Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-14 / 15. szám

1912 április 14. — Anyakönyvi hírek. Az elmúlt héten szü­letett 2 fiú 5 leány. Kiliirdelleleti: dr. Mar,x- reiter Alajos Steiner Olgával, Potyondi István Porkoláb Máriával. Házasságot kötött : Molnár Mihály Szulimán Júliával, Strott István Mess Annával. Meghaltak: Fehér János 62 éves, Várkonyi Sándor 58 evés. — Nagy tÜ2 váralján. Wagner János vár­aljai lakos háza a múlt hét szerdáján kigyulladt és leégett. A kár. a 7000 koronát meghaladja. A tűz oka Termel Henrik nevű 11 éves szolga­gyerek gondatlansága, aki a nagy szélben ciga­rettáját az udvarban eldobta, melytől a nagy szélben egy polyvarakás tüzet fogott. — Hűtlen baráti!?. A húsvéti szent ünne­pekre Csáki Erzse decsi illetőségű cselédleány meg akarta látogatni Deesen lakó szüleit. A nagy útra kö'csön kérte régi ismerősétől Bárdos Lidi cselédtől annak nagy kendőjét, és 10 kor. apró költséget is kölcsönzött tőle, Lidia adott és még 4 koronát küldött haza ugyancsak Decsen lakó öreg édesanyjának. A hűtlen Erzse azonban nem ment Decsre. Eliünt pénzestől nagykendős- tűl. Hogy hova, azt nyomozzák. — Szekszárdi utcai csendélet. A f. hó 8-án este 1/il0 órakor a Széchenyi-utcában pol­gárháború dühöngött, melyben fegyver durranás is szerepelt. A bátor harcosok az elősiető csend­őrök elől elillantak, s csak a megindított nyo­mozásnak sikerült megállapítani, hogy a lövöl­döző legény Orbán János 18 éves, újvárosi sii- völvény, aki azt vallotta, hogy a kérdéses idő­ben Nainer József és Frei Ferenc nevű harago­sai megtámadták, bicskával törtek rá, és azért lőtt, de csak vaktöltéssel és ijjesztésképen. Szó­val a mi népünk igen kedélyesen töltötte a húsvéti szent ünnepeket. — Tűz. L ipovszky Adóm jobbremetei prés­háza f. hó 8 án d. e. 8 órakor ismeretlen okból leégett. A kár 200 korona. Az épület biztosítva volt. VIDÉK Egy tolnai iparos kitüntetése. A fővárosi és vidéki lapokat az u'óbbi hónapokban bőven bejárta az a hir, hogy Ezer József tolnai lakos, vizsgázott patkoló kovács­mester a vad lovak megszeliditesénél oly mód­szert Követ, hogy azok az ő egyszeri kezelése után mindenkorra elvesztik csökönyös, rugós természetüket és kezes bárányokká, vagyis lovakká változnak. Kezdetben megmosolyogták a hirt, különösen szaktársai nem hittek e csodá­ban, de mikor még a bécsi közös hadügy­minisztériumhoz is felrendelték, hogy muta sa be módszerét s ott mindenki ámu va-bámulva nezie ezen ember működését és az eredményt, akkor láttuk csak, hogy igaz dologgal és nem szemfenyvesztessel állunk szemben. Ezer József azóta egyik meghívást a másik után kapja vidékre, hol olyan lovakat vezetnek eleje, melyeknek megközelítése is élefveszede- lemmei jár. Ezer Józsefnek mindez gyerek'áték, mert 15—20 perc múlva úgy áil ott a ló, hogy akár bukfencet is hányhatnak a hátán. A múlt hetekben a budapesti ni. kir. állam- i endőrség őrszemélyzetének főparancsnoka ren­delte fel, hol működésé után bizonyítványt állí­tottak ki számára. A budapesti m kir. áliamrendőrök őrszemély­zetének Főparancsnoka. 1373. szám. Rfp 1912. T. c. Ezer József kovácsmester árnak Tdna. Több o'dalró!, megbízható helyről tudo­mást szereztem arról, hogy az Ön eredeti bánás­módja után a csökönyös, makrancos, rugós, vasa ást nem tűrő lovak szelíd, engedelmes és kezessé lesznek, ezért hívtam meg Önt a mai napra, hogy bánásmódját előttem is mutassa be. »Örömömre szolgál, hogy elismerésemnek és dicséretemnek adhatok kifejezést azon bámu­latos eredmény felett, amelyet a rendelkezésére bocsátott három lónál elért. Szivesen ismerem el, hogy a lovakkal való bánásmódra vonatkozó szabályok helyes, cél­szerű és következetes alkalmazásával, férfias akaraterejével, biztos fellépésével, nyugodt maga­tartásával, szelíd eljárásával, nyájas tekintetével, biztató és megnyugtató hangjával, szükség ese­tén itt ott, a kellő időben és helyen alkalmazott fenyítésével, általában véve tervszerű módsze­rével fáradozását mind a három lónál siker koronázta. Készséggel bizonyltom, hogy mind a 3 ló, amelyet éveken át csak kényszereszközök igénybevételével és hat-nyolc ember segítségével /lehetett nagynehezen megvasalni, az ön mód­szere után alig egy fél óra alatt annyira szelid, engedelmes és kezes lett, hogy lábait minden kényszereszköz alkalmazása nélkül feladta és egy segéd bátran és biztosan, rendes szokás szerint megtudta vasalni. Budapesten, 1912 február 25. Licke Géza s. k. rendőrfőparancsnok. Ennek az embernek még nagy jövőt jó­solhatunk. