Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-10 / 10. szám
1912 március 10. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 3 szünését jelenti ez egy eddig szabad, független es józanságban vezető társadalmi osztálynak. Nincs kétségünk az iránt, bogy a kormány módot fog találni arra, bogy az a bizonyos 25. §. további a is életben maradjon, mert ennyit már igazán meg kell tennie a kisipar érdekében addig is, mig az egész munkásbiztositáot szerencsésebb alapon megoldani sikerük Mint értesülünk a szekszárdi ipartestület elnöke, André István, a jövő heten Budapesten személyesen fogja az ismertetett memorandumot gróf Batthyány Tivadar országgyűlési képviselőnknek átadni, aki minden bizonnyal magáévá feszi a kisiparosok ügyét. e. I. KÜLÖNFÉLÉK. Gróf Batthyány Tivadar. Mikor mai számunkkal az 1848. évi március 15-ének akarunk emléktüzet gyújtani olvasóink lelkében, úgy gondoltuk, hogy olvasóinknak tetsző dolgot cselekszünk, ha a hatvannégy év előtti küzdőkről emlékezve a mostani március 15-iki küzdők egyik legjelesebbjének, kerületünk országgyűlési képviselőjének arcképét hozzuk lapunkba. Hiszen azoknak a nagy márciusi eseményeknek a történetéhez, de nemzetünk egész történetéhez hozzá van forrva a Batthyány grófok neve s visszaemlékezve ezen idők fizikailag letűnt, de soha meg nem haló nagyjaira, önérzettel töltheti el mindnyájunk lelkét, hogy kerületünket egy Batthyány gróf képviseli a parlamentben, aki nemcsak a reája szavazott, hanem az alkotmány sáncaiból kitagadottaknak is képviselője, aki igazi harcosa ezen ország minden társadalmi rétege érdekeinek s aki egyike a ma élő politikusok legkiválóbbjainak, kinek még azt sem róhatják bűnéül, hogy grófnak született, mert hisz ellenei a »vörös gróf«, a »socialista mágnás« jelzővel ékesítették. Bocsánatot kérünk képviselőnktől, hogy ha megemlékezésünket rossz néven venné, de hát mi a hatvannégy év előtti dicső nagyok iránti múlhatatlan lelkesedésünkben nem állhattuk meg, hogy a jelenre is ne pillantsunk, s a múlt küzdelmének sikeréből ne merítsük a mai küzdelem sikerének nagy és erős hitét s ezen érzelmünkben ne tiszteljük és becsüljük meg a mai küzdelemben harcolókat a mi szeretett képviselőnk személyében. ________ — Á llamsegély. A földmiveiésügyi miniszter 220 korona államsegélyt engedélyezett Kajdacs község volt úrbéres birtokossági közlegelőjének javitására. — Kinevezések. Az igazságügyi miniszter Laurencsics Gyula szekszárdi kir, járásbirósági és Ozanics Viktor szekszárdi kir. törvényszéki dijnokokat a szekszárdi kir. törvényszékhez Írnokokká nevezte ki. A pécsi Ítélőtábla elnöke Végh János ügyvédjelöltet a pécsi ítélőtábla kerületébe dijas joggyakornokká nevezte ki. — Tanari kinevezés A v dlás- és közoktatásügyi miniszter Pápay Géza újpesti állami főgimnáziumi helyettes tanárt, Pápay Géza báta- széki közs. ig. tanitó fiát, a IX. fizetési osztály 2-ik fokozatába sorozott rendes tanárrá nevezte ki. — Névmagyarosítások. Kiskorú Fein Mátyás, József, Armin és Sándor szekszárdi illetőségit, ugyauottani lakosok családi nevének ,,Fái- biáid'-ra, kiskorú Kohn Miksa, Emil és Lajos dombóvári születésű, ugyanottani lakosok családi nevének „Komlós“_-ra kért átváltoztatása belügyminiszteri rendelettel megengedtetett. — A szekszárdi uj postafönök. A keres kedelemügyi miniszter Horváth Antal posta- és távirda főtisztet, volt csurgói főnököt Szekszárdra | nevezte ki posta- és távirdafőnökké. Az uj postafőnök a napokban foglalja el hivatalát — Friihwirth Géza tb. kanonok üdvözlése. A gytalaji katholikus kör választmánya vasárnap d. u. testületileg tisztelgett elnökénél, Friihwirth Géza e peresplebánosnál. Horváth 8z József alel nők üdvözölte abból az alkalomból, hogy a király a pécsi székeskáptalan tb. kanonokjává nevezte ki. Friihwirth Géza plébános meghatott hangon köszönte meg híveinek köszöntését. Egyházmegyei hírek. Zichy Gyula gróf pécsi püspök herceg Eszterházy Miklós kegy- uraság bemutatása alapjón Nyárády Aladár dombóvári plébánost Döbrüközre nevezte ki plébánossá és tb. szentszéki ülnökké. — Vörös Kristóf tamási káplánt dombóvári adminisztrátorrá nevezte ki. — Kapossy Iván döbröközi adminisztrátort pedig Tamásiba küldötte káplánnak.