Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-02-19 / 8. szám
8. szám XXXIX. évfolyam Szekszárd. 1911 február 19. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető „ minden közlemények intézendő!; ‘ | íeleíós szerkesztő Telefon 11 Kiadóhivatal Teiefon 11 j B0DA VILMOS • olnár-féle nyorrids r,-t., hova a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemé’nyek intézendők Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon Kőmunkatárs I BMIzetési ár: lí?ész évre 12 K, ’* evre 6 K ‘/4 évre 3 K szamonként 24 tiller e lap nyomdájában HORVÁTH IGNÁCZ Hivatalos hirdetések: 100 szói? 8 korona, 100—200 szőig 9 korona 2o0—.100 szóig 10 korona, minden további 100 szó I koronával több. Nyilttér garmond soroakint 80 IjSWt, Ki o sértett o választási visszaéléseknél. Irta: Dr. Szegheti Gábor. A közelmúltban országszerte megejtett képviselőválasztások alkalmával — mint ismeretes — nagy mértékben folytak a vesztegetések. E vesztegetések miatt az ellenpártiak számos kerületben feljelentést tettek. Megtörtént azonban, hogy az ügyészség a vád képviseletét nem vállalta vagy az eljárás folyamán a vádat elejtette. A bűnvádi perrendtartás szerint ilyenkor a sértett a vád képviseletét, mint pótmagánvádló átveheti. Az érdekeltek e joggal élni is kívántak több esetben. Azonban megesett, hogy a bíróságok a jelentkezőket azzal utasították eí, hogy nem sértettek s igy a vád képviseletére nem jogosítottak. Tehát kik a sértettek a választási visszaélések esetén ? Hiszen, ha a vesztegetés esetén fellépésre jogosított nincs, akkor a bíróság a vád hiányában az eljárást megszünteti, a »vesztegetések büntetlenül maradnak, ami pedig a törvénytiszteletet és az igazságszolgáltatás pártatlanságába vetett hitet csökkenti. Szerintünk úgy a képviselőjelölt, mint a választók és a párt azok, akik a választási vesztegetésnél, sőt a többi választási bűncselekményeknél is mint sértettek felléphetnek és a vádat képviselhetik. Ugyanis a büntető perrendtartás 13. §-a szerint sértett az, akinek a büncselek- raány bármely jogát sértette vagy veszélyeztette. A vesztegetés kísérleténél fellé! pési joggal biró sértett; nincs, mert a törvény a vesztegetés kísérletét nem bünteti- A befejezett vesztegetésnél a megvesztege. tett választó azért nem tekinthette sértetnek, mert a vesztegetés az ő hozzájárulásával történvén, neki sérelmet nem okoz. Sérelmet szenved azonban a képviselő- jelölt, akinek e minőségéből folyó azon jogát sérti a vesztegető, hogy megválasztására és ezzel kapcsolatban arra törekedjék, hogy a választók akarata és a választás eredménye az ellenjelölt javára ne befolyá- soltassék. Sérti továbbá a vesztegetés a választónak a választás szabadságára és tisztaságára vonatkozó törvényes jogát, mely arra irányul, hogy ne csak ő saját személyében, hanem választótársai is szabadon és tiltott befolyástól menten gyakorolják választói jogukat. Következéskép a képviselőjelölt és a kerület bármely válasziópolgára a sértettek. Azt is állítjuk azonban, hogy a politikai párt is önállóan felléphet, mint sértett. A párt, mint jogi alakzat, eszmei célú egyesület s mint ilyen jogi személy. A vesztegetés a pártnak a pártprogram megvalósítására vonatkozó jogát sérti s minthogy a büntető perrendtartás értelmében sértett jogi személy is lehet, nincs akadálya annak, hogy a pártnak, mint ilyennek sértett minősége elismertessék. A párt képviseletében a fellépésre és a vád képviseletére az lesz jogosult, aki a pártot alapszabályai értelmében magánjogi viszonyaiban képviseli. Tehát a választási visszaélések esetén a képviselő- jelölt, a választó és a párt a sértettek. Béri Balogh Ádám ünnepély. A szekszárdi állami főgimnázium hazafias iíjusága méltóan ülte meg Béri Balogh Ádám utolsó kuruc brigadéros emlékezetét folyó he 11-én. Mint a történelemből olvassuk, Pest piacán 1711. február hó 8-án szenvedett vértanú halált a hős kurucvezér. Tehát 200 esztendeje már, hogy porba hullott a bakó pallósa által Béri Balogh Ádám büszke feje, mely sohasem akart meghajolni a császári hatalom előtt. A Rákóczi kor névtelen költőit főleg három hős ihlette dalra: Balogh Ádám, Bezerédi Imre és Ócskái László. Egy».k voltak a vitézségben, de nem a hűségben. Rettegte nevüket a német zsoldos és a haramia rác. Ha hires volt Ócskái, mint „Rákóczi villáma“, „a tűz fejedelme“, ha Bezerédi „kardját német hússal eteti, tiz-husz rác, ha reágyün, csak neveti“, épp oly ismeretes volt Balogh Ádám fakója is, a Murzs, melyen Bécs alját is nyargalta, császárt megugratta. Haj, esküszegők lettek Bezerédi, Ócskái! Árulásukért hamar lakottak. De hűséges volt fejedelméhez mindhalálig jó Balogh Ádám. Három császári vezérrel