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY Tiszta alpesi tejet tar-falmar. 1 doboz 1 Kor. 80fill., minden gyógyszertárban és drogériában Kapható. Prospektus ugyanott. < KÖZGAZDASÁG. Borg zdasagunk h lyzete. E közérdekű, termelőket és kereskedőket egyaránt érdeklő cikket egy avatott nemzetgazda irta lapunk számára. A szőlőfelujhás a filoxera által elpusztított szőlők legnagyobb részén befejezést nyert s ezen kívül az imunis homokterületeken is annyi uj szőlő létesült, hogy bortermésünk ma már, nor­mális években, eléri a filoxera előtti mennyiséget. E mellett megállapíthatjuk azt az örven­detes ténvt i8, hogy az uj szőlők ültetése és íni- velése hazánkban oly magas szinvonalon áll, hogy e tekintetben a külföld bármely más bortermő országával bátran kiadhatjuk a versenyt, vala mint megállapíthatjuk azt is; hogy az amerikai alauyokon készült szőlőoltványokkal felújított, valamint a szénkéneggel fentartott szö'őkben ma is épen olyan kitűnő boraink teremnek, mint a minők a filoxera előtti időkben, a régi szőlők ben termettek, sőt az okszerűen ültetett és kezelt uj homoki szőlőkben is olyan finom jó bor tere ; , amely a hegyi szőlők boraival bátran verse­nyezhet. Ennek dacára évek óta sok p maszt lehet hallani a bortermelők köréből a miatt, hogy boraikat megfelelő áron nem képesek értékesíteni És tagadhatatlan, hogy ma, amikor minden téren olyan nagy7 drágaság tapasztalható, amikor már gazdasági terményeknek és az ip ircikkeknek ára oly nagy emelkedést mutat, úgyszólván egyedül a bor az, amelynek ára nem csak n<un tartótt lépést a minden más téren tapasztalható áremel­kedéssel, sőt e tekintetben talán az utolsó két kedvezőbb évtől eltekintve, sok hdyen egyálta­lában nem is tapasztalható javulás a filoxera előtti állapothoz kepest. Ez annál szomorúbb és annál súlyosabban érinti szőlős gazdáinkat, mert a sző lő fel újítás igen igen nagy befektetésekkel jár és fáradságos mun­kájukba került, mert továbbá a szőlő rendes évi mihenléti költségei is egyre fokozódnak a munka bérek folytonos emelkedése, valamint a különféle szőlőbetegségek ^peronospora, lisztharmat, szőlő moly s'b.j elleni védekezés szükséges és költséges volta miatt Köztudomású dolog, hogy ma kétszer, sőt háromszor annyiba kerül egy hold szőlő ren­des megmunkálása, mint 15—20 évvel ezelőtt s a kiadások ily tett mus emelkedését nem tndja ellensúlyozni a szőlősgazda borának jobb áron való értékesítésével. Különösen a finomabb boro­kat lehetetlen olyan áron eladd, amelyet azok tényleg megérnek. Ennek dacára, a bor mikor a fogyasztó közönséghez kerül — a közvetítők révén — annyira megdrágul, hogy a fogyasztó még a si­lány minőségű bort is drágán kénytelen megfizetni. A borértékesítés kérdésével tehát behatóan kell foglalkoznunk és oda kell törekednünk, hogy olyan megoldást találjunk, amely mellett — ter­mészetesen az üzleti tisztesség feltétlen megóvá­sával — mind a termelő, mint a keresedő meg­találja számítását s a fogyasztó közönség meg­felelő áron tiszta, egészséges, jó borhoz juthasson. A hazai szőlő és borgazdaság terén, most 5 ez a legfontosabb feladat, amelynek megvalósitása érdekében valamennyi érdekelt tényezőnek, a kor­mánynak, a terhielőknek,, kéresltedőknéfi és a fo "t gyasztó közönségnek vállvetve kell küzremű- ködniök. .. . .v.