Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1912-07-28 / 30. szám

XL. évfolyam 30. szám Szekszárd, 1912 Julius 28. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-ntcza 6. sz.. hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon II Kiadóhivatal Telefon 11 * dr ér-féle nyomda r.-t,, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Felelős szerkesztő Főmunkatars BODA VILMOS HORVÁTH IGNACZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */» evre 6 K, l/4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 8 korona, 100—200 szóig 9 korona. 200—300 szóig 10 korona, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér A vízvezeték ii$ye. Szekszárd rt. város képviselőtestülete múlt hétfőn tartott ülésében nagy több­séggel elfogadta a tanács azon javaslatát, hogy Szekszárdon nagy költséggel részle­ges vízvezetéket létesit. Mi nekünk kez­dettől fogva, midőn a vízvezeték létesíté­sének eszméje először felmerült, az volt a nézetünk róla, hogy közegészségi és kényelmi szempontból bármily üdvös is a vízvezeték, Szekszárd részint népességi aránya, részint földhöz tapadt szegénysé­génél fogva, belátható időben ily vállalko­zásba nem mehet bele. De a nagyobb és gazdagabb városok utánzata iránti vágy magával ragadta az intéző köröket s ma már megyünk a lejtőn lefelé s ki tudja, hol fogunk megállani. Még lesz alkalmunk ezzel a fontos üggyel tüzetesen foglalkozni, ezúttal csak az• előterjesztett tervnek néhány jelentő­sebb árnyoldalát tesszük fejtegetéseink tár­gyává. Vízvezetéket létesíteni a vele legszo­rosabb kapcsolatban levő csatornázás nél­kül alig lehetséges. Nálunk minden szeny- viz, mosások alkalmávaH szappanos lé egyébb levezető csatorna hiányában az ut­cán foly végig. A csendőrök feljegyzik az ilyen háztulajdonosokat, hol ily szabály­ellenességet tapasztalnak s a rendőrkapitány szorgalmasan szabja ki a pénzbírságokat. Már most előreláthatólag a vízvezeték lé­tesítése folytán a megszaporodott vizmeny- nyiség patakokat képezve, fogja elborítani az utcákat s a mélyedésekben megmaradt viz bacillus termelő fészkeket fog alkotni, a közegészségügynek nem kis hátrányára. Úgy, de Szekszárd nem bírja meg a víz­vezetéknek és csatornázásnak három millió koronára rugó költségeit, tehát részleges müvet alkotnak s majd ha felmerül a szükség, megcsinálják a csatornázást is — adósságra. De ezenkívül a képviselőtestület által elfogadott tervezet erősen demagóg izü. A vízvezeték létesítését a belvárosra tervezi s a költségeket éppen azon osztályra há­rítja, mely erősen küzd a drágasággal, a nagy munkabérekkel s minden jótékony és társadalmi intézmény fenntartásának kö­telezettségével. És e mellett figyelmen kí­vül hagyja a város lakosságának zeniét, mely jó ivó vizet ugyan nem kap, de minden elhasznált viz a portája előtt íog büzhődni. Azután meg, ha az a vízvezeték olyan volna, melyet ha egyszer megcsinálnak, hosszú időn keresztül zavartalanul hasz­nálhatják. E tekintetben ijesztő példára hivatkozhatunk. Kolozsvár város 3 millió koronáért vízvezetéket létesített. Egyszerre erős hagymáz járvány ütött ki. Az orvosi és hatósági vizsgálat kiderítette, hogy a tifuszbacillus a vízvezetéki csövekben ta­nyázik. Mit volt mit tenni, mint a csöve­ket milliónyi költséggel ki kellett cserélni. Kincses Kolozsvár megengedhet magának ilyen fényűzést, de mit csinálna hasonló esetben a mi eladósodott szegény váro­sunk ? De van a javaslatban egy égbekiáltó igazságtalanság is. A terv szerint a helyi­ségenként 6 koronában megállapított viz- dijat az is tartozik fizetni, aki a vízmü­vet nem veszi igénybe. Ha akad valaki, aki a javaslatnak ezt a részét megfelleb­bezi, nem hisszük, hogy akad felsőbb ha­tóság, mely ily drákói intézkedést helye­selni magát indíttatva érezhetné. Mennyivel helyesebb, a közegészségi ügyet szintén tekintetbe vevő, de Szek­szárd viszonyainak inkább megfelelő az al- ispáni rendelet, mely a város különböző helyein közhiteik felállítását sürgeti. Ha ez a rendelet végrehajtatnék, a kitűzött cél : a közegészségügy szolgálata éppen úgy elérhető volna, mint a költséges vízveze­tékkel. S ilyen közkutak felállításának ter­hét a város is minden nehézség nélkül el tudná viselni. Vagy talán leghelyesebb volna a város területén, nevezetesen az uj-, felső- és alsóvárosban egy-egy ártézi kutat létesí­teni, melyeknek költségei a szerzett ta­pasztalatok szerint alig rúgnának többre 36.000 koronánál s a kitűzött nemes cél elérhető volna annélkül, hogy a város lakossága elviselhetlen terhekkel lenne kény­telen megküzdeni.