Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-29 / 52. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 3 viszik felolvasásuk, szabad előadásuk keretében a nép elé, sajnos azonban, hogy a legjobb indu- latu kezdeményezések is az ilyen előadások után maradandóbb nyom nélkül maradnak. Az előadók is rendesen szólamokhoz idomulnak előadásaikban, a szólamokat pedig legtöbbször a legfőbb veze tők hangzatos frázisaiból merítik, amilyen hangzatos jelszó most pl. az, hogy : termeljünk leg többet! Teimeljünk ám, de miből? Nem akarunk ezen téli előadások eredményessége, vagy eredménytelenségei felett ez alka lommal vitába bocsájtkozni, egyet azonban konstatálnunk kell, és ez az, hogy ezen előadá okon sok szó hangzik a gyakorlati munkálkodásra való serkentésről, az okszerű gazdálkodás miként jeiről, stb., utalnak az előadók a szociális tevékenykedésre is, de az e téren való Útmutatásuk kimerül a társadalmi szervezkedés szükségességének hangoztatásában, rámutatva a gazdae'em szervezkedésének szükségességére, saját aHyagi boldogulása szempontjából. Az előadások sorozata azonban egyáltalán nem terjeszkedik ki az önsegély olyan fajtáira, melyek a népesség egészségügyének, testi jólétének, a népesség higiénikus szükségleteinek kielégítésére volna hivatott ; nem igen hallunk olyan előadásokról, melyek arról szólnának, hogy az emberi betegségek, a sorscsapások ellenében a legszegényebb néposztály hol keressen vigasztalást, hol keressen gyógyítást, hol keresse enyhü letet ? Az állategészségügyi előadók egész tömege oktatja a falusi gazdaközönséget az állati betegségek elleni védekezés módjairól, az állatorvosok hivatásáról, az állatbetegségek bejelentése körüli kötelezettségekről, ezek elmulasztásából eredő következményekről, stb., de arra alig terjed ki az előadók előadása, hogy magát a gazdaság tu lajdonosát, a földnek művelőjét is érheti betegség, érheti baleset és hogy e téren milyen eszközök állhatnak rendelkezésére az azok ellen való védekezés szempontjából. Ezt a kis hiányosságot az előadásokat ve zető vármegyei gazdasági egyesületeknek őszinte és meleg szeretettel ajánljuk figyelmébe, mert amikor a munkáskéz fogyásának okait kutatjuk, nem lehet közömbös a magyar gazdaközönség előtt a gyermekhalandóság óriási nagy jelentő ségü problémája sem, melynek gyakorlati orvoslása pedig szintén csak a társadalmi tömörülés és tömörítés utján, az úgynevezett magánegye sületi betegsegélyző intézmények megteremtésével eszközölhető. Méltóztassék csak bárkinek elgondolni, hogy ha egy község területén a magánegyesülés alapján ilyen célra önsegélyző csoportok szerveztetnek, a tagok csekély heti, vagy havi befizetéseivel szemben mindennemű gyógysegély biztosítható s ha tudja az a legegyszerűbb kézimunkás család is azt, hogy az általa szolgáltatott csekély heti befizetéssel szemben ingyen van joga az orvost és a gyógyszert igénybevenni, akkor nem fog kuruzslókhoz fordulni s ezzel egyszerre megszűnik az a viszás állapot, amely ma még a falusi 1912. december 29. népnek legfőbb jellemvonása, hogy az orvosában ellenséget lát, akkor pedig, amidőn ilyen nép segélyző csoportok révén az orvos a legjobb barátja lesz a község népének, akkor már majd nem kell hangzatos előadások keretében az egyke védelme ellen is szólamokkal küzdeni. KÜLÖNFÉLÉK. Olvasóinkhoz! Megnehezedett felettünk az idők járása ! Oly sok századoknak vérzivatarjai közt büszkén megállóit hazánkat belső viszály rontja és külső veszedelmek fenyegető rémei ijesztgetik lelkünket. Maholnap nem marad meg más a magyarnak, mint édes honi nyelve, hogy azon hazafiui bánatát elsirja . . . Ha valamikor, úgy e megpróbáltatások idejében szüksége van minden önmagát becsülő, családját féltő és hazáját szerető magyarnak egy olyan sajtóorgánumra, mely a lelket sorvasztó bajokra a nemzet életét, belső és külső békés fejlődését veszélyeztető- kóros képződményekre rámutat, követelve azok megorvoslását. Sajtó- orgánumra, amely a legnagyobb bajok közepette is megóvja a lelket a végső kétségbeeséstől, s mely a csüggedés perceiben is a nemzet igazának beteljesedését hirdesse. Ilyen akarunk mi lenni azok részére, akik már eddig körénk sorakoztak, s ilyen leszünk mindazoknak, akiket magunkhoz hívunk. Közönségünk szivéből akarunk szólni a mi hü közönségünk szivéhez. Ha ezt elérjük, célunkat értük el. Felkérjük olvasóink önzetlen táborát, hogy lapunkat, s ez által az abban hirdetett eszméket minél szélesebb körben propagálják. Lapunk előfizetési ára: V4 évre ... 