Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1912-05-05 / 18. szám

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

5

— Az alkoholizmus és a selyemtenyésztés.

Az ország legnagyobb részében az tapasztalható, hogy a szederfákat nem azért ültetik, hogy lombjukkal selyemhernyókat tenyésszenek, hanem azért, hogy a gyümölcséből pálinkát főzzenek. Ennek megakadályozása végett a szekszárdi m. kir. selyemtenyésztési főfelügyelőség átiratot intézett az ország valamennyi törvényhatóságához, amelyben szomorúan panaszkodik a selyemtenyésztés pangása miatt. 'Többek között az átirat arról szól, hogy az ország számos vidékén azért kérnek tenyésztésre selyemhernyókat, hogy biztosíthassák maguknak az eperfatermés és lombo- sitás engedélyét. Erre az engedélyre azonban távolról sem a selyemtenyésztés miatt, hanem azért van szükségük, hogy aztán a fa gyümölcséből pálinkát főzzenek. A selyemtenyésztési felügyelőség kéri a törvényhatóságokat, hassanak oda, hogy a vidéken a selyemtenyésztés föllendüljön és akadályozzák meg, hogy annak örve alatt visszaélések történjenek.

19.12 május 5.

_____________________

Vá

sároljunk szép tavaszi

harisnyákat és keztyiiket

Fekete Hugőné Üzletében

Szekszárd, Kaszinó épület.

IRODALOM.

— Anatole France: A Pinguinek szigete.

A ma élő francia irók közölt kétségtelenül Anatole France nak tolla a legfinomabb. A legmélyebb gondolkozás a legkünnyedébb kifejezés- móddal egyesül müveiben. A mélységes eszméket a legtetszetősebb drapéria mögé rejti el. Nevetve, mosolyogva, tréfálva és enyelegve rántja le a leplet intézményekről és emberekről egyaránt. Azért van olyan nagy hatása társadalmi regényeinek és a „Pinguitek szigete“ azért a legolvasottabb könyvek egyike. A szatirikus társadalmi regénynek örökké klasszikus mintaképe marad. Csupa báj, csupa leheletszerű finomság és elragadó kedvesség. Isteni gúnnyal mutat rá nagy tiszteletben álló hagyományok cseppet sem tiszteletreméltó eredetére és arra, hogy az idők ködében mint kapnak jelentéktelen apróságok gigászi arányokat. Egy képzelt népnek: a pin- gumeknek történetéDen valamennyi nép hibáit ostorozza. A pinguin nép újabb története nem egyéb, mint a francia köztársaság régibb és újabb eseményeinek kacagtató karrikaturája. Anatole France-nak ezt a remekművét az teszi különösen élvezetessé, hogy szerzője sohasem dolgozik doronggal, finom gúny, metsző szatíra, mosolygó fensőbbség az ő fegyvere. Ha mesél : bűbájos, ha elmélkedik: könnyed, ha gúnyolódik és tréfálkozik : elmés. Félig a voltairiánusokra, félig az epikureusokra emlékeztet. Nem veszi túlságosan komolyan nagy ügyeinket, de viszont a legjelentéktelenebb apróságban is lát valamit, a mi megérteti annak szükségességét. A pinguinek szigete jó könyv, kedves könyv és a mellett csupa művészet. Egyike azoknak a munkáknak, melyek után úgy érezzük magunkat, mintha megfürdött volna a lelkünk derűben és fényben, a művészet mindent megtisztító forrásában. Az ,,Atheneum Könyvtár“ mely köteteinek páratlauul szép kiállításával és szokatlanul olcsóságával olyan nagy népszerűséget szerzett már eddig is, a Pinguinek szigetével bizonyára még csak megnöveli olvasóinak nagy táborát. Ezt annál inkább hisszük, mert Bölöni György fordítása mintaszerű. Anatole France stílusának szépségeit és finomságait nagy ügyességgel tükrözteti vissza. A szép könyv ára az Atheneum Könyvtár ízléses kötésében és Basch Át pád művészi boriteklapjában 1 korona 90 fillér és minden könyvkereskedésben kapható.