>; Hála Istennek ! Úgy látszik, hogy immár ezen a téren is örvendetes fordulóponthoz jutot­tunk. A. legutolsó években minden esetre határo-, zott javulás tapasztalható. Köztudomású dolog,, hogy az Utolsó két évben lényegesen emelkedett a bor ára s hogy az áremelkedés még nagyobb nem volt, annak jórészt maguk a termelők vol­tak okai, akik mielőtt az üzleti konjunktúrák felől csak némileg is tájékozódtak volna, siettek — és pedig sokan még a szüret előtt — olcsón eladni termésüket. Sőt vannak, akik nem is szüreteltek maguk, hanem a tőkén adták el a termést, ami rendszerint még a legrosszabb üzlet, szokott lenni a termelőkre. Az is nagy hiba, hogy a termelők nem gondoskodnak e'őre hor­dóról ; szüretkor pedig, amint ezt különösen egy nagyobb termés esetén, például 1908 bau láttuk, egyáltalában nem kapnak már hordót és igy teljesen kiszolgáltatják magúkat a vevőknek, kénytelenek lévén bármily potom áron elveszte getni a termést. A borárak emelkedése mellett egy másik igen örvendetesen konstatálható tény az, hogy borkivitelünk az utolsó három évben igen erősen fellendült. Ezt kétségbevonhatatlanul bizonyítják a hiteles áiuforgalmi statisztikai adatok. 1904-tői 1907-ig a magyar állam borkivitele évenként 780,916 és 916,936 métermázsa között, 1908 ban 978 729 métermázsa, 1909 ben már 1.219,128 métermázsa, 1910-ben 1.102,383 mét rmázsa, 1911 ben pedig 1.396,697 métermázsa volt a ha­zánkból kivitt bor és must mennyisége. Ez azt bizonyítja, bogy a magyar borok iránt fokozódik a külföld bizalma. Feltűnő jelenség, hogy a borkivitel lényeges emelkedése összeesik az uj bortörvény (1908 : XLVII t. c.) életbeléptével. Ez a törvény ugyanis 1909. január 1 én lépett életbe s ugyancsak 1909-ben kezdődött borkivitelünknek lényeges emelkedése, amely azóta állandóan jóval felül van az egy millió métermázsán, sőt a múlt évben majdnem elérte a másfél millió métermázsát is. Ilyen nagy borkivitelünk 1889 óta, vagyis már huszonhárom év óta nem volt. Viszont borbe­hozatalunk évről-évre csökken s a múlt évben már mindössze csak 215,979 métermázsa volt, beleszámítva a mustot is Ugyancsak az uj bortörvény életbelépte óta tapasztalható a borárak jelentékeny emelkedése is és igy kétségtelen, hogy a kivitelnek és a bor­áraknak emelkedésében jó része van az uj bor­törvénynek is. E törvény szigorú intézkedései mindenesetre közrehatottak arra, hogy a bor­hamisítás lényegesen csökkent, a vendéglőkben stb. forgalomban lévő borok minősége — mint ezt máris konstatálhatjuk -— javult s a fogyasztó közönség és a külföld bizalma egyre növekszik a magyar borok iránt. Mindezekből a statisztikailag bebizonyított tényéktől tehát megállapíthatjuk azt, hogy az uj bortörvény szigorú rendelkezéseinek üdvös hatása a borárak emelkedése és a borkivitel növekvése utján már is érezhető. Egyszersmind megállapít­hatjuk azt is, hogy nem vult igazuk azoknak, akik az uj bortörvény megalkotását károsnak váltók Emlékezzünk csak vissza azokra a táma­dásokul, amelyek az uj bortörvény ellen irányul­tak. Az illetők azt hangoztatták, hogy az uj tör­vén v tönkre teszi a borkereskedőt, megrendíti külföldön a boraink iránti bizalmat s végered ményében a termelő fogja kárát vallani a dolognak. Hát ebből — bála Istennek ! — semmi sem következett be. Sőt — mint hittuk —épen meg­fordítva áll a dolog. A tények bizonyítanak. Ha a bortörvény életbelépte óta emelkedtek a borárak és emelke­dett a borkivitel, miben nyilvánult a bortörvény káros hatása ? Erről ma már komolyan beszólni sem hhet Gróf Setényi Béla földmivelésügyi minister legutóbbi költségvetési beszédében kijelentette, hogy a bortörvényt csendben, de szigorúan végre fogja hajtani s a tervbe vett állami kozpincék létesítésével ere yes akciót indít az okszerű bor­kezelés terjesztésére s a borértékesítés és a bor­kivitel előmozdítására. Mindezt csak helyeselni lehet. A földinivelésügyi minister által az ellen­őrzés gyakorlására kinevezett pincefelügyelők máris serényen működnek. A törvényhatóságok közigazgatási közegei is teljesítsék lelkiismeretesen a bortörvényben, a végrehajtás körül élőit t teendőiket. Támogassák őket ebben a bortermelők, borkereskedők és a fogyasztó közönség is s használják ki a folyó évben már megnyíló állami közpincék előnyeit. Akkor bizton remélhetjük, hogy egy jobb jövő hajnala virrad a nehéz viszonyokkal küzdő magyar szőlősgazdákra.

Next

/
Thumbnails
Contents