Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-03 / 44. szám

10

TOLNAMEGYEI KÓZLON\

1912 november 3.

HIRDETMÉNY

a házbériővedelem bevallása tárgyában.

A házbéradó az 1913. évre való érvénnyel kivetendő lévén, az ezen kivetés alapjául szolgáló házbervallomási ivek benyújtására a m. kir. pénzügyminisztérium 1912. évi 111507. szám alatt kiadott rendeletével az 1912. évi november hóna 2-tól 30-ig terjedő időt tűzte ki.

A házadoról szóló 1909. évi VI. tcikk 46. §-a értelmében a bevallás annak a községnek elöljáróságánál történik, amelynek területén a ház fekszik.

A házbérjövedelem bevallására kötelezve van :

a) a tényleges birtokos, illetőleg vagyonközösség esetén az összes tényleges birtokosok ;

b) a házközösségnél annak feje ;

c) nem önjogu, valamint jogi személyeknél a törvényes képviselő.

Ha a közös tényleges birtokosok közül csak egy ád vallomást,

Utóbbi az összes tényleges birtokosok meghatalmazottjanak tekintendő.

A ház tényleges birtokosa (tulajdonos vagy haszonélvező), illetve a törvényes képviselő, a házbérvallomási ivet meghatalmazott által is ki Hit- hatja, ennek eljárásáért azonban a meghatalmazó anyagilag felelős. A bélyegmentes meghatalmazás kívánatra felmutatandó.

Felhivatnak tehát a vallomásadásra kötelezettek, hogy a házbérvallomási ivet pontosan és a valóságnak megfelelő hűséggel töltsék ki s azt a községi elöljáróságnál (városi adóhivatalnál) november 2-tól kezdve legkésőbben november hó 30-ig nyújtsák b .

A bevallás tárgya ; a házak évi nyers bérjövedelme. Nyers jövedelemnek tekintendő együttvéve mindaz, amit a bérlő a bérlettárgy használata fejében a bevallás időpontjában ellenértékűi fizet, illetőleg teljesíteni tartozik.

Ide számítandók különösen :

1. a szoros értelemben vett lakbér;

2. a természetbeni szolgáltatások, a tulajdonos helyett fizetett kár- biztositási dijak, állami, helyhatósági s egyéb adók, azoknak az összegeknek kivételével, melyeket a bérlő községi adó fejében házbérfillérek elnevezése alatt, vagy más községi lakásadó címén fizet, ha a bérbeadó ezeket az összegeket elkülönítve mutatja ki, vagy bérvallomásában oda nyilatkozik, hogy a mellékjárulékaival együtt bevallott nyers jövedelemben a házbérfillérek már benfogla tatnak ;

3. azok az összegek, melyeket bérbeadónak a bérlő háztartása keretében vízvezeték, éjjeli világítás, szemétkihordás és más ilynemű mellék- költségek címén fizetett, ide nem értve a ház gondozásával megbízott egyénnek a bérlők részéről külön fizetett, akár előre meghatározott járandóságokat, továbbá a lakás világításáért és fűtésért külön megállapított összegek, végül a bérlő, mint üzlettulajdonos által üzlete céljaira felhasznált viz után fizetett vízvezetéki dijakat;

4. azok az összegek, melyeket a bérlő a bérbevett ház vagy lakrészek állandó átalakításának vagy karbahelyezésenek költsége fejében a bérbeadó beleegyezésével sajátjából oly feltételek alatt előlegezett, hogy e költség visszatérüléséig készpénzben aránylag csekélyebb összegű lakbért tartozzék fizetni. Ha e költség visszatérítésé a szerződő felek által

több évre osztatott fel, a költségeknek csak ama része számítandó a nyers jövedelemhez, mely a megállapított felosztás szerint az illető évre esik.

Általános házbéradó alá eső helyeken a házbirlokos által használt vagy másnak ingyen átengedett épületeknek nyers házbérjövedelme gyanánt a bérbeadás esetén elérhető haszonértéket (bérértéket), az üresen álló lakásoknál pedig az előző évi adóalapot kell bevallani.

