Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-14 / 2. szám

-3

És im, ni.ir is baj kerülgeti társadalmun- kát ! Korunk az önzés kora ! A féktelen ön bálványozás — magunk többrebec-ülése másnál, érdekeink össze nem egyeztetése máséval — megteremtette a kasztos elkülönítést s magával hozta az osztályok kebelében is az összh uigtalanságot. Az okozat okká lelt, a létrehozott létrehozóval Az önzés alkotta kasztos állapotok melegágyaivá, ujraalkotóivá lettek az önzésnek s belőlük fokozottabb mérvű önzés kelt és kel. Ez hovatovább több és több kellemetlenséggel lepi meg az embereket s végezetül poklot varázsol a társadalmi életbe.

Úgy tűnik fel, mintha az önzés térfoglalása a kultúrával lépést tartana, mintha — és itt Rousseau dijoni nyertes pályatételére utalok, ki abban kifejtette — beigazolódnék, bogy a műveltség a romlás forrása. Öröm, hogy ez csak látszat. — A kultúra hivatása az, hogy az embert tisztább lelkűvé, erkölcsösebb lénnyé tegye. Az ember azonban nem gép, akaratos lény, ki a művelődésnek irányt ad, sokszoi ferde irányt, amely az egészségtelenségbe fej Ük. Itt egészségtelen fejlemény a mai önzés.

Mintha csak hallanék a társadalom minden egyén (tisztelet a kivételnek) ajkáról XIV. Lajos mondását, ki önzésében (L’ etat c’est moi !) „Az állam én vagyok !“ szavakkal fejezte ki, hogy minden államfentartásra szolgáló irányzat és cse lekvés az ő léte, az <5 dicsőségéért kell, hogy történjék.

Ó a birodalom napjának tartotta magát (s ezért Napkirálynak is nevezték), kiről minden fény, minden jólét szerteáramlik a francia nemzetre.

Jelszava a következő formában testesült meg társadalmunkban: »En vagyok a nap ! Aki melegein élvezni akarja, legyen bolygó !« Es ez valóban igy vau. Az emberek mindmeg- annyian (minden szabály alól van kivétel, de csak a szabály erősbitésére) központban álló na pok akarnak lenni. Mennyi fókus, mennyi nap és mennyi halavány, hideg, rideg holdvilági fény, üres csillogás !

És bolygó vau-e? Heilyel-közzel akad. S itt is az öncél! E bolygók addig-addig keringenek napúk körül, mig annak fényét sikerül csillogásukkal kioltani. A bolygó fókusba jut s kul túsza megindul. Ilyen az önzés keringési sikja. Elzenghetuők hozza: „Oh hiuságok-hiusága.“

Vájjon nem igy van-e?

Menjünk városba vagy falura, egyformán érezzük a nyomasztó, minden életet megbénító hatást. Nincs homogén társadalom ! Az osztályok elkülönödnek egymástól s az osztályok tagjai marakodnak egymással. Most itt, máskor amott egy összeruccanás!

Földmives az iparost, ez a kereskedőt és az feljeob a hivatalnokot rángatja Minél feljebb megyünk, annál nagyobb a zűr zavar. De nemcsak az osztályok vetekednek, nemcsak egymástól vitatják az elsőbbség jogát, hanem keblükben is dúl a méreg. Itt indul még csak meg a licitálás hivalkodva — a becsben vesztett előny visszaszerzésére vagy megteremtésére — az anyagi képességek titogtatása (s ez gyakran anyagi zavart teremt), a hivatali minőség magasabb feltüntetése által. Meg sem említve a hátteret — egymás leszólását, lebecsülését — pedig ez tarkáhk legjobban s ez domborítja ki a jellemző vonásokat igazán.

A mérteg karja a szeretet rovására hajlik, a hajító erő lassan lassún erősödik.

így bomlik fél a méreg hatása alatt a jó viszony és kergett össze a bomlás minden — békésén és a szeretet alapján könnyen összeegyeztethető — érdeket s barátot. így teremtődik meg a fásultság egymás irányában s a feszültség, amely gyakran inzultusban sül ki.

