Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1911-02-19 / 8. szám

1911 lebruár 19. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 3 Jótékonycélokra évközben ki. és pedig: 1. A kereskedő ifjak által jóté­konycélra rendezett előadás 42 K-át adtunk jegymegváltására 2. Gróf Leiningen tábornok bo­2 K rosjenői -szobrára 3. A kolera járvány alatt árva­ságra jutott Bogotán gyerekek 10 K segélyezése 4. A Szekszárdi Első Asztaltár­10 K saság jótékonysági céljaira 20 K összesen 42 K A felosztási tervezetben jótékonycélokra felvett 1205 K felosztását pedig javasoljuk : következőképen 1. A szekszárdi tüzoltóegyletnek 2. A Szekszárd—tolnamegyei nő­30 K egyletnek 3. A szekszárdi római katolikus 30 K óvódénak 4. A szekszárdi belvárosi róm. 30 K kath. iskola szegény tanulóinak 5. A szekszárdi alsóvárosi róm. 25 K kath. iskola szegény tanulóinak 6. A szekszárdi újvárosi római 25 K kath. iskola szegény tanulóinak 7. A szekszárdi református iskola 25 K szegény tanulóinak 8. A szekszárdi izraelita iskola 25 K szegény tanulóinak 9. A tolnamegyei népiskolák sze­gény tanulói közt leendő ki­osztás végett az igazgatóság 25 K rendelkezéséibe 10. A szekszárdi polgári iskola 150 K ösztöndíj gyarapítására 11. Bezeredj István szobor alapja 40 K javára 12. A szekszárdi gőzfürdő egye­sületnek megszavazott segély 50 K utolsó részlete fejében 13. A szekszárdi artézi kút költ­ségeire megszavazott segély 50 K 7-ik részlete fejében 14. Garay János koszorús költőnk 200 K leányának 15. A helybeli szegények segé­100 K lyezésére 400 K összesen 1205 K Mindezek után kérjük a Tisztelt Közgyűlést, hogy igazgatósági jelentésünket tudomásul venni, tett intézkedéseinket helybenhagyni, a felügyelő­bizottság jelentésének meghallgatása után az elő­terjesztett mérleget és a tiszta nyereség felosztá­sára vonatkozó javaslatunkat elfogadni, részünkre a felmentvényt megadni, végül a részvényenkint 35 koronában megállapított osztaléknak azonnal való kifizetését elrendelni méltóztassék. A közgyűlés a jelentéseket egyhangúlag tudomásul vette. A felügyelöbizottságot Sass László földbirtokos, részvényessel egészítette ki. De szüksége is volt Halminak arra, hogy vagyonos ember hirében álljon, mert mint azt a várkonyiak jól sejtették, arra a sok mulatságra nem volt elég a segédjegyzöi jövedelme. Azért éppenséggel nem lehet csodálni, ha néha napján egyik-másik jobb módú polgárt arra kért Halmi, hogy mivel most éppen pénz nélkül van, hát ezt a kis váltót . . . Később aztán Halmi mikor megint pénzre lett volna szüksége, egészen fölös­leges dolognak tartotta elfáradni az aláírókhoz — hisz úgyis aláírták volna — hát szép ügyesen ő maga kanyaritotta alá egyes vagyonosabb polgár nevét a váltóra. így szép összeg pénzt vett fel a szomszéd városi takarékban. Kati pedig tovább páváskodott, dicsekedett, ütötte a rostélyost és zörgött a mozsárral, volt pénz bánta is ő honnan, az nem az ő dolga, hanem az uráé. Hanem egyik szép napon az a hir terjedt el Várkonyban, hogy Halmi Ábris segédjegyző eltűnt, már egy hete nem volt a községházán. Pedig a szomszéd városi takarékpénztár egy ajánlott levele már három napja ott hever a postán, nem tudják kézbesíteni Halminék. Végre is kénytelen volt a postamester „nem kézbesít­hető, ismeretlen helyre távozott“ jelzéssel vissza­küldeni a levelet. Az ajánlott levélben pedig a takarékpénztár arról értesítette Halmit, hogy egyik nagyobb összegű váltója lejárt és mivel a lejárat napjának déli tizenkétórájáig nem rendezte, megóvatolták. Egy hét múlva elő is került valahonnan Halmi — mint később kitudódott, felesége szüleinél járt, eladták a kis földet — és sietett rendezni a lejárt váltót. Hanem azért hitele meg­ingott, a takarékban nem voltak hajlandók többé hitelezni neki, sőt felszólították, hogy mivel nagyon felszaporodott már az adóssága, jó lesz törlesztéshez látni, mert különben a kezeseket Kurz Vilmos árvaszóki elnök, részvényes szép beszédben kiemelve Orffy Lajos ig. elnök­nek az intézet felvirágoztatása érdekében kifejtett elévülhetetlen érdemeit, indítványozza, hogy 1000 koronás tiszteletdija emeltessék