Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-28 / 17. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 5 — Cselédsztrájk a Jusztin. Döbrönte pusztán folyó hó 22 én Wurm Ignác bérlő összes cselédei megtagadták a munkát, mert nem akarták a nekik kiosztott kukorica földet elfogadni. A bérlő panaszára Reich Oszkár szolgabiró táviratilag nagyobb számú csendőrséget összponto sitott és kiutazott Döbrentére, hogy a sztrájkoló- kat lecsendesit.se. — BarorrHlegelők a vásártereken. A föld- mivelésiigyi n iniszter most kiadott rendeleté szerint az állatvásárterek baromtilegelőknek használhatók fel. A miniszter felhívja a törvényhatóságok figyelmét erre az engedélyre. Jelentős köz- gazdasági előny háramlik a vásárterek legelőként való felhasználásából, különösen a vásártér körül lakó és szegényebb sorsú baromfitenyésztőkre. A vásárterek fütermésének értékesítésére ez az egyetlen mód kínálkozik. A szekszárdi vásárteret már eddig is felhasználták libalegeltetésré. 1912 április 28. ' Kovács J. Specialista fog- és szájbetegségeknél. Készít arany-, ezüst-, platina-, porcellán-, cement- és email-töméseket. Arany, platina és porcellán koronákat és hidakat. Kautschuk és arany lemezre műfogakat és szájpadlás nél küli fogakat. Foghúzás érzéstelenitéssel! Műfogak és javitások szükség esetén 24 órán belül készíttetnek. Lakás: a gimnáziummal szemben. VIDÉK Felelet Livlusnah a „DunaffilM és Vidéke*, 2. szűmában in cikkére: „D dunafölővárl első Általános temetkezési egyletéről. £ lap becses olvasói talán elnézéssel lesznek, hogy szives türelmükkel visszaélek azáltal, hogy a személyem iránt intézett támadásra, habár nem közügy ; itt felelek, de miután feleletemet fentjelzett lap nem fogadta el, mert úgy látszik az altera part elvét nem akarja követni, hanem csak talán személyes támadásokat intézni, de védelemre helyet nem adni. Nem fogok mint Livius álnév köpönyege alá bújni, mert azt szükségtelennek tartom, miután az alattomos támadást nem gondolom magyar emberhez méltónak. Most pedig rátérek tárgyamra : elhagyom a fámát mert az a piacon elég található. Az utolsó kenetet, mert annak feladására én nem vagyok feljogosítva, de meg az a nagy mathematikus Livius sem ; ki biztosan nem tanítónál tanulta m>.g az egyszeregyet; hanem másutt; mert akkor több tisztelettel beszélne a tanítókról és nem becsmérlőleg, nem fogna tanítóra olyant, mintha a kétszerkettő tömkelegén alig tudna eligazodni, habár én alulirott kijelentem, hogy annyira biztosan eligazodom benne, mint támadó Livius. Gáncsolni próbálni a magas kormányt lehet, ha van miért, de az akkor is helyt áll telteiért, mert tudja mit tesz, nem bújik álnév mögé mint Livius, Velem foglalkozik Livius többes számban, mert megmertem védeni veszteségemet, hogyha megmenteném szószólója lettem a többi károsult nak is és gúnyosan szigorú erkölcsbirónak, Ca- tonak nevez és hogy nem vártam be az igazga- tóság javaslalának elfogadását és hogy én izgattam és kiáltottam feszitsd meget. Ön Livius úgy látom nem tudja mit ir: mert az igazgatóság „kettő“ taggal volt képviselve, javaslatot nem tett; hacsak az nem javaslat, hogy „hatósági biztost“ forszírozott az elnök helyett., ki a szomszéd házban várta a gyűlés lefolyását nem a ■zinhelyen, hogy a Leányházasitó megmenthető lett volna, kedves Liviusom csak az angolul tudónak mesélje be szerbül az ön nagy mathe- matikai tudományával. Ami az én volt pénztárnokságom alatt álló egyletet illeti a vagyoni kérdést a rendben léteiét arra felszólítom, ha tudja rólam, hogy én olyan alapszabály ellenes dolgokat elkövettem, vagy fmert itt nemcsak rólam szólhat) a választmány, mint az ön által dédelgetett „Leánykiháza sitó“ igazgatósága tegyen feljelentést, mint én tettem ellenem és a választmány ellen; persze csak az én időm beli dolgokért vállalom én a felelősséget, a múltért azt pedig jól jegyezze én felelős nem vagyok s itt megjegyzem, hogy