Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-02 / 22. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1912. junius 2. ______2 sz ínéről el kell söpörni azt, aki a magyar nyelv ellen mer agitálni, mert aki ezt teszi, hazaárulást követ el. A hazaáruló pedig mindenkor méltó volt és most is a — megsemmisülésre. Vesszen! Pusztuljon! — 0 — A városi tisztviselők nyugellátása. Még a második közigazgatási cyklusban is az átalakulás, jobban mondva megalakulás nehézségeivel küzdő városunk adminisztrációjának hiányairól már több Ízben esett szó lapunk hasábjain. A városi közigazgatás mindnyájunkra tartozván és mindnyájunkat érdekelvén minden kínálkozó alkalmat kötelességünknek tartunk megragadni, hogy érdeklődésünkkel a nagy közönség érdeklődését felkeltsük és bizonyos haladó irányban, a fokozatos város fejlesztés céltudatos politikájának megnyerhessük. Mert jövője csak annak a városnak lehet, melynek lakói a város ügyei iránt minél nagyobb érdeklődést tanúsítanak, s ezt az érdeklődést tudatos városi politika irányítja. Kötelességszerüen de meg örömmel is el kell ismerni mindenkinek, hogy a modern városi élet kifejlődése körül az utóbbi pár évben dr. Szentkirályi Mihály polgármester vezetése mellett igen sok történt. A tovább fejlődés lehetősége nálunk meg van. A mi polgárságunk konservativ hajlama mellett is bír érzékkel a fejlődés iránt. Csak óvatos, szinte félénk, . mert nagyon is tudatában van, hogy egyoldalú gazdasági tevékenysége mellett évi jövedelme sokkal inkább függ a természet, az időjárás szeszélyeitől, mint szorgalmától. E tekintetben is az utóbbi időben a sertés legelő kérdésének megoldásával némi örvendetes javulás tapasztalható. Nagy eredménnyel kecsegtet a borközraktár felállításával biztosítható gazdasági előnyök, s uj korszakot fog jelenteni vasúti közlekedésünknek a boszniai vasúttal tervezett megjobli ása. Szóval pessimismussal sem kell föltétlenül rossznak látni a város jövőjét, de az optimizmust is óvatosságra intik az átalakulás nehézségei és annak lassú menete. Sokan azt mondják, hogy a város életképességének higany-mérője a pótadó. Ha az veszedelmesen emelkedik, az a város vérszegény. Hogy ebben van igazság, nem vitatjuk, de hogy a fejlődés a kiadásokban elkerülhetetlen emelke dést mutat, azt mindenki érezheti a saját háztartásáról. Mindennek alapja, egy város fejlődőképes megalaku'ásának alapfája azonban a helyes, jó és gyors városi adminisztrátió biztosítása. Ennek pedig főkelléke, hogy a város képzett, ambitiosus és anyagilag, legalább a megélhetésig biztosított tisztviselőkkel birjon. Ezt pedig csak úgy érheti el, hogy a tisztviselőknek egyrészt megadja azt a fizetést, ami részükre a társadalmi és hivatali álláshoz mért megélést lehetővé teszi, másrészt arra az időre is biztosítja számukra a megélhetést, amikor megrokkanva, az éveken át végzett munkában elerőt- lenedve kiesik munkás kezükből a könnyűnek látszó, de mégis egy férfi, egy ember életet megőrölt erőt kivánó toll. Ezt a tételt felesleges igazolni, vagy bizonyítani. Iskolát végzett, kellő képzettségű ember nem vállalhat olyan állást, mely élete végéig való megélhetését nem biztosítja. S ha mégis jobb hiányában, kénytelenségből elvállalja, milyen élet és munkakedvvel töltheti be tisztét az a hivatalnok, akinek fejében a napi bctévő falatok Hamletit érdése zavarog, szivében a szűkölködő család jának nyomora sajog?! S abból a fizetésből, mely ezen körülmények számba vételével lehetővé teszi is annak a hivatalnoknak máról-holnapra való eltollózását, hogy az elerőtlenedés, megrokkanás, megvénhedés idejére félretenni, javakat gyűjteni lehetetlenség, azt csak az nem látja, aki vagy természettől vak és süket, vagy a javakban való duskálkodás az élet nagy és soknak fájó kérdései iránt érzéketlenné tette. Csak úgy tolakodnak a szavak a tolira ennél a kérdésnél, hiszen a napi social is kérdések között ott szerepel a tisztviselői kérdés, állami, megyei, egyéb k öz és magán tisztviselők ezrei kénytelenek sérelmeikkel