- Ezen futólag idevetett megjegyzések kétségtelenül igazolják, hogy a terv több rendbeli hibában szenved, melyet felebbe- zés utján korrigálni szükséges. Ám ha a város lakossága belenyugszik, az ellen sem lesz kifogásunk. Mi megtettük kötelességünket. Felhív­tuk a közönség figyelmét a készülő ba­jokra. Az orvoslás nem a mi dolgunk. Hogy az ilyen nyakló nélküli hala­dási vágy hova vezet, ezt megmutatta a Pécs városának példája, ahol már, hir sze­rint, nem lehet házat eladni. Annyi köz_ ____TÁRCA. Az emberélet. . . Az emberélet tele van virággal, Édes tavasszal, arany napsugárral, Meleg szeretet szelíd derűjével: Csak békiiljön ki — kiki a szivével. Öröme is van minden egyes napnak: Vágyak, remények midenkor fakadnak. S ha nem is válnak valóra sorjában : Csak nyugodjék meg kiki a sorsában. Ha bábánalot, könnyet ád az Isten, És találunk rá vigasztalást itt lenn ; S nehéz órában is van imádságunk: Tiszta boldogság a mi vándorlásunk. De ha a szivünkben háborgó hullámok S mindig többrevágyó gondolatok járnak, Es nem tudunk hinni, bízni szeretettel, Az életlink akkor tele lesz tövissel. Kovácsáé Has zár Jolán. A bevásárlás — Irta; Kovács Ferenc. — Nőm, az imádott, miután fél évig nem zak­latott semmivel, kezdte magát nagyon rosszul érezni. Keveset evett, eszményi sápadtság bon­totta nemes arculatát, révetegen bámult (pardon : nézett) maga elé; megtörtént az a hallatlan eset — leírni is borzasztó — hogy egyszer világos nappal teljes fél percig nem szólt egy szót sem. Kezdtem megijedni. Istenem, mi lesz, ha megbetegszik ? Hova legyek én nyomorult fejem mel ? Mit fogunk enni ? Vagy én főzök ? De hiszen ez egyértelmű a gyomorbajjal súlyosbított éhenhalással. Vagy szakácsáét fogadjak ? No’szen az lesz a cifra mulatság ! Biztos, hogy nőm, az imádott, az első alkalommal a fejéhez szalajtja a tálat az ágyból is s nyöghetem majd a könnyű testi sértés súlyos következményeit. — Pedig ez biztosan megtörténik, ismerve nőmnek, az imá- dottnak hirtelenségét — amint önök is tudják. De megálljunk, hiszen még nem beteg imá­dott nőm és ha megtudja, hogy erre gondolok, nekem is kijut az obiigát lehordáson kívül, a jól irányzott leves. Nem cukorborsó, vagy burgonya, hanem nyakleves. — János, mi lesz ? — szakított félbe el­mélkedésemben nőm, az imádott. Elhültem teljesen. A hangsúlyból fenyege­tést olvastam ki. Ilyen hangsúlyozással szoktak kezdődni a kalapok, boák, ruhák, majolikakályhák, amint ezt már tapasztalatból — sajnos — jól ismertem. Elhültem annyira, hogy szólni sem tud­tam, hanem szelíden bámultam magaon elé, mint egy bus tinó. Imádott nőm azonban hallgatásomat félre magyarázva, szigorúan rám szólt: — János, te egy konok és megcsontosodott szekirozó vagy. Nem elég, hogy hetek óta en­gedsz gyötrődni anélkül, hogy megkérdeznéd, mi a bajom, most még szóra sem érdemesítesz ? Mi lesz hát, János ? — Mivel mi lesz, angyalom ? — Mivel ? És ezt még te kérded ? Te, aki azt ígérted, ha megkapod a családi pótlekot, nagymérvű bevásárlásokat eszközlünk szőnyegek­ből, fűszerekből, háztartási eszközökből stb , stb. — Angyalom, erre én nem emlékszem. — Majd segítek egy kicsit visszaemlékezni János, szólt nőm, az imádott villámló szemekkel, miközben merész lendületet adott jobb karjának. — Igen, igen, már kezdek emlékezni, sőt egész tisztán emlélpzem, feleltem, megrémülve az előkészületektől, melyek rám nézve rendesen gyászosan szoktak végződni. — Ha emlékszel, annál jobb. Tehát holnap reggel indulunk Szekszárdra, bevásárolni. _ Angyalom, vetettem ellene bátortalanul, mi nek elmenni? Hiszen meg is hozathatjuk azo­kat a dolgokat s igy olcsóbba kerül az ügy. — Szamár vagy, János. Ha nekem olyat küldenek, ami nem tetszik s azt visszaküldöm — ott a sok postaköltség, ezenkívül a boszuság, amely engem tönkr tesz. Hát azt akarod, hogy a te feleséged idő-nap előtt hervadjon a bus sírba a mérgelődés miatt t — Isten őrizz ! kiáltottam. Ámbár ettől nem igen szoktak sírba térni az asszonyok. Persze ez utóbbit — mint az természetes is — csak gon­doltam. Nőm, az imádott rögtön pakolni kezdett. — Csak az a kár, mondotta, hogy. már kevés idő'van holnapig. Nem tudok mindent be­pakolni. — Igazad van szivem, tekintve, hogy még csak reggeli 8 óra van. Ezzel sietve elmenekül­tem s ig a repülő kefétől az ajtó csattant, nem B4F*" Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékosösszeg mielőbbi beküldésére.

Next

/
Thumbnails
Contents