hadakozott túl a Dunán, mikor kuruc itt már csak az ő maroknyi serege volt. És elveszett a Dunántúl, mikor foglyul esett Balogh Ádám. 1710. október 29-én Szekszárdnál a Csatári patakocskánál levő szilfánál meglepték a császáriak, «lesett lova alatt elnyomták, börtönbe vetették. A fejedelem fizetett volna érte váltságdíjat, adott volna számolat- ban cserefoglyot, de a labancoknak Balogh Ádám feje kellett. Vérpadra vitette az uj császári fővezér : Pálffy János gróf. Pest piacán volt a vesztőhelye. Hős volt halálában is. Emelt fővel állott a bakó elé, utolsó szavával íb a németet szidta, a hazát éltette. A mai Belváros volt az egész Pest s lakói németek, rácok. Piaca, főtere a plébánia- templom előtt volt. Ott hullott le Balogh Ádám, a deli, vitéz, hűséges kuruc generális feje. — Milyen szép, megható dolog lenne, ha itt szobra TÁRCA. Kálvária. Hogy elindultam egyszer régen, Szelíden, tisztán, hófehéren S álltam az út kanyarulatánál: A mindentigérő almafánál: Szempillámon a köny még égett, De a lelkem előrenézett... Elrepülni! Ah! Milyen szép lesz! Amit kiküzdök, mind enyém lesz! Még éreztem az anyám csókját, Láttam a házunk kisajtóját. A sok aggódó tanács bántott. Milyenre festik a világot! Hisz olyan szép az út, az élet, A hit, az álmok, a remények . . . Nem, nem lehetnek hazugságok A mosolygó, kedves virágok. S csak mendegéltem lassan, szépen, Szelíden, tisztán, hófehéren. Én nem dobtam meg senkit kővel. Örültem az örvendezővei; A szomorkodót átöleltem, Mikor zokogott összetörtén . . . 5 akinek nehéz volt a terhe: A szivem mindig felemelte. Mikor utamra tövis tévedt, Mikor megsebzett összetépett. Ha megcsalódtam, nem is bántott: Még szépnek láttam a világot. Kerestem reményt újat, másat, A lelkem nem volt csüggedt, fáradt... Csak egy kicsikét olykor féltem . . . És néha, néha visszanéztem. De mikor újabb gondok jöttek S a szenvedések zúztak, törtek — Mikor felkeltem: letapostak, Mikor zokogtam: kikacagtak. Hogyha jót tettem: rossz volt, vétek.. . A hazugságok voltak szépek: Haldokló hittel sírva, sírtam S úgy megbántam, hogy elindultam! HUSZÁR LOL1. Kati. — A .Tolnamegyei Közlöny* eredeti tárcája. — Irta: Borsnó Graf Irén. Kati szakácsáé volt dr. Egeressy Elemér körorvos urnái. Annyi bizonyos, — Egeressynó maga beszélte igy el a patikárusné zsurján — hogy ilyen leány még nem fordult meg nála. Csinos, szolid, ami ritkaság a mai cselédek közt, aztán ügyes, de ami a legfőbb, úgy szereti ur nőjét, pedig szigorú hozzá, hogy ha tán elkergetné is, úgy tenne, mint az a vigéc, kit amikor az ajtón kidobtak, az ablakon mászott be e szavakkal: — Kitűnő fehér borra sincs uraságtoknak szüksége V Hanem bizony kár volt oly nagyon dicsekedni a doktoráénak azon a zsuron Kati httségé- gével, mert ime, mai napon a Kati fólmondott. Na, látni kellett volna a doktorné őnagyságát! Dult-fult mérgében, nem mintha nem találna ő ilyen jó szakácsnét ismét, mint a Kati volt — hire volt annak a városban, hogy a doktoréknál jó hely van — hanem csak azon boszaukodott mód felett, hogy éppen tegnap kellett azon a, szerencsétlen zsuron dicsekedni a barátnői előtt a Katival. Most, ha azok megtudják, hogy emberismerete mennyire megcsalta, hát még ki is nevetik. Ez a gondolat pedig fellázította egész vérét. Azonban hiába volt minden, Kati állhatatosan megmaradt szándéka mellett és elsején haza megy. — Ne is tessen haragudni a nagyságának, hogy elmegyek, hisz’ eddig sem azért szolgáltam ám, mert hogy rászorultam volna, hanem úgy gondoltuk szüleimmel, hogy nem árt, ha valamit tanulok az uraknál, mondta Kati, most már korántsem a régi szolid hangján, szinte megérzett a beszédjén a tudat, hogy őneki nincs szüksége arra, hogy szolgáljon. — Aztán meg — folytatta tovább Kati — földeink vannak otthon, segíteni kell a szüléknek, mert hát jó sok munka akad ám olyan nagy darab földön, mint a mienk. A doktorné pedig azt gondolta magában erre a beszédre, hogy a Kati most nem mond igazat, mert, ha ő csak a kertbe küldte is dolgozni, az sem volt Ínyére Katinak. És a doktornénak igaza volt, mert Kati hazudott. Igaz ugyan, hogy volt nekik egy kis földecskéjük Nagyhodrogon, ahol Kati szülei laktak, de az oly cskéiy volt, hogy azt kényelmesen megmunkálhatták az öregek maguk is, sőt még mellette napszámba is járhattak. Más oka volt tehát Kati fölmondásának! No de re vágjunk a dolog elé. Kati elsején csakugyan elment haza szüleihez Nagybodrogra. Egy darabig segített is a kukorica kapálásnál szüleinek, de csakhamar megunta. — Nem bírom én a kapát édes szüleim, elszoktam én már attól — mondta egyik napon a Kati — hanem láttam én ott a városban, hogy sok ilyen magamfajta leány oly sok pénzt keres