megtölteni a levegőt, s ha már ezek is panaszkodnak, amit pedig teljes joggal tesznek, mit szóljunk a mi rendezett tanácsú városunknak tisztviselőiről és hivatalnokairól, kiknek még az a reménységük sincs meg, hogy ha majd hosszú évek nehéz munkáiban elhullatják fogaikat, öregségük hátramaradó egy-két esztendejében 1 sz legalább számukra egy darab száraz kenyér, amit vízben megáztatva belőle táplálhatják elerőtlenedett testüket életük végéig. Bizony nem irigylésre méltóan biztosított életsor volna ez sem, de legalább annyit, mint amennyit ma az állam, a vármegye, s minden valamire való magánipari és kereskedelmi vállalat is megád alkalmazottainak, saját jól felfogott érdeke megadni Szekszárdnak is tisztviselőinek, épugy, mint a többi r t. város is megtette azt, mert hozzátartozik ez egy város megalakulásához elengedhetetlenül. Ha képzett szorgalmas tisztviselőket akar nyerni a város, s ez létérdeke, s ezen tisztviselőknek teljes odadó munkásságát és egész erejét akarja követelni a köz szolgálatában, nemcsak megélhetésre elég fizetést, hanem nyug. ellátást is biztosítani kell részükre. Olyan fontos kérdés ez, hogy ha nem tudja, vagy nem akarja a városi képviselet ezt megérteni és megoldani, akkor mindjárt mondja ki a nagyközséggé va'ó vissza fejlődést, mert ezen kérdés káros hatása az egészséges fejlődés akadálya lesz mindaddig, még helyesen meg nem oldalik. Es erre lesz módja a városi képviselőtestületnek. Mint értesültünk, dr. Szentkirályi Mihály polgármester és Mikecz Endre városi főszámvevő Bacskay Miklós p ü. szárat, közreműködésével a városi tisztviselők nyug. ellátásáról szóló szabály- rendelettet elkészítve nemsokára a tanács, majd a közgyűlés elé terjesztik. Erről a szabályrendelet tervezetről legközelebb alkalmilag bőven fogunk szólani, mosít csak annyit jegyzünk meg, hogy ebben a szabályrendeletben már előre számot kell vetni azokkal a kérdésekkel is, melyek mint sérelmek az állami és egyébb alkalmazottak részéről a már fennálló nyugdíj törvények ellen elhangzottak, s amely sérelmek orvoslását a nyugdíjtörvény revíziójában a kormány már kilátásba helyezte. e—I. A boszniai vasutirány. Ez év február 28 án tisztelgett Tolnavármegye vezetésével egy nagy küldöttség Tolna — Baranyavármegye és az érdekelt városok nevében a kereskedelemügyi miniszternél, melyben képviselve voltak Eszék és Pécs városok is. Mint annak idején megírtuk, a miniszter a küldöttség előtt nagyon is biztató nyilatkozatot tett arra nézve, hogy a kiépítendő boszniai fővasut irány Kelenföld—Szekszárd—Bátaszék— Pélrno- nostor—Eszék állomásokon átvezetve építtetik ki, s mely miniszteri Ígéretet úgy Eszék, mint Pécs városok is egyforma lelkesedéssel fogadták. Annál inkább feltűnő volt most, hogy először az eszéki, ennek nyomán a pécsi sajtóban a legutóboi időben olyan hangok hallatszottak, melyek a boszniai vasúti főiránynak természetrajzi, és szakszempotból is hasonlíthatatlanul praktikusabb előbb jelzett tervezetét ellenzik, és azt a pénzügyi és természeti előnyök ellenére Pécsen át akarnák erőszakolni. S ami még külö nősebbé teszi ezt a sajtó jelenséget, (mert nem hisszük, hogy illetékes komoly hivatali és kereskedői körök pártatlan és hátsó gondolat nélküli véleménye volna ez), az, hogy a kormánykörök által is favorizált Szekszárd—mohácsi terv meg- meghiusitására még Bécs segítségét is igénybe veendőnek hirdeti. Az egyetlen indoka ennek szerintük az önző maga-szeretet, féltik Pécset, hogy az uj Szekszárdon át Mohács felé vivő főirány veszélyeztetné Pécs jövendő fejlődését. S ezért hajlandók ennek megakadályozására még az ördöggel is, nemcsak Bécscsel szövetkezni Hát szép az őszinteség. És csak respektálni tudjuk, ha egy város vezetősége a saját városa, virágzásának biztosítására mindent elkövet. Bár ennek a mindennek is megvannak az ethikai, aesthetikai és fizikai határai. Pécs, eme igazán irigyelt ^szép dunántúli magyar vidéki nagy város, elfelejtené, hogy Bécscsel szövetkezni rosszabb mint az ördöggel ? Ezt nem akarjuk hinni. Nem