Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-06 / 40. szám
A munkapárt is szeretné, ha az ellenzék is felejtené azt a sok atrocitást, melyet a nemzet jogainak védelmezésében elszenvedett, pedig mindezt elfelejteni nem lehet, nem is szabad. A munkapárt alkotmány tiprása, a törvény- hozás szabadságának és függetlenségének meg- gyalázása a fegyvereserő rászabaditásával eléggé kinyitotta a nép szemét. Az ellenzéknek kötelessége a harcot folytatni, mig célját el nem érte, mely nem más, mint a törvények uralmának, az alkotmányos életnek és a megsértett erkölcsi igazságok rendjének a helyreállítása. R—i.-2 ________________, ________ A föispáni installáció. A múlt hó utolsó napján, szeptember 30-án folyt le Simontsiis Elemér ujonan kinevezett főispán installációja az előre jelzett rendkívüli megyei közgyűlésen a szokásos ünnepi ceremóniák kíséretében. A közgyűlés előestéjén a rendezőség kezdeményezéséra a főteret kivilágították s a főtér menti házak ablakaiban is gyertyafény hirdette az ünnepi alkalmatosságot. A városi villanygyár épen nem fukarkodott nemzeti szinü lángjaival. Az illuminációt nagy számú vasárnap sétáló közönség bámulta meg s a hétfői ünnepségekre a vasárnap esti vonattal érkező vármegyei vendégek nagy számú néptömeg sorfala között vágtattak be|a fényben úszó főtéren át a megyeházára, azonban érdekes és talán jellemző volt a bámuló néptömeg hangtalansága, melylyel a neki idegen tündöklést szemlélte. Az összegyülemlett utca gyerekek éljenezték csak tüntető lelkesedéssel — nem a föispáni vendégeket — hanem az üresen visszajövő fiak- kereket. Simontsits főispán vendégeivel gyalog is lesétált a kivilágítás szemlélésére, átvezetve vendégeit az úri kaszinóba, az összegyülemlett néptömeg azonban éljen hang nélkül oszlott széjjel. A szekszárdi közönség tartózkodó hidegsége jellemezte az egész beiktatási ünnepélyt, melyet kétségtelenül szép lefolyásában tényleg semmi diszonáns hang meg nem zavart •— mert az uj főispán személye iránti tekintetből az ellenzék, mint már előre jeleztük — a beiktató közgyűlésen sem vett részt s a jelen levők mind vagy politikai, vagy más társadalmi tekintetek által vonzva, az ünnepély egy-egy programpontjaként beosztva vonultak fel. A főispánnak beiktatása egyébként is teljesen hivatalos közgyűlési funkció lévén, — de meg a mai politikai viszonyok között nem csodálandó, — hogy a népet, a tömeget még Simontsits installálása sem tudta megmozdítani s igy az egész beiktatás az e’ejétől a befejezéséig a társadalmi részében is tisztán és kizárólag hivatalos jellegű és színezetű volt. Az utca képét a vármegye egyes községeinek hivatalos küldöttei tették csak forgalmasabbá s a főtéri házakra felhúzott nemzeti lobogók hirdették, hogy nem olyan hétfő van, mint rendesen. No meg egy-két túlbuzgó csendőr — akik arra való hivatkozással, hogy ma ünnep van — beszedették az üzletek külső falán és ajtói fölött kitenni szokott reklám árukat, sőt a Széchenyi- utcában egy csendőr azt is megtiltotta lelkesedésében az ott mázolgató kőművesnek, hogy a falat kívülről malterozgassa,ma tilos, ha csak a rendőrkapitánytól arra engedélyt nem nyer. Az ilynemű csendőri funkció ellen azonban a leghatározottabban tiltakoznunk kell. Ennek dacára az utca bizony nem melegedett fel. A templomba tartott hivatalos ünnepi istentiszteletnek