3 kor. Va érve ... g kor. egész évre 12 kor. Tanüggyel hivatásszerüleg foglalkozók félárban kapják lapunkat. Honfiúi tisztelettel a „Tolnamegyei Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. — Mélyen tisztelt olvasóinknak, munkatársainknak és minden jóakaratu embertársunknak boldog újévet kívánunk! — Kinevezés. A máv. igazgatósága Kurka Béla tuáv. pénztárosát Adára állomásfőnökké nevezte ki. — Nyugdíjaztatás és helyettesítés. Lunova János, Zomba község főjegyzője nyugalomba vonul, kinek helyettesítésére a járási főszolgabíró Steib Mihály dőrypatlani jegyzőt, ennek helyettesítésére pedig Forral Aladár teveli segédjegyzüt rendelte ki. — Újévi üdvözlet megváltása. Dr. Fent Ferenc szekszárdi apátplébános, kerületi esperes 5 koronát adományozott a szekszárdi népkonyha javára újévi üdvözletek megváltása cirnén. — Házassági jubileum. Halász Géza szék szárdi állami főerdőmérnök és neje szül. Eisler Terézia polg. isk. tanítónő folyó hó 20-án ülték meg szűk családi körben házasságuknak 25 éves évfordulóját, mely alkalomból számosán üdvözölték a boldog ezüstmenyegzős házaspárt. — Orvosválasztás. Homokmégyen folyó hó 19-én orvosválasztás volt. Két pályázó jelentkezett: dr. Láng Rezső szekszárdi kórházi alorvos és dr. Kelemen Sándor kalocsai orvos, kik közül a községi képviselőtestület dr. Kelemen Sándort választotta meg körorvossá. — Adomány. Zichy Gyula gróf pécsi megyéspüspök a pécsi Szent Vince egyletnek 500, a tengődi Hóm. Kath. Olvasókör részére 50 koronát adományozott.-- Szabó Géza kinevezése. Gróf Zichy Gyula pécsi megyéspüspök Szabó Géza szekszárdi hittanárt, tb. pápai káplánt érdemeinek elismeréséül szászvári plébánossá nevezte ki. — A kinevezett uj plébános közel két évtizedet töltött el Szekszárdon példás papi és tanári buzgó hivatással. E mellett elévülhetetlen érdemeket szerzett a Kath. Olvasókör fejlesztése és felvirágoztatása körül. — De azért legértékesebb az a munkája, amelyet a tanulóifjúság vallásos oktatása és nevelése érdekében végzett. — ^Egyrészt sajnáljuk távozását, másrészt örülünk előmenetelének, amit ő maga is kívánt és megérdemelt. Gratulálunk a szászváriaknak uj plébánosukhoz, akiben igazi lelkipásztort, rendszerető és köteles ségtudó plébánost nyertek. — Előléptetések. Az 1913. évi január elsejével Knrtz Vilmos vm. árvaszéki elnök és Szénáid Móric tamási főszolgabíró a VII. fizetési osztály I., Rassouszky Julián paksi főszolgabíró VII. fizetési osztály II., Nagy István dombóvári főszolgabíró a VII. fizet isi osztály I., Sörös József dombóvári tb. főszolgabíró a IX. fizetési osztály I, Reich Oszkár szolgabiró IX. fizetési oszt. I., Véges János aljegyző a IX. fizetési oszt. I., dr. Éri Márton vm. főjegyző a VII. fizetési osztály II., Pap Gyula h. árvászéki ülnök a VII. fizetési oszt. I., Haypál Sándor árvaszéki ülnök a VII. fizetési oszt. I, Steinfeld Béla árvaszéki ülnök a VII. fizetési osztály II., dr. Hagymássy Zoltán bonyhádi és Fiáth Elemér báró gyönki szolgabirák a IX. fizetési osztály III. fokozatába léptek elő a megfelelő szolgálati pótlékkal. — Bizalom szavazás. Lapunk múlt számában megírtuk, hogy Szabó Géza hittanár tb. pápai káplán lemondott a szekszárdi Kath. Olvasókörben viselt ügyvezető elnöki állásáról. A Kör választmánya múlt hétfőn dr. Fent Ferenc apát- plébános elnöklése alatt foglalkozott ezzel az ügy- gyel és elismerve Szabó Gézának szerzett elévül hetetlen érdemeit, neki bizalmat szavazott és egy küldöttség meghívta az ülésre, ahol éljenzéssel fogadták. Szabó Géza méltányolva a személye mellett megnyilvánult osztatlan bizalmat, lemondását visszavonta. — A róm. kath ovóda karácsonya. Szekszárdi lelkes urinők szívtől sugallt gyűjtése, s többek jótékony adakozása igazán megható karácsony ünnepélyt adott a kedves testvérek vezetése alatt álló róm. kath. ovóda kis növendékeinek. Ezek a jótékonyságban fáradt urinők báró Schell Józsefné, Gallér Jánosné, Triebler Ilma, dr. Káldy