Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-03 / 9. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1912. március 3. Gazdasági háziipari kiállítás. Nagy jövőjű gazdasági iskolánk is elhelyezkedve iskoláin között, nagyobbszabásu működésének sorozatát megnyitotta a folyó évi január és február havában rendezett háziipari tanfolyamával. A jövő gazdageneráció ily irányú kiképzése végtelenül fontos a gazdákra, mert amellett, hogy házi szükségletét saját munkájából képes fedezni, léleknemesitő és nagy nevelő hatása is van. A nehezebb megélhetési viszonyok rá fogják kényszeríteni a gazdát arra, hogy ne csak nyáron, hanem télen át is munkálkodjék. Indokolt ez különösen Szekszárdon, ahol a polgárság nyolcvan százaléka téli foglalkozás nélkül van. A gazdasági iskolánál most rendezett háziipari tanfolyam lehetővé tette, hogy a gazda ifjak néhány hasznos háziipari ágat elsajátíthassanak, melyet haszonnal űzhet téli unalmában a gazda is. Később elterjedhet például a cirókseprü-kötés és kosárfonás, úgy, hogy városi szükségletünket helyi gazdák ipari munkájából fedezhetjük — sőt kivitelünk is lehet. Jó példa erre : Orosháza, Kiskuufélegy- háza, Tápé (Csongrádmegye), ahol a kosár-,, seprű- és gyékényfonással a legtöbb polgár család foglalkozik s kivitelük igen jelentékeny. A tanfolyam végeztével rendezett kiállitás meggyőzött bennünket arról, hogy népünk ily irályban fogékony és hajlítható s a kitűzött célt már ezen egy tanfolyam rendezésénél is nagyon megközelítette a tanfolyam agilis vezetője. Üdvözöljük mindazokat, kik ezen hasznos tanfolyam létrejöttén buzgólkodtak, főleg elismerés a tanfolyam vezetőjének, Pigniczkynek, ki fáradságot nem kiméivé, növendékeivel gyönyörű eredményes munkát produkált. A kiállítás február 25-én lett. rendezve a polgári fiúiskola tornatermében, ahol a kiállított munkák a legnagyobb Ízléssel és csoportosítással voltak elhelyezve. Az ünnepélyes megnyitás féltiz órakor volt. Az érkező vendégeket Pigniczky fogadta és üdvözölte. Nagy örömünkre szolgált, hogy vezetőembereink közül igen sokakat ott láttunk. Ott voltak többek között a város részéről : dr. Szent- királyi Mihály polgármester, Janosits Károly főjegyző, Nagy György gazdasági tanácsos. A községi iskolaszék részéről : Boda Vilmos elnök, Holub János polgári iskolai igazgató, dr, Pirnitzer Béla, dr. Fent Ferenc apát-plébános. A tanfelügyelőség részéről : Padányi Andor királyi tan- felügyelő, Szalay Sándor királyi segédtanfelügyelő. Az ipariskola részéről Kovács Dávid igazgató. A polgári iskola tanári karát: Mikula D., Moudry Hugó és Polgár Alajos tanárok, a kisgazdák egyesületét 20 tag képviselte. A helybeli lapokat Horváth Ignác, Egry Béla és Kecskés Győző képviselték. Ott láttuk még : Tihanyi Domokos királyi tanácsost, Puly Iván gazdasági felügyelőt, László Lajost, Reichl Sándort stb. Pigniczky beszámolója előzte meg a megnyitást, melyből megtudtuk, hogy az anyagi segítséget a földmivelésügyi miniszter adományozta és pedig, eszközökre 150 koronát, feldolAztán fölemelte, visszaadta a grófnénak és zsebébe nyúlt. Előkotorászta az erszényét és hat kopeket olvasott le az asztalra. E pillanatban a pontosan járó órák egyszerre mind ütni kezdtek. Az egyik öklös, búgó hangon, a másik mélyen, mint a havasi kürt, a harmadik vékonyan és ezüstös csilingeléssel, a