Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-15 / 50. szám
TOLNA MEGYEI KÖZLÖNY 3 1912 december 15. betörésmeníes szekrényekben őriztetnek, nemcsak azért, mert a takarékpénztárak úgy a betevők, mint a részvényesek vagyonát milliókkal biró biztosító társulatoknál is bebiztosítják, hanem főleg azért, ért a takarékpénztárak a hágai nemzetközi egyezmény védelme abut állnak, ami azt jelenti, bogy minden nemzet kormánya megegyezett abban, hogy takarékpénztári betéteket még a győző ellenségnek se szabad érinteni, amikéin ugyancsak nemzetközi egyezmény folytán a vörös kereszt jellel ellátott hadi vagy polgári kirendeltségeket sem szabad senkinek megtámadni és megsérteni, azon érthető okból, mert amint a sebesültek közt lehetnek különféle nemzetbeli egyének, úgy a betevők közi is érdekelve lehetnek magyarok, németek, olaszok, franciák, angolok, amerikaiak, szóval a világ összes nemzetei. Mi lesz az uj adótörvénnyel? A függő bel- kérdések közt most ez a legerdekesebbek egyike. Itt van egy 3 évvel ezelőtt megalkotott törvény. Van benne annyi rossz és olyan kevés, sőt több jó, mint a mai adótörvényben. Hogy még jobb. illetve kevésbbé rossz ne legyen, a nyáron meg is fejelték. Már a p. ü. minisztérium óriási költségeket is csinált az életbeléptetés előkészületei körül s most, a törvényben megszabott hatályba lépés előtt 2 héttel — a honnak törvényalkotó képviselői — akik 1909-ben a törvény megalkotásában részt vettek, akik a nyáron erőszakkal is megszavazták hozza a novellát s akik ujj évre, mint a nemzeti akarat képviselői, mondották ki az életbeléptetést, ma nemcsak vitáznak az életbeléptetésről, de küzdenek ellene. Mit szóljunk akkor mi, akiknek 1909-ben sem kellett, de 1913-ban épen úgy kell. A törvényhozó urakra jellemző, hogy amit 1909 ben és 1912. júniusban megszavaztak, ma kezdik elolvasni. Karácsonyi és újévi számunkra feladni szándékolt hirdetéseket kérjük idejében a ki- adóhivatalba juttatni. Közbiztonság Szekszárdon. Úgy látszik, a szekszárdi polgár legények duhaj virtuskodása ellen nem használ a papi beszéd, nem használ a csendőr puskatus. Eldurvult, bestiális érzelmeket gerjeszt bennük a bor és az éj sötétje, és állati magafeled- kezésben a gyilkosságig vetemednek. Legutóbb a múlt vasárnap 3 legény, illetve 17—19 éves suhanó, Szőke Lajos, Horváth János és Matus József, szurkálták meg késeikkel az este 8 óra körül békésen hazafelé igyekvő Joó István 60 év körüli városi fogyasztási ellenőrt, ki a járdán duhajkodó suhancok mellett elhaladva azokat csendre intette. A megtámadott Joó István hasát és oldalát szurkálták meg, s rajta oly súlyos sérüléseket ejtettek;, hogy kevés remény van felépüléséhez. A 3 mákvirágot letartóztatták, egykét hónapi vizsgálati fogság után törvényt ülnek felettük, a háromból egyet mindjárt a tárgyaláson szabadlábra helyeznek, a másik kettőt esetleg egy félévre, vagy 10—15 hónapra még bűvösre teszik, a büntetést leülik s aztán lerázzák magukról az egész bűnügyet, s kezdik újra, s szekszárdi polgár legények vad garázdálkodása tart tovább. De hát kérdezzük tisztelettel, nem lehet ezen radikálisan segiteni már egyszer ? Tessék megnézni a mi polgár gyermekeinket. Mikor az iskola küszöbét átlépik, s tanitójuk tekintete alól szabadulnak, mint valami megvadult horda törtetnek végig az utcákon, veszélyeztetve