Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-27 / 43. szám
XL. évfolyam. 43. szám. Szekszárd, 1912 október 27. ■ ■ mm Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István*utca 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Tisza érdeme. Ismeretes általánosságban, hogy a kormány a politikai helyzetet a teljes elpos- ványositással akarja a maga számára minél tovább megtarthatóvá tenni s ezért él a házelnapolás módszerével, hogy igy az országgyűlések szünetelvén, abban bizako- jdik, hogy az ellenzéki pártok küzdelme az dővel lejebb hagy, elernyed s az alatt a kormány sajtói is talán nagyobb eredménnyel tudják a közhangulatot főzni, — puhítani. Ez a kormányszámitás azonban most épugy előreláthatólag csütörtököt mond, mint a nyári nagy vakáció. Az ellenzék agitációs népgyülései, a független sajtó a tanúbizonysága, hogy a közvéleményt nem hogy nem expiálja ez a módszer, hanem csak érleli a helyzetet. De ha nagy és főben járó erőszakosságaikkal a legnagyobb mértékben is kihívták Tisza és Lukács maguk ellen a nemzet ítéletét, egy érdemük el nem vitatható — s ez az, hogy nem csak a különböző. árnyalatú ellenzéket gyűjtötték égy táborba, hanem a legszélsőbb ellenzéki párt álláspontjára kényszeritettek már eddig is sok tekintetben olyanokat is, akik pedig mindig hajlammal bírtak 67-es voltuk mellett elveik fokozására. Vájjon a független ségi pártoknak legszélesebb mederben folytatott agitációja meghozhatta volna azt az eredményt, hogy egy gróf Andrássy Gyula az ellenzéki álláspont feladását annyinak lássa és nyilvánítsa, mint az alkotmányos rend védelmének feladását! A hazájukat szerető magyaroktól nem-e koszorút, az elismerés koszorúját érdemli meg Tisza István, hogy kivitte azt, hogy még ez az első sorban dinastikus érzelmű udvari politikus is, a 67-es Andrássy, szintén a választói jog általánosításában és titkosan gyakorolhatásában véli föltalálni azt a főorvosszert, mely a kimúlást megelőző teljes bénultságra jutott parlamentünket újból munkaképessé teheti ! Gondoljunk csak egy évre is vissza, hallhattuk volna-e az arisztokrata gróf Károlyi szájából az „általános, titkos“ mai értelemben vett hangoztatását és a meglehetős konzervatív hajlamú gróf Apponyi, Kossuth ésatöbbi nem szélső ellenzéki vezér részéről a jogtalanok jogokhoz juttatásának mindent megelőző követelését ? Ugy-e nem ? S ma azt látjuk, hogy az obstrukciós- nak nevezett Justh Gyulával egy húron pendül gróf Andrássy Gyula, gróf Apponyi Albert, Kossuth Ferenc. Együtt van mindenki, akinek politikai múltja a nemzetben maradandó nyomot- és tiszteletet hagyott már eddig is maga után. Ezekkel szemben pedig Vadász N. s a munkapárti konglomerátum többi nagy névtelenjei, Tisza István munkapárttermelő által a semmiből, a porból hatalommal előhívott és megformált ismeretlenjei, akik a „hazaáruló“ Kossuth Ferenc, Justh Gyula, gróf Andrássy Gyula, gróf Apponyi Albert Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ ésatöbbi nagy nevű ellenzékivel szemben segítik a magyar hazát megmenteni „Bécs- neku ! Látja ezt Lukács is, Tisza is. Jól tudják a véget, mely osztályrészekül jut s melyről multjokra nézve vissza, egy szolgál csak dicséretükre : hog}^ felnyitották a nemzet szemét és megmutatták alkotmányunknak hiányait és ellenünk felhasználható gyöngéit. e. Egy szociális kérdésről. Irta : Batthyány Tivadar gróf. Budapest, okióber 24. Az ország közvéleményét immár évek óta a szociális problémák között talán