Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-28 / 30. szám
XL. évfolyam 30. szám Szekszárd, 1912 Julius 28. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-ntcza 6. sz.. hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon II Kiadóhivatal Telefon 11 * dr ér-féle nyomda r.-t,, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Felelős szerkesztő Főmunkatars BODA VILMOS HORVÁTH IGNACZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */» evre 6 K, l/4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 8 korona, 100—200 szóig 9 korona. 200—300 szóig 10 korona, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér A vízvezeték ii$ye. Szekszárd rt. város képviselőtestülete múlt hétfőn tartott ülésében nagy többséggel elfogadta a tanács azon javaslatát, hogy Szekszárdon nagy költséggel részleges vízvezetéket létesit. Mi nekünk kezdettől fogva, midőn a vízvezeték létesítésének eszméje először felmerült, az volt a nézetünk róla, hogy közegészségi és kényelmi szempontból bármily üdvös is a vízvezeték, Szekszárd részint népességi aránya, részint földhöz tapadt szegénységénél fogva, belátható időben ily vállalkozásba nem mehet bele. De a nagyobb és gazdagabb városok utánzata iránti vágy magával ragadta az intéző köröket s ma már megyünk a lejtőn lefelé s ki tudja, hol fogunk megállani. Még lesz alkalmunk ezzel a fontos üggyel tüzetesen foglalkozni, ezúttal csak az• előterjesztett tervnek néhány jelentősebb árnyoldalát tesszük fejtegetéseink tárgyává. Vízvezetéket létesíteni a vele legszorosabb kapcsolatban levő csatornázás nélkül alig lehetséges. Nálunk minden szeny- viz, mosások alkalmávaH szappanos lé egyébb levezető csatorna hiányában az utcán foly végig. A csendőrök feljegyzik az ilyen háztulajdonosokat, hol ily szabályellenességet tapasztalnak s a rendőrkapitány szorgalmasan szabja ki a pénzbírságokat. Már most előreláthatólag a vízvezeték létesítése folytán a megszaporodott vizmeny- nyiség patakokat képezve, fogja elborítani az utcákat s a mélyedésekben megmaradt viz bacillus termelő fészkeket fog alkotni, a közegészségügynek nem kis hátrányára. Úgy, de Szekszárd nem bírja meg a vízvezetéknek és csatornázásnak három millió koronára rugó költségeit, tehát részleges müvet alkotnak s majd ha felmerül a szükség, megcsinálják a csatornázást is — adósságra. De ezenkívül a képviselőtestület által elfogadott tervezet erősen demagóg izü. A vízvezeték létesítését a belvárosra tervezi s a költségeket éppen azon osztályra hárítja, mely erősen küzd a drágasággal, a nagy munkabérekkel s minden jótékony és társadalmi intézmény fenntartásának kötelezettségével. És e mellett figyelmen kívül hagyja a város lakosságának zeniét, mely jó ivó vizet ugyan nem kap, de minden elhasznált viz a portája előtt íog büzhődni. Azután meg, ha az a vízvezeték olyan volna, melyet ha egyszer megcsinálnak, hosszú időn keresztül zavartalanul használhatják. E tekintetben ijesztő példára hivatkozhatunk. Kolozsvár város 3 millió koronáért vízvezetéket létesített. Egyszerre erős hagymáz járvány ütött ki. Az orvosi és hatósági vizsgálat kiderítette, hogy a tifuszbacillus a vízvezetéki csövekben tanyázik. Mit volt mit tenni, mint a csöveket milliónyi költséggel ki kellett cserélni. Kincses Kolozsvár megengedhet magának ilyen fényűzést, de mit csinálna hasonló esetben a mi eladósodott szegény városunk ? De van a javaslatban egy égbekiáltó igazságtalanság is. A terv szerint a helyiségenként 6 koronában megállapított viz- dijat az is tartozik fizetni, aki a vízmüvet nem veszi igénybe. Ha akad valaki, aki a javaslatnak ezt a részét megfellebbezi, nem hisszük, hogy akad felsőbb hatóság, mely ily drákói intézkedést helyeselni magát indíttatva érezhetné. Mennyivel helyesebb, a közegészségi ügyet szintén tekintetbe vevő, de Szekszárd viszonyainak inkább megfelelő az al- ispáni rendelet, mely a város különböző helyein közhiteik felállítását sürgeti. Ha ez a rendelet végrehajtatnék, a kitűzött cél : a közegészségügy szolgálata éppen úgy elérhető volna, mint a költséges vízvezetékkel. S ilyen közkutak felállításának terhét a város is minden nehézség nélkül el tudná viselni. Vagy talán leghelyesebb volna a város területén, nevezetesen az uj-, felső- és alsóvárosban egy-egy ártézi kutat létesíteni, melyeknek költségei a szerzett tapasztalatok szerint alig rúgnának többre 36.000 koronánál s a kitűzött nemes cél elérhető volna annélkül, hogy a város lakossága elviselhetlen terhekkel lenne kénytelen megküzdeni.