járó kelőt, felnőttet-aggot, nőt férfit. Nincs csengő meghuzatlan, sőt sokszor ablak be^eretlen. Aztán harcra kelnek egymás közt, s a nagyra hivatott csemeték, nemcsak tarisznyá val verik fejbe egymást, hanem nem egyszer előkerül a tarisznyából a budli, sőt a kamaszabbak- nál a csizmaszárból, vagy a mándli zsebből a bicska is. S ez a vad rakoncátlanság nő velük a korral együtt, s mire 16—18 éveseknek felcseperednek, már virtusosan szurkálják meg egymást, vagy aki elébük kerül. Csodálkoznunk kell, hogy várossá alakulásunk után, dacára a csendőrséggel ellátott köz- igazgatási rendőrségi szolgálatnak, még mindig nem tudott kialakulni a polgárság között az a minimális erkölcsi világnézet, hogy aki bicskával szuj-kálódik, duhajkodik, az nem hogy a legény szóval kifejezett fogalomra nem méltó, hanem az egy veszélyes bűnös, az „emberi“ fogalomra sem érdemes lény, akit a magyar nyelvben nem polgár-legénynek, hanem semmiházi, akasztófa cimer- nek neveznek. Nem a városi kultáréletet élő emberben, de egyáltalán bárhol, a csak mérsékelt vallásosság mellett ki kell fejlődni egy ilyen fokú erkölcsi érzésnek. Pedig hát a mi polgárságunk, külszin szerint legalább, nem nevezhető vallástalannak. Tisztesség.!udás-t és bizonyos a társaséletet élő embert az egymást megmaró vadállattól megkülönböztető lelki szelídséget pedig úgy az alsó fokú műveltségnek is, mint a hitetlenségeD felül álló vallásosságnak is kellene adni. A férfi sorba került családos polgárainkat józan belátó, bár nem túlságos telebaráti szeretet, de rossz akarat sem jellemzi. Gyermekeiket nem tudnák olyan erkölcsök mellett nevelni, hogy ne legyenek már ifjú ko rukba a város közbiztonságának veszélyeztetői V S az apák nem tudnák szégyelleni fiuk embertelenségét ? A csendőrséget, már csak drága volta miatt is, nem örömmel látjuk, rendőri szo'gálatban, mégis a város belső közbiztonsága és külső tekintélye kívánja, hogy még egyszer annyi csendőrt hozzunk a városba. Csakhogy az még nem elég, ha tartjuk a cseudőrséget. Kell, hogy az a csendőrség a lehető körültekintéssel járjon el. Mert a csendőrségtől nem azt várn i csak a köz- biztonság, hogy az utca felé lejtősödő udvarról kifolyó szenyvizet ellenőrizze. S csodálkoznunk kell, hogy a múlt vasárnapon, egy olyan utcában, melyben éjjeli mulató ház van s igy ünnepnapon, de másszor is fokozottabb ellenőrzést igényelne, este 7 és 8 óra között egy pár suhanó zavartalanul verheti az ablakokat, kerítéseket, s szúrhat le békés hazatérőket! Szükséges, már nem egyszer hangoztattuk, hogy a város hozzon szabályrendeletet a bicska ellen, épugy, mint a fegyver viselése tilos, úgy tiltassék meg a bicska bordása. Megtették ezt másutt is. Hiszen a mi szemefénye suhancaink nem azért nem lövöldöznek egymásra és a járókelőkre, mert szelíd, tisztességes lelkűk tiltaná azt, hanem mert tilos a revolver és pisztoly hordása. S aztán amig olyan enyhe mértékkel bűn teti esküdtbiróságunk a bicskázókat, addig nehezen szelidül meg a közerkölcs. E tekintetben az eddigi Ítéletek határozottan olyan féle vélemény kialakulására alkalmasak hogy a mi polgáraink, mint esklidtbirák, mintha nem minden elfogultságtól szabadon, az ilyen emberhez nem méltó cselekményt nem is tekintenék bűntettnek. Ezen felfogásnak megtisztitása a kir. ügyész ségnek s a kir. bíróságnak a feladata. S hisszük, hogy ha az iskola, a vallás, közigazgató és büntető hatóság a kellő mértékkel mérik a vadult suhanc erkölcsökben rejlő veszedelmet, lassankint megszűnnek az ilyen várost, és polgárt szégyenitő büntettek. Törvényjavaslat az agrárKölcsönöKről. A kormány folyó hó 11-én törvényjavasla tot terjesztett be, mely arról intézkedik, bogy a tokaji borvidéki agrárkölcsönnel újra telepitett szőlők tulajdonosainak az 1896 évi V. t.