csak volt nézője, akik megbámultak egy-egy diszmagyart, vagy ünnepi dreszbe bujtatott kifent bajuszu megyei hajdút, de egyébként egész napon át passive viselkedett a város közönsége, sőt az estére a megyeházához óhajtásba vett fáklyás menetre sem akadtak fáklyavivők b a félhivatalosan megrendelt dalárdái szerenádnak is el kellett maradni. Kétségtelenül külsőségek ezek, de oly külsőségek, melyek épen akkor jelentősek, ha — elmaradnak. Igaz, hogy a beiktatáson vagy a politikai eseményeken elmaradásuk mit sem változtat. Mint érdekes eseményt említjük fel, hogy a közgyűlésen a volt főispán, gróf Appongi Géza is megjelent, ülés után azonban még az ebéd előtt azonnal visszautazott Ilögyészre. A dolog historikumához felemlítjük, hogy közgyűlés után az uj főispánnál tisztelegtek: a róm. kath. papok dr. Fent Ferenc apátplébá- nos vezetésével, a református egyházmegye Kátai Endre esperes vezetésével, az izraelita hitközség dr. Rubinstein rabbi vezetésével. A vármegyei és városi különböző hivatalok közül testületileg: a vármegye Forster alispán helyettes vezetésével, a törvényszék Hazslinszky Géza elnök vezetésével, a város dr. Szentkirályi Mihály vezetésével, az államépitészeti hivatalt Tóth Henrik műszaki tanácsos, a tanfelügyelő séget Padányi Andor, a postát Horváth Antal felügyelő, a rnáv. mérnökséget .Perlaky. József, a polg. iskolát Holub János és Kovácsáé Nagy Lujza, az erdőgondnokságot Halász Géza, az állatorvosok karát Sigora Antal, a megyei tanitó- egyesületet Tihanyi Domokos, a főgimnáziumot Wigand János, a keresk. kaszinót. Leicht Lajos, az ipartestületet André István, a közkórház orvosi karát dr. Tanár kg Árpád, a megyei jegy zőket Purth Adolf, a községi elöljárókat Bern- rieder József, a kaszinót dr. Kramolin Gyula, az orvosok szövetségét dr. Drágíts Imre tiszti orvos, a megyei tűzoltó szövetséget dr. Sztanko- vámszky Imre vezette. Tisztelgett a Gazd. Egyesület, a nőegylet, a tolnai katonai állomásparancsnokság. Ezenkivül igen sokan részint mint politikai barátok, részint mint a főispán tisztelői igyekeztek a tisztelgők sorából ki nem maradni. A közebéd megelégedésre sikerült, a megyebálon azonban, melyhez az ünnepélyben résztvettek közül is csak igen keveset fűzött olyan kapocs, hogy azon is megjelenjék, a reménybe vettnél kevesebben vettek részt. Mielőtt híradásunkat befejeznénk, nem hagyhatjuk említés nélkül az installáció tulajdonképeni központját képező közgyűlésen elhangzott két beszédet. Az egyiket dr. Kiss Ernő tiszti főügyész mondta mint hivatalos ünnepi szónok, a másikat az uj főispán. Mindkét beszéd a mérsékeltnek hangoztatott, de gyakorlatban csak Tisza—Lukács nevével jellemezhető politikai vonatkozásait nem tekintve, kétségtelenül a vármegyeházán elhangzott legszebb beszédek sorába tartoztak. Különösen az uj főispán beszédéből leszögezzük azt, amit munkaprogramjául mi is egyformán szívesen várnánk és látnánk: „Vármegyémnek akarok élni! Ezt a röviden elhangzó, de valójában kiszámíthatatlan munkaprogramot három hatalmas erő segélyével szeretném végrehajtani. A munka teremtő erejével, a kultúra megváltó erejével és az emberszeretet csodatévő erejével!