekkel a rózsa illatát; látódé sírod sötét méhéből üveges szemekkel a hulló szirmok könnyes sápadságát ,..? Nyugodj ! Álmodjál . . . nem kételkedünk boldogsá godban. . .. Egy kisvárosi kaszinó estélyén találkoztak legelőször. Es csoda e, ha egy szőke szépség karcsú, sudár termetében annyi báj ; nefelejcs szemeiben annyi kedves varázs; mosolyában annyi édes vonás volt, hogy Bandi komolyan a szemeibe nézett a lánynak, szinte el akarta nyelni, a leikéig kivánt tekinteni, hogy meglássa: annak rouilatlansága mellett lehetne e az a leány az övé, s boldog lenne-e ő, egy világfi, aki végig pezsgőzte már a fiatal évek álmatlan éjszakait, meg íü.dött a bűn fertős levegőjében, s az éjjel kávéházak füstös, parfümös illatában. Boldog lehet-e ő, a világfia, egy igénytelen kisvárosi hivatalnok leánya mellett; ha mindjárt az egyszerűségében is szebb volt, mint az éjjeli lepkék kifestett arcukkal; fenségesebb, mint a gyöngyökkel megrakott, fölcicomázott, rizsporos hölgyek gárdája ; pedig itt, hogy is segitené elő a testi ideált az apa púpos kasszája, sem a „mél- tóságos“ mamuska protekciója. Es a sápadt szolgabirónak tetszett a leány. Meg is mondta a szülőknek, hogy meglátogatja otthonukban, ha ideje engedi. Az a kis szürke emberke, dehogy mert ellent mondani a rettegett szavaknak ; mosolyogva köszönte, s remegve próbált jo arcot muiatni, mint aki nagy szerencsének tartja a szóig ibiró látogatását ; de apai lelkét összemarkolta a fájdalom : csendesen morgott, búgó hangon, miut mikor a vén galamb sejti, hogy ellenség leselkedik kicsinyeire. Egyszerű, fehérre meszelt házikó húzódik meg az uici jobb oldalán, s zö d saluival barátságosan kandikált ki az ákácfák virágos lombjai közü1 ; melyek szelíden borulnak a kis ház eresze alá. Evek óta lakik itt csendes elvonultságban, a szorgalmas munkának szentelvén minden idejét egy vén ember a családjával: a község szeretett kántortanitója. Itt élte végig ifjú éveit, itt szerette meg azt az asszonyt is, akivel tavaly ünnepelte hízás- . ságuk negyedszázados jut»iI■ urnát ; s itt növekedett a szeretet eme haj ék than az a leány is, aki apjának borús, ráncos bőm okáról annyi gyöngyöző veri éket törölt le mar csókjaival, aki édes anyjának jobb keze a kis ház gondj ubau ; s akit az egesz község bámulva csőd ti és szeretve tisztel. Boske most töltötte be a 19 ik évet, s csak