-c. alap ján állami jótállással a magyar agrár és járadék bank által nyújtott kölcsöneit teljes összegében az állam a banknak visszafizeti, — s az igy az állam által magához váltott tartozást a szőlőtulaj* donos az 1914. évtől kezdődőleg 25 éven át egyenlő és kamatmentes részletekben az állam- kincstárnak visszafizeti. Mi a magunk részéről egyes foglalkozási ágaknak az állami költségvetés terhére való különös felsegitését csak akkor helyeselhetjük, ha az általános kulturális és közigazgatási állami szükségletek teljességükben már előbb kielégítettek. Mégis a kormánynak ezt a tokaji agrárkölcsönadósok érdekében tervezett akcióját nem csak szivesen látjuk, de kötelessécszerűen fel hívjuk erre a szekszárdi borvidéki agrárkölcsönnel terhelt szőlősgazdák figyelmét is, — mert szerintünk csakis úgy teheti jóvá az állam azt a kárt, vagy legalább annak egy részét, — amit az 1896. évi V. t.-c. alapján garantált agrár- banki kölcsönnel a felsegélyezni akart szőlősgazdáknak és önmagának is okozott, ha ezt a törvényjavaslatot általánosítja. — Ez a törvény ugyanis, mint a következmények ékesen igazolják, jó volt egy univerzálisan nagyszerű banki üzlet alapjául, — de nagyon rossz volt a szőlős gazdák és az állam érdekében. Úgy, hogy szinte a banküzlet jobban dóm borodik ki az egészből, mint az állami közérdek. Az állam jótállása mellett a banki óvatosság minden szabályának figyelmen kívül hagyásával helyezték ki a kölcsönöket, a hihetetlen kulcsokkal megállapított évi járadéktörlesztést még a kölcsönvevők komoly és becsületes része sem bírta ki, s az előfordult elemi csapások nemcsak a szőlőtulajdonos adósok fizető képességét tették semmivé, de elvették a szőlőművelésben táplált reményét, — az elmaradt hátralékokért rámennek harmad és negyedizigleg minden vagyonára s ma ott állunk, hogy a szekszárdi borvidéken az agrárkölcsönnel újra telepitett szőlők nagy része elhagyottan, parlagon hever, tulajdonosa világnak licitálva — s a kölcsönt busás kamataival fizeti az állam, — az agrárbank pedig még sok éven át szedi a jó üzlet nyereségeit. A benyújtott törvényjavaslatból tudjuk, hogy igy van ez a tokaji borvidéken. De magunk előtt látjuk, halljuk, hogy igy van ez a szekszárdi borvidéken és jelesül nálunk, Szeksz írdon, ahol ma-holnap egész szőlőhegyek kerülnek dobra, az agrárkölcsön miatt — s nem kerül ki az agrár kölcsön egy negyedrésze. Nem hisszük, hogy ily nemű segitést célozott az országgyűlés az 1896. évi V. törvénycikkel. Azért ezt a december 11 én benyújtott törvényjavaslatot nemcsak a tokaji borvidéki szőlőkre vonatkozólag kellett volna csak kontemplálni — s még nem lévén késő — annak a szekszárdi borvidékre való kiterjesztése iránt sürgős és hatásos akció megindítását tartjuk szükségesnek. KÜLÖNFÉLÉK. —- Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Györjjg Józsefet, volt paksi polgári iskolai tanárt Zólyomvármegyébe