negyedik komoran és tompán, mint a távoli ágyu- dörgés. A kozák az első ütésre ijedten kapta fel a fejét és kereste az órát. Mikor aztán mindenik kongani kezdett és egy órát se látott, a babonás orosz elrémült és felkapta puskáját, hanyathom- lok rohant ki a csodálatos szobából. — Kisértet van abban az ágyban, — gondolta és eszeveszetten futott a maga szotnyájához. A grófné ajkához kapta gyermekét s miközben a csókjai záporként csattogtak gömbölyű kis arcán, a lelke kacagott a boldogságtól. Es úgy nevetett, hogy a könnyek is végigcsurogtak az arcán. Majd az asztalhoz ment és érdeklődve nézegette a hat kopeket. Hány százezer kézen mehettek keresztül. Még egy penészes is volt köztük. Gondosan elzárta azt a hat kopeket. A kozák áldása megfogant. A kis Géza gróf gyönyörűen fejlődött. Már gyermekkorában virtuóz volt a zongorán. Édesanyja gyakran emlegette a hat kopeket és a kis gróf kíváncsian nézegette a penészes pénzdarabokat. Tizenhatéves korában 3ulyos csapás érte. Vadászaton golyó roncsolta szét a jobb kezét s azt tőből le kellett vágni. Ettől fogva más öltöztette. Egyszer észrevette a tükörből, hogy az inas a háta mögött torzképet vág és kigunyolja. gozandó nyersanyagra 600 koronát s anyagi segítségével nagyban hozzájárult a tanfolyam létrejöttéhez. A tanfolyam négy háziipari ágat ölelt fel, úgymint : a gazdasági famunkák, kosár-, seprű- és kefekötést. Az érdeklődés igen nagy volt a gazdaifjak részéről, amennyiben 54 növendék vett részt a tanfolyamon, legnagyobb részt 14—21 évesekig. A rövid 7 hét alatt a növendékek 375 darab szép munkát készítettek, ami a legszebb eredmények közé tartozik. A tanfolyamnak rendkívüli hallgatói is voltak, a polg. iskola IV., V., és VI. osztály növendékei, akik a legnagyobb ambícióval dolgoztak s a legtöbben jeles eredménnyel végezték el az egyes szakokat. Ezután Padányi Andor kir. tanfelügyelő nyitotta meg szép beszéd kiséretében a tanfolyamot, mely a következőkép hangzott: Igen tisztelt Uraim ! A munkára nevelés ma nem jelszó már többé, hanem társadalmi szükség érzete ; belekapcsolódott annak a problémának a megoldásába, hogyan alakíthatjuk, rendezhetjük társadalmi viszonyainkat olyanokká, hogy ki-ki egyénileg is feltalálhassa köztük természetes igényeinek megfelelő boldogulását. A munka, mint testnevelési tényező is helyet szorított magának a modern nevelés tudományában, sőt foglalkoznak ma már hozzáértő emberek a munka lélektanával is és a sokáig lenézett testi munka, a rabszolgaság jegyét viselő fizikai munka kivívja magának ma holnap azt a helyet, amely természet szerint megilleti: feltétlenül szükséges jegye lesz az ember forgalmának, nélküle nem lesz elképzelhető „egész ember“ . . . Igen — tisztelt Uraim — az iskola felismerte már annak a szükségét, hogy a munkát nem megbélyegző, de nem is nélkülözhető, hanem lényeges jegyül tekintse az embernél és figyelembe vegye a nevelésnél. Ha életképessé akarjuk nevelni az embereket, nem szabad egy gépezet részeinek tekintenünk, mert ha ez a rész történetesen nem találná meg a neki szánt helyet a nagy gépezetben, vagy addig is, míg oda kerülhet a helyére, az élet nagy raktárában megtámadja a rozsda, a tétlenség rozsdája. Az egészséges ember természete állandó munkát kíván, mégpedig szellemi és fizikai erőnk arányos elfoglaltságát és gyakorlását. Útmutatónk