— Vagy negyven pompás illusztráció teszi beszédessé a Váradi Antal és Fáik Zsigmond dr. szerkesztette „Ország Világ“ mai számát. Van benne két kép a napokban elsülyedt „Titanic“ gőzhajóról, kettő a magyar és német labdarugók minapi mérkőzéséről. Hat kép a szatmármegyei árvíz pusztításait tárja elénk. A Népoperában hangversenyzett Munkás Dalos Szövetséget, a bécsi konzuli akadémia kirándulóit és a nálunk járt bécsi egyetemi hallgatókat külön csoportképeken láthatjuk. A pozsonyi Liszt szobor, egy hatalmas kábelrakó gőzös, a „Tegethoff“ elnevezésű dre adnought hajó mind-mind bizonyosan felköltik az olvasók érdeklődését. Van továbbá e számban öt kép a Földközi-tenger érdekes növényzetéről, négy kép az örökös jég birodalmából s kettő Jáva szigetének festői részleteiről. Az arcképeknek pedig se szeri, se száma. A lap irodalmi részébe

regényeket, elbeszéléseket, kritikai cikkeket avagy költeményeket írtak : Bányász László, Csillag Gyula, F-dk Zsigmond dr., Fligl József Hangay Sándor, Tevcli Mihály, Törökné Kovács Hermin, Várác^Antal stb. stb. Tartalmas, kitünően szerkesztett rovatok ezenfelül: Színház, Művészet, Irodalom, Hirek, Zene, Sport, stb. — Mutatvány- számot ingyen küld a kiadóhivat'’1 (Budapest, V. kér,, Hold u. 7.), ahova az előfizetési pénz is beküldhető. A lap ára félévre 8 korona

TANÜGYI HIRE Ív.

Igazgatósági és választmányi gyűlés.

A „Pécsegyházmegyei Róm. Kath. Tanító- egyesület“ igazgatósága és választmánya folyó hó