tekintjük irányadó körök véleményének sem az eszéki német újság, sem a P. N. ide vonatkozó, s talán túlbuzgóságból fakadt frázisszerü kijelentéseit. Ha minden wieni-sugallat nélkül hangzott is az el, még akkor sem H szén Eszéknek semmi előnyére sem volna a pécsi főirány mely természetellenes, gazdaságtalan, és vasút politikai szempontból hibáztatandó volna. De magának Pécsnek sem lesz kárára a Szekszárdi vonni, mert Baranyavárnál a pécsi vonat is beleolvad, r» igy Pécsnek jövendőbeli természetes fejlődését nem veszélyezteti. S azt sem ismerheti el, sőt talán magában sem gondolhatja Pécs, hogy félne Szekszárdnak, vagy a még elhagyatottabb vasutu Mohácsnak a gyors fellendülésétől! ? Mi csak sajnálni tu Inánk, b t tényleg ez az országos és nemzeti szempontból oly fontos kérdés összeütközésbe, ellentétbe hozna bennünket az általunk sokra tartott Pécs városával. És nem is akarjuk azt elhinni! Hiszen olyan nyomós és megcáfolhatatlan indokok diktálják a kiépítendő boszniai vasúti főiránynak Kelenföld—Szekszárd—Mohácson át vezetését, h )gy azzal szemben magyar embernek, maggal' városnak állást foglalni, s eszel talán az egész tervet veszélyeztetni tényleg egyenlő a Bécscsel való cimboráskodással Ami pedig a mi, a vasutak részéről eleitől fogva mostohán kezelt városunknak a boszniai vasút iránnyal összefüggő nagy érdekért illeti, hát bizony mi sem enged!iet|ük ki a szánkból a falatot, s ha törésre kerülne a sor, Szekszárd és érdekelt vidéke is tudni fogja kötelességét, de a hazafiassággal ellentétbe nem kerülő módon igyekszünk érdekeinket megvédeni. Nem mulasztjuk azonban újólag hangsúlyozni, hogy nem tételezzük fel sem Eszékről, sem Pécs városából, hogy e kérdésben eredetileg elfoglalt s a kormánykörök által is helyeselt álláspontjával ellenkező nézetív tért volna. Gróf Zichy Gyula püspök Szekszárdon. A nagy áldozatkészségéért és kiváló papi erényeiért országszerte tisztelt főpísztort: gróf Zichy Gyulát, magas egyházi állásához képest őszinte lelkesedéssel, szeretettel és fénnyel fogadta ősi Szekszárd város hithü katholikus lakossága. Piros pünkösd második napján, az 1 órai vonattal indult el a püspök székhelyéről, Pécsről. Kíséretében voltak dr. Mosonyi Dénes püspöki titkár és dr. Gebauer Miklós püspöki levéltáros. A bonyhád hidasdi állomáson érte a legelső ünnepies fogadtatás, ahol dr. Jozgits János bonyhádi kér. esperessel igen sokan jelentek meg, köztük volt Kardos Kálmán vbttanácsos, nyugalmazott baranyamegyei főispán is Szekszárdi! Kiss Károly táblabiró, isksz. és hitk. világi elnök vezetésével egy küldöttség utazott Bátaszékig a püspök elé. A vonat némi késéssel érkezett be a pályaudvarba, ahol a főpásztort Kiss Károly meleg szavakkal üdvözölte. A püspök az üdvözlő szavakat megköszönve, csakhamar felszállott a vonatra. Ocsény állomásnál 200-at meghaladó néptömeg lelkes éljenzéssel fogadta a püspököt, akihez Katona János őcsényi kath. kántortanitó intézett igen szép beszédet, amit látható örömmel fogadott a kegyes főpásztor. A szekszárdi pályaudvarba 4 óra 5G perckor robogott be az ezrekre menő közönség éljenzése között a vonat, melynek első osztályú kocsijából szállott ki gróf Zichy Gyula pécsi megyéspüspök, akit dr. Szentkirályi Mihály üdvözölt a város nevében. A szeretetteljes fogadtatást megköszönve, saját diszes fogatára ült, dr. Mosonyi Dénes titkárával. Ezután Ricz József rendőrkapitány körültekintő és tapintatos rendezése szerint megindult a diszes menet a fellobogózott és virágokkal ékesített városba. Elől lovagoltak a banderisták, utánuk következtek a fogatok. A város diszfogatában dr. Szentkirályi Mihály polgármester és Kiss Károly táblabiró, isksz. és hitk. v. elnök foglaltak helyet, utat nyitva a püspök diszes fogatának. A többi ELSŐRANGÚ BIZTOSAN SVÓCVIT: Alhalikus, sós, jódos vizek rheumát, ischiast, anyagosé rezavarokat, cukorbetegségeket, alkati bajokat, gyermek kórokat, csőn töréseket és izzadmányokat. Radioaktív források 64° C. Nyári és téli kára. Kívánatra prospektus ingyen