Ilyen a mai társadalmunk ! . . .

Mar most mit szóljunk mindezekhez ? Meg- maradjuuk-e egyáltalán a szólásnál, vagy a tevékenység terere lépjünk ? Fogjunk e hozzá az egyensúly megteremtesehez, az önszeretet hatalmas erejeuek megengedhető mederbe tereléséhez ? Építsünk.-e Rousseau elvére, melyet következő mondása zár magaba: „A teremtő eredetileg mindenkit jóra alkotott s a név van hivatva, hogy a jóban mindenkit megtartson.u

igen, ez alapra kell helyezkednünk a rend, a jó viazouy, a békés, kellemes állapotok érdekében. A célhoz vezető ut sikamlós, a munka nehez es színtere nem leltet csupán az iskola s munkása nem csupán a tamtó. lit közös formáló muukara Van szükség, melyből ki kell vennie részét - a társadalom minden egyes tagjának. — Egyesülésben rejlik az erő s munkában a cliudal ! A tauiló tegye meg munkáját az iskolában s iskolai eljarasa legyen minta, az altruizmus tudatos fejlesztésének s ápolásának, a testvei íesülesuek szolgálatában álló, az „Egy mindenkiért s mindenki egyért“ megtestesítője, hogy a gyermek hozzászokjék, hogy minden renuü s rangú emberben testvérjét lássa, akire

1912 január 14.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

rá van szorulva s akit érdek nélkül szeretni, tisztelni, becsülni tartozik ; kifejtett munkáját siker fogja koronázni, azonnal nem, csak akkor, amidőn a zsenge csemete fává erősödik s a nagy erdőbeni a társadalomban elfoglal egy kört 8 azt betöltheti úgy, miként a helyes alakulás kívánja. A tanító munkája a jövőé! Ámde a jelen kéri az orvost. — Ha a jelennel nem törődünk 8 az önzés térfoglalásában szabad utat talál, úgy a társadalom talajába átültetett fa felszívja, magába veszi annak nevét, vele baját s a hódítás csak talpalatnyi tér.

Munkában részesüljön mindenki. Fogja kiki nagyitóját, pillantson bele az állapotokba s lelki szemeivel önlelkébe. Keresse ki mindenki magából a szálkát, amely együttesen gerendává tevő dik össze a társadalomban. Formálja át kiki önmagát a szeretetnek. Az önnevelésnél szebb, hatalmasabb, eredményt biztosítóbb nincs. E képesség többé-kevésbé mindenkiben meg van, akiben nincs meg, igyekezzék megszerezni. Az akarat mindent megtehet A szeretettől áthatott, szilárd akarat jellemünket fényessé csiszolhatja, ragyogóvá teheti !

Ha igy a szükségszerű önzés és a szeretet testvérkezet foghatnak, akkor nyugodtság és béke napja virrad ránk !

Lengyel Rezső.

A szekszárdi róm. kath. kör. tisztújító ülése.

Vizkereszt napján, jan. 6 án tartotta meg a róni. kath. olvasókör évi rendes közgyűlését.

A közgyűlés iránt az érdeklődés szokatlanul nagy volt, — aminek oka különösen abban rejlett, hogy a kör kebeléből bizonyos alapszabály ellenes cselekedet miatt kizárt Szulimán György, a szekszárdi kisgazdapárt egyik vezére, a körből való kimaradásából kifolyólag párthiveit már jó előre a kör volt vezetői ellen alarmirozta.

S bár a kath. kör csaknem 900 at meghaladó számú tagjai sorából számottevő rész tagja a Szulimán-szervezte kisgazdapártnak is, mégis meg kell állapítanunk, hogy csupán kicsinyes bosszú látszatától nem engedték magukat csak kevesen megtántoritani, — és a régi vezetőség elleni állásfoglalásra birni, ezzel is jelét adva egyrészt jó érzésüknek, másrészt annak, hogy nem mindenkit tartanak igaz prófétának, aki hanggal tömi meg fülüket.