Gyuláné és Rill Mariska voltak. Ha szép és nemes cselekedet könnyeket letörölni, bizonyára ép oly szép és nemes öröm könnyeket fakasztani ártatlan gyermeki szemekből és felnőtt és viharokban elfásult felnőtt szivekből. A szombat esti ovódai karácsony ünnepély s ennek keretében dr. Fent Ferent apátplébánosunknak az aprósághoz s a jelenvoltakhoz intézett buzdító szavai s a szeretet adta adományok ezt cseleked- ték. A csöppségek egy drámai színész komolyságával szavaltak a szép számban megjelent felnőtteknek. A közönség sorában ott láttuk Forster Zoltán alispánnal a megye több vezető tisztviselőjét, Padányi kir. tanfelügyelőt, stb. Jelen volt vármegyénk főispánja, Simontsits Elemér is. — Névmagyarosítás. Dr. Sternfeld József szekszárdi lakos családi nevét belügyminiszteri engegéllyel ,,Cvi7/a(/‘<-ra magyarositotta. S mégis kapaszkodik. A gonoszság szelleme által sugalt nemtelen önérzet fúrja be magát a szivébe s elhiteti véle, hogy munkálkodhat, boldog lehet egymagára is. Gőgösen utasít vissza minden segítséget, büszkén kicsinyei minden eszközt, mely az égiek honából származik. Csoda-e aztán, ha gyüraölcstelen lesz fáradsága, s a sokat keresett megelégedés helyett elégedetlenség, bol dogtalanság üt tanyát mindenütt?! Mert ne higyjetek a külsziunek. A világ külső képe, a század csalóka fénynyei, ragyogó cicomával ékesített ruhája megcsal. Fénylik, de nem arany, a ruha selyemnek látszik, de rongyokat takar A ragyogó cicoma alatt koldus- eafrangok húzódnak meg, s nagyramagasztalt haladás, jólét, boldogság helyett testi és lelki éhség szedi áldozatait. Céltalanul kapkodok tömege az emberiség, a vízbe fulók szomorú helyzete lesz osztályrésze az Isten nélkül élni akaró eszes lénynek. Reménytelenség, vigasztalanság, kétségbeesés . . . Látjuk saját szemeinkkel, érezzük önmagunkban a hit és imádság nélküli élet sivárságát, tapasztalja általában mindenki, hogy a hiányokat betölteni, az emberi lélek szükségleteit üres jelszavakkal kielégíteni nem lehet . . . s mégis vonakodunk az Istentől. Az erény, férfiasság, becsület süppedő talajra, omlékony homokra emelt épületek, s elég a tavaszi szélnek egyetlen fuvalma, hogy összeomoljanak. Szilárd jellemek nincsenek : a csábításokkal, s a bűn romlottságával élethalálharcot vivni tudó akaraterők hiányoznak. Elgyöngülés, kis- lelküség, bénultság vesz erőt a nemes harcokra hivatott, magasztos fegyverekkel megajándékozott emberen. Hová jutunk igy ? Az egyedek és a társadalom, népek és nemzetek az Isten nélküli mun/ kában, törekvésekben önmagukat viszik az ön- gyilkosság felé. Avagy nem látják-e, hogy olyan talaj van lábuk alatt, mely lejtős is, meg sikamlós is; nem látják-e, hogy föltartóztathatatlanul sietnek az örvény felé?!— Azt gondolják talán, hogy erről az útról már nem lehet visszatérni ? Igazuk van, nem lehet a maguk erejével ; emberi erővel semmi esetre sem. — Itt az Isten szavára, az Ő erejére van szükség ! Miért nem veszik hát igénybe ? A tehetetlen kínos vergődés sokkal szomorúbb, mint ahogy mi azt elgondolni, leírni tudjuk. Meddő .küzdelem, céltalan élet, sikertelenségekkel sújtó vég. Gyökerükön fonnyadó, pos- hadásnak indult növények, a tengődés és feloszlás borzasztó tüneteivel. Zug, zsibong a légben a kárbaveszett remények által megtört szív kínos vonaglása, közben felhangzik az Isten ellen dől gozó gonoszság szellemének kárörvendő gúny- kacaja. Emberek 1 Ti nem élhettek Isten nélkül. Ha igen, akkor nem vagytok emberek. Vadorzók, gyilkosok, gonosztevők tömege lesz a társaságtok, s a ragadozó vadak életénél is borzalmasabb lesz a tiétek.- Nézzetek csak körül ! A bűn fölszabadítva, győzelmi ruha a testén, rózsákkal hintve száguld soraitok között. Az elismerés, a magasztalás hangjai röpülnek feléje. — A bűn naggyá, hatalmassá, uralkodóvá lett, mindent lenyügző békói elviselhetetlenek ! Emberek ! Isten nélkül a felszabadult szenvedély fékvesztetten sodor magával mindent, veszélyesebben a ragadó árnál, melynek szennyes vize sietve fut tova elrabolt zsákmányával, hogy azután eltemesse, eliszapolja. S igy sokszor értékes tárgyak, drága kincsek kerülnek a folyam medrének fenekére; eltemetve, elfeledve, meg semmisülve. Isten nélkül ránk is hasonló sors vár !