fel. Orffy Lajos ekkor a gyűlésről eltávozott. A közgyűlés egyhan­gúlag hozott határozattal örffy Lajos ig. elnök tiszteletdiját évi 5000 koronára emelte fel. A közgyűlés ezen határozatát Tihanyi Domokos elnök adta az ügybuzgó elnök-igazgató tudomá­sára, aki a nem várt elismerést hálás szívvel köszönte meg. Végül Tihanyi Domokosnak jegyző- könyvi köszönetét szavaztak, mire a közgyűlés véget ért. KÜLÖNFÉLÉK. — Kinevezések. A király Bubics Károly nagykanizsai járásbirósági jegyzőt, volt szek­szárdi aljegyzőt a pécsváradi kir. járásbírósághoz albiróvá nevezte ki. A m. kir. pénzügyigazgató Tóth Lajos medgyesi kir. adótiszti gyakornokot a szekszárdi adóhivatalhoz adótisztté nevezte ki. Bezerédj Pál vbtt., orsz. selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazott Korkos Károly újvi­déki selyemtenyésztési irodatisztet a központba, Szekszárdra kiadóvá és iktatóvá nevezte ki. — Áthelyezések. A máv. igazgatósága Mé­száros Gyula károly városi máv. mérnököt Dom­bóvárra helyezte át. A m. kir. pénzügyminiszter Jáross Béla szekszárdi kir. adótisztet Szentgotthárdra he­lyezte át. — Kirendelés. Nagy István dombóvári fő­szolgabíró Fehér Imre naki beteg körjegyző he­lyettesítésére Arany János dombóvári jegyzőt rendelte ki. — iskolalátogatás. Padányi Andor kir. tanfelügyelő február 13, 14 és 15. napján meg­látogatta az összes tanintézeteket. — Uj építőmester. Horváth János szek­szárdi építőmester Budapesten sikerrel letette az építőmesteri vizsgát és ez által megszerezte az építőmesteri oklevelet. — A városi tisztviselők fizetése. Komárom szab. kir. város átiratot intézett a városokhoz, hogy azok a városi tisztviselők fizetésének vég­leges rendezését célzó kérvénnyel forduljanak az országgyűléshez. — Helyettes állatorvos. Az alispán az ál­lásától felfüggesztett Eisler Manó szekszárdi állatorvos helyettesítésével Csepke Gábor nyug. állatorvost bizta meg. MárcÍU8 15. A szekszárdi polgári Olvasó­kör választmánya folyó hó 14-én tartott ülésé ben elhatározta, hogy a régi jó szokáshoz híven, az igén is inegünnepli a magyar szabadság haj­nalhasadásának évfordulóját, mely alkalommal társas vacsorát rendez saját helyiségében. szólítják fel. Halmi mindent Ígért és igy még egy darabig halasztást adtak neki. Megcsappant most már erősen Kati konyha- pénze, nem jutott sem pucra, sem húsra, de még kenyérre sem jólakásig. Azonban Kati szégyellette volna, hogy sze­génységüket megtudják a szomszédok, főképen a gépészék, kik még mindig levesben főtt marha­hússal ettek a főzeléket, bezzeg megette volna most már Kati ekként is — de nem jutott erre sem. Hanem erről nem szabad tudni senkinek. Bár hús nem volt a vágódeszkán, mozsár­ban sem volt mit törni, azért ezen kedves konyhaeszközök dél és vacsora táján mindig használatba vétettek. Pufogott a deszka, csengett a mozsár most is épugy, mint eddig — de üresen . . . Nem sokáig tartott ez sem. Egyszer csak Ábris nem jött haza. Várta Kati délben, várta este, csak nem jött. Azonban eljött helyette a hir, hogy Halmi Ábrist hamis váltók miatt lecsukatta a törvény . . . Kati szép pamlagjait, bútorait, konyhaeszközeit, a nevezetes vágódeszkával és mozsárral együtt pedig elárve­rezték, megvette a sárgalábú Móric zsidó. Egy darabig beszéltek róla a jó várkonyiak, de egy újabb esemény másfelé terelte az érdeklő­dést — megjöttek a komédiások. # Kati szülei — kiket Nagybodrog községe tartott az utóbbi időben, kegyelemkenyéren — az eset után rövid idő múlva nagyon csendes emberekké lettek. Oda temették el őket egymás mellé a nagybodrogi temető egyik félreeső sarkába. Előbb az asszonyt, utána egy hónapra a férfit ... ' A napokban egy koldusasszonyt találtak holtan ezen az elhagyatott sirdombon. Kati volt .... — Ösztöndíjak. Tolnavármegye törvényható­sága Krinq Gyula, Angyalfy Ödön, Kiss R. Zoltán pécsi közigazgatási tanfolyam hallgatók­nak 200—200, Pápai] István szintén pécsi köz- igazgatási tanfolyam hallgatónak pedig 400 ko­rona ösztöndíjat adományozott jó előmenetelük és szorgalmuk jutalmául. — Tőkeemelés. A Tolnavidéki takarék- pénztár rt. e hó 15 én tartotta meg évi közgyű­lését, mely