-—- Március 15. A magyar szabadság hajnal- hasadásának, március 15-ének évfordulóját az idén is hagyományos hazafias megemlékezéssel üli meg a szekszárdi Polgári Olvasókör. Este társasvacsorát rendez a választmány. A menü lialpaprikás és vegyes rétesből fog állani. Egy teríték a zenedijjal együtt 2 korona 80 fillér. A kibocsájtott ivet nem tagok is aláírhatják. — Dana földváron, mint nekünk írják, március 15-én nagyszabású ünnepélyt rendeznek. A rendezés élén Rátkay László volt országgyűlési képviselő áll. — Bonyhádon a Protestáns Kör március 15 én társasvacsorát rendez, melyen a hölgyek is résztvelietnek. — Áthelyezés. A kereskedelemügyi miniszter Wallandt Károly dombóvári posta- és távirdatisztet. saját kérelmére, a-pécsi postaigazgatóság vonalfelügyelőségéhez műszaki szolgálatra áthelyezte. — Kanonoki kinevezés. Mint megbízható forrásból értesülünk, a hivatalos lap legközelebb hozni fogja Streicher József paksi apátplébánosnak pécsi kananokká történt kinevezését. — Adomány. Zichy Gyula gróf pécsi megyéspüspök a szabályi és a regölyi kath. nép- szövetségnek 100 —100 koronát adományozott. — A vízvezeték es csatornázás. A vízvezeték és csatornázás terveinek ismertetését és tárgyalását a f. hó 3-án d. u. folytatta és fejezte be a városi építési, pénzügyi és egészségügyi szakosztály. Tekintve a kéidés fontosságát és messzeható jelentőségét, hosszasabban és behatóbban kivánunk ezen kérdéshez hozzászólni és mint előbi számunkban is jeleztük már, különösen a tanács javaslatához. Miért is ezen kérdés tárgyalását jövő számunkra hagytuk. — Jubileumi lakoma. Toppler József egy negyedszázadot töltött ügybuzgó szorgalommal a szekszárdi selyemtenyésztési felügyelőség szolgálatában. Tiszttársai folyó hó 1-én társasvacsorát rendeztek tiszteletére a Szekszárd Szállóban. Az ünnepeltet Koródy József selyemtenyésztési főtisztviselő üdvözölte meleg hangon, kiemelve kiváló érdemeit. Az üdvözlő szavakra Toppler József meghatottan válaszok. — Pintér Imre egyetlen müveszestélye. A tavalyi lelkes fogadtatás és zsúfolt ház, de elsősorban az az intenziv mely a müvészestélyt kisérte, Tolna egynéhány úri családját élükön Maixner Antal előkelő vaskereskedővel, arra bírta, hogy Tolna intelligenciájával karöltve Pintér Imrét és művész társait egy estére újból vendégül lássa. A kis művészgárda bajai estélyével kapcsolatosan a meghívást folyó., hó 13 ára, azaz szerdára elfogadta és teljesen uj műsorral igyekszik meghálálni Tolna megnyilványult rokonszenvét. A müvészestélyre, mely 8 és fél órakor kezdődik, úgy halljuk, hogy több szekszárdi úri család is átrándul. — Népszövetségi gyűlések Tolnamegyóben. Dr. Siposs István népszövetségi központi titkár agitácionális körútra indult Tolnamegyében, melynek folyamán március hóban a következő tolnai községekben tart nyilvános népszövetségi gyűlést: Szakály, Gyulaj, Kurd, Hőgyész, Diósberény, Regöly, Miszla, Kisszékely, Pállá, Kajdacs, Tolna, Fadd, Sióagárd, ííarcz, Várdomb, Decs és Mözs községekben. Dr. Siposs István a katholikus nép- szövetség központi titkára vasárnap Gyulaj ra ért, ahol délelőtt a szentmise után 1200 hallgató előtt fényesen sikerült gyűlés volt. Friihwirth Géza tb. kanonok, plébános bemutatta a népnek a központ kiküldöttét, aki mintegy másfélórás beszédben fejtegette a kath. népszövetség célját, fontosságát és óriási kiható erejét. A beszéd óriási hatással volt a hallgatóságra s a beszéd után tömegesen jelentkeztek uj tagokul. A beszédet Friihwirth Géza tb. kanonok, plébános köszönte meg rövid beszéddel Siposs Istvánnak. — Eljegyzések. Kallós József, a fővárosi bank és váltóüzlet r.