Különben az ilyen, csak békétlenségét és visszavonást, sőt gyűlölködést, keltő szándékok nagyon sokszor hullanak vissza a szerző szájából annak kebelébe.

Annál felemelőbb és megkapóbb volt ezzel szemben az az általános szeretet, amely szinte frenetikus erővel nyilatkozott meg a tagok között Szabó Géza ügyvezető elnök személye iránt.

Szólt ez a szeretet és elismerés az általánosan városszerte ismert hittanár személyének, de szólott elsősorban és legfőképen a kör fáradhatatlan munká88águ elnökének, mert mig egyrészt épen ő általa a róm. kath. kör a városban levő egyesületek között a legmunkásabbá vált, addig viszont a róm. kath. kör nélküle már el sem képzelhető.

Vártuk és jól esett hallanunk, amikor a dissidens elemek által az ülés előtt bizonyára tudtán és akaratán kívül ellenjelöltként hangoztatott Kun belvárosi segédlelkész kijelentette, hogy ha netalán jelölni akarná valaki Szabó Gézával szemben, ő ez ellen teljes erejéből, eleve tiltakozik.

A róm. kath. Olvasókör tulajdonképen zártkörű egyesület lévén, talán sokak előtt fel tűnik majd, hogy ezen kör közgyűlésével, — mely tulajdonképen csak a tagokat érdekli — hosszasabban foglalkozunk.

Azonban a róm. kath. Olvasókört megszoktuk már többnek tekinteni, mint egy zárt körű egyesületet, mert ezen kör munkásságánál, művelő hatásánál fogva számot kér magának városunk közműveltségének és közerkölcsiségének az általános jobbításában is.

Hiszen gondoljunk csak vissza 8—10 évre, amikor a mi alapjaban jó lelkű, de parlagiasan eldurvult népünk még a járdáról is lelökte az „uratu (aki bizonyosan egyúttal zsidó is volt az ő gondolkozása szerint,) s most ezek a polgárok békés, egyetértő szeretetben foglalnak helyet a szellemi foglalkozást űző és nem csizmában járó felebarátjukkal együtt egy társadalmi egyesületben, egy asztal mellett, sőt még székükét is udvariasan felajánlják amazoknak, mert megtanulták amazokat is és magukat is értékelni, becsülni és szeretni. És ezt bizony nem csupán a csendőrszurony és pofon tette, mert míg ez félemlitő hatásával megtartóztatásra kény szerit csak, addig a kath. kör: művelő hatása az eldurvult lelket emberien érzővé és gondolkozóvá tette. És ez Szabó Géza eltagadhatatlan érdeme.

A kört uraló és csak pillanatra megzavartnak látszott béke és kölcsönös szeretet nevében nyitotta meg dr. Fent Ferenc apát-plébános az ülést, mely a Hymnus eléneldésével kezdődött.

Általános tetszés között vették tudomásul Szabó Géza ügyvezető elnök évi jelentését, melyben a körnek a múlt évi fáradhatatlan tevékenységéről beszámolt.

A péoztárnoki és számvizsgálói jelentések jóváhagyása és a pénzkezelők szokásos felmentése után folyt le azután a tisztujitás.

Ügyvezető-elnökké, mint feljebb is elmondtuk, egyhangúlag újra Szabó Géza hittanárt választották meg.

Azután jöttek a szavazás utján betöltésre került többi állások. A késő estig eltartott szavazás eredményét 11 óra után hirdette ki az elnök, melynek eredményeképen megválasztattak : világi elnökké: Vesztergombi István, alelnökké: Varga Ferenc, igazgatóvá: Simon Takács József, háznagyj: Egri Béla, pénztáros : Keiner József, ügyész: dr. Zsigmon 1 Ferenc, jegyzők: Tumó Antal, és Szüts Ferenc, számvizsgálók : Steiner József, Czillinger Lajos és Tóth Pál. Választmányi tagok: Adler János, Börcsök József, Falusi József, Éink Kálmán, Frei János, Haugh Béla, Janosits Károly, Keresztes János, Kiss Károly, Kiss János, Mester József, Mosgai Sándor, Molnár József, Nagy János Prantner, Székelyi József, Szőke Sándor, Szőr István, Schulcz Gusztáv, Uglár János, Viikovits Béla. És a választásnak ezen eredményében mindenki, egyformán megnyugodott, mert érezte mindenki, pártkülönbség nélkül, hogy ennek igy kellett lenni, mert ez igy volt szépen. A választás után vidám egyetértésben maradtak együtt a tagok a hajnali órákig.