kir. tanfelügye lővé nevezte ki. A m. kir. pénzügyminisztérium Mohay Lajos szekszárdi lakost a trencséni m. kir. p. ü. igazgatóság mellérendelt számvevőséghez a zsolnai járási számvevő mellé számgyakornokká kinevezte. A főispán ifj di-. Slokinger Jánost, idősb. Slokinger János szekszárdi előkelő iparos fiát, a szekszárdi Ferenc-közhorházboz alorvossá nevezte ki. — Kitüntetett tanító Lengyel (Lützenbur- ger) József bonyhádi születésű fővárosi tanítót az Auguszta gyermekeket felruházó egyesület múlt gyűlésén pénztárnokává választotta. Hogy földink iránt mily nagy bizalommal viseltetnek a fővár sban, mutatja az a körülmény, hogy a II. kerületi népkonyhának és az Izabella napközi otthonnak is pénztárnoka. — Áthelyezés. A máv. igazgatósága Rovó Aladár dombóvári máv. fütőházi mérnököt Budapestre helyezte át a műszaki kocsihivatalhoz. — írói jubileum. Dr. Prohászka Ottokár, Székesfehérvár tudós és aranyszáju püspöke 30 éves irói jubileumát 1913. évi augusztus 22 én üli meg. A nagyszabású ünnepségben a fővárosi tudományos társulatok és iróegyesületek is részt vesznek. — Sikerült vizsga. Strasser Dezső, Slrasser Mór szekszárdi szállítási vállalat tulajdonos fia, jó sikerrel tette le az utolsó jogi szigorlatot s a na pókban fogják doktorrá avatni. — A közigazgatási bizottság elismerése és kÖ8ZÖnete. Toluavármegye közigazgatási bízott sága folyó hó 11-én tartott ülésében Forster Zoltán alispán meleg szavakkal emlékezett meg Sass Lászlónak a közgazdaság terén, mint köz- gazdasági előadó, szerzett bokros érdemeiről és indítványozta, hogy a bizottság szavazzon neki ezért köszönetét és elismerést. A közigazgatási bizottság az inditványt egyhangúlag lelkesedéssel elfogadta. Sass László Tolnavármegye közigazgatási bizottságának 10 évig volt szakavatott ’ ;'zgazdasági előadója mely tisztséget most az uj törve/ alapján a m. kir. gazdasági felügyelő veszi át. — Fizetésemelés. Bátaszék község képviselőtestülete a közgyám fizetését 360 koronára felemelte. — Tanitóválasztás. A zombai róm. lath, iskolaszék a megüresedett osztálytanítói állásra Varga Károly szederkényi tanítót választotta meg. — Miniszteri elismerés. A m. kir. föld- mivelésügyi miniszter Niertit Béla dunaföldvári községi iskolaszéki elnöknek és Kápolnag József szaktanítónak a múlt évben rendezett téli háziipari tanfolyam rendezéséért elismerését fejezte ki. — Uj állások. Bátaszék nagyközségben a képviselőtestület két uj állást szervezett, hogy a községi ügyek végzésére legyen kellő munkaerő. Ugyanis egy ellenőrjegyzői és egy segédjegyzíi állást szerveztek. Az ellenőr-jegyzőnek 1600 K fizetés, 400 korona lakbér, a segédjegyzőnek pedig 1000 korona fizetés és 400 korona lakbér a javadalma. — Esküvő. Dr. Pártos Gyula szekszárdi ügyvéd folyó hó 22-én tartja esküvőjét Somogyi Böske kisasszonnyal a paksi izr. templomban. — Szigorlati dijak fölemelése. Mig más országokban a tanulást olcsóbbá igyekeznek tenni, addig nálunk drágítják, hogy a tudományos pályáról a magyar ifjúságot leszorítsák. Erre vall azon értesülésünk, hogy a kormány az egyetemi tanári karral egyetértve, fölemelte a szigorlati dijat ötven koronáról száz koronára, amivel nagy csapást mért a jogi fakultás hallgatóira. — Bezárt iskola. Nagyszékelyben a vür- heny járványszerüen fellépett s e miatt a Igatóság az iskolát bezáratta.