Üzletfelszereléssel, földbirtokkal, házi kerttel vagy egyéb dolgokkal és jogokkal együtt bérbeadott házaknál vagy lakrészeknél nyers jövedelemnek az az összeg vallandó be, mely házbér címén a bérszerződésben külön kitüntetve van

Bútorzattal együtt bérbeadott lakrészek bérjövedelmét minden levonás nélkül kell bevallani, amelyből azonban a bútorzat elhasználása fejében 30 %-ot a kivető közegek fognak leszámítani.

A bérlők a vallomási ivén bizonyítják a vallomás helyességét, nevűknek a vallomásadásra kötelezett felhívása folytán a megfelelő rovatba történt bejegyzése által Ez a bejegyzés a bérösszeg bírása előtt tiios.

A felek a házbérva lomások beadásáról elismervényt kérhetnek.

Aki vallomását a kitűzött határidőben be nem adja, abban az esetben:

a) ha a megállapított adóalap 1000 K-t nem halad meg, a kivetés során’megállapitott házbéradónak 1%-át, illetőleg ha a részére szabályszerűen kézbesített és a vallomás benyújtására szóló felhivásvételétől számított 8 nap alatt sem adja be vallomását, további 4 °/0-át fizeti pótlék fejében ;

b) ha pedig a megállapított adóalap 1000 K-t meghalad, a kivetés során megállapított házbéradónak 5 % át, illetőleg ha a részére szabályszerűen kézbesített és a vallomás benyújtására szóló felhívás vételétől számított 8 nap alatt sem adja be vallomását, az adónak további 25 °/0-át fizeti pótlék fejében. (Az 1909. évi VI. t.-c. 48-a, illetőleg az 1912. évi Lili. t.-c. 39. §-a.)

Ha a vallomásadásra kötelezett a vallomási ivet a bérösszegnek beírása előtt Íratja alá bérlőjével, annyiszor büntetendő 5—200 K-ig terjedő rendbírsággal, ahány bérlőjénél ezt elkövette. üas°nló rendbírság alá esik a bérlő is, ha a vallomási iv aláírását elfogadható ok nélkül megtagadja. (1909. évi VI. t.-c. 59 §-a)

Biróilag büntetendő, vagyis jövedéki büntető’eljárás alá eső kihágást követ el a tényleges birtokos vagy annak törvényes képviselője, ha a házbérjövedelemre vonatkozó vallomási ívben adóköteles jövedelmet szándékosan elhalgat, vagy abban tudva valótlan vagy szándékos félrevezetésre irányuló nyilatkozatot tesz, mely az adó megrövidítése alkalmas. Ha ennek a kihágásnak elkövetésében a bérlő is szándékosan részt vesz, ez a tettessel egyenlően büntetendő.

Tájékozásul szolgáljon végül, hogy a vallomásadásra kötelezettet a bevallás kötelezettsége alól nem menti fel az a körülmény, hogy a vallomási iv részére hivatalból kézbesítve nem lett.

M. kir. pénzügyigazgatóság.

Szekszárd, 1912 október hó 17.

Gallér János p. ü. igazgató h.

HIRDETMÉNY

a tőkekamat- és járadékadó alá tartozó jövedelmek bevallása tárgyában.

A tőkekamat- és járadékadó az 1913. évre az 1909. évi VH. tcikk, illetőleg az annak végrehajtása tárgyában 1910. évi 50000. szám alatt kiadott utasítás rendelkezései szerint fog khettetni.

A kivetés alapjául szolgáló vallomási ivek benyújtására a m. kir. pénzngyminiszterium 1912. évi 111507. szám alatt kiadott rendeletével az 1913. évi január hónap 1-től 20-ig terjedő időt tűzte ki. A vallomási ivek kiállításánál a következők tartandók szem előtt:

1. A tőkekamat- és járadékadó tárgya az 1909. évi VII. tcikk 1 §-a szerint mind az a vagyon vagy vagyonjog, mely a jövedelemadón kívül más egyenes adó, nevezetesen: földadó, házadó, általános kereseti adó, valamint a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adója alá nem tartozik és szolgálati viszonyból származó illetmények vagy ellátásnak nem tekinthető

Az adótárgy nyers jövedelme az adó alap.

