Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1911-02-19 / 8. szám

2

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

1911 február 19.

volna neki! Egy hősi kornak szimbóluma, beszédes emléke lenne az a szobor. Benne látnánk mind a deli kurucokat, kik inkább a halált, vagy a hontalanságot választották, mint a szolgaságot, akik meg nem rendültek, inig csak egy Máriás lobogót láttak.

Ez az igazi kuruc vezér valóban megérdemelte, hogy éppen a szekszárdi ifjúság emlékezzék meg róla. A hazafias ünnepély a vármegyei muzeum nagytermében folyt le rendkivül nagy érdeklődés mellett. Az ifjúságot ünnepélyében az intézet atyai gondoskodásu igazgatója és egyszersmind az önképzőkör vezetője, Wigand János irányította. Szózat eléneklésével vette kezdetét az ünnepély, melyet Wigand János igazgató nyitott meg az ifjúság szivéhez szóló lelkes beszéddel. Utána Simonlsits Béla VIII. osztályú tanuló tartott magvas értekezést Tökölg és Rákóczi koráról, akit lelkesen megéljeneztek. Majd felhangzottak a kuruc-nóták az ifjúság ajkairól, Tenczel József VII. osztályú tanuló pedig a tárogató szólót játszotta el hegedű kíséretté^ mi felségesen szép volt. Púp József VIII. Osztályú tanuló következett ekkor, aki önálló értekezést tartott a kuruc világról és méltatta Béri Balogh Ádám tetteit. Elismerésül megéljenezték a derék szerzőt. — Hiller Gyula főgimnáziumi zenetanár vezetése alatt az ifjúsági férfikar „Trombita harsog, dob pereg“ cimü riadót énekelte lelkesen. Ezzel véget ért az ifjúság előtt sokáig emlékezetes szép ünnepély.

I „Szekszárdi Takarékpénztár“ közgyűlése.

A Szekszárdi Takarékpénztár, mely 64 évvel ezelőtt alapittatott, múlt vasárnap délelőtt 10 órakor tartotta meg évi közgyűlését. Őrffg Lajos igazgató-elnök nyitotta meg a közgyűlést, aki konstatálta, hogy a közgyűlés határozatképes és közgyűlési elnökül felkérte Tihanyi Domokos kir. tanácsos, tanfelügyelőt.

Tihanyi elfoglalva az elnöki széket, megköszöni a megtisztelő bizalmat és jegyzőkönyvi hitele8Ítőkül Kurz Vilmos és Leopold Sándor részvényeseket jelöli ki. Órffy Lajos bejelenti, hogy dr. Steiner Lajos betegsége miatt nem jelenhetett meg.

Ezután Leicht Lajos ig. tag az igazgatóság, Szondy István felügyelőbizottsági elnök pedig a felügyelőbizottság jelentését olvasta fel.

Az igazgatóság jelentését itt közöljük egész terjedelmében:

Tisztelt Közgyűlés!

A Szekszárdi Takarékpénztár 1910-ik évről összeállított LXIV-ik üzleti mérlegét bemutatva, igazgatósági jelentésünket a következőkben van szerencsénk előteijeszteni.

Első sorban is az 1910. évi október 23-iki rendkívüli közgyűlés által elhatározott tőkeemelésről kivánunk megemlékezni és örömmel jelentjük, hogy a műveletet teljes siker koronázta.

A 10.000 darab uj kibocsájtásu részvényből 1150 korona árfolyam mellett maguk a régi részvényesek éltek 930 darab részvény erejéig elővételi jogukkal, a többi pedig, azon néhány darab kivételével, mit a részvény összevonás miatt a még rendezetlen páratlan részvények ki- egészithetése érdekében visszatartani kénytelenek vagyunk, anélkül, hogy hirdetést kellett volna kibocsájtanunk, az önként jelentkezett és elő jegyzett vevők között részvényenkint 1250 korona vételárban értékesítettük.

Jól eső érzésnek kell elfogni mindnyájunkat az eredmény láttára, mert a siker oly nagy méretű, következményeiben oly sokat ígérő, hogy csak tisztelettel hajolhatunk meg mindazok előtt, kik annak elérésében bármily módon közreműködtek.

Különösen emelheti előttünk a siker értékét azon körülmény, hogy igen mostoha gazdasági viszonyok között kellett érvényesülnie.

Mindnyájan tudjuk, hogy az 19l0-ik évben Szekszárdot és vidékét a peronospora, köd, lisztharmat és a jég, főjövedelmét képező szőlőtermésének 9/io ed részétől fosztotta meg, de milliókra menő kára mellett nagyrabecsült közönségünk sok gond és fáradtsággal mégis előteremtette azt a milliót meghaladó összeget, mely a Szekszárdi Takarékpénztár kibocsájtott ezer darab uj részvényének megszerzéséhez volt szükséges.

Ezt a tényt lekicsinyelni nem lehet, mert az intézetünk iránti bizalomnak ennél meggyőzőbb bizonyítéka el sem képzelhető.