2-án Pécsett, a „Kath. Kör“-ben tartotta meg gyűlését. A választmányi gyűlést Wajdits Gyula főtanfelügyelő, egyházi elnök, az igazgatósági gyűlést pedig Horváth Ignác igazgató-tanitó, világi elnök vezette. A kér. esperesek közül Schell József, Früliwirlh Géza tb. kanonok, Horacsek Ede és Csemohorszky József jelentek meg. Wajdi'ls Gyula egyházi elnök szép beszéddel nyitotta meg a gyűlést, melyet a „Kath. Iskola“ legközelebbi száma fog hozni. Horuálll Ignác v. elnök ismertette azt az országos mozgalmat, a mely a tanítói fizetésrendezés és a nyugdijrevizió tárgyában megindult és a melynek eredménye nem lehet más, mint az össztanitóság jogos és méltányos követelésének mielőbbi kielégítése. A tanítóság reményének alapja az, hogy a miniszter úgy a pártklubban, mint a parlamentben is ismételten kijelentette, hogy rendezi a tanítók fizetését úgy, hogy 1912-ben segélyt nyújt, 1913 ban pedig törvényt alkot a fizetésrendezésről. Haler János tanitóképző-iutézeti tanár, egyesületi titkár jelentésében őszinte részvéttel emlékezett meg gróf Zichy Nándor örökös disztag, Sliesz János és Fraulich Ágoston kanonokok, alapitó tagok, Várkonyi Sándor szekszárdi, Rumbus Imre szászvári, Kardos Ferenc mucsii ás Slipúnouics István bányaszabolcsi tanítók elhuny tárói. Schultz Károly kér. esperes beadványában annak eldön- dését kérte, hogy a papok tartoznak-e az egyesületbe belépni ? A választmány konstatálta az alapszabályokból, hogy az egyesületnek csak önként jelentkező tagjai vannak ; tehát emberi törvény nem, de erkölcsi törvény kötelezi a papságot a belépésre. Ennek Friiluuirlh Géza tb. kanonok adott közhelyeslés között kifejezést. Walter Ádám indítványára kimondották, hogy az egyesület képviseletéüel a világi elnököt bízzák meg, kinek utazási költségét viselik. A pénztári jelentést Székely Márton főpénztárnok terjesztette elő, melynek kapcsán határoztatott, hogy a köri pénztárnokok a köri elnökök ellenjegyzése mellett minden, év október elsejére kimerítő jelentést tartoznak a központba beterjeszteni a tagok létszámáról és a pénztár állapotáról. A befolyt tagdíjakat is ekkorra kell beszállítani. Hosszabb eszmecsere után elhatároztatott, hogy az espereskörök a nagy közgyűlést megelőzőleg gyülésez- zenek és ejtsék meg a tisztujitást. A titkár jelentése szerint a hittudományi szakosztályra 5 pályamunka érkezett be, amelyek közül a „Ke resztény tanító“ és „A kultúra tiszta vizét mennél több csatornán vezessük a nép közé“ jeligével ellátott pályamunkákat egyformán meg- jutalmazandónak találta s igy az 50 korona jutalomdijat a két mii szerzői között meg fogja osztani. Dicséretben részesült az „Au: óra“ jeligés pályamű. A pedagógiai szakosztályra 5 pályamunka érkezett be. A pályadijat, 50 koronát, a választmány „Élj, hogy tanulhass és tanulj élni11 jeligés műnek ítélte oda, mig, „A helyesen alkalmazott vezetés a célját el nem kerülheti“ és a „Mindig úgy, ahogy jobb“ jeligés pályamunkák dicséretben részesültek. Az irodalmi szakosztályra 6 munka érkezett be, amelyek kö zül az 50 koronás jutalmat az „Akik figyelve járnak, sokat tapasztalnak“ jeligével ellátott pályamunkának ítélte oda a választmány. Horacsek pályatételére 6 munka érkezett be. Ezek közül a „Jobb egy példa száz leckénélu jeligéjű 30 korona, mig a „Mens sana in corpore sanou jeligés pályamunka 20 korona jutalomban részesült. A közgyűlés junius hó 1-én lesz Pécsett, melynek tárgysorozata a következő : 1. Veni Sancte. 2. Elnöki beszéd: Tartja: Horváth Ignác v. elnök. 3. Óda gróf Zichy Nándor emlékezetére. írja és elszaválja: Bodonyi Nándor. 4. Jegyzőkönyv felolvasása és hitelesítése. 5. Titkári jelentés. 6. Számvizsgálók jelentése. 7. Pályadijak kiosztása. 8. Indítványok. 9. Tisztujitás.

A Pozsonyi Kereskedelmi- és Iparkamarától fenntartott nyilvános, három évfolyamú

FelsO Kereskedelmi Iskola Pozsonyban

ÉrstUOgl vizsgalat. Álliikfevatittr fnternétu«.

ÉrtMitót kívánatra kaid;

__________az igazgatóság

KÖ

ZGAZDASÁG.

Tavaszi fagy és a borárak.

Szomorú az a híradás, mely jelenti, hogy az áprilisi fagy, kivéve Tokaj-hegyalját és Erdélyt, részben egészen tönkretette az idei szőlőtermést. Néhol valóban igen szomorú lesz a szüret. Ennek következtében, az első hírekre, például -Sopronban, 10 koronával emelkedett a bor ára.

Rá is fér ez az áretne kedés a termelőkre, csak ne olyan kataszti ófális alkalomból történnék. Mikor más mezőgazdasági terményeknek és az iparcikkeknek ára oly nagy emelkedést mutat, úgyszólván egyedül a bor az, amelynek ára nemcsak nem tartott lépést a minden más téren tapasztalható áremelkedéssel, sőt e tekintetben — talán az utolsó két kedvezőbb évtől eltekintve —• sok helyen egyáltalában nem is tapasztalható javulás a filoxera előtti állapothoz képest.