Ide tartoznak különösen :

a) az állam, törvényhatóságok, társulatok, valamint a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok által kibocsátott kölcsönkötvények (elsőbbségi köKétiyek) és záloglevelek kamatai, ha azok a fennálló törvények értelmében adómentességben nem részesülnek ;

b) a váltókra, kézi vagy jelzáloggal biztosított vagy nem biztosított adóslevelekre, más egyéb okiratokra, vagy okiratok nélkül kölcsönadott tőkékből, vételhátralékokból, telepesek által fizetendő megváltási összegekből, vagy más egyéb követelésekből (esetleg levagy hozzászámitolás utján) eredő kamatok, ideértve a tőkésített kamatok után járó kamatokat is ;

c) a hitbizományi, családi, egyházi, misemondásra rendelt és bárminő más alapok és alapítványok hozadéka, a letétek és óvadékok (biztosítékok) kamatai;

d) a járadékok általában, különösen : életjáradékok, rokonsági évjáradékok, tartásdijak, az özvegyi jog cimén kiszolgáltatott életjáradékok azoknak az eseteknek kivételével, midőn az e célra szolgá ó vagyon után az özvegy mint haszonélvező a jövedelemadón kivül más egyenes adót már fizet; továbbá -a tanulmányok és tanulmányi szabadalmak használatáért, valamint a szerző halála után az örökösre átszállóit szerzői jogért (1884. évi XVI. tcikk) fizetett dijak és mindazon járadékszerü visszatérő szolgáltatások, melyeknek teljesítése szerződésileg elvállalt, de nem szolgálati viszonyból eredő kötelezettségen, bírói Ítéleten vagy törvényen alapszik ;

e) a külföldi részvényekből kötvényekből és más egyéb külföldi értékpapírokból származó kamatok vagy osztalékok;

f) a gyógyszertárak, iparüzletek, bányamüvek és egyébb a föld- és házadó alá nem tartozó jogokért járó haszonbérek vagy más szolgáltatások ; a bányamiveléshez szükséges beleegyezésért .fizetett ellenszolgáltatások (termelési járulékok), valamint általában a szorgalmakért járó haszonvétel; az örökbér; az 1896. évi XXV. törvénycikkben tárgyalt zsellérbirtokok és az ezekhez hasonló természetű birtokok haszonvételéért fizetett évi szolgálmá- nyok (idézett törvény 6. §-a), illetőleg megváltás esetében a váltságtőke kamata és az eféle földadó alá nem eső haszonvételi jogok (örökváltságok) után fizetett évi tartozásoknak a kamatokra eső része ;

g) a hitelüzlettel foglalkozó s alapszabályaik értelmében pénzbetétek átvételére jogosított nyilvános számadásra kötelezett vagy nem kötelezett, de ugyanezen szempontok alá eső vállalatoknál a takarékbetétek, ugymind : utalványok, betéti könyvek és egyéb betétokmányok vagy folyó számla mellett gyümölcsözés végett bárki által elhelyezett tőkéből folyó jövedelem ;

h) a nem cégjegyzett leszámitolóknak és pénziizéreknek jutalék, járandóság vagy egyéb bármely cimen húzott és egyenként, azaz tőkék szerint külön-külön megállapítható kamatjövedelme ;

i) a nyug- és kegyellátási intézeteknek lentebb említett jövedelmei. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok által alkalmazottaik számára létesített ilyen intézeteknek ezen jövedelmei azonban csak az esetben, ha a vagyon alapszabályszertileg külön kezeltetik.

2. A tőkekamat- és járadékadó az 1909. évi VII. tcikk 8 §-a értelmében az adóévet megelőző évben élvezett kamat- és járadékjövedelem után lévén kivetendő, az 1913. évi adóztatás alá az 1912 évben élvezett kamat- (járadék-) jövedelem vallandó be.

3. A tőkekamat- és járadékjövedelem bevallására az 1909. évi VII. tcikk 15. §-a szerint kötelezve van :

a) az adótárgy tulajdonosa vagy haszonélvezője, vagyonközösség esetén pedig az összes tulajdonosok;

b) nem önjogu, valamint jogi személyeknél a törvényes képviselő, aki ezeknek érdekeit a továbbiakban felelősség mellett szintén képviseli.

Az a) pont esetében, ha a közös tulajdonosok- közül csak egy add vallomást, utóbbi az összes tulajdonosok meghatalmazottjának tekintendő.