-t. osztályfőnöke, eljegyezte Székely Bözsikét, Székely Ferenc m. kir. udv. tanácsos húgát, Budapesten. Máthis Ferenc dr. nagyváradi postaigazgatósági fogalmazó, Máthis Kálmán p. ü. tanácsos fia, eljegyezte özv. Schiich Józsefné leányát, Lujzát. tói ki tudta csalni, hogy melléje álljanak. Sok vacsora, heje-huja ennek az ára. Dehát ki tudja miért tette ? . . . Mikor olyan barátságos, szép arca van annak a szőke fiúnak, talán ez tetszett meg neki. S hogy szereti a népet ! Kezet fog mindenkivel, köszön mindenkinek s „uram-bátyáménak szólítja a legszegényebbet is. — Há’ szén ilyen kő nekünk, aki szereti a népet — szokta mondani . . . És a segédjegyző ugyancsak gyakran lépte át biró uraimék küszöbét. Az irigyek már azt is merték suttogni, hogy megígérte : elveszi Marikát, de ennek igazán senki sem tulajdonított valami hihetőséget. Engem azután másfelé dobott a sors. Egyszer levelet hozott a posta. Régen volt, az évre már magam sem emlékszem, de hát minek is, nagyon régen volt biz az. Tél volt akkor is. . . , Vastag hó nehezedett a szunnyadó földre, s a sebzett föld élettelenül pihegett, a meleg takaró alatt. A házak napsütötte részein gyertya vastagságú jégcsapok sorakoznak szépen egymás mellé, és züzinarás virágokat rakott a hideg hajnal a fák kopasz ágaira, s a lakások ablaktábláira. A varjak, ki tudja honnan, mely vidékről, sűrű csoportokban szálldogálnak a levegőben, s kiál - hatatlan károgásra ugyan mi jó üzenetet hozhat, valakinek is, valahonnan is. Az éjszaka különben rettenetes lehetett. Koromsötétség terjesztette szárnyait a világ fölé, és sűrű köd párái raegtelitve, nehézzé tették a levegőt. Majd táncra kelt a hideg éjszakával s mén paripára kapva iszonyú sivitással rohan végig a föld felett. Boldog lehetett, akinek melegszobájában vígan pattogott a szikra a kandalló tüzes hasábjairól. Meg-meg zörren az ablaküveg, ha felé tart a metsző szél, s a fák kopasz, jeges ágai tompa zörgéssel verődtek egymáshoz. Azután elkezd hullani a hó, a vastag havasfelhőkből. Ez igy tartott heteken át . . . Ekkor jött a levél . . . Csúnya, szomorú újságot hozott . . . Azt Írták reszkető kezekkel a papírra,,,hogy a biró leányát a csendőrök megvasalva vitték el; a segédjegyző meg, hónapokkal azelőtt megszökött. Ma sem tudják, hol van. Először nem tudtam, mi összefüggés van a két dolog között, s sokat töprengtem rajta. Végre valami rettenetest gondoltam. Ugy-e sejtik mar ? a biró egyetlen leánya, aki mindenáron „úrhoz“ akart férjhez menni, egy zivataros februári téli éjszakán, a Sárvíz kopasz füzesei közé, a jégre tett valami bepólyázott csomagot, hogy az apja, s az ő szégyene eltemetve legyen. A segédjegyző pedig azért ugrott meg, mert nem akart apja lenni egy ártatlan szőke babának, akit ott fagyasztott meg a dermesztő hideg azon a jeges táblán, a Sárviz partján, s akinek mégis csak ő adott életet. De az Isten nem engedte, hogy feledve legyen a bűn, hanem elküldte egyik kedves angyalát a derengő napsugárban ; szálljon a földre, s lágy melegével csókolgassa annak a szőke kis leánynak fagyos ajkát, hideg szemeit. S hogy ott dédelgeti, játszik vele a napsugár, enged a tél szigorú fagya, s a megdermedt, fagyos szempillák alól lepereg egypár tiszta könnycsepp, s a föld röges teste mohón szívja azt magába. De nemsokára virágot látunk előbujni, a jeges föld méhe megtermékenyítve, meghozza az első virágot: a „Hóférkét“ ott azon a helyen, ahol az a másik nyoma halovány körvonalban nehezedett a hótakaró puha testébe. Kicsiny fehér virágocska született. Gyenge szirmai, hófehér párnákhoz hasonlítanak ; s a halovany szirmokon végig futó halovány sárgaszin olyan, mint egy megfagyott szőke baba piros ajakkal. Mikor még takaróban, testének gömbölyű alakja csak halovány körvonalakban mutatkozik : olyan, mint egy bepólyázott csecsemő. Télen nyílik, amikor a föld fagyos, s amikor nyílásában is tönkre teheti egy hideg északi szél, vagy megfojthatja egy ködös éjszaka. Remegő kezekkel hiába akarjuk elválasztani a jeges rögöktől ; nincs annak azután már élete, mint nem volt annak a másiknak sem : hiába melengette, csókolgatta volna is az a bűnös anya azután már, hogy megvasalták. Mese az egész, talán nem is történt igy. De nincs-e hasonlóság a hóvirág s a megfagyott, ártatlan, szőke gyermek között V Én sokat gondolkodtam rajta, midőn magános szobámban egyedül ülve, kerestem a tél örömeit, vagy kutattam elfeledt, csodás regéit. S mégis a pipiskék mesélték el nékem e történetet egy zimankós reggelen, midőn ajtóm elé szálltak egy darab kenyérmozsáért könyörögve. Aki nem hiszi, kérdezze meg őket.