e. I.

Városi közgyűlés.

Szekszárd rt. város folyó hó 11-én délután 3 órakor rendkívüli közgyűlést tartott dr. Szent- királyi Mihály polgármester elnöklésével, melyen a polgári városatyák nagyszámban jelentek meg. Az elnöklő polgármester a közgyűlést megnyitva, bejelentette, hogy Bodnár István interpellációt fog előterjeszteni.

Jegyzőkönyvi hitelesítésre felkérettek : Bodnár István és Majsai György Töttös.

Janosits Károly főjegyző felolvasta az ön főzési szabályrendelet tárgyában érkezett miniszteri rendeletet, melynek értelmében a szabályrendelet hiányai pótoltattak. A közgyűlés a kijavított szabályrendeletet elfogadta és jóváhagyás végett felterjeszti a miniszterhez.

Ezután a jégbeszerzésről szóló szabályrendeletet terjesztette a főjegyző elő, melyet dr. Birnitzer Béla felszólalása után egyhangúlag elfogadtak.

Mikecz Endre számvevő felolvasta a 4500 korona államsegély felosztására vonatkozó terve zetet. A közgyűlés a tervezetet elfogadta és a polgármestert megbizta, hogy azt azonnal ossza ki a tisztviselőknek.

Élénk tárgyalás fejlődött ki az ásvány-, forrás- és a gyártott vizek után fizetendő városi fogyasztási adóról szóló szabályrendelet felett. — Dr. Drágíts Imre vármegyei főorvos egészség - ügyi, Szabó Géza hittanai’ pedig szociális szempontból ellenezte a szabályrendelet elfogadását. Dr. Horváth Jenő ügyvéd szintén a javaslat ellen érvelt és kifogásolta, hogy a szakosztály meghallgatásának mellőzésével hozták a közgyűlés elé ezt a szabályrendeletet, mellyet újabb terhet rónának a közönségre.

A polgármester és a főjegyző védelmökbe vették a tanacs javaslatát és azzal igyekeztek hatni a bizottsági tagokra, hogy a szabályreude ■ let elvetése esetén emelni fjyják a pótadót. A képviselőtestület azonban erre nem reagált, mert elvetette a javaslatot.

Mutzon Béla jegyző előadása alapján elutasították Helli Lajos és társai kérvényeit.

A közgyűlés névszerinti szavazással GrÓSZ- baiier Béla fodrász és boroelyuak engedte át a tleilCzel Péter által a özekszard Szálló épületben bérelt üzlethelyiséget.

Butzenover Árminná a Garay-téren árubódé felalmását kerte, mely kereimevel elutasít tatott. — Ács Vendel bontaudója, mivel Szék szárdról véglegesen elköltözőit, leíratott.

Bodnár lstváu rövid indokolás utáu interpellációt olvasott fel a borküzr-kur érdekében. Kérdést intézett a polgármesterhez, hogy meg- törtéot-e arra műiden intézkedés, hogy Szekszárd borközraktart kapjon és mit tesz akkor, ha azt Pécs már megkapia ?

A polgaruieoier rögtön válaszolva az interpellációra, kijelentette, hogy özek^zard volt az első a borkózrakiar keresővel, .-izeié-.z .rd közönségének érdekét gr ót' B dlltyuny iiv dar országgyűlési képviselő melegen teik.troii^, akinek a foldmivelésügyi miniszter hatarozouau meg ig