A lefolyt év egyéb eseményei közül sajnálattal kell bejelentenünk, hogy volt pénztárosunk Haya Nándor ur hűség és becsülettel betöltött 30 éves szolgálat után, nem engedve marasztaló kérésünknek sem, teljes elismerésünk és nagyrabecsülésünk kiérdemlése mellett nyugalomba lépett.

Helyére Erdős Zsigmond volt II od könyvelőt léptettük elő, az ő helyére pedig Hornok Lajos volt gyakornokot.

Az emelkedő forgalomra és az azzal járó több munkákra való tekintetből egy harmadkönyvelői állást is szerveznünk kellett és arra Steiner László volt gyakornokunkat alkalmaztuk.

Nyugalomba helyeztük végül Pöndör József derék első szolgánkat is, ki 30 évi szolgálat után a nyugdíjba helyezésre teljesen megérett.

A pénzpiac állása a pénzintézet szempontjából tekintve, az egész évben eléggé kedvező volt. A pénz erősen keresetté lett, annyira, hogy intézetünk is, mely különben bőven el van látva tőkével, 1898. év óta először, 40.000 K erejéig gáltó-visszleszámitolást volt kénytelen rövid időre ivónybe venni.

A kamatláb a mindinkább fokozódó verseny következtében az év kezdetétől fogva állandóan hanyatlásban volt, inig annak 1910. évi október hó 23-án az Órsztrák-Magyar Bank l°/o os kamatláb emelése legalább egyelőre véget nem vetett.

Összehasonlítva egyes üzletágaink állapotát az előző év állapotához, azt tapasztaljuk, hogy 1910. évben

Betét állományunk 787.539 94 K

Váltó „ 549.93415 „

Előlegkölcsön állományunk 13.011-— „

Jelzálogkölcsön állományunk 394.405'65 „ Törlesztéses kölcsön állományunk 83 005 08 „ Kezességi kölcsön állományunk 15.940 48 „ szaporodtak és egyedül folyó számlán kihelyezésünk apadt 54.127 korona 99 fillérrel.

Nehogy pedig ez az apadás valakiben is aggodalmat keltsen, sietünk megadni a felvilágosítást, hogy az inkább örvendetes dolog, mert azt jelenti, hogy az idegen pénzintézeteknél ideiglenesen elhelyezett tőkéink egy részét sikerült jövedelmezőbb üzletágainkkal felvétetni.

Üzletágaink ily nagyarányú emelkedését látva, bíztunk üzleti eredményünk emelkedésében is. E reménységünkben azonban csalódnunk kellett. Mert habár a múlt év nyers jövedelme 44.235 korona 17 fillérrel meg is haladja az előző év nyers jövedelmét, de a több betét után kifizetett több kamat, több kamat adó és egyébb adó szaporulat a több jövedelmet teljesen fölemésztették, úgy hogy a múlt évi tiszta nyereségünk 139.647 korona 02 fillérben volt csupán megállapítható, vagyis 42 korona 77 fillérrel kevesebben, mint az előző év tiszta nyeresége volt.

A csekély különbözet semmi esetre sem szolgálhat okul arra, hogy a mérleg elért tiszta eredményét kedvezőnek ne ítéljük és azt megelégedéssel ne fogadjuk.

Áttérve már most a tiszta nyeremény felosztására, a következő javaslatot van szerencsénk előterjeszteni:

Tiszta nyeremény 139.647‘02 K

Elkülönítendő ebből a múlt évi

nyeremény áthozat 17.825'38 „

marad 121.821 64 K

Ebből levonandó az alapszabályok 84. § ában meghatározott célokra 27% 32.891 84 K

marad 88.929 80 K

Hozzáadva ehhez a múlt évi nyeremény áthozatot 17.825-18 K

rendelkezésre áll 106.754 98 K

Ebből jut:

ű) 2000 drb részvény osztalékára á 35 K

b) 2000 drb. részvényszelvény bélyegére

c) Tiszteletdijra

d) Jótékonycélokra a már évközben kiadott 43 K-án felül

e) Jutalmazásokra

/) Nyeremény átvitel uj számlára

összesen

70.000’— K

256 — K 1.000 — K

1.205 — K 760 — K 33.530-98 K

106.755 98 K

varrással, hogy úgy járhat, mint egy úri dáma. Megtanultam én a varrást is a doktoréknál, hála isten — amivel nem minden cseléd dicsekedhetik — főzni is úgy tudok, hogy még az alispán is megeheti főztemet, még olyan szerencsém is akadhat, amilyen nem minden szegény lánynak jut ki.

Kati szülei eleinte csodálkozva hallgatták leányuk nagyravágyó beszédeit, mondták is maguk között fejcsóválva, hogy ez a leány már nem olyan, mint azelőtt volt, de utóbb is belátták, hogy „külső dologra“ a leány csakugyan nem való, mivel napról-napra soványabb lett a nehéz munka és rósz étkezés következtében.

— Jól van hát édes leányom, ha érzed, hogy van hozzá „fogásod,“ légy varrófrájla — adta meg a beleegyezést egyik vasárnap délután Kati atyja — de én annyit mondok, nincsen egészen úgy, ahogyan én szeretném.