- Ezen futólag idevetett megjegyzések kétségtelenül igazolják, hogy a terv több rendbeli hibában szenved, melyet felebbe- zés utján korrigálni szükséges. Ám ha a város lakossága belenyugszik, az ellen sem lesz kifogásunk. Mi megtettük kötelességünket. Felhívtuk a közönség figyelmét a készülő bajokra. Az orvoslás nem a mi dolgunk. Hogy az ilyen nyakló nélküli haladási vágy hova vezet, ezt megmutatta a Pécs városának példája, ahol már, hir szerint, nem lehet házat eladni. Annyi köz_ ____TÁRCA. Az emberélet. . . Az emberélet tele van virággal, Édes tavasszal, arany napsugárral, Meleg szeretet szelíd derűjével: Csak békiiljön ki — kiki a szivével. Öröme is van minden egyes napnak: Vágyak, remények midenkor fakadnak. S ha nem is válnak valóra sorjában : Csak nyugodjék meg kiki a sorsában. Ha bábánalot, könnyet ád az Isten, És találunk rá vigasztalást itt lenn ; S nehéz órában is van imádságunk: Tiszta boldogság a mi vándorlásunk. De ha a szivünkben háborgó hullámok S mindig többrevágyó gondolatok járnak, Es nem tudunk hinni, bízni szeretettel, Az életlink akkor tele lesz tövissel. Kovácsáé Has zár Jolán. A bevásárlás — Irta; Kovács Ferenc. — Nőm, az imádott, miután fél évig nem zaklatott semmivel, kezdte magát nagyon rosszul érezni. Keveset evett, eszményi sápadtság bontotta nemes arculatát, révetegen bámult (pardon : nézett) maga elé; megtörtént az a hallatlan eset — leírni is borzasztó — hogy egyszer világos nappal teljes fél percig nem szólt egy szót sem. Kezdtem megijedni. Istenem, mi lesz, ha megbetegszik ? Hova legyek én nyomorult fejem mel ? Mit fogunk enni ? Vagy én főzök ? De hiszen ez egyértelmű a gyomorbajjal súlyosbított éhenhalással. Vagy szakácsáét fogadjak ? No’szen az lesz a cifra mulatság ! Biztos, hogy nőm, az imádott, az első alkalommal a fejéhez szalajtja a tálat az ágyból is s nyöghetem majd a könnyű testi sértés súlyos következményeit. — Pedig ez biztosan megtörténik, ismerve nőmnek, az imá- dottnak hirtelenségét — amint önök is tudják. De megálljunk, hiszen még nem beteg imádott nőm és ha megtudja, hogy erre gondolok, nekem is kijut az obiigát lehordáson kívül, a jól irányzott leves. Nem cukorborsó, vagy burgonya, hanem nyakleves. — János, mi lesz ? — szakított félbe elmélkedésemben nőm, az imádott. Elhültem teljesen. A hangsúlyból fenyegetést olvastam ki. Ilyen hangsúlyozással szoktak kezdődni a kalapok, boák, ruhák, majolikakályhák, amint ezt már tapasztalatból — sajnos — jól ismertem. Elhültem annyira, hogy szólni sem tudtam, hanem szelíden bámultam magaon elé, mint egy bus tinó. Imádott nőm azonban hallgatásomat félre magyarázva, szigorúan rám szólt: — János, te egy konok és megcsontosodott szekirozó vagy. Nem elég, hogy hetek óta engedsz gyötrődni anélkül, hogy megkérdeznéd, mi a bajom, most még szóra sem érdemesítesz ? Mi lesz hát, János ? — Mivel mi lesz, angyalom ? — Mivel ? És ezt még te kérded ? Te, aki azt ígérted, ha megkapod a családi pótlekot, nagymérvű bevásárlásokat eszközlünk szőnyegekből, fűszerekből, háztartási eszközökből stb , stb. — Angyalom, erre én nem emlékszem. — Majd segítek egy kicsit visszaemlékezni János, szólt nőm, az imádott villámló szemekkel, miközben merész lendületet adott jobb karjának. — Igen, igen, már kezdek emlékezni, sőt egész tisztán emlélpzem, feleltem, megrémülve az előkészületektől, melyek rám nézve rendesen gyászosan szoktak végződni. — Ha emlékszel, annál jobb. Tehát holnap reggel indulunk Szekszárdra, bevásárolni. _ Angyalom, vetettem ellene bátortalanul, mi nek elmenni? Hiszen meg is hozathatjuk azokat a dolgokat s igy olcsóbba kerül az ügy. — Szamár vagy, János. Ha nekem olyat küldenek, ami nem tetszik s azt visszaküldöm — ott a sok postaköltség, ezenkívül a boszuság, amely engem tönkr tesz. Hát azt akarod, hogy a te feleséged idő-nap előtt hervadjon a bus sírba a mérgelődés miatt t — Isten őrizz ! kiáltottam. Ámbár ettől nem igen szoktak sírba térni az asszonyok. Persze ez utóbbit — mint az természetes is — csak gondoltam. Nőm, az imádott rögtön pakolni kezdett. — Csak az a kár, mondotta, hogy. már kevés idő'van holnapig. Nem tudok mindent bepakolni. — Igazad van szivem, tekintve, hogy még csak reggeli 8 óra van. Ezzel sietve elmenekültem s ig a repülő kefétől az ajtó csattant, nem B4F*" Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékosösszeg mielőbbi beküldésére.