egy sem foglalkoztatta annyit, mint az, hogy a falusi kis exisztenciákat miképp lehet földhöz juttatni, ez utón nekik itthon megélhetést biztosítani s ezáltal a mind ijesztőbb módon fokozódó elnéptelenedését az országnak megakadályozni. Aki az ország közgazdasági és szociális viszonyaival csak némileg is ismerős, az tudja, hogy Magyarországon a föld tulajdonjogi elosztása szociális szempontból igen kedvezőtlen, amennyiben a földbirtok igen nagy része aránylag csekély kezekben ösz- pontosul s ezzel szemben a föh1 mi vetéssel foglalkozók milliói alig-alig birnak valamelyes föld tulajdonjogához, avagy haszonélvezetéhez jutni. A probléma megoldása kézen fekszik. Egyrészt parcellázások utján nagyobb birtoktesteket kis existenciák közt tulajdonjogilag eladás által szétosztani, másrészt pedig, ahol énnek a legjobb megoldásnak leküzdhetetlen akadályok ujját állják, legalább is méltányos bérletek utján segiteni a népet a termőföld haszonélvezetéhez. Ezen probléma az utolsó tiz-tizenöt éven belül erős lépésekkel halad a megoldás felé. Nagybirtokosok, egyházi és hitbizományi javak haszonélvezői, egyes állami és közalapítványi birtokok, valamint némely törvényhatóság, mint földbirtokos, már is dicséretre méltó módon, közvetítők nélkül, bocsátottak földeket parcellánkénti eladás utján kisgazdák és gazdasági munkások tulajdonába ; s a szociális birtokpolitika legegészségesebb módja, mert ennél a közvetítői haszon a legcsekélyebb lévén, a kisgazdák aránylag a legméltányosabb árakon jutnak földhöz s amellett az eladó nagybirtokosok is igen jól járnak. Az utolsó években a föklparcellázás a pénzintézetek körében is közkedveltségnek örvendő üzletággá fejlődött ki, egy sereg fővárosi és vidéki pénzintézet foglalkozik nagy és középbirtokok vételével s azoknak kisebb nagyobb darabokban való elparcellázásával. E téren is sok érdemes munka végeztetett, habár nem tagadható, hogy ezen kizárólag üzleti nyereségre alapított vállalkozásoknál nem egyszer túlságosan kihasználják a nép fö déhségét, vagyis magyarán mondva : a kisemberek túl drágán, túl terhes föltételek mellett jutnak földhöz. Ezen tapasztalatnak tudható be az altruista bank alapításának a gondolata, azzal a célzattal, hogy a kis exisztenciák ki ne zsákmányoltassa- nak s hogy a jogos polgári hasznon fölül a parcellázás tűi drágán ne eszközöltessék. Nem lennék méltányos, ha ki nem emelném, hogy úgy a főpapi, mint hitbizományi, valamint más szabad forgalmi nagybirtokok tulajdonosai között igen sokan igaz szociális érzékkel kezelik latifundiális vagyonukat s igyekeznek a kisemberek földszükségleteit részint örök áron való eladás, részint földbérletek utján kielégíteni. Tagadhatatlan azonban, hogy ha a józan birtokpolitikának országszerte'való érvényesülését el akarjuk érni, — már pedig ezt kell érnünk —- úgy e téren is az államnak kötelessége jó példával elől járni s ez irányban egy konkrét példával kivánok az államhatalom kötelességeire rámutatni. Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár : Egész évre 12 K, Va évre 6 K, 1 4 évre 3 K. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K, 100—200 szóig 9 K, 200—300 szóig 10 K, minden további 100 szó 2 K több. — Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium kezelése alatt áll, úgyszólván minden alkotmányos ellenőrzés nélkül, a Teréziánum magyar alapítványának tulajdonát képező bátaszéki 9241 kát. holdas uradalom, amelyet eddig házi kezelésben tartottak s nyilvánvaló, hogy ezen kezelés mellett az uradalom nagyobb jövedelmet nem hozott. A bátaszéki uradalom Tolnamegyében, Szekszárd r.