“ Ha a Tisza—Lukács fogalom erőszakosságait akarja enyhíteni, ha a politikai Üldözés helyett a politikai türelem, az ellenkező nézetek tiszteletben tartása fogja az uj főispánt a mai kényes és kritikus időben kezdett politikai pályáján vezetni, úgy még közelebb hozhatja a jövő a néphez, ahoz a néphez, amelynek szolgálatában akarja munkáját székfoglalója szerint kifejteni s a melyet ma tőle pártjával együtt a rendellenes politikai viszonyok által fagyasztott s ma még átmelegithetetiennek látszó jég választ el. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY KÖZSÉGI ÜGYEK. Szekszárd r.-t. város 1913. évi költségvetése. Szerdán, a folyó hó 9-én tárgyalja a városi képviselet a jövő évre összeállított költségvetési előirányzatot. A jövő évre előirányzott kiadások a mostani 216,978 korona 23 fillérrel szemben 260,431 korona 89 fillérben vannak beállítva, ami a költségvetésben 22—23 százalékos növekedést jelent. A kiadás emelkedést tulajdonképen a rendes kiadások első fejezetének 2. és 3. tétele alatti tisztviselő és egyéb személyzet illetményeinek és nyugdíjalapjának a fedezésére előirányzott 100 százalékos emelkedéssel szereplő tételek okozzák, mely két tétel egy magában 56,402 korona többlet kiadással esik a jövő év mérlegébe. Ezt a tisztviselői illetmény rendezéssel járó kiadás szaporulatot tulajdouképen a júniusi országgyűlésen elfogadott uj városi törvénynek 1913. évi január 1-én történő életbeléptetése rótta a városra, mert a nyugdíjalaphoz való hozzájárulás csak 6508 koronát fog kitenni. így a város sovány saját gazdasági bevételei mellett a kiadásokra szükségelt összegek nagyobb felét pótadó alakjában kénytelen beszedni, minélfogva a pótadó kulcs az 1913. évben a 100 százalékot meghaladja s ha ehez hozzávesszük a fogyasztási, közmunka, a megyei pótadók és az egyes hitközségek által szintén tekintélyes százalékkal szedett egyházi és iskolai adókat, oda érünk, hogy minden 10 korona állami adó után és illetve azon felül 20 koronát kell a városnak, a megyének, a hitközségnek fizetni. Megjegyezzük, hogy ezt a nyugdíjalaphoz való hozzájárulási kormányren deletre okvetlen fel kell emelni. Hogy aztán az ilyen megterhelés mellett hogy birjuk el a részleges vízvezetékkel járó további 5 százalékos s az ezt holt bizonyosan követő általános vízvezetékkel és csatornázással járni fogó, ma még nem is sejtett százalékos pótadó emelkedést s még a mindezektől eltekintve, 1912 október 6. a természetes fejlődés által jelentkező újabb terheket, erre az idő adja meg a választ. Az tény, hogy a jövő évi költségvetés terheitől elzárkózni nem lehet, azonban a közterhek ilyetén előrelátott és még látható növekedése óriá si lag növeli azt a felelősséget, is, mely a városi adminisztrációra nehezedik s fokozottabb körül- -tekintést igényel. Az 1913. évi január 1-én életbe lépő városi törvény az adminisztráció újjászervezését, illetve kiépítését is szükségessé teszi s úgy tudjuk, ily irányú munkálatok már folyamatban is vannak a városnál. Polgármesterünk kezében jó helyen tudjuk ezt a szervezési revíziót s a személyi kérdések okozta nehézségeket is ismerjük. De mert lapunk hasábjain a köz érdekében rámutattunk már nem egyszer a városi adminisztrációnk egyes ágazatának hiányára, emlékezetébe hozzuk ezeket újólag a közvéleménynek. Már itt, a költségvetéssel kapcsolatban utalunk különösen azon kinálkozó előnyre, amelyet egy régi és sok adiuinisztrácionális hiba forrásául szolgáló baj megszüntetésére fel kell használni a képviseletnek. Ez a