így lett varróleány a Katiból. Vart szép, smizlis blúzokat a kisbiró leányának, de az anya- könyvvezetőné csak egyszer varratott vele, aztán soha többé.

— Ez a leány csak elpnffolja a drága kelmét — mondta a sarki boltosnénak — nem ért ez a varráshoz, már én akkor inkább a városba megyek a varrónőhöz. És igy is tett.

Kati ugyan nem sokat törődött az ilyen beszédekkel, annál is inkább, mivel egyrészt az anyakönywezetőné nem volt a legpontosabb fizető, másrészt tudta, hogy az nem tetszik főképen az anyakönyvvezetőnének, hogy a segéd- jegyző nem az ő szeplős leányát, hanem őt kiséri templomba vasárnap délután.

így ment ez egy darabig, mig aztán egy szép bolondsütéses estén megvallotta a segédjegyző, Halmi Ábris Katinak, hogy szereti és el is venné feleségül, ha Kati is úgy akarja.

Kati irult-pirult, de mivel az ő szive sem volt vasból, aztán a segédjegyző oly szép sejpesen

tudott beszélni, hogy csoda, hát csak kimondta a boldogitó „igen“-t.

Meg volt hamarjában az esküvő is és Kati segédjegyzőné lett.

Halmit megválasztották Várkonyban segéd jegyzőnek és igy Kati elment a szülői háztól. Nagyon örült ennek Kati, mert hiába, Nagy- bodrogon mindenki tudta, hogy ő egy szegény ember leánya, ki már cseléd is volt és hiába vette el a segédjegyző, azért ő Kati maradt volna a falubeliek előtt örökre. De Várkonyban, ahova az ura elviszi, nem tudnak minderről semmit.

Mielőtt azonban Várkonyba mentek volna, Kati egészen átalakult külsőleg. Princess-szabású ruhát, kosár nagyságú kalapot vett fel, a doktoréknál elsajátított valamelyes úri modort, amelynek most jó hasznát vette.

Szóval Kati tagadhatatlanul beillett azon könnyű gondolkozásu, felületes „úri“ nők közé, kik a külsőségekben találják meg földi üdvösségüket. Egészen beleélte magát a várkonyi szokásokba, melynek egyetlen mottója az volt: többnek látszani, mint amik vagyunk valóban.

Szép, piros selyem takarókat vett, ha nem is voltak oly könnyűek mint az Egeressy nagyságáé, de az övéi meg szebbek, mert minden sarkába kék pántlikát is tett, hadd lássák, hogy úri gusztusa van. Es ennek az ágyneműnek nem volt más rendeltetése, minthogy minden reggel kirakta őket az ablakba, ő meg visszafojtott lélekzettel gubbaszkodott az ablak sarkában, hogy vájjon hall-e valami dicséretet az ágyneműjére az arrajáróktól. Ha aztán tényleg megdicsérték az arra haladó egyszerű parasztasszonyok a cifra holmit, ah, akkor úgy dobogott a Kati szive az örömtől! . . .

Sok-sok húst hozatott, cukrot, kávét, mindenből bőven — pedig felényire sem lett volna szüksége — de hát igy szokás az igazi

uraknál. Ütötte a rostélyost, csak úgy pufogott, azután meg oly zajjal törte mozsarában a cukrot, hogy úgy hangzott a mozsár, mint valami harang. Hadd hallják, hogy van mit sütni-főzni, hadd irigykedjék a Laki gépész felesége, ki nyolcadmagával — bár az Övék volt a ház — az udvari lakásban lakott.

Aztán úgy déltájban — természetesen egész véletlenül be is kukkantott néha a gépészékhez.

— Jaj lelkem háziasszony, hogy tudják levesben főtt marhahússal megenni a főzeléket — mondta ilyenkor affektálva — na, csak én próbálnám igy az uram elé tenni, tudom istenem volna mit hallgatnom.

— Óh, kedves ténsasszony — mondta szeli den a gépészné — nem ül ám ott maguknál ennyi falatozó az asztal körül, meg aztán jobban is kerülhet ott, ahol az asszony is szépen hozott a házhoz.

— No már az igaz — mondta erre Kati — hát hoztam amit hoztam, mert tudja kedves gépészné asszonyság, az én szüleimnek szép kis vagyonuk van, bizony nem ártana, ha most otthon volnék a tanyán, legalább felügyelhetnék az aratókra, mig a jó öregjeim pihennek.

Ilyen beszédekkel tartotta Kati ismerőseit úgy, hogy csakhamar elterjedt egész Várkony községben, hogy Halmi Ábrisnak milyen szép vagyona van. Csak egy asszony volt — ki bizonyára csupa irigységből — azt a rágalmat terjesztette, hogy fele se igaz abból, amit Halminé beszél, mert ő úgy hallotta egy meszet áruló kocsis embertől, ki Halminé falujában is megfordult, hogy nagyon szegény emberek a Halminé szülei. De hát ki hitte volna el ezeket Várkonyban, mikor napról napra látták, hogy milyen dáridó folyik Halmiéknál, pedig azt a bolond sem hiszi el, hogy ez mind a segédjegyzői fizetésből telik.