Ez annál szomorúbb és annál súlyosabban érinti szőlőgazdáinkat, mert a szőlőfelujitás igen nagy befektetésekkel jár és fáradtságos munkájukba került, mert továbbá a szőlő rendes évi mivelési költségei is egyre fokozódnak. Köztudomású dolog, hogy ma kétszer, sőt háromszor annyiba kerül egy hold szőlő rendes megmunkálása, mint 15—20 évvel ezelőtt s a kiadások ily tetemes emelkedését nem tudja ellensúlyozni szőlőgazda borának jobb áron való értékesítésével. Különösen a finomabb borokat lehetetlen oly áron eladni, amelyet azok tényleg megérnek.

Ennek dacára, a bor, mikor a fogyasztó közönséghez kerül — a közvetítők révén — annyira megdrágul, bogy a fogyasztó még a silány minőségű bort is drágán kénytelen megfizetni.

A borértékesités kérdésével tehát behatóan kell foglalkoznunk és oda kell törekednünk, hogy olyan megoldást találjunk, amely mellett természetesen az üzleti tisztesség feltétlen megóvásával mind a termelő, mind a kereskedő megtalálja számítását s a fogyasztó közönség megfelelő áron tiszta, egészséges jó borhoz juthasson.

A hazai szőlő és borgazdaság terén most ez a legfontosabb feladat, amelynek megvalósítása érdekében valamennyi érdekelt tényezőnek, a kormánynak, a termelőknek, kereskedőknek és a fogyasztó közönségnek válvetve kell közre- müködniök.

A legutolsó években mindenesetre határozott javulás tapasztalható. Köztudomású dolog, hogy az utolsó két évben lényegesen emelkedett a bor ára s hogy az áremelkedés még nagyobb nem volt, annak jórészt maguk a termelők voltak az okai, még a szüret előtt — olcsón eladni termésüket.

Mindezekből a statisztikailag bebizonyított tényekből tehát megállapíthatni azt, hogy az uj bortörvény szigorú rendelkezéoeinek üdvös hajtása a borárak emelkedése és a borkivitel növekvése utján már is érezhető. Egyszersmind megállapíthatjuk azt is, hogy nem volt igazuk azoknak, akik az uj bortörvény megalkotását károsnak vélték.

A tények bizonyítanak. Ha a bortövény életbelépte óta emelkedtek a borárak és emelkedett a borkivitel, miben nyilvánult hát a bortörvény káros hatása ? Erről ma már komolyan beszélni sem lehet.

Gróf vSerényi Béla földmivelésügyi miniszter legutóbbi költségvetési beszédében kijelentette hogy a bortörvényt csendben, de szigorúan végre fogja hajtani s a tervbe vett állami közpincék létesítésével erélyes akciót indít az okszerű borkezelés terjesztésére és a borértékesités s a borkivitel előmozdítására. Mindezt csak helyeselni lehet.

A földmivelésügyi miniszter által az ellenőrzés gyakorlására kinevezett pincefelügyelők már is serényen működnek.

A törvényhatóságok közigazgatási közegei is teljesítsék lelkiismeretesen a bortörvényben, a végrehajtás körül előirt teendőket. Támogassák őket abban a bortermelők, borkereskedők és a fogyasztóközönség is s használják ki a folyó évben már megnyitó állami közpincék előnyeit. Ám a borárak pangását a gazdák is okozzák.

Vannak gazdák, akik nem is szüreteltek magük, hanem a tőkén adták el a termést, ami rendszerint a legrosszabb üzlet szokott lenni a termelőre. Az is nagy hiba, bogy a termelők nem gondoskodnak előre hordóról; szüretkor pe dig, amint ezt különösen egy nagyobb termés esetén, pl. 1908-ban láttuk, egyáltalában nem kapnak már hordót és igy teljesen kiszolgáltatják magukat a vevőknek, kénytelenek lévén bármily potom áron elvesztegetni a termést.

Ä borárak emelkedése mellett egy másik igen örvendetesen konstatálható tény az, hogy borkivitelünk az utolsó három évben igon erő-