alkalommal elhatározták, hogy az intézet alaptőkéjét 200.000 koronáról 450.000 koronára emelik fel. A kibocsájtandó részvények már a közgyűlés előtt tuljegyeztettek. — Batthyány Tivadar gróf záróbeszéde. Múlt kedden mondotta el Batthyány Tivadar gróf, a szekszárdi kerület nagyérdemű 48 as képviselője a képviselőházban nagyarányú záró­beszédét az önálló bank mellett. Sok uj dolgot mondott el Batthyány, aki meggyőző érvekkel döntötte meg a közösbankos munkapártnak ál­láspontját, amely nem egyéb, mint teljes behó- dolás az osztrákoknak. Nagy tetszést aratott a kiváló szónok, midőn megállapította, hogy az összes érvek között, melyeket az önálló bank el­len felhoztak, egyetlen egy áll meg: az, amelyet a munkapárton elösmerni nem akarnak s ez a — királyi vétó. Ezen kívül — mint mondá — leg­komolyabb ellenérv az, hogy az önálló bank föl- állitása esetén a bankkamatláb emelkedni fog s ez Kornfeld számításai szerint 45 millió koroná­val károsítaná meg az országot. Eltekintve attól — úgymond — hogy ez csak hipotézis, jóslás, aminek az ellenkezője sincs kizárva, azok, akik emiatt siránkoznak, megfeledkeznek sok más dologról. Nem siratják az országot a cukor kartell okozta 50 milliós károsodásért, nem azért a károsodásért, mely ország lakosságát a saén- kartell következtében sajtja, sem a vaakartell miatt nem siránkoznak, amely pedig jó egypár millióval teszi drágábbá az annyira sóvárgott Dreadnoughtok épitését; csak egyedül és kizá- ' rólag az önálló bank révén reánk szakadó negy­venöt millió kár miatt ontják drága könnyeiket. Beszéde végén rámutatott arra, hogy az ő hatá­rozati javaslatának elfogadásával megmenekül­hetne a többség az osztrák állásponttal szemben szenvedett vereségének szégyenétől; ha azonban ezt nem teszi: azért a Kanosszáért, amit a kész­fizetés kérdésében a nemzettel járatott, el kell következni a szigorú megtorlásnak. — Jótékony pénzintézet A Szekszárdi Ta­karékpénztár nyereményéből 1205 koronát ado­mányozott különféle jótékonycélra. Többek kö­zött Bezerédj István szobor-alapra 50, a szek­szárdi gőzfürdő egyesületnek 50, a szekszárdi ar­tézi kútra 200, Garay János koszorús költőnk leányának 100, a szekszárdi szegényeknek 400 koronát. — Csalás. Az idén a takarmány-répamag ára örvendetes módon igen jutányos, úgyszólván a tavalyi áraknak harmadrészéért kapható a leg­megbízhatóbb minőségben is. Dacára ennek, — mint értesülünk, — sok ismét-eladó .vidéki kereskedőnek Morvaországból, Bisenzből szállí­tanak csekély értékű répamagot. Köztudomású, hogy Oroszországból került csiraképtelen mag­gal keverik a jó csiraképes répamagot és ezen keveréket eladják kereskedőinknek, kik ugy- látszik, nem ismerik e dolgot. Akik tehát meg akarják magukat kímélni a későbbi nagy kellemet­lenségektől, saját érdekükben cselekszenek, ha a nekik Bisenzből szállított répamagot — mi­előtt elhasználnák — alapos csirázási próbának vetik alá. — A Katholikus Népszövetség Tolnán gyűlést tartott e hó 2 án, melyen a Budapestről meg­hívott dr. Kupka szónokolt. Eddig rendjén is volna a dolog, csakhogy megjelentek ott többen szocialisták is, kiket Horváth Ferenc távozásra szólított fel erélyes hangon úgy, hogy majdnem tettlegességre került a dolog, A sértettek erre Konstelláció címen erős röpiratot adtak ki Horváth ellen, melynek értelmezését alighanem a biróság fogja megcselekedni. — Eljegyzésok- Dióssy Endre pusztator­mási uradalmi intéző eljegyezte Oravetz Mariskát. Strausz Jakab hőgyészi gabonakereskedő eljegyezte Kránier Salamon paksi kereskedő leányát, Gizellát. Kopp Samu budapesti könyvelő eljegyezte Boros Miksa paksi vasúti állomásfőnök leányát, Margitkát. Dr. Tüske Béla gyönki ref gimnáziumi tanár, tartalékos hadnagy eljegyezte Litvay Gi­zella gyönki óvónőt. — Gazdasági ismeretek terjesztése. Szalag Sándor kir. s. tanfelügyelő a tel folyamán már 7 előadást tartott a szekszárdi újvárosi kath. társasegyletben, hogy a nép gazdasági ismereteit gyarapítsa. — Felhívjuk olvasóink figyelmét a „Borolin“ sósborszesz haziszerre. Egyebekben utalunk a mai számunkban közzétett hirdetésre.

Next

/
Thumbnails
Contents