városi jegyzők magánmunkálatainak a kérdése. Tapasztalat mutatja, többször fel is hány- torgattuk, hogy ezek a magánmunkák hivatali teendőiktől vonják el a jegyzőket. A helybeli hatóságok és különösen a kir. bíróságok a tanúi, mily sok kellemetlenséget hoznak feleknek, hivataloknak ezek a a jól-rosszul végzett jogi munkálatok s az ezek takarója alatt egyéb irnoki és dijnoki zugfiskáliskodások. Sz goruan el kell tehát tiltani az összes városi alkalmazottaknak, jelesül a jegyzőknek magánmunkálatait. Van itt elég ügyvéd, van ) kir. közjegyző, igy a jogkereső közönség nem károsodik, a jegyzők és más alkalmazottak meg kapják 100 százalékkal emelt illetményeiket, tehát a tisztviselői tekintélyt úgy sem öregbítő garasos munkákra nem szorulnak s több idejük lévén, ráérnek hivatalos teendőik után nézni s igy a közérdek okvetlen nyerni fog. Erről lesz még azt hisszük alkalmunk többet is mondani, most csak ennyit. Városi közgyűlés. Szekszárd rt. város képviselőtestülete folyó hó 9 én délután 3 órakor a városház közgyűlési termében tartja őszi rendes közgyűlését, melynek tárgysorozata a következő : 1. A választás alá nem eső képviselőtestületi tagok 1913. évi névjegyzékének kiigazítására hivatott küldöttség tagjainak megválasztása. 2. A kövezetvám tarifájának módosítása. 3. A családi pótlékról szóló szabályrendelet. 4. A szekszárd-Szálló illemhelyeinek átalakítása tárgyában tartott- versenytárgyalás eredményének bejelentése 5. A szénkénegraktár kibővítése tárgyában tartott versenytárgyalás eredményének bejelentése. 6. Az ebtartási szabályrendelet. 7. Az alapítványi ura dalom kérvénye a vásártér legeltetése tárgyában. 8. A város, 9. A báró Augusz-alap, 10. A szegény-alap, 11. A szegényház-alap, 12. A Ferdi- nánd-alapítvány, 13. A Duna erdei öt kút, 14. A közmunka, 15. A fogyasztási adó, 16. A Sédszabályozás, 17. A tüzipénztár, 18. A tisztviselői nyugdijalap 1911. évi számadása. 19. A városi pénztár, 20, A gyámpénztár megvizsgálásáról felvett jegyzőkönyv bemutatása. 21. A gyermekvédő telep-bizottság megválasztása. 22. A város,. 23. A közmunka, 24. Ä villamos mü, 25. A jégmü 1913. évi költségvetése. 29. Illetőségi ügyek. 27. A nyugdijválasztmány tagjainak megválasztása. 28. özv. Debreezeni Sándorné kérvénye temetkezési segélyért. A földmivelósi miniszter a kisgazda egyesületnek. A szekszárdi kisgazda egyesület részére a földmivelésügyi minisztérium a sertéslegelő felújításának, illetve feljavításának a céljaira újabban 600 koronát utalványozott. KÜLÖNFÉLÉK. Október 6. Immár 63 esztendeje, hogy vértanúhalált haltak a tizenhármak. Több mintegy félszázad surrant el a leggyászosabb, a legszomorubb nap óta, de azért nem felejtettük, nem is tudták velünk feledtetni. A nemzet testén ütött seb még sajog, még vértől szivárog és nem is tud és nem is fog egyhamar behegedni. Gyászolj nemzet, mngyar nemzet, gyászolj ország, Magyarország ! Sírj, zokogj te nép, omoljanak forró könnyűid! Dicsők, nagyok, szentek voltak a mártírjaink ; büszkén, délcegen, némán mentek a bitó alá s utolsó leheletük, utolsó szavuk is a drága imádott haza volt. Megmutatták, hogy a honért nemcsak élni, a konért meghalni i* tudnak. Megmutatták, hogy nekik, az első gondolatuk és utolsó szívverésük a haza. Elporladtak a dicső, a csodás hősök, elenyésztek a félistenek, de nevük fennáll, lelkünk-
