Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-25 / 34. szám
XL. évfolyam ______________________34. szám___________Szekszárd, 1912 augusztus 25. mn BS Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utca 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár : Egész évre 12 K, Va évre 6 K, iU évre 3 K. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K, 100—200 szóig 9 K, 200—300 szóig 10 K, minden további 100 szó 2 K több. — Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. A bntujzéki therejianumi alapítványi uradalom bérbeadása. Vármegyénk déli részének lakossága életének forduló pontjához jutott. Az a közmondásszerü földéhsége a magyar parasztnak, mely épenséggel nem ráérő •szociológusok ajkán termett frázis, sehol nem érezteti úgy a maga igazságát, mint az ezer holdas uradalmak szomszédságában. A íöld szeretetében, sőt bátran mondhatjuk, a föld szerelmében született és nevelkedett földnélküli Jánosok szivében semmi sem érleli meg a kivándorlás szomorú gondolatát úgy és nem éreztetik hatásukat annyira az élet küzdelmeinek ezernyi baja, mint a látóhatárig terjeszkedő megingat- hatlan nagy birtokok keserű' szemlélete. Ezért íoglal el a kivándorlás statisztikájában olyan fájóan előkelő helyet a mi nagy birtokokban bővelkedő vármegyénk. S hogy a kivándorlásnak egyik legfőbb oka nálunk a túlságosan aránytalan földbirtok megoszlás, — ez oly igazság már, — amit azok is kénytelenek elismerni, kiknek bölcseje tízezer holdas birtoka közepén ringott is. Még a távol messzi ködben sem szürkülnie ugyan az az időpont, amikor ezen fölismert nemzeti baj orvoslásaképen állami kényszerítő erő igyekeznék a földbirtok aránylagos megoszlásával erős és egészséges kisbirtokos társadalmat teremteni, annyit azonban az utóbbi időben már elérhetünk, hogy legalább kisbérietek teremtésével igyekeznek egyes helyeken a munka és földnélküli nép megélhetését biztosítani. Természetesen Magyarország nem hiába a nagy birtokok hazája, — igen nagy akadályokkal — s nem egy helyen a föld ulán éhező nép lelketlen kizsákmányolásával történhet meg ez a kisbérleti rendszer behozatala is. Reményteljes várakozást kelt bennünk az u. n. altruista-bank megalkotása ez irányban, azonban a múlt keserű tapasztalatai, a tudat, hogy a mi szép hazánkat nem éppen jogtalanul illetik sokan a kijárások, a csendes panamák hazájának, bizony méltán tesznek bennünket ez irányban is tamáskodókká. Szeretjük azonban hinni, hogy a jövő igazolni fogja, hogy az altruista-bank tényleg a földre szorult és ráutalt magyar földmivelő népet és nem egy-két pénzes, vagy pénzetlen, de nagy vállalkozó szellemmel formált bérlő urasá- got fog bérlethez segíteni. Ezért kezdtük cikkünket azzal, hogy vármegyénk lakosságának érdekelt része életének nagyjelentőségű fordulópontjához jutott el akkor, amidőn a vallás és köz- oktatásügyi miniszter Őfelsége jóváhagyásával a bátaszékvidéki Theresianum-alapit- ványi uradalom földjeinek bérbeadását és pedig első sorban a szomszédos községek földre rászorult földmivelőinek, illetve az ezekből alakuló bérleti érdekeltségeknek való bérbeadását rendelte el. Jól tudjuk, nem kell külön ecsetelni micsoda szorító, levegőt elvonó, fojtogató kapocs a báta- széki alapítványi uradalom kötött, mozdulatlan ezer holdjai a földmunkára vágyó és vándorbotra kényszeritett környékbeli lakosságnak. Azt is nagyon jól tudjuk, hogy kerületünk érdemes képviselője, Batthyány Tivadar gróf a kötött nagybirtok és nagybérlet rendszerben rejlő nemzeti veszedelmet felismerve már évek óta, úgy szólván egész politikai pályáján milyen erős küzdelmet folytatott ez ellen a rendszer ellen, követve (s jó példával elől is járva) a nagy birtokoknak kis gazdák részére való bérbeadását addig is, míg a tarthatatlan sociális bajok a helyzetet annyira megérlelik, hogy egyes helyeken esetleg törvény rendelheti el bizonyos nagyságon felüli kötött földbirtok parcellánkénti eladását is. Jól tudjuk, hogy nálunk is, választó- kerületében ezen bajt megismerve egyik célul tűzte ki a bátaszékvidéki uradalom bérbeadásának kiküzdését. Hogy mennyire küzdelem volt ez, mutatja, hogy az uradalmi tisztek a napokban leérkezett ez irányú miniszteri leiratnak alig akartak