-t. város, Báta, Bátaszék, Alsónyék, Várdomb, Sárpilis, Decs és Ocsény községek határaiban fekszik. E községek lakossága — mindmegannyi szorgalmas, derék munkásnép — fejlődésre képtelen, mert mindenütt az óriási uradalom álja Útjukat ; a legtöbb földek az uradalom tulajdonát képezi s az ezernyi nép az uradalom miatt földhöz s e réven munkához, keresethez nem bir jutni. Az eredmény az, hogy a földnéküli nép egy tekintélyes része máshol kénytelen a maga és családja mindennapi kenyerét megkeresni. Mennek ki Amerikába, mások Németországba, ismét mások az ország más vidékeire munka után, ami tagadhatatlanul a lakosság számszerű és anyagi fejlődését bénitja. Mindent el kell követni, hogy a nép otthon maradhasson, ennek pedig az útja, hogy otthon keresethez segítsük. Evek hosszú sora óta kéri a szegényebb osztályok tömege, hogy vagy örökároD, vagy legalább is bérlet utján megkapják az uradalom földjeit. Most végre a király jóváhagyta és elrendelte, hogv ezen uradalom 10 bérleti tagban bérbeadassék, lehetővé tévén, bogy a kisgazdák bérleti szövetkezetekké alakulva, altruista bank, vagy a liitetszövetkezetek országos központjának védnöksége alatt a birtoktestekre pályázhassanak. Nézetem az, hogy idáig a vallásügyi kormány, a kérdés megoldása terén helyesen járt el ; most következik azonban az ügy azon stádiuma, amidőn ki fog tűnni, van-e a vallásügyi kormányban komoly szociális érzék? Kétségen kivül áll ugyanis, hogy ezen kitűnő minőségű, nagy uradalmi birtokra a földbérletekkel foglalkozó nagy tőke teljes erővel fog ráfeküdni. Meg fogják mozgatni mindazon erőket, hatalmi és befolyásos tényezőket, amelyeknek segítségével maguknak fogják reklamálni az uradalom bérletét. Lehetséges az is, hogy aránytalan nagy bérösszegeket ajánlanak be, csak azért, hogy a bérleti szövetkezetek elől elüssék az üzletet ; s e ponton elvárhatjuk, bogy a kormány sem indokolatlanul nagy jövedelmek ke- csegtetése, sem jogosulatlan befolyások nyomásának hatása alatt meg nem engedi, hogy a vidéki kisgazdák és módosabb munkásság szociális szempontból soha meg nem bocsátható módon a földbérletektől elüttessenek. Mindenesetre a leghelyesebb az lenne, ha az uradalmat, avagy annak tekintélyes részét a kisgazdáknak örökáron adnák el, mert ez volna az igazi módja, hogy a sok száz és száz földmi- vescsaládot állandóan és végképen a magyar földhöz lekössük. De ha már elvi okok, amelyeknek jogosultságát tagadni nem akarom, az örökáron való eladást ez idő szerint meg nem engedik, követelnem kell Zichy János gróftól, hogy az uradalom bérbeadásánál biztosítson az alapítványi észére illő, méltányos bérösszeget, amely az eddigi jövedelmet tetemesen meghaladhatja, emellett azonban első sorban és mindenekelőtt juttasson a kezelése alatt álló eme magyar földből annyit, amennyire az ottani népnek megélhetésére szüksége van a kis embereknek. Az Altruista-bankot azért alapították, hogy a népet földhöz segitsék. A kormánynak, amely ezen bankot alapitotta, elől kell járnia a jó példával s a saját kezelése alatt álló birtokokat a nép kezére kell juttatnia. Élénk figyelemmel fogja a magyar közvélemény a bátaszéki uradalom bérletének ügyét kisérni. Zichy János gróf döntésével évek hosszú sorára kezében tartja egy vidék sorsát. Ha szociállis kötelességeinek magaslatán állva, Tolnavármegye e vidékének kisgazdáival