lehet e tekintetben az ösztöne szerint cselekvő gyermek, úgy e bár az reggeltől estig, télen, nyáron állandóan dolgozik, munkája a játék. Ha nem keresi a játékot, az rendellenes tünet; mindjárt azt keressük, mi lehet a baja, mert valószínűen beteg. Amint a gyermek játéka szoros kapcsolatban van lelki és fizikai életével, alakítja, fejleszti, táplálja mind a kettőt; épen úgy a felnőtt munkája is nem csak fizikai, hanem lelki ténykedés is, tehát tudatos nevelést igényel mind a két szempontból. A nevelés ideje az ifjúkor, addig hajlik a vessző, a mig gyenge. A felnőtteknél csak ritka esetben van maradandó hatása a késői nevelésnek. A napokban olvastam [valahol, hogy egy — Ezentúl senki segítségére se akarok szorulni s magam fogok öltözködni, — határozta el a gróf. Első ízben három óráig vesződött, mig fel tudott öltözködni. De az akaraterő, a férfias energia csodákat müveit. Később már félkézzel épp oly gyorsan fel tudott öltözni, mint más két kézzel. Es balkezének ujjai oly tüneményes gyorsasággal siklottak végig a zongora billentyűin, hogy aki messziről hallgatta, el se hitte, hogy félkézzel tud ilyen varázshangokat Jdcsalni. Az akaratban rejlő csodálatos erő európai hirü zeneköltővé és zongoraművésszé tette. A nyolcvanas évek elején Péterváron hangversenyezett s a cári család estélyt adott a tiszteletére. Az egész orosz főúri világ megjelent ezen az estélyen. A péter vári lapok közölték, hogy Zichy Géza gróf hatezer rubelt adott a szegényeknek. — Kedves gróf, — kérdezte tőle a cár estélyén Wladimir nagyherceg — miért éppen hatezret ? — Fenség, annak régi története van, •— felelte Zichy gróf. Aztán elmondta, miképp áldotta meg őt egy kozák csecsemő korában. — Hej, ha élne, de örömest ráznám meg a kezét annak az öreg kozáknak, — fejezte be a gróf érdekes elbeszélését. — Lám, mégis csak van szív az én vad kozákjaimban, — mondotta Sándor cár, aki szintén végighallgatta a gróf történetét. — Felség, nincsen annyi vizcsöpp a tengerben, ahányszor az édesanyám emlegette és ha csak ezredrésze valósult meg annak a sok jónak, amit neki kivánt, nagyon boldog és gazdag emberré kellett lennie azóta, — felelte Zichy gróf. orosz hajóépitő társaság kiküldte Amerikába egy pár munkását az ottani munka módszerének az elsajátítása végett. Hat hónap alatt ezek az orosz munkások ép oly tökéletesek lettek, mint az Amerikaiak és hazatérve, friss szellemet s szinte szemmel látható uj lendületet vittek munkatársaik közé. Ez a jó hatás azonban alig tartott egy-két hétig, ismét belezuhant minden a régi tunya tömegbe és lelketlen rabszolga munkát végeztek tovább az Amerikát járt minta munkások is . . . íme! —azt olvasom— a környezethatásai Én meg azt mondom : ime ! a munka lélektana! Nem elég a testi munkához sem a kar, a láb, az izom ereje, át kell hatnia azt is a lélek erejének, mert viszont a testi munka is hat — erősen hat a lélekre ! Azok az orosz munkások nem nevelődtek munkára s az a hat hónap felnőtt korukban kevés idő volt ahhoz, hogy magukba szívják az amerikai munka szellemét. Jóleső volt a hatás, de nem vert gyökeret; úgy voltak vele, mint az a falusi ember, aki valahol a városban a felnőttek számára tartott ismeretterjesztő előadáson megismerkedett a természet villamoságával. Otthon elmesélte környezetének mi is az a villámlás, hogy a városban azt