A vallomásadásra kötelezett az 1909. évi VII. t,-cikk 30. §-a szerint kötelességének meghatalmazott utján is megfelelhet, ennek eljárásáért azonban anyagilag a meghatalmazó felelős.

A bélyegmentes meghatalmazás kívánatra felmutatandó.

4. Ha a kamat- vagy járadékjövedelmet nemcsak készpénz, hanem más egyéb természetbeni szolgáltatások is képezik, pl. járadékoknál : élelmezés, ruházat, lakás, vagy kölcsöntőkéknél a kamatok fejében használatba adott ingatlanok hozadéka, ezeket a fél az 1909. évi VII. t.-cikk 14. §-a értelmében a vallomási iv jegyzet rovatában részletesen felsorolni s az adóköteles jövedelmet a vallomási iv vonatkozó rovatában a helyi viszonyoknak (esetleg a vidék piaci árainak) megfelelőieg pénzértékben is kifejezni köteles.

5. Adóssági kamatok levonása rendszerint nincs megengedve.

Ha a fél hitelt érdemlőleg igazolja, az 1909. évi VII. t.-cikk 10. §-a értelmében le- vonandók :

a) az adótárggyal összekötött, magánjogi cimen alapuló oly teher, mely annak összegét kevesbíti;

b) az 1. f) pontban említett adótárgyaknál az adó alanyát terhelő karbantartási költségek.

A terhek csakis abból a jövedelemből vonhatók le, amelyre vonatkozólag tényleg

felmerültek.

A nyug- és kegyellátási intézeteknél a kifizetett nyugdijak és segélyek összege kiadásként nem vonható le.

6. Az 1 f) pontban említett adótárgyak jövedelméről az 1909. évi VII. t.-c. 14. §-a értelmében a vallomás mindig annál a községelőljáróságnál (városi adóhivatalnál, illetőleg a székesfővárosban a városi adóhivatalnak kerületi osztályánál) nyújtandó be, ahol az adótárgy fekszik; minden más esetben pedig, ahol a fél lakik, illetőleg a jogi személy székel, vagy ennek hiányában, pl. külföldieknél, ahonnét az adóköteles jövedelem folyik, tehát utóbbi esetben, amely községben az adós állandóan lakik.

A vallomások beadásáról, ha a felek azt kérnék, nekik elismervény adandó.

7. Az adózók az 1909, évi VII. t.-c. 24 §-a értelmében a vallomás beadásnak köte- lezetlsége alól fel vannak mentve és levonás utján szedetik be az adó :

a) az 1. a) pontban említett s az állam, törvényhatóságok és társulatok által kibocsátott adóköteles értékpapírok kamatai után az adós által, kivéve a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok áltaj kibocsátott kölcsönkölvényeket (elsőbbségi kötvényeket) és zálogleveleket, melyednek kamatait a felek kötelesek bevallani:

b) a gyámpénztárak összesített pénzkezelési rendszerénél a jelzálogilag bekebelezett tőkekövetelések kamatai után a gyámpénztár által ;

c) a takarékbetétek után (1. g) pont) a pénzintézet által.

8. Aki vallomását az előirt határidőben be nem adja, vagy abból adóköteles tárgyakat kihagy, a be nem vallott adótárgy után a kivetés során megállapított adónak 5 %-át, ha pedig a hozza intézett külön felhívásnak sem felel meg, a be nem vallott minden adótárgy után megállapított adónak további 25 %-át fizeti pótlék fejében. (1912. évi Lili. t.-c. 39. §.)

Jövedéki büntető eljárás alá eső kihágást követ el a vallomás adására kötelezett, ha jövedelemre vonatkozó vallomásában, vagy illetékes helyről hozzá intézett kérdésekre adott írásbeli vagy jegyzőkönyvbe mondott válaszában, vagy jogorvoslatának indokolásában tudva valótlan és szándékos félrevezetésre irányuló nyilatkozatot tesz, mely az adó megrövidítésére alkalmas, illetőleg adóköteles jövedelmi forrást szándékosan elhallgat. (1909. évi X. t.-c. 71 §)

M. kir. pénzügyigazgatóság.

Szekszárd, 1912. évi október hó 17.

Gallér János, pénzügyigazgató h.

Szekszárd, 1912. Molnár-féle Nyomdai Műintézet és Szab. Iróalzatgyár Részvénytársaság nyomása.