az ön által gúnyolható 24 évi tévedést 2 év alatt ép a kétszerkettő miatt nem tud helyre hozni, a vagyona az egyletnek nem volt kimutatva igy az érvelése téves, hanem kíváncsiságát kielégíthetem, ha hozzám jön felvilágosításért, ha nem volt a közgyűlésen. A tiszteletdijat én elfogadhattam, mert a közgyűlés szavazta meg nekem nem az „igazgatóság“, amelynek a Leánykiháza- sitónál csak alapszabályellenes dijait kifogásoltam. A rendkívüli kiadásokért kérjen számot elődeinktől. No meg amint én nem ismerem, ki az a „Livius“ miféle livéreféuyü bolygó, úgy nem tudtam, hogy az elnök nem tagja az egyletnek, de mikor megtudtam, habár rosszul esett nekem, mert tiszteletreméltó, becsületes, lőrék vő emberként ismerem, azt bejelenteni a közgyűlésen. Ha nem „vádolunk“, hanem „elhisszük“, hogy minden korrektül lett vezetve, akkor ne a curia által szankcionált Ítélettel „takaródzzunk“ és köztudomás szerint ne menjünk a más ajtaja elé söpörni, hanem inkább „kontárkodjunk“ és keressük a, való tényállást, bűnhődjön a bűnös, mert „tudatlanul“ csak az álnok ember vét a törvény ellen. Intő például szolgáljon „Livius“ önmegszabta büntetésével, hogyha valakit oknélkül, avatatlanul és jogtalanul erkölcsi becsületben megtámad, hogy az a „legnagyobbfoku tudatlansággal“ bir, mi sajnos nem büntethető, ha pedig olcsó hírlapírói babérokra utazik az a „Livius“ akkor az esetleg abnormális gondolkozásra mutat ; ami ellen legjobb a beteges ambitioz megszűntéig egyideig szanatóriumba vonulni és szolgáljak én is intő például, ha valaha kíván tam, hogy nekem vakon higyjen valaki: „pénzügyekben jártas, s alapszabályokban mindentudó Livius“, s felszólítom pereljen be, ha én az alapszabályaink ellen cselekedtem, mint pénztárnok az egyletnél ezt mondom önnek. Ravasz Lajos. A Pozsonyi Kereskedelmi- és Iparkamaratol fenntartott nyilvános, három évfolyamú Felső Kereskedelmi Iskola Pozsonyban Érettségi vizsgálat. Állásközvetítés. Internátus. Értesítőt kívánatra küld: az igazgatóság. vízzéi felfőzve csecsemők, gyermekek, valamint gyomorbajosok rágbévált tápláléka JOtt/ófai/t/fi té/zr/ú/a Tiszta alpesi tejet tartalmaz:. 1 doboz 1 Kor. 80fill,, minden gyógyszertárban és drogériában Kapható. Prospektus ugyanott. < TANÜGY. Kántortanitók. A közoktatásügyi miniszter ur „tűrhetetlennek“ tartotta a tanitók anyagi viszonyait s a legjobb akarattal mihamarabb segíteni akart a tanitók szomorú helyzetén. Jól esett ez a megnyugtatás és hittük, hogy az egyszer nem lesz csak ígéret. Pedig ... És mégis bízunk. A megélhetési viszonyok azonban mindig súlyosabb teherrel nehezednek — különösen mi reánk kántortanitókra — s hogy azt addig is, amíg a megígért segítséghez eljutunk, enyhite nünk kell — természetes. Ha mi nem dolgozunk a mi érdekeinkért, úgy ki dolgozzon ? Ha mi nem iparkodunk magunkon segíteni úgy akkor ki segítsen V Legyen szabad tehát ebben a küzdelmes időben egy eszmét tolnom kartársaim szemei elé s ha úgy gondolják, hogy érdemes vele foglal kozni, úgy iparkodjunk azt keresztülvinni. A kántortanitók stoláris jövedelmének emeléséről szólok. A róm. kath. kántortanitók stólája még a XVII. században lett megállapítva a „Visita Canonical alapján. És szinte hihetetlen, hogy mi még a XVIII. században megállapított stoláris jövedelemből élünk a XX. században is ! ? ! Minek bizonyítsam, hogy az élet ma már legalább 50°/o-al drágább, mint volt 300 évvel ezelőtt ; minek bizonyítsam, hogy a kántorok képzettsége ma már sokkal magasabb fokú, mint volt akkor ; miuek, bogy a munkaköre és a felelőssége sokkal nagyobb ma, mint akkor volt? — érzi, tudja minden kántor ! S az érte járó díjazás még ma is — bárom századdal később — ugyanaz. Öméltósága Zichy Gyula gróf, pécsi püspök ur — a tanítóknak nemcsak szóval, hanem tettel is igaz és őszinte, nemes lelkű barátja — a múlt évben kiadott egyik cirkuláréjában saját igazságos belátása alapján, a jövőben a hívők által fizetendő alapítványi misék diját felemelte, melyből ezentúl a kántornak nem 54 fillér, hanem 1 korona jár. A plébánosok jövedelmét is felemelte. Ez a nemes cselekedete adott nekem impulzust arra, hogy ezen pár sorom megírjam és arra, hogy a mai drága világban ne csak az alapítványi misék, hanem más kántori jövedelmek díjszabásának felemelését is kérjük. Elvégre, ha a püspök ur Öméltósága a saját jóakarátából fölemelhette a misék után járó stoláris jövedelmet miért ne tehetné azt meg a mi kérésijükre a többi kántori jövedelmekkel ? Ami plébániánk területén pl. egy kis temetésért 1 korona, egy nagy temetésért 1 korona. 50 fillért fizetnek. Avagy nem érdemelnénk-e meg — különösen tél viz idején, ha még a halott és a temető is messze van s egészségünket is kockáztatjuk — egy kis temetésért 2 koronát, egy nagy temetésért pedig 3 koronát? Egész joggal! Nálunk egy kis miséért 50 fillér, liberás requiemért pedig 1 koronát fizetnek. Igaz, hogy elég gyengén „fizetik“ a tudásunkat. A kis misékéit pl. 1 korona, a liberás requiemért pedig 2 koronát joggal kívánhatnánk. És igy lehetne mindeu stólát egységesen és igazságos alapon megváltoztatni, mellyel ha sokat nem is, de mégis jelentékeny többletet nyernénk. Igaz, hogy vannak plébániák, ahol a mienkhez hasonlíthatatlanul jobban fizetik a kántor munkáját, de az is igaz — s fájdalom, ilyen még több van — hogy vannak plébániák, ahol még a mienknél is kevesebb díjazásban részesül ugyanazon munkáért egy-egy kántor. Nem kerülne a stóla emelés semmi meg- terheltetésébe az államnak, sem a politikai —- vagy hitközségnek. Az egyesek meg könnyen elviselik a megterlieltetést, mert hisz maguk is belátják ezt az igazságtalan állapotot. Elvégre, ha manapság minden vonalon, mindenki felemelte minden ipari és gazdasági cikknek az árát, miért legyünk mi a mi nyomorúságunkba olyan bőkezűek ? Ha az a polgár felemeli nálunk a napszáméért, a kocsifuvart stb., mert nehéz a megélhetése, — holott ő komolyabban él, mint mi -— miért ne emelhetnénk fel mi is nála a minket jogosan megillető járandóságunkat 'i Foglalkozzunk kartársak ezzel a dologgal behatóan s vigyük a tanitó gyűlésen szőnyegre ezt az ügyet, mert igaz bár, hogy ezzel a nem kántorok helyzetén nem segítünk, de legalább segítünk azokon, kik arra talán jobban rászorulnak, tudva azt, bogy a kántorok legnagyobb része nős és családos ember, kik hogy kicsit jobb jövedelemhez jutnak is, nem szabad azt tőlük rossz néven venniük a nem kántoroknak. Indítsunk propagandát s én azt mondom r „Aki mer, az nyer.“ Forrai István— A tanitók száma. Az 1911. évi január hóban megejtett népszámlálási hiteles adatok szerint 32 306 tanító van. Ezek közül 21.455 férfi és 10.851 nő. Egy-egy tanítóra átlagosan 61 gyermek jut. A tanitók közül 6467 nem magyar. — mezőgazdasági tanfolyam néptanítók és gazdasági tanítónők számara a m. kir. íóldmivelésügyi miniszter a kisebb fokozatú ismétlő iskolához a gazdasági tárgyak tanítására hivatott népiskolai tanitók gazdasági kiképzése céljából folyó évi julius hó 18 tol bezárólag augusztus hó 18-ig az algyógyi, adai, lugosi, békéscsabai, breznóbányai, hódmezővásárhelyi, jászberényi, karcagi, pápai, rimaszombati, nagyszentmiklósi, somogyszentimrei szabadkai, szilágysomlyói és csáki (ezelőtt Csákóvár, Temes vármegye) földmives iskolánál 20—20 összesen 300 néptanító, folyó évi julius hó 1-től juíius hó 31-ig terjedő időben pedig a kecskeméti földmives iskolánál hasonló célból 20 tanítónő részére mezőgazdasági tanfoiyamot rendez. A tanfolyamon résztvevő tanitók (tanítónők) 100 azaz : Egyszáz korona segélyt élveznek, melyből 40 K. ellátási dij levonása után 30 K. a jelentkezéskor, 30 K. pedig a tanfolyam befejezésével fog kifizettetni. A tanfolyamon résztvevő azon néptanítók (tanítónők) részére, kik a legnagyobb szorgalmat és a legjobb előmenetelt fogják, tanúsítani a földmivelésügyi miniszter mindem