is megszelídítik, kocsiba fogják, gépet hajtanak és világítanak vele. Azután történetesen egy vihar alkalmával a villám felgyújtotta a szomszédja házát és a'mi természet- tudósunk maga is azt kiabálta, hogy ezt a tüzet csak tejjel szabad és lehet oltani! Igen tisztelt Uraim ! A munka is olyan, mint a tudás ; csak úgy boldogul velük és általuk az ember, ha ugyanabból a tőből fakadnak : a lélekből! És ezzel oda jutottam, amit mondani akartam: ahol a lelkünket művelik, ott tanítsanak bennünket dolgozni is — az iskolában ! Ha ügyesen bele tudjuk olvasztani nevelési rendszerünkbe ezt az elvet, ez átalakitja majd egészen társadalmunkat, közelebb hozza egymáshoz a szellemi és a testi munka után élőket, ez gyökeret növeszt a tudásnak a földön és virágot fakaszt a munkának fenn a magasban; tud majd mindenki dolgozni, — dolgozni nem azért, mert a gyomra kergeti, hanem a szive, a lelke hajtja, mert ránevelték a munkára! Ez a mai napnak a jelentősége — igen tisztelt uraim — és Pigniczky ur tanítványainak a kiállítása nem a régi mesterek remeklése, hanem a mai néptanító beszámolása. Nem szakmunkák ezek és nem mesterinasok azok, akik készítették, hanem föld- és szőlőmüvelő polgárinak és a könyv fölött gubbasztó diákok nevelő munkája, kik azért dolgoznak, hogy csiszolják lelkűk egy elhanyagolt tehetségét, az ügyességet és megszerezzék azt a megbecsülhetetlen tulajdonságot: a munkára való készséget. Tessék ! szemléljék meg uraim a munkakedv eredményét és szíveskedjenek tovább is érdeklődni gazdasági iskolánk közhasznú tevékenysége iránt. A közönség lelkes éljenzéssel tüntette ki a kiváló szónokot szép beszédjéért. A megnyitás után a megjelentek megtekintették a kiállított tárgyakat s a legnagyobb elismerésüket fejezték ki a látottak felett. Az érdeklődést mi sem bizonyitja jobban, mint az, hogy az iskola vendégkönyvében 600-on felül vannak a bejegyzett látogatók, de még kétszer annyira tehető azok száma, kik a vendégkönyvbe nem Írták nevüket. Csoportokban nézték meg a kiállítást a polgári iskola I—VI. osztályai, az iparostanonc iskola és a kisgazdák egyesülete. Tudósításunkat azzal fejezzük be, hogy a legnagyobb elismeréssel emeljük ki Pigniczky Ferenc gazdasági szaktanító iigybuzgóság át és fáradozását, melyet a tanfolyam szakavatott vezetése és a kiállítás rendezésében tanúsított. Vízvezeték — csatornázás. A városi építészeti és pénzügyi szakosztály múlt hó 27-én délután értekezletet tartott, melyen a tervezni szándékolt vízvezeték és csatornázás ügyét tárgyalták. Ez a két kérdés a modern városi élet berendezkedéséhez oly fontos és szükséges, hogy arról senki nem is vitatkozhat. Annál óvatosabban kezelendő azonban ez az ügy a megvalósítás körül. Számot kell itt vetni a város lakosságának intelligenciájával, hogy fel tudja-e lakosság általánosan fogni ezen kérdés fontosságát. De még ennél is fontosabb a dolog pénzügyi része. Annyi mindent tett a város már a megterhelés körül, hogy bizony a további megterhelések nagyon megfontolandók. Es annyi kisebb- nagyobb kérdés vár még megoldásra, hogy szinte félve halljuk már, ha valami újabb eszme száll villágá a cifra tornyu városházából. Azért félve, mert aki egyszerre sokat markol, köztudomás szerint, keveset fog. Mi mindig a fokozatos haladást hangoztat tűk. Lépésről-lépésre építsük ki a városi szerve