hinni, annyira váratlanul érte őket a hir. Velünk már előbb tudatta képviselőnk a nagyfontosságu hirt a minisztertől nyert értesülése alapján a függetlenségi és 48-as párt vezetőségéhez küldött alábbi levélben: Lajtaujfalu, 1912 aug. 16. A szekszárdi függetlenségi és 48-as párt Tekintetes Elnökségének Szekszárd. Mélyen tisztelt Pártelnökség! Bizonyára méltóztatnak emlékezni arra, hogy én amidőn Szekszárdon, valamint a szekszárdi kerület községeiben politikai programmbeszédemet elmondottam, minden alkalommal kiemeltem szociálpolitikai törekvéseim egyik legíontosabbjaként, hogy a falu népe, vagyis a kisgazdák és gazdasági munkások, ahol csak lehetséges, nagyobb uradalmak parcellánkénti eladása, vagy ahol ez nem lehetséges, parcellánkénti földbérletek utján földhöz s ez utón keresethez, tisztes megélhetéshez juthassanak. Ezen törekvésemet amióta a szekszárdi választó kerület képviselője vagyok, úgy képviselő- házi beszédeimben, mint interpellációmban, valamint hírlapi cikkeimben minden alkalommal újból és újból fölemlítettem és különösen sürgettem, hogy a szekszárdi választó kerület földműveseit földhöz juttassák, mert úgy tapasztaltam, hogy Szekszárd és Sióagárd vidékén a vallásalapit- vány, Bátaszék vidékén pedig a Teréziánumi uradalom a művelhető földterületek nagyobb részét elfoglalják s igy a mi szorgalmas falusi népünk, kevés lévén a földje, a legjobb akarat, mellett sem képes, megfelelő keresethez jutni. Talán az én kitartó agitációm, amelyért annak idején, bár teljesen méltánytalanul — földosztogatással és demagógiával vádoltattam — egy parányit hozzájárult ahhoz, hogy az alapítványi birtokok kezelésével megbízott vallás- és közoktatásügyi minisztérium néhány hónappal ezelőtt, a bátaszéki uradalom bérbeadásának eszméjével kezdett foglalkozni; amidőn én ezen ügyről kötelességszerüleg az érdekelt község lakosságát bár bizalmas formában tájékoztattam, megígérvén, hogy az ügyet állandó figyelemmel fogom kisérni és amidőn elérkezett annak az ideje, az érdekeltséget az akcióba lépésre föl fogom hívni. Ennek most elérkezett az ideje, mert tudomás szerint a bátaszéki teréziánumi uradalom bérbeadása immár legfelsőbb helyen el lett határozva. Előre láthatólag a fönnálló szabályok értelmében, az uradalom puszták, illetőleg majoronként fog bérletre meghirdettetni s a bérlet nyilvános pályázat utján kiadatni. Elérkezett tehát az ideje, hogy ezzel az ügygyei az érdekeltség most már behatóan foglalkozzék. Elvi okokból, melyeket méltányolni lehet, eladásra az uradalom nem kerül. Meg kell tehát elégedni azzal, hogy az uradalom bérbe adatik s igy a kisgazdák és mezőgazdasági munkások, ez idő szerint legalább földeket bérbe kaphatnak. Azt, hogy a minisztérium közvetlenül egyes kisgazdáknak adjon bérbe néhány holdnyi fűdet, elérni nem lehet s igy a kisgazdák úgy juthatnak földhöz, ha 1 — 1 puszta vagy major-gazdaságnak bérbevételére, u. n. bérleti szövetkezetté alakulnak. A szövetkezet mint erkölcsi testület kibérel 1 — 1 ilyen birtoktestet s azt azután a szomszédos kisgazdák és munkások között, akik a bérleti szövetkezet tagjai, parcellánként fölosztják, úgy, hogy a szövetkezet lenne mintegy a főbérlő, vagyis tulajdon- képen a közvetítő, amely az egyes parcella bérlőktől beszedné a bérösszegeket s azokat a közalapítványi igazgatóságnak beszolgáltatná s ez utóbbival szemben a jogi és- vagyoni íelelősséget viselné. A parcellánkénti bérletre vonatkozó ilyen földbérleti szövetkezetek már több helyen megalakultak az országban s ezek rendszerint valamely pénzintézettel léptek összeköttetésbe, amely a bérlet pénzügyi lebonyolítása s a szövetkezet vezetése körül, az érdekelt íöld- míveseknek kezére jár. Tudomásom szerint a magyar földhitelintézetek országos szövetsége, amelyet röviden altruista bank név alatt ismerünk, már is több ilyen bérleti szövetkezet létrehozatalával foglalkozott, de tudtommal egyes vidékeken helybeli pénzintézetek is közreműködtek ilyen bérleti szövetkezetek létesítésénél, igen kedvező eredménnyel. Igénytelen nézetem szerint szükséges, hogy már most a bátaszéki uradalomnál kombinációba jöhető községek, névszerint maga Bátaszék, Báta, Alsónyék, Sárpilis, Decs